Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-02 / 14. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. április hó 2-án 14. szám. EEÖEJZETÉSJ TtRTIKí Egész. évr^e....... ....... 16 K Fé t évre........................... SK Egyes számok, kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő -. Dacsó Emil. T&rsszerkesztőt dr*. Szilágyi Hugó többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VJ. Kis János-utca 4. szám Peak Ferenc, a haza bölcse, husvétkor cikket irt a Pesti Naplóba és a cikk nyomán áldás, béke és nyugalom váltotta fel a császári abszolutizmust, Bárczv István, a városháza bölcse hasonlóképpen egy húsvéti cikkel akarta elsimítani azokat a hullámokat, amelyeket a közhangulatnak kifejezői irányítottak a polgármester sülyedő hajója felé. Az uj- kojri Deák Ferenc taxativ felsorolásban mutat rá azokra az alkotásokra, amelyeknek alapkőletételénél őnéki engedték át az első kalapácsütést. Illusztris ujságiró-társunk húsvéti elme- ( futtatását egy és más irányban kiegészite- * ni vagyunk kénytelenek. A Bárczy-korszak j gyönyörű eredményei — mert ilyenek is j vannak, ez tagadhatatlan — úgy szerepel- j nek a polgármester beszámolójában, minthogyha ezeknek az eredményeknek a kezdeményezése, az elért sikereknek biztosítása, egyesegyediil az ő dicsőségét öregbítenék. A polgármester cikkírói minőségében kissé feledékenynek bizonyult. Kiesett a memóriájából egy bizonyos Vázsonyi Vilmos nevű bizottsági tagnak a neve, azé a férfiúé, kinek nemcsak a pozícióját köszönheti, hanem a sikereit is. Azokban az eredményekben, amelyek az utolsó években mutatkoztak, Bárczy Istvánnak legföljebb annyi érdeme van, hogy megértette Vázsonyi Vilmos intencióit és végrehajtotta a közgyűlésnek j Vázsonyi Vilmos utján kifejezett akaratát. Azok a babérok tehát, amelyekkel Bárczy István a saját fejét ékesítette fel, nem őt il- j letik meg, hanem Vázsonyi Vilmost. Rövid volt a polgármester memóriája, ! megtoldotta tehát — az ismert közmondás szerint — egy ballépéssel. Csonka mérleget mutatott be. olyant, amely az aktiv tételeknek túlzott kidombo.ritása mellett a passzív tételeket figyelmen kívül hagyja. Mert sokkal érdekesebb és sokkal hosszabb sora van annak, hogy mi minden nem történt meg Bárczy István uralkodás alatt, aminek meg kellett volna történnie és mi minden történt. aminek nem lett volna szabad megtörténnie! Ha a beszámoló e nélkül a hiány nélkül lett volna s ha a kiváló cikk olvasói egymás mellett láthatták volna a kétféle tételeket, úgy bizonyára fájó szívvel állapították volna meg, hogy a polgármester által elköltött százmilliókkal a legsúlyosabb aránytalanságban állanak a nagyszerű alkotások. A Bárczy-rezsim, számokban kifejezve, keserves végeredményt tüntet fel. Mindenki tudja, mindenki érzi ezt. Bárczy István maga is tisztában van a helyzettel, de bohém ember létére édes-keveset törődik vele. A halottakat sem kíméli többé az u kalmár-szellem, amelynek forrása a központi városháza. Az élőkkel és az élőkön kötött üzletek között, enyhe változatosságnak okából, a temetésrendező vállalatoknak a megváltását tűzték ki a legközelebbi jövő legsürgősebb feladatául. Az „Első magyar szállítási vállalat r. t.“, népszerűbb nevén: az Entreprise akarja boldogítani ezzel a szörnyű tervvel a fővárost. A halottégetés és a kötelező ravatalozás a jövőnek a méhél duzzasztja még. Az Entreprise- tréfa ellenben sürgős, mert a krematórium és a kötelező ravatal esakis okos dolgok, modern dolgok, szükséges dolgok, de nem egyúttal üzletek is. Ebben különböznek a legújabb városházi-ötlettől. A Kálvin-tér szabályozására vonatkozó tervpályázat, agy mondják, ezen a héten végre-valaluira eldől. Egyelőre esak annyi bizonyos, hogy a pályázatnak közel harmincezer koronára rugó költségeit szerdán fogja megszavazni á közgyűlés a tőle megszoliottt viharos lelkesedéssel. Fontos szépészeti és városszabályozási érdekek fűződnek a pályázathoz, a zsűri ítéletének tehát pártatlannak és hozzáférhoietlennek kell lemue. Mégis azt csicsergik a főváros madarai, hogy a zsűrinek egyik disztagja, Alpár Ignác főmiivész, aki sógorságban áll Orth Ambrussal, a pályázók egyikével (Orth és Somló), ezt az összeférhetetlen helyzetet kiaknázni készül. A legnagyobb óvatosságra mijük a zsűri tagjait, különösen Bárczy István elnököt. Nem szabad megengedni, hogy Alpár mester rossz sógornak bizonyuljon, de nem szabad néki alkalmat adni arra, hogy jó sógornak nevezzék el. Ezzel az Alpár orral egyébként is sok baj van. Azt mondják róla építész-kollégái, hogy egy n. n. Nachempfindungstalent, olyan művész, akinek alkotásaiban más emberek ötleteinek kél visszhangja. Ezért a tulajdonságáért legföljebb a tihanyi apát szerződtethetné visszhangnak. Alpár-mester karriérje mindezeknek dacára sem mondható csodálatosnak. Mert nálunk a Newton törvénye úgy hangzik, hogy minden emberi test, a levegőbe mártva, annyit nyer fujsulybun, mint amennyi az általa helyükből kiszorított emberi testeknek a fajsúlyú. Spolarits És Malosctiih. Egy közundorba fűlt üzletről. Két héttel ezelőtt, az állatkerti vendéglő és kávéház bérletéről Írván, azt mondta Molnár Ferenc, hogv jól figyeljen a pesti bublikum ennek az odiózus ügynek a további fejleményeire. A kiváló iró talán maga sem sejtette, hogy mennyi látnoki készség nyilatkozott meg az írásában. Ami a Gundel-Weingruber posvánv körül történik, az már sokkal több annál, amit magyaros kedéllyel disznósúg- nak szokás nevezni. A legnagyobbfokú undornak a hangján számolunk be lapunk olvasó- közönségének a legújabb fejleményekről. Ott kezdődnek ezek a fejlemények, hogv a városgazdasági ügyosztály a közgyűlés intenciójának tökéletes félreismerésével nem ideiglenes, egv esztendőre szóló megoldást, hanem nyolcesztendős lekötöttséget oktrojál a városra. A közgyűlés, amkor Percei Béla indítványát elfogadta, nyilvánvalóan azt a meggyőződését fejezte ki a döntéssel, hogy erre az esztendőre most már amúgy sem lehet valami nagyszabású, az állatkert pro- grammjához méltó etabliszmát létesíteni, legyen tehát még egv évig függőben a végleges megoldás, erre az esztendőre ne pazaroljunk már sok időt és fáradságot, de használjuk fel az egy esztendőt a végleges megoldásnak egy olyan módjára, amely egyformán kielégíti a főváros anyagi érdekeit-és a polgárság jogos várakozását. Márkus tanácsnok ezzel szemben alternativ ajánlatokra pályázatot hirdetett s a pályázattal elérte azt, hogy most még sokkal bonyolultabb, sokkal rosszabb a helyzet, mint volt annak előtte. A nyilvános pályázat csakis annak a dokumentálására volt alkalmas, hogy a züllött főpincéreken és facér kereskedőkön kivül is léteznek komoly üzletemberek, akik kész örömmel vállalkoznak annak az üzletnek a megkötésére, amelyet Gundelék és Márkus tanácsnok direkt mártiriumnak. hazafias áldozatkészségnek igyekeztek feltüntetni. A nyilvános pályázat igaz, nem vezetett megnyugtató eredményre. Ez a körülmény azonban nem igazolja a városgazdasági ügyosztály eljárásának helyes voltát, mert nem lehet kétség az iránt, hogv .egészen más lett volna az eredmény, ha az árlejtést két hónappal korábban . szóval a kellő időben tartották volna meg. A vendéglő és kávéház bérletére tudvalevőleg hárman pályáztak csaknem egyforma eséllyel: Gundelék, Spoíaritsék és a Conti- nentál r. t. A fővárosra nézve anyagi szempontból a legelőnyösebb ajánlatot a Continen- tál nyújtotta be. az ajánlattevők erkölcsi ás anyagi megbízhatósága kétségtelen volt és igy az állatkerti bizottság ezt az ajánlatot fogadta el. A pénzügyi bizottság ülése előtt egészen különös és szokatlan dolog történt. Spoláritsék megsajnálták a várost és nagylelkűen lemondván az üzletből remélhető haszonról, egy újabb ajánlattal nemcsak önmagukat múlták felül, hanem a Continentált is. A pénzügyi bizottság pedig belement a játékba. holott nyilvánvaló, hogy igy csak parti- árűkereskedők szokták elintézni az üzleteiket.
