Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-08 / 15. szám
Budapest, 1914. április 8. 5 Jpar Vámügy Váílafkozás TCereskeöefem 'Biztosítás r ípitészet 'Közfekebés Bányászat Kikészitési eljárás és behozatali jegy .A budapesti nagymalmok nem írettennek visz- sza azoktól az akadályoktól, melyek az őrlési forgalom visszaállítása elé tornyosulnak. Az évekkel ezelőtt megkezdett akciót most kettőzött erővel folytatják. A kormányt még nem tudták meggyőzni, de az érdekképviseleteket már talpra állították akciójuk támogatására. A gabonakereskedők egyesületét, ahol az ö embereik viszik a vezető szerepet, már sikerült megnyerni ügyüknek, a napokban meg Bécsbe menesztették a magyar vámpolitikai központot, hogy ott az őrlési forgalom, illetve a behozatali jegyek életbeléptetése tárgyában az osztrák érdé keltekkel megegyezés létesittessék. A magyarok é'9 osztrákok a közös gyűlésen sokat beszéltek a kikészitési eljárásról és a behozatali jegyekről, de megállapodásra nem jutottak. A dolog elintézését egy későbbi időpontra halasztották, az áldomást azonban megitták és jó barátságban váltak el egymástól. Annyi bizonyos, hogy az osztrákok nem lelkesednek az őrlési forgalomért, melyet most a behozatali jegyek formájában akarnak visszaállítani!. De nem akarják a magyar gazdák se; akiknek nem lehet érdekük az, hogy az országba vámmentes gabona importáltassék. Csalódik az is. aki azt hiszi, mintha a vidéki malmok kívánnák a behozatali jegyeket. Szó sincs róla. Csak a budapesti nagymalmok tülekednek utána, tisztán haszonlesésből és abból a célból, hogy monopolizálják a magyar lisztexportot a vidéki malmok rovására. A kormány eddig az egész akcióval mereven elutasító álláspontot foglalt el, mert a behozatali jegyek rendszere — egyéb gazdasági szempontoktól eltekintve — állampénzügyi tekintetben -sem mutatkozik előnyösnek. A malmok azzal érvelnek, hogy a behozatali jegy nem volna egyéb, mint a kikészitési eljárás reformja, amit az érdekelt körök már régen sürgetnek. Ez az állítás teljesen ellenkezik a tényekkel. Ugyanis az 1907. LIIÍ. t.-c., mely az autonóm vámtarifáról szól, a kikészitési eljárásról szóló szakaszban hangsúlyozza, hogy a kikészitési eljárás a gabonára nem alkalmazható és Így ennek időleges vámmentes behozatala meg nem engedhető. A malmok tehát nem reformot kérnek, hanem a törvény megváltoztatását követelik, ami pedig csak az osztrák parlamenttel közösen eszközölhető. A behozatali jegy intézményét a mi viszonyaink között különben is veszélyes expediens- nek tartjuk, különösen akkor, ha az csak egy speciális iparág részére engedélyeztetik. Ugyanis akinek kikészitési kedvezménye van, az csakis olyan gyártmány exportja esetén mentesitte- tik véglegesen az importvám fizetése alól, melyben bebizonyitottan a behozott anyagot dolgozta fel. Ellenben a vámutalványozási eljárás esetében. mely behozatali jegyek segítségével bonyo- littatik le. egészen mellékes az azonosság bizonyítása; az exportáló gyáros használhat belföldi, vagy külföldi anyagot is, a fontos csak az, hogy a kedvezményezett feljogosittassék az exportált cikkek után, az azokban feldolgozott nyersanyagok vagy félgyártmányoknak megfelelő mennyiséget utólag vámmentesen behozni. Amig tehát az előbbi esetekben fontos az előzetes behozatal, addig itt a súlypont a kivitelre tolódik és a vámmentes behozatal a jegyek alapján csak utólag történik meg. Még egy másik hátránya is van a dolognak. Mindaddig, amig a behozatali jegyet csak az a gyáros használhatja, akinek exportja kedvezményeztetett és csakis olyan nyersanyagokra, amilyeneket gyártmányában feldolgozott, addig a hazai termelést nagyobb veszély nem fenyegeti. A dolog komolyabbá akkor válik, ha a behozatali jegyek nem pusztán az exportáló cég által használhatók, hanem átruházhatók és nem pusztán a feldolgozott anyagok vámmentes behozatalára jogosittatnak fel, hanem egyéb ex- pressis verbis megnevezett cikkekre. Már pedig a malmok azt kérik, hogy a behozatali jegyek nyilvános forgalom tárgyát képezhessék. Még csak ez kellene! Nálunk igy is eleget panamáz- nak, isemmi szükség arra, hogy a visszaélések számát még a behozatali jegyekkel is szaporítsák. Még egyszer hangsúlyozni akarjuk, hogy a törvényben engedett kikészitési eljárás nem azonos a behozatali jegyek rendszerével, mint ahogyan azt a malmok állítják. A behozátali jegy a malmok részére valóságos kiviteli j !u t a- I o m volna, ami ellen a külföldi államok is tiltakoznának, mert az a kereskedelmi szerződésekbe ütközik. A behozatali jegyek mellett az államkincstár is károsodnék, amennyiben a vámbevételek alapos csökkenését vonnák maguk után. Ezt a nemzeti ajándékot a budapesti nagy- malmoknak nem szabad megkapniok. Elég hasznot vágnak zsebre igy is. Ha pedig egyik-másiknak rosszul megy a dolga, akkor az csak annak tulajdonítható, hogy a tőzsdén papirgabonában spekulálnak és néha nagy veszteségeket szenvednek. Ezeket most az államkincstár bőrén az import-jegyekkel szeretnék behozni. A szódatröszt. A nagy reklámmal megindult földgázakciónak eddig — sajnos — csak a külföld látta a hasznát. Az angol és amerikai szakértők kedvezőtlen véleményadásukért 600,000 koronát vittek el, mig a Solvay művek név alatt ismeretes! és egész Európára kiterjedő szódatröszrt csaknem ingyen kapja a földgázt a magyar államkincstártól, mely eddig mintegy három milliót költött a kutak feltárására. De ez még nem minden. Amig a tröszt Ausztriában a konyhasót az államtól 60 fillérért kapja, addig nálunk ugyanezért csak 18 fillért fizet. Ehhez a nagy kedvezményhez a tröszt úgy jutott hozzá, hogy magába olvasztotta a Magyar arhoniák •szódagyár részvénytársaságot és most mint ennek jogutóda élvezi az összes állami garanciákat. A Magyar Solvay-művek csak a nevében magyar; voltaképpen teljesen idegen vállalat, mely 50 százalékos haszonra dolgozik Magyarországon. Ezt az óriási jövedelmet pedig tisztán az állami kedvezmények irévén éri el. Egyszerűen érthetetlen, hogy a magyar állam miért favorizálja ennyire ezt az idegen vállalkozást, mely hatalmas szervezetével úgyszólván monopolizálja a szódaipart. Kitüntetés. A király Kobelrausch Gyulának, a bélapál- falvaí portland-cementgyár r.-t. vezérigazgatójának a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül „bélapátfalvai“ előnévvel a nemességet adományozta. Kobelrausch érdeme, hogy vállalata a monarchia legelőkelőbb cementgyárai között foglal helyet. A bankkoncentráció. A húsvéti könyvpiacon szenzációs tartalmú köz- gazdasági munka jelent meg. A könyv címe „A bankkoncentráció" és írója Zsoldos Géza, a jónevü közgazdaság iró. A mű két részbö áll. Az első rész tengelyében az angol Joint Stock Banks-k, továbbá Franciaország négy legnagyobb hitelbankja és banque daffaire-je és a német „D“ bankok állnak. A szerző könyvének ebben a szakaszában a nyugati világbankok koncentrációs munkájának vázlatát adja. Ismerteti a múlt század gazdasági eseményeit és fejtegeti azokat az okokat, melyek a kapitalista országok nagyintézeteit életre keltette, konklúzió gyanánt pedig megállapítja, hogy a nagy kereskedelmi hitelbankok voltaképpen természetes és várt következményei voltak az ipari koncentrációnak. Zsoldos Géza művének első részében továbbá ismerteti a bankközpontositás legjellegzetesebb megnyilvánulásait: a bankkonszerneket, a bankdecentrálizációt, a konzorcium képződéseket stb. A munka második részében a Pesti magyar kereskedelmi bank. Magyar általános hitelbank, Magyar leszámítoló és pénzváltóbank és a Magyar bank és kereskedelmi r. t. kialakulásának és ezen intézetek koncentrációs tevékenységének fejlődés- történetét találjuk. Zsoldos Géza a fővárosi nagybankok ezirányu mozgalmának ismertetése során érdekesen fejtegeti a nagyvárosok jelentőségét és Budapestről ,,A nagybankjaink koncentrációja.“ cimii fejezetben többek között ezeket Írja: „Magyarország nagyobb és számottevőbb tőkecentrumai a kilencvenes éveket megelőzően az országban nagyon szétszórtan feküdtek. Kereskedelmünk fő vívöerei nem Budapesten, hanem inkább a nyugati (Pozsony, Sopron, Nagykanizsa), valamint a keleti és délkeleti (Szeged, Arad, Temesvár) városokban futottak össze. Ámde a forgalmi tényezők (vas- és vizi-utak) fejlődése során a vidéki gócpontok mindinkább veszítenek a jelentőségükből és mert a vasutpolitikánk különösen a Kelet és Nyűgöt felől jövő és menő forgalmat a fővároson át irányítja, ennek nem vitatható következménye az volt, hogy Magyarország kereskedelmi és ipari életének súlypontja Budapestre helyeződött át . . .“ Zsoldos ennek a tételnek az igazolása gyanánt párhuzamba állítja a budapesti, párisi, londoni és berlini nagybankokat és megállapítja, hogy a lassúbb vagy gyorsabb ütemű bankcentrációban külső behatások is erősen érvényesülnek, mert a nyugati nagyintézetek a tőke-központosításuknak tetőpontját éppen Páris, illetve Berlin centralizációjának idején érték el és azok a nagy világbankok, melyek a pályafutásukat, a vidéken kezdték meg, kivétel nélkül a főváros felé gravitáltak. Zsoldos Géza ,,A bankkoncentráció“ cimü munkáját báró Madarassy- Beck Marcel dr.-nak, a Leszámítoló bank kiváló vezérigazgatójának ajánlotta. A könyvet igen szép kállitásban A pénzvilág adta ki és az megrendelhető A Pénzvilágnál (V., Korall-utca 11.), valamint bármely könyvkereskedésben. Közgyűlések és mérlegek. Wiener Bankverein. A Wiener Bankverein lovag Schenk Adolfnak elnöklete alatt tartotta közgyűlését. Az igazgató- tanács javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a bruttó-nyereségből, mely a múlt évi áthozattal együtt 29.004,930 korona 81 fillérre rug, a költségek és egyéb kiadások levonása, az ingatlanok és berendezések leírása és az alapszabályszerü levonások eszközlése után 8%, vagyis részvényenként 32 korona (az utolsó 9 évben 71/2% = 30 korona) osztalékot fognak fizetni április 4-től kezdve, a fennmaradó 618.589 korona 59 fillért pedig uj számlára viszik át. A turnus szerint kiváló lovag Schenk Adolf, az igazgató-tanács elnöke, smidachi Czjzek János, Kiinger Oszkár báró, hohenlohe-schillingsfürsti Ernst Fülöp herceg, Hoyos Szaníszló gróf, Larísch gróf dr. és Haerdtl Henrik báró dr., az igazgató-tanács tagjai e minőségükben újból meg lettek választva. Az igazgatótanács javaslatára elhatározta még a közgyűlés az intézet alaptőkéjének 130.000,000 koronáról 150.000,000 K-ra való felemelését s ecélból 50.000 darab, egyenként 400, összesen 20 millió névértékű uj részvényt bocsájt ki. Generáli. A. Triesti általános biztositó társulat (Assi- curazioni Generali) március 17-én tartott 82-ik rendes közgyűlésén terjesztettek be az 1913. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1913 december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 1,297.036,630 K-át tettek ki és az év folyamán bevett díjak 56.381,050 K-val rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka 22.566,540 K-ra, 398.114,196 K-ra emelkedett. Az életbiztositottak osztalék-alapja 7.515,715 K. A tüzbiztositási ágban, beleértve a tükörüveg-bizto- sitást, a díjbevétel 19,357,541 K biztosítási összeg után 33.058,512 K volt, miből 11.771,428 K viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hogy a tiszta díjbevétel 21.287,084 K-ra rúgott és ez összegből 15.425,174 K mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló djkötelezvények összege 160.198,898 K. A betörésbiztositási ágban a díjbevétel 1.774,925 K-ra rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tiszta díjbevétel 982.230 K-t tett ki. A szállítmány-
