Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-01 / 14. szám
Budapest, 1914. április 1. 5 űpar Pénzügy VáÜaíkozás LCereskedefem Szemle — Pénzbőség és hitelkrizis. — Fiskális tervek. — A zálogpiac. A ráta a normális 4 százalék, a magánkamatláb ennél is alacsonyabb, a niyilt piacon pedig bőséges pénzkínálat jelentkezik. Mindennek dacára a tő> sde feltűnően lanyha és tartózkodó, a kereskedelem és ipar pang, mig az építkezés terén még a kezdetét se látjuk a fellendülésnek. Az egész üzleti életre olyan nyomasztó hangulat nehezedik, .aminőt az utóbbi évtizedekben alig tapasztaltunk. Mindez bizonyítja, hogy az elmúlt válság olyan pusztítást végzett Magyarország közgazdasági élteiében, hogy annak a nyomait a rendkívül olcsó pénz is csak igen lassú tempóban képes eltüntetni. A pénzfeszültség megszűnt ugyan, de nem szűnt meg a hitelkrizis. Pénz van elég, de hiányzik a hitel és hiányzik a bizalom, mely pedig az üzleti életnek a fundamentumát képezi. Ez a hitelválság úgyszólván természetes következménye azoknak az eseményeknek, melyek az elmúlt két évben gazdasági életünkben lejátszódtak. A fizetésképtelenségek és csődök végtelen sorozata, a legszolidabbak- nak hitt.vállalatok hirte'en összeomlása, valamint a közép- és kiskereskedelem gyenge e’lentállóké- pessége nemcsak a pénzhitelt, de az áruhitelt is a minimálisra csökkentették. Ma ott állunk, hogy a kereskedőnek és iparostnak nincs hitele Magyarországon. Pénzük csak a nagybankoknak van, ezek pedig most állami és kommunális emissziókban dolgoznak és legfeljebb pirima váltókat eszkomptálnak. Ilyen pedig az ő fogalmaik szerint nem sok van. Egyelőre még a biztos jel- záilogüzletet se kultiválják, mert a záloglevelek árfolyama még nagyon alacsony. De különben is kiadták a jelszót, hogy ősz e'őtt hosszú lejáratú kölcsönöket nem folyósítanak, mert a nemzetközi helyzet még mindig olyan, hogy a nagy készpénzkészletek felhalmozása egyelőre kívánatosnak látszik. Az állami pénzügyek kedvezőtlen helyzete szükségszerül eg is arra ösztönzi a kormányt, hogy a folyton növekedő kiadások fedezésére újabb bevételi forrásokról gondoskodjék. Végre is a deficitet nem lehet örökké adósságcsinálás- sal egyensúlyozni. A pénzügyminiszter elsősön _ ban — mint ez a költségvetésből is kitűnik — a szeszadónak 20 K-val való felemelését vette tervbe. Ezenkívül a legközelebb előterjesztést fog tenni a bélyeg- és jogilletékeknek jelentékeny felemelése tárgyában. A magasabb bélyeg- séma az uj polgári perrendtartással egyidejűleg fog életbe lépni. Ezenkívül progresszív alapon fel fog emeltetni az örökösödési illeték, amitől a pénzügyminiszter 10—15 millió bevételi többletet r emél. Szó van az ingatlan átírási illetékek felemeléséről is. A jelen viszonyok között, amidőn a jelzálogüizlet és az ingatlan forgalom amugyis stagnál, szerencsétlen gondolatnak tartjuk ezeknek az illetékeknek a felemelését. Hogy mi lesz az uj egyenesadó-törvényekkel, melyeknek életbeléptetését már háromszor elhalasztották, arról hallgat a kormány. Az bizonyos, hogyr a választások előtt már népszerűségi okokból se fogják azokat forszírozni. A záloglevélpiac az olcsó pénz dacára se akar fellendülni. Főkép áll ez a magyar záloglevelekre. Bankkörökben az a felfogás uralkodik, hogy a záloglevélpiac stagnációja mindaddig tartani fog, mig az állami és községi kölcsönök lebonyolítva nem lesznek. Általában az a nézet, hogy a folyó év második felében nagyobb záloglevélemissziók lesznek effektuálhatók. Az bizonyos, hogy a záloglevelek külföldön való plaszirozásá- nak eddigi rendszerével a jövőben szakítani kell. Ugyanis a mi nagy kibocsátó intézeteink, az árfolyam esésének megakadályozása céljából, a válság alatt a záloglevelek egy részét a külföldről visszavásárolták. Ez az árfolyamtartó politika nagyon hátrányosnak bizonyult az illető intézetek likvidálása és az ország szempontjából is. A jövőre a záloglevelek plaszirozását nem Ioni- bardképen, hanem végleges eladás utján kell eszközölni, úgy, hogy azok krízis esetén ne özönöljenek vissza hozzánk. Lehet, hogy igy a plasziro- zás nehezebb, és tán az összforgalom is kisebb lesz. De meg lesz a dolognak au a jó oldala, hogy a pénzpiac legkisebb változásával nem fognak annyi magyar záloglevelet a piacra dobni. ■ ■ Usd a magyart! Skodáék a magyar ipar ellen. Körülbelül egy év előtt örömhír röppent fel Bécsből és szállt a Kárpátoktól az Adriáig: magyar ágyugyárunk leszy tiszta magyar, az alaptőkéjétől egészen az utolsó szögig. Az örömhír lassankint a valóság köntösébe öltözött, de közben egyre-másra szürkült, fakult és kopaszodott. A nagy nemzeti vívmányból Skodáék privát üzlete bontakozott ki, a magyar ipar szárnyraka- pása helyett az osztrák és német töke surrant be a határon és tavaszira már egy egyszerű osztrák fiók alapkövét rakták le Győrött. A magyar ágyugyár vezetősége, egypár protekciós munkapárti nagyságon kívül, egészen megfeledkezett a topogr áfiai fekvés és a törvényes rendeltetés következményeiről és ez a feledékenység állandónak és következetesnek bizonyult. Az ágyugyár vezetősége nemrégiben ragacs nélküli üvegtetőkre és felülvilágító munkálatokra hirdetett szükebb pályázatot, amely ma egy hete járt le. A pályázaton négy cég vett .észt: Márkus Lajos, Kát z, marék és társa, az Első Magyar üvegtető r.-t. Budapestről, valamint az J. Eberspächer esslingeni cég. A magyar vállalkozók kötelezték magukat, hogy magyar munkásokkal dolgoztatnak, magyar anyagot használnak ,sőt a Katzmarek-cég kifejezetten megjelölte, hogy a Rimamurányi vasműnél fogja a vasszerelvénye- ket beszerezni. Mindezen felül a magyar cégek — igen olcsó ajánlatot is tettek, úgy hogy Ebe r- spácherék ajánlata 30.000 koronával volt drágább, mint a legtöbbet igénylő magyar konkurrensé. ami a körülbelül 180.000 koronás munkálatnál 20 %-os pluszt jelent. Az olvasó nyilván arra kiváncsi, hogy melyik magyar vállalkozó kapta a megbízást. Megnyugtatjuk: egyik sem. A végrehajtó-bizottság, amely a pénzügyminisztériummal kötött szerződés alapján az ágyugyár építési munkálatait kiadja, úgy döntött, hogy az Eberspächet esslingeni cég ajánlatát fogadja el. Miért? Kétségkívül azért, mert nem magyar és mert drágább a többinél. Ez a két körülmény sokat nyom a latban.majdnem annyit, mint az a szerencsés véletlen, hogy Eberspächer ur valamikor Zürichben iskolatársa és barátja volt lovag Skodának az egyetemen. A két jóbarát — úgy látszik — véd és dacszövetséget kötött és miután a végrehajtó-bizottságban ott ül Laue r Richard igazgató is, aki még pilseni mérnök kora óta Skoda Károly sógora — nem volt nehéz a magyar ipar kisemmizése a modern Castor és Pollux kedvéért. Igaz, hogy a végrehajtó-bizottságban találjuk V a j k a y Kálmán miniszteri tanácsost, az ágyugyár elnökét is, de a tanácsos ur tanácsa — úgy látszik — nem volt olyan súlyos a mérlegben, mint az a tény, hogy Eberspächer ur németnek, drágának és pusziipajtásnak lenni méltóztatott. A magyar ágyugyár tehát már a nemzeti szin utolsó, fakó illúzióit is kezdi lehányni magáról, anélkül, hogy a közvélemény eleven tiltakozásával találkozna, amikor nyíltan, szembeszökően. szinte kihívóan bojkottál mindent, ami magyar. Szegény, sokat próbált iparosaink és vállalkozóink szinte önköltségi áron kopogtatnak a magyar állam égisze alatt működő és hazafias kommünikékben utazó ágyugyárnál, a Skoda'Biztosítás r Építészet TCózíekebés Bányászat dinasztia azonban egyszerűen fütyül rájuk és fütyül a magyar államra, mintha.azok az ágyuk, amelyeket valamikor gyártani fog egyenesen az ö családi politikájuk védelmére szolgálnának. Mire ez az ide letelepített pilseni fiók elkészül, nem iesz benne más magyar, mint azok az irattári akták, melyek a magyar vállalkozók olcsó, jó és tisztességes ajánlatainak az örök szemfödői. A MÁK. uj vezérigazgatója. A Magyar általános kösz énbánya részvénytársulat igazgatósága korán elhunyt vezérigazgatójának. Szende Lajosnak helyébe V i d a Jenő igazgatót vezérigazgatónak nevezte ki. Vida első munkatársa volt Szendének. évek hosszú során keresztül dolgozott vele és neki is nagy része van benne, hogy a vállalat az ország legelső iparvállalatai sorába emelkedett. Vidát a legközelebbi közgyűlésen — április 27-én — a részvénytársulat igazgatóságába is beválasztják. Haggenrnacher és a zsidók. Egy köztisztviselőlap jelenti, hogy egyik budapesti sörgyár vezérigazgatója nemt ii r z,s i d ö hivatalnokot a vállalatnál. T udomásumk szerint ez a szigorú vezérigazgató H a g g e n- m a eh er Henrik, akinek tényleg meg van minden oka arra, hogy ott üsse a zsidót, ahol éri, miután egész vagyonát azoktól a z s i d ó korcs- márosoktól és közvetítőktől szerezte, akiknek a hitsorsaitól a kenyeret sajnálja. A vezérigazgató u<mák igaza van: a zsidó csak, arra jó, hogy pénzt hozzon a házihoz s hogy a szerzett milliókból bárói rangot lehessen elővarázsolni. Mit szólna azonban a dezignált báró ur ahhoz, ha egy 'szép napon fogyasztói és viszonteláru- sitói felekezeti kérdéssé tennék a vele való üzleti összeköttetést? Reméljük, hogy ijedtében visszavándorolna oda, ahonnan jött, az, újdonsült magyar bárósággal egyetemben. A kispesti honioktéglagyár adója. A kispesti homoktéglagyár a koalíciós kormány 'egsikerültebb alkotásai közzé tartozik. A gyár eredetileg palóci Horváth Jánosé volt, most F. C o m n i c k elbingi (Németország) gyáros tulajdonában van, akinek bizonyára megvan a saját véleménye a magyar gazdálkodásról, amelyből eddig is sok milliót sikerült kipréselnie. A kispesti homoktéglagyár 600,000 korona államsegélyt és ingyen telket kapott a gyárépítéshez. Homok, viz egy fityingbe sem kerül; vasat, szenet, meszet jelentékeny refakciával szállít és végül a kincstár kötelezettséget vállalt kétszáz- millió tégla átvételére. Ugy-e bár, Comnick ur elég jó üzletet csinált a kormánnyal? És még adót sem fizetett. Évente mindössze kétezer koronát szállított be az adóhivatalba és a homokból kisajtolt milliók minden levonás nélkül Elbiogbe vándoroltak. Ezentúl azonban nem fog Comnick ur ilyen zavartalanul gazdálkodni. Kispestnek nagy beruházásai vannak és ehhez sok pénz kell. Természetes, hogy most már a homokgyár sem bújhat ki a kötelezettség alól és köteles lesz évenkint megfizetni a 60,000 korona adót, amelyet Kispest ■— elég szerényen — kivetett rá. Megalakult a szeszérdekeltség. A Magyar Szesz-Szindikátus március 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A szindikátus kötelékébe tartoznak összes nagyipari cégeinken kívül a finomítók majdnem teljes számban és a mezőgazdasági szeszgyárak jelentékeny része is, úgy hogy a szindikátus cca. 850.000 hl.-t képvisel. A szindikátus ügyeit a.zEgyedi Lajos, Első temesvári szeszéget ö é sfinomitó r.-t., Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár r.-t., Győri szeszgyár és finomító r.-t., Herzog és Kohn, Leipziger Vilmos, Neumann Testvérek, Sárosmegyei mezőgazdasági szesztermelők szeszfinomitó és szeszérté- kesitő szövetkezete, Szepesmegyei gazdasági szesztermelők szeszfinomitó r. t. és az Első alföldi cog- nacgyár .r t. Kecskeméten cégekből álló végrehajtó bizottság fogja intézni. A végrehajtó bizottság élén háromtagú elnökség áll, melynek tagjai Egyedi Lajos, Fellner Henrik és Lederer Ágost.
