Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-13 / 20. szám

Budapest, 1914. május 13. 5 űpar Pénzügy Váttaíkozás Kereskebeíem \'Biztosítás r Építészet Közieket) és "Bányászat Szemle — Uj államkölcsön. — A pénzinté­zeti reform. — Az Omke jubileuma és a kereskedelmi kongresszus. T e 1 e s z k y miniszter hivatalnoki sorból emelkedett díszes állásába és igy nem csoda, ha nem ismeri a kifejezéseknek ama finom nüanszait, melyeket a pénzvilágban a való helyzet palástolására alkalmazni szoktak. Egyenesen, minden habozás nélkül kijelentette, hogy 400 milliós kölcsönre van szükség, hogy a költségvetés egyensúlya fentartható legyen. A miniszternek ez a nyilatkozata bombaként csapott le a monarchia pénzpiacaira, amelye­ket csak az imént terheltek meg egy 500 mil­liós magyar és egy 360 milliós osztrák köl­csönnel. A pénzügyminiszter még azt a hibát is elkövette, hogy elfelejtette megjegyezni, hogy a kölcsön nem ebben a naptári évben, hanem az 1914—15-iki költségvetési év második felé­ben, a jövő tavasszal fog kibocsátásra kerülni. A Rothschild-csoport magyarországi képviselő­jének kellett a hibát jóvátennie azzal a hatá­rozott kijelentéssel, hogy ebben az évben sem­mi körülmények között se lesz magyar emisz- szió. A kölcsön bejelentésének a hatása azon­ban igy is kedvezőtlen. Két hónappal egy 500 miliós kölcsön után a pénzügyminiszter újabb 400 milliót kér a törvényhozástól! Magyarország egy év lefolyása alatt tehát csaknem egy milliárd uj adósságot csinál. Ilyen nagy hitelt az államok csak vesztett háborúk után szoktak igénybe venni. Súlyosbít­ja a helyzetet az appropriációs törvénynek az az intézkedése, mely szerint a pénzügyminisz­ter felhatalmaztatik, hogy — ha a pénzpiac nem kedvező járadékkibocsátásra — függő kölcsönt is felvehessen. Tehát megint kincstári jegyeket akarnak for­galomba hozni, dacára a kormány amaz ünne­pélyes kijelentésének, hogy a függő kölcsönök korszakát jó időre lezártnak tekinti. Állami pénzügyeink konszolidációja érdekében nagyon kívánatos volna, ha a kormányok az adósság- csinálással egyelőre felhagynának. A mostani munkapárti rezsim alatt, tehát négy év óta, az államadósság 2 milliárddal szaporodott. A pazarlásnak, a könnyelmű gazdálkodásnak ■ezt a mérvét Európa egy állama se produkálta. * A pénzintézeti reform ügye végül a parla­mentben is szóvá tétetett. Széles alapon moz­gó, tanulságos vita folyt róla, melyben a pénz­ügyminiszteren kívül éppen azok a képviselők vettek részt, akik ezzel a kérdéssel már ré­gebben foglalkoznak. Sok értékes és megszív­lelendő eszme került felszínre a vita folyamán, meiy azonban mégis azt az impressziót keltette, hogy a reform megvalósítása még egyáltalában nincsen küszöbön. Az egész vonalon a bizony­talanság, a határozatlanság jeleit látjuk. Maga a pénzügyminiszter se tudja még, hogy milyen irányban akarja a reformot megkezdeni. Tapo- gatódzik, óvatosságra int és végül elismerni kénytelen, hogy a dolgot — a mi speciális vi­szonyainkra való tekintettel — nagyon jól meg kell fontolni. Csak helyeselni tudjuk a pénz­ügyminiszternek ezt az álláspontját. A mostam válságos idők nem alkalmasak arra, hogy gyö­keres reformot alkossunk. Félrendszabályokkai pedig kár volna mindent elrontani. Az bizonyos, hogy a krízis folyamán sok viszásság és hiba került felszínre, melyeket kívánatos volna meg­szüntetni. Csakhogy itt nagyon óvatosan kell a dolgokhoz nyúlni. A pénzintézetek ma elsőren­dű faktorai a közgazdasági életnek, melyet pe­dig nem szabad rendszabályokkal megzavarni. Tök ép pedig nem szabad megengedni azt, hogy az állam ellenőrzés cime alatt rátegye a kezét a pénzintézetekre. Ha már reformálni kell, ak­kor ez autonom utón, a pénzintézetek saját szer­vezetei keretében történjék. * Az „O m k e" jubileuma és az ezzel kapcsolat­ban megtartott kongresszus ismét ráirányította a közfigyelmet a kereskedelem jogos sérelmei­re. Az „Omke“ jubiláns kötetében számtalan adattal jellemzi azt a kereskedelemellenes irány­zatot, mely úgy a kormányzatban, mint a parla­mentben gyökeret vert. Ez igy papíron mind szépen van megírva. Csakhogy ez nem elég. Ide erélyes akció kell és — sajnos — a kon­gresszuson éppen ennek a nyomait nem láttuk. Sokat szónokoltak és referáltak, de a kereske­delem exisztenciális érdekeinek megvédéséről vajmi keveset hallottunk. Pedig az agrár elöre- törtetéssei szemben csak tettekkel, illetve erős organizációval lehet védekezni. A „Fővárosi Hírlap’ már több Ízben kifejtette álláspontját ebben a kérdésben. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni és csak azf akarjuk itt különösen hangsúlyozni, hogy a magyar iparosoknak és kereskedőknek mindent el kell követniük arra, hogy a jelenleg érvényben lévő összeférhetet­lenségi törvény még az uj választások előtt ha­tályon kívül helyeztessék. „A törvényt, annak­idején azzal indokolták — olvassuk az Omke ju­biláns jelentésében — hogy a politikusok és kép­viselők ne használhassák fel e minőségüket gaz­dasági előnyök elérésére. Ez, mint a legutóbbi fejlemények mutatják, egyáltalában nem követ­kezett be, de a törvény a legtöbb kereskedőre és iparosra nézve lehetetlenné tette azt, hogy kép­viselő lehessen, úgy hogy az összeférhetetlen­ségi törvény nem a tisztesség győzelme lett, hanem a magyar ipar és kereskedelem kiszorí­tását jelentette a parlamentből“. Kivándorlás — magyar lobogó alatt. A magyar—amerikai vonal a megvalósulás stáriumába jutott, amennyiben a C u n a r d, az Adria és a belügyminisztérium között idevo- natkozólag folytatott tárgyalások befejezést nyertek. Hir szerint a két hajózási társaság arra kötelezte magát, hogy a legközelebbi időben — valószínűleg már junius havában — „Fiume— a m e r 1 k ai vonal rt.“ név alatt — egy külön magyar hajózási társaságot alapit, amelynek részvénytőkéje előreláthatólag nyolc millió K lesz. A részvényeknek valamivel több, mint a félét az „Adria“ fogja átvenni, a többi a „Cu- nard‘ kezeibe kerül. Az igazgatóság tagjainak a többsége magyar lesz. Az uj magyar vonal jára­tait egyelőre a „Cunard“ hajóival fogják lebo­nyolítani. Ezért az uj társaság a Cunardnak bért fog fizetni. Később a társaság maga is fog uj ha­jókat építtetni. A társaság nem kapott kontin­genst, valószínű azonban, hogy átveszi a „Cu­nard és a kormány közt fennálló szerződést. Kitüntetés. A király Bálint Imre kereskedelemügyi minisz­teri osztálytanácsosnak a Ferencz József-rend tiszti keresztjét adományozta. Bálint az újság­íráson kezdte meg pályáját és éveken keresztül a „Budapesti Hírlap“ közgazdasági rovatának szerkesztője volt. Ebben a minőségében feltűnést keltő munkásságot fejtett ki és különösen a bal­káni kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott oly alapossággal, hogy a kereskedelmi minisztérium kereskedelmi attasénak nevezte ki Konstanti- nápolyba. Nyolc évig volt a török fővárosban és midőn újra hazajött, a Kereskedelmi Muzeum al- iáazéatójává nevezték ki. Bálint alapos ismerője különösen a bosnyák ügyeknek és egyáltalán a külkereskedelmi kérdéseknek. Ebbéli munkásságát jutalmazta most ez az érdemes kitüntetés. A tátrai birtok eladása. A berlini Wertheimer-féle csőd tömeggondno­ka most készült el a hivatalos jelentésével. A jelentésből kiderül, hogy Hohenlohe herceg­nek, Fürstenberg herceggel együtt, tizenhat millió márka érdekeltsége volt és igy a tátrai birtok eladását ez a tény most sietteti. Ugyanis teljesen megbízható helyről szerzett értesülés szerint a Wertheimer-áruház csődjénél nagy összeggel érdekelt Deutsche Bank már korábban felszólította Hohenlohe herceg közpon­ti jószágkormányzóságát, hogy a herceg tátrai birtokainak eladása ügyében kezdje meg a tár­gyalásokat a hesse n-d armstadti her­cegnővel, aki nemrégiben komoly ajánlatot tett a megvételre, de akkor Hohenlohe herceg az ajánlatot visszautasította. Természetesen most, hogy a Deutsche Bank a Wertheimer-áru- háznál fennálló kötelezettségétől szabadulni kí­ván, a tátrai birtokok eladása rövidesen aktulá- lissá válik és nem kizárt dolog, hogy a birtok idegen kézre fog kerülni. Mondanunk sem kell, hogy a birtok eladása országos érdekekbe ütkö­zik és helyénvaló volna, ha a kormány a tátrai birtokot megvásárolná. Kitelepülő vasnagykereskedök. A főváros két legnagyobb vasnagykereskedö cége telepeiket a város belterületéről a kültelek­re helyezik át. A Schopper J. G. cég, a melynek üzlethelyisége és raktárai már több mint félszázad' óta a Városház-téren vannak, a Dráva-utcában építette föl uj raktárhelyiségeit és még a nyár folyamán oda fog átköltözni. A F rank! A. Herrn, és fiai cég most a nyugati pályaudvarral szemben tanyázik, de a folyton terjeszkedő cégnek ezek a helyiségek már szűk­nek bizonyultak és most az újpesti határban, az újpesti utón hatalmas telken, nagyszabású épít­kezésbe fogott, amely még az idén tető alá ke­rül. A cég jövő tavasszal ide helyezi át raktárait. A nagymalmok üzehnei. A „Fővárosi Hírlap“ már több ízben rámuta­tott azokra a káros gazdasági következmények­re, melyek abból erednek, hogy a nagymalmok nemcsak búzát őrölnek, hanem még inkább bú­zával spekulálnak. A mai hallatlan magas, csak­nem 14 koronás búzaárakat tisztán a nagymal­mok lelkiismeretlen tőzsdei manőverei idézték elő. Most pedig azt jelentik, hogy Magyarország egyes vidékein már egyáltalában nincsen búza és hogy az ottani malmok a fővárosi nagymal­moknál kénytelenek lisztet vásárolni, mig az­előtt a vidékről is nagymennyiségű lisztet adtak el Budapestre. Ez az abnormis állapot egyedül a budapesti nagymalmok bűne, melyek a gabo- nahadáridöüzlettel űzött visszaélések utján az országban valóságos buzainséget idéztek elő. A nagybankok pénztári órája. A fővárosi nagybankok tisztviselőinek régi kí­vánsága az, hogy a nyár folyamán a pénzinté­zetek csak délelőtt 9 órától délután 1 óráig tar­tassanak nyitva. Különösen a Budapest környé­kén nyaraló tisztviselőkre volna ez nagy előny, Ennek a kívánságnak a beteljesedését most már egyedül csak a Pesti hazai első taka­rékpénztár egyesület akadályozza, mely vonakodik hozzájárulni a nagybankok ide­vonatkozó egyezményéhez. Mégis furcsa, hogy éppen ennek az intézetnek, mely eredetileg jó­tékonysági jelleggel alakult, nincs érzéke arra, hogy egy ilyen minden tekintetben jogosult és a banktisztviselők szociális helyzetét érintő kí­vánságnak eleget tegyen. Az önálló vámterület. A Magyar Kereskedők Egyesülete vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését. Bosnyák Izsó elnöki megnyitó beszédében hosszasan foglalko­zott az önálló vámterület kérdésével. A tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után megválasztották a tisztikart. Elnök lett: Bosnyák Izsó, társelnök: Sümegi Vilmos orsz. képviselő, alelnökök: Gál Károly, Halász Mór és Adler D. Adolf. A köz­gyűlés Sümegi Vilmost és Gál Károlyt táviratilag üdvözölte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom