Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-06 / 19. szám

Budapest, 1914. május 6. 5 űpar 'Bénzügy Váüaíkozás Xei esfieöefem A kereskedő hitele A városházán bizonyos idő óta erős kifakadá- sok hallatszanak a budapesti nagybankok hitelpo­litikája ellen. Olyan kaliberű ember, mint Vá- z s o n y i Vilmos, aki nemcsak a politikai és jogi, de a gazdasági kérdéseket is a nála megszokott alapossággal és józan felfogással Ítéli meg, a pénzügyi bizottság egyik ülésében a nagybanko­kat hazafiatlanoknak és kíméletleneknek mon­dotta, amelyek a válság alatt éppen nem állottak feladatuk magaslatán. Tény az, hogy a főváros kereskedői és iparosai körében nagy elégedetlen­ség nyilvánul meg a nagybankok szűkkeblű hi­telpolitikája miatt. Ennek az az érzésnek adott ki­fejezést az az interpelláció is, mely a főváros leg­utóbbi közgyűlésén ebben a tárgyban elhangzott. Budapest lakosságának jó része kereskedők­ből és iparosokból áll, akiknek jogos hiteligényei most nem találnak kielégítést. A kis- és közép­bankokat a válság úgyszólván elsöpörte, a nagy­bankok körében pedig olyan erős koncentrációs folyamat indult meg, mely a közel jövőre nézve minden közép- vagy kísbankalapitást egyenesen kizár. Ezek a nagybankok ma a pénzbőség da­cára is csak állami emissziókkal, kötvénykibo­csátásokkal, vasutépitkezések finanszírozásával stb., szóval nagyobbszabásu üzletekkel foglalkoz­nak, mig a középosztály hitelszükségleteivel egy­általában nem törődnek. Ma úgy áll a dolog, hogy a közép- és kiskereskedő vagy iparos a fő­városban egyáltalában nem tud hitelforrásra szert tenni. Nem csoda, ha ilyen körülmények között, a fő­város kereskedelme és ipara olyan stagnációban van, mely már a krízissel határos. Á baj annál inkább érezhető, minthogy az általános gazda­sági depresszió még az enyhülés jeleit se mutatja. Hangsúlyozni akarjuk, hogy mi a szó szoros ér­telmében vett kereskedelmi hitelről beszélünk, melynek ápolása a nagybankok első feladata kel­lene, hogy legyen. Mi elismerjük, hogy a válság tanulságai következtében a nagybankok tartóz­kodásának van némi alapja, de azt a valóságos boykottot. melyet most a kereskedelem és ipar legitim hiteligényeivel szemben megindítottak, károsnak tartjuk egész közgazdaságunkra nézve, melyet a krízis, amúgy is megviselt. A hitel a gazdasági életnek mozgató elemiét, vérkeringését képezi. Legnagyobb mértékben van szüksége hitelre a kereskedőnek. Úgy az ál­lamnak, mint a fővárosnak érdekében áll, hogy a kereskedő osztály megerősödjék, ami pedig csakis úgy érhető el, ha annak a hitelforrásai mindenkor dúsan fakadnak. Sajnos, azt látjuk, hogy am állam ebben az irányban nem teszi meg a kötelességét, sőt egyenesen útját álltja annak, hogy a helyzet megjavuljon. Teszi ezt akkor is, amidőn mindenféle ürügyek alatt nem engedé­lyezi, hogy a főváros által tervezett községi ta­karékpénztár felállittassék. Pedig egy ilyen inté­zet, mely a. hozzá fűződő bizalomnál fogva jelen­tékeny tőkéket vonzana magához, nagyon alkal­mas volna a kereskedelmi hitel kultiválására. A fővárosnak végre is erélyesen sarkára kellene állania és megfelelő nyomatékkai követelnie kel­lene a kormánytól, hogy a községi takarékpénz­tár felállítását haladéktalanul engedélyezze. De .szükségesnek tartjuk, hogy a főváros addig is ta­láljon módot arra, hogy hozzájáruljon a keres­kedelmi hitel előmozdításához. Erre nézve he­lyesnek tartjuk Gál Károly bizottsági tagnak annak idején tett indítványát, mely szerint a fő­város anyagilag is nyújtson segédkezet egy olyan középbank felállításához, amely elsősorban a kereskedelmi és ipari hitel ápolását vonná üz­letkörébe. Franci'aország gazdag, tőkeerős or­szág és ott az állam mégis éppen most adott 20 millió frankot egy olyan bank alapítására, mely­nek az ipari hitel kultiválása tétetett feladatává. Mennyivel szükségesebb ez nálunk, ahol tőke­szegénység van és ahol a nagybankok kíméletlen, rideg üzleti politikája a kereskedőt és iparost a hitel nélkülözésére kárhoztatja. Krausz Simon. A Magyar Bank ésKereskedelmiR. T. a napokban hivatalos közleményben adta hí­rül, hogy Székely Ferend vezérigazgató erről az állásáról lemondván, az E 1 e k Pál halálával megüresedett alelnöki állásra választották meg. a vezérigazgatói állást pedig K r a u s z Simonra ruházták, aki az a d m i n i s t r a t e u r d é 1 é- q u é címet fogja viselni. Krausz Simoni állását már elfoglalta és ez alkalommal meleghangú körlevél­ben fordult a bank tisztviselőihez: „Mindany- nyiunknak csak az a törekvése lehet, — úgy­mond — hogy az intézetet, melyet szolgálunk, a virágzás lehető magas fokára emeljük, jövedel­mét gyarapitsuk és tekintélyét elismertté tegyük, amit csak vállvetett munkával, odaadással, köl­csönös bizalommal és kollégiális szeretettel ér­hetünk el.“ Ez a rövid beköszöntő egyúttal Pro­gramm is és bepillantást nyújt Krausz szándéká­ba, amellyel a bank régi tekintélyét és előkelő po­zícióját akarja visszavarázsolni. Egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy a terv sikerülni fog. Az előfeltételek: a bank anyagi ereje, kitűnő külföldi összeköttetései és jövedelmező vállalko­zásai adva vannak, az üzletvitel és annak irányí­tása pedig most oly kézbe került, amely meg fog birkózni a ráháramló nehéz feladattal. Krausz éleseszü, nagykcncepcióju finánckapacitás, aki uj pozíciójában a működése elé fűzött reményeket mindén tekintetben ki fogja elégíteni. * Vicinális tröszt. A Máv. minden évben arról panaszkodik, hogy a h. é. vasutak üzemére 25 milliót ráfizet. Más­részről a h. é. vasúttársaságok is elégedetlenek a vonalak csekély jövedelmezősége miatt. Az ér­dekelt szakkörök az utóbbi időben alaposan kez­denek ez,zel a kérdéssel foglalkozni és úgy a mérnökegyletben, valamint a magánmérnökök országos szövetségében vita folyt a vicinális vas­utak üzemének gazdaságosabbá tételéről. A vita folyamán a legkiválóbb szakemberek — köztük Sármez ey Endre, E n y e di Béni — azt a vé­leményüket fejezték ki, hogy a h. é. vasutak de­ficitjét, vagyis a ráfizetést csak a motor for- galomáltalános behozatalával lehet megszüntetni. A mérnökegylet a kérdésnek sze­lesebb alapokon való tanulmányozására kilenc­tagú bizottságot küldött ki, mely később kiegészí­tette magát a kereskedelmi és pénzügyi minisz­tériumok, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a Máv. igazgatósága, a h. é. vasutak három nagy csoportja és a magánmérnökök országos szövetségének a delegáltjaival. Ez a bizottság legközelebb megkezdi tanácskozásait. Mint ér­tesülünk, arról van szó, hogy egy vicinális tröszt alakíttassák, mely magára vállalná a h. é. vas­utak személyforgalmának motorokkal való le­bonyolítását. Ez a motorforgalmi tröszt, illetve részvénytársaság 20 millió korona tökével alakulna meg. Az alapításban elsősorban azok a bankok — élükön a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal — vennének részt, melyek vicinálisok finanszíro­zásával foglalkoznak. A „Zivnostenska“ Fiúméban, A „Zivnostenska Banka“ prágai pénzintézet susáki leányintézete, a „Litorale Bank a“ 1 millió koronáért megvásárolta a fiumei „Lloyd“- szálloda épületét és székhelyét ide fogja áthe­lyezni. A bank a kikötővárosban nagyarányú üz­leti tevékenységet szándékozik kifejteni és a mái miiködő pénzintézeteknek erős versenyt akar tá­masztani. A Gresham ui ieazgatója. A Gresham Életbiztositó-T ársaság magyaror­szági igazgatótanácsa gróf Andrássy Géza elnök­lésével ülést tartott, amelyen Igmándi Mihályt, a lBiztosítás r Építészet TCözíekeőés íBányászat Berlini Viktória magyarországi vezérfelügyelöjét, a távozó Schuk József igazgató helyébe a Gres­ham magyarországi igazgatójává kinevezte. Kereskedő és iparos szövetség. A Kereskedő és Iparos Szövetség Ledermann Mór elnöklésével máj. 3-án tartotta első közgyű­lését. Ledermann megnyitó beszédében kifejtette, hogy a körülmények a Szövetség létrehozásának szükségességét igazolták, mert az összetartás ér­zete mindenütt felébredt a kereskedő és iparos vi­lágban. Részletezte a Szövetség jövő programijá­nak pontjait, melyeket a közgyűlés élénk helyes­léssel vett tudomásul. A közgyűlés megválasztot­ta társelnökökké Rausch Aladárt, alelnökök lettek Fischer Ödön, Krausz Adolf, főtitkár Sós Béla dr. Választott még a közgyűlés 16 igazgatósági tagot. Közgyűlések és mérlegek. A Levante osztaléka és tőkeemelése. A Magyar Keleti Tengerhajózási r.-t. a napok­ban tartotta Ullmann Adolf főrendiházi tag elnök­lete alatt mérlegmegállapitó ülését. A társaság zárszámadása 835.540 korona tiszta nyereséggel zárult, miután az értékcsökkenési tartalékalapot 511.020 korona 35 fillérrel, a biztosítási tartalék- alapot 72.816 korona 28 fillérrel dotálták, a hajó­fölszerelés értékéből való leírásra 13.145 korona 17 fillért fordítottak és miután a társaság elsőbb­ségi kötvényeinek kibocsátásából eredő 82.512 ko­rona 40 fill.-nyi árfolyamkülönbözet maradványt is teljesen leírták. Az igazgatóság részvényenkint az előző évi 17 koronával szemben, 18 korona (kilenc százalék) osztalék kifizetését fogja java­solni. A társaság közgyűlése május 15-én lesz, amelyen a zalaptőkének hat millióról, tiz millió koronára való fölemelése iránt is határozni fog­nak. Adria biztositó. A társulat idei közgyűlését rácalmási Frigyes- sy Adolf m, kir. udvari tanácsos, vezérigazgató el­nöklete alatt. A részvényesek elé terjesztett zár- számadási jelentésben az igazgatóság mindenek­előtt a társulat fennállásának 75 éves jubileumá­ról emlékezik meg, visszapillantást vetve az 1838- ík évben történt alapítás óta elért fejlődésre, ki­domborítva azt a nagy lendületet, melyet a válla­lat üzletmente a folyó évve Ibetöltött 75 esztendő alatt felmutat. A zárószámadás második része az 1913. üzletév eredményeit taglalja. Az értékpapí­rok árfolyamának tetemes visszaesése folytán a társulat könyvszerü árfolyam-vesztesége 1,766.839 koronát tesz ki, amely összegből a még rendelke­zésre álló árfolyam ingadozási-tartalék által 476.684 korona fedeztetett, mig a fennmaradó 1 millió 290.155 korona egészében a folyó év terhé­re ment s igy annak fedezete a vagyon tartalék igénybevétele nélkül történhetett. Az életbiztosítá­si (A) osztályban 95,172.478 korona tőkeösszegről szóló ajánlat terjesztetett be, a kíálli!ott kötvé­nyek pedig 84,437.685 korona biztosított tőkéről szólnak. Az üzletév végével az életbiztosítási állo­mány biztosított őkében kerek 560 millió koronát ért el, biztosított járadékokban pedig 1,427.000 koronát. Halál- és elérési esetekért, valamint já­radékok fejében a társulat 11,653.489 koronát fi­zetett ki. Az életbiztosítási osztály dijtartalékai az év végével 158,399.931 koronát, illetve a vi­szontbiztosított rész levonásával 144,537.736 ko­ronát tettek ki. Az elemi ágazatok (B) osztályá­ban a díjbevétel a következő számokat mutatja; tűzbiztosítás 29,362.209 korona, szállítmány-bizto­sítás 4 millió 917.563 korona, betörés-biztosítás 812.711 korona. A viszontbiztosítások összesen 16,110.118 koronát igényeltek. Az elemi ágazatok­ban a társulat károk fejében 26,037.259 koronát, a viszontbiztosított résznek levonásával 12,852.129 koronát fizetett ki. Az elemi ágazatok díjtartalé­kai 22,282.294 koronát, illetve a viszontbiztosítók­ra eső rész levonásával: 12,160.441 koronát tesz­nek ki. A társulat igazgatóságát és a hivatalnoko­kat alapszabályszerűen megillető nyereségrészese­dés levonása után fennmaradó nyereség egyenleg­ből a múlt évhez hasonlóan 160 korona kerül rész- vényenkint kifizetésre. Az üzletév végével a társu­lat tőkéi és tartalékai a következőképpen alakul­nak; teljesen befizetett részvénytőke 10 millió ko­rona, vagyontartalék 12 millió korona, netto-dij- tartalék 155 millió 698.177 korona, netto-kártarta- lék 4,593.922 korona, összesen 182,292.099 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom