Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-19 / 8. szám

Budapest, 1913. ten mar hó 19-en. 8. szám. II. évfolyam niiimimiiiaiiimiimHmiiaiiiainmiiamoiimiimiiiDfi3SDmQiaimjiE3iiims!iait8E3iBä^!!giiamsmmiiaiiiH!iimiic ELŐFIZETÉSI AnnKt Egész, évre ......... ........1b K Fé l évre........................... S K Egyes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős sier>ftesitS: Dac só Emil. Tür>,.srer’hesxiS s ár*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szon­dán, esetleg hetenkint többször* is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám ■ ■ Ünnepe volt az elmúlt héten Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának. Ragyogó külsőségek és a szeretet meleg érzései kö­zött avatták fel lieltai Ferencet, a király, a közgyűlés és a kormány egyesült bizalmá­nak letéteményesévé. Fülünkben cseng, még az uj főpolgármes­ter klasszikus beköszöntője. És ujjongva tap­solunk a szent fogadalomnak: „Arra. azonban törekedni fogok, hogy minden ügy kellően előkészítve és minden részletében íelvilágo- sitt-va, s z a b á 1 y szer ti e n kerüljön a tör­vényhatósági bizottság elé." Az események jámbor statisztái, a „nyájas •olvasó" címmel és jelleggel felruházott száz­ezrek, aligha sejtették, hogy ez a fogadalom súlyos kritikája a múltnak, megnyugtató perspektívája a jövőnek. Vázsonyi Vilmos és a törvényhatósági bi- 1 zottságnak többi tekintélyes tagjai is. nem egyszer adtak kifejezést annak a meggyőző­désüknek, hogy Bárczy István polgármester valósággal kormányzati rendszert csinált a fait accomplik intézményéből. Állandóan ezt panaszolták a pénzügyi bizottság tagjai is, | a legutolsó költségvetés tárgyalásánál pedig Márkus József a súlyos háztartásbeli álla- pótokat egyenesen annak a körülménynek j tulajdonította, hogy a milliókat nyelő, nagy- j fontosságú és gondos tanulmányozást igény- 1 lő tanácsi előterjesztésekkel, minden előké­szítés és minden előkészület nélkül, kutya futtában kell foglalkoznia a pénzügyi bízott- i súgnak és a közgyűlésnek. lieltai Ferenctől a rosszakarat sem vitat- hatja el azt a megállapítást, hogy egyike az < ország legokosabb embereinek. A városházi ügyekben való járatosságának alaposságá­hoz Szintén nem férhet szó. Az ő szájából, éppen ezért, százszoros sulylyal, megkülön­böztetett jelentőséggel esnek ezek a szavak —. Bárczy István számlájának terhére. A fő­polgármester programmbeszédének idézett passzusából a tények és adatok ismerése nélkül is megállapítható, hogy a múltban nem került minden ügy kellően előkészítve a tör­vényhatósági bizottság elé, az előterjeszté­sek nem voltak minden részletükben felvi­lágosítva és nem jutottak szabályszerűen a közgyűlés döntése alá. Nem az utonómiának, hanem a kris­tálytiszta képességű és nagy intenciókkal telített polgármesternek szólott Heltai Fe­rencnek ez az Ígérete is: „Tiszteletben tar­tom minden közigazgatási szerv hatáskörét, de. a magam törvényes hatáskörét is be fo­gom tölteni, minden jogával és kötelességé­vel együtt!“ Hiivös Iván 34 éves, izr■ vall isii, vagyona van, ka­tona nem volt, operettel ne miatt elitélve, a vá­rosi villamos vasai és kapcsolt részeinek ve­zérigazgatóját, a milánói Scala szerződéses ballettszállitóját: az autólaxi körül kifejteti következetlenségnek súlyos etikai bűntettével vádoljuk. Egykorú I öl jegy zések tanuk és okiratok per- rendszerű bizonysága szerint vádlott közönsé­ges zsarolóknak, gazembereknek keresztelte el a székesfővárosi bérkocsisipáríeslület tagjait- amiért az autó taxik forgalomba hozatala foly­tán megüresedő kétíogatu. kocsiknak örökáron való megváltását merték követelni. Történi pe­dig a nevezetes keresztelő az urnák egyezer- kilencszáz és tizenkettedik évében, akkor, ami­dőn agy fordult az aatólaxik kereke, hogy Há- vösék kötik meg az. fi- (Ah a tőlük megszoktál Brotosz-kocsikkui. A múlt héten a bérkocsisok küldöttsége fel­kereste a polgármestert s Bódy alpolgármestert. A küldöttség szónoka és vezetője önmagáiból kikelve tiltakozott az ellen a merénylet ellen, hogy a bérkocsisok szájából kivegyek a ke­nyeret. ,,Vagy autótaxit a bérkocsisoknak, vagy az összes kocsik megváltását", ezt har­sogta a polgármesterek felé a küldöttség szó­noka és vezetője: botfái Itiivös Iván. Ez. a har­sogás most történt, amikor bizonyos immár, hogy Hiivösék elestek az autótaxiktól. Egy­szer volt egy ember, ki csak úgy játszott a bér­kocsislegény nyel, mint macska szokott az egérrel! . . . A iakás­nyomor enyhítésére megtörténtek az első lé­pések. Az elmúlt héten volt szerencsénk ezek­ről a lépésekről megemlékezni. Bárczy István polgármester ur, áthatva a kérdés fontosságá­tól, lázas buzgalommal fogott hozzá, hogy l programjaidnak idevágó részét mielőbb meg­valósítsa. Senkit se tévesszen meg az az enyhe körül­mény, hogy csodálatosképpen mindeddig csakis az alpolgármester urakra terjedt ki ez a szerető gondoskodás. Mert először is: valahol csak meg kell kezdeni a nemes akciót. Másodszor pedig: a polgármester ur kísérleti nyíltaknak használta fel a vicéket és most,- amikor kide­rült,hogy helyes úton halad, hogy a lakásnyo­mor enyhítésének' ez' a jól' értelmezett módja, most bizonyára sietni fog a gyönyörű szociál­politikai akció kiszélesítésére. Ebben az egy dologban egészen nyugodtan | megbízhat a pesti publikum! Egyszerűsítik o közigazgatást. Szives elnézést és bocsánatot kérünk Bar- czy István polgármestertől és rajongó hívei­nek millióitól, amiért az alant következőkben megértő örömmel, viharos lelkesedéssel bá­torkodunk foglalkozni a múlt héten fogant polgármesteri ukázzal. Engedje meg a podeszta és engedjék meg az Ó rajongó híveinek milliárdjai, hogy a vá­rosházi közigazgatás egyszerűsítését célozó ' rendeletben a magunk szerény diadalát ün­nepeljük. Amikor megindultunk uttalan utunkon, - szemlét tartottunk abban az őserdőben, amely a város kellő közepéből nőtt ki s meiv kívülről csak a szemét bántja a pesti polgár­nak. de belülről minden érzékét felháborítja. Azt irtuk akkor, hogy a közigazgatás csiga­szerű munkáján vajmi könnyen lehetne se­gíteni: győzzék le a hivatalnok urak a hiva­talból való smokkságokat, intézzék el a kö­zösen elintézendő ügyeket mennél kevesebb ■aktával, a közvetlen érintkezésnek ménnel seTlbben való keresésével. Példát is nyújtottunk annak bizonyításá­ra, hogy a közigazgatás egyszerűsítése - mennyire egyszerű dolog. Az árvaszékre és a tiszti ügyészségre hivatkoztunk, mint amely hivatalok a hozzájuk tartozó ügyeknek természeténél fogva állandó érintkezésben állanak egymással. A két hivatal helyiségei szorosan egymás mellett vannak, mégis gyakran hónapokig eltart, amíg az akták az egyik szobából a másikba, az egyik hivatal­ból a másik hivatalba kerülnek. Írásos felter­jesztéseket intéznek egymáshoz az árvaszék és a tiszti ügyészség, írásbeli utón kérik ki egymás véleményét — holott égy kis láb- izombeli fáradtsággal, a szomszéd szobába irányozott látogatással, rengeteg munkát és időt takarítanának meg egymásnak. Csök­kentenék a restanciákat, mindenekfölött pe­dig sikeresebben és gyorsabban kielégítenék a hivatalos elintézésektől amúgy is rettegő közönségnek az igényeit. Ez a konkrét példa bizonyára nem a leg­jellemzőbb és talán nem is a legsúlyosabb, de anhak az igazolására fölöttébb alkalmas, hogv a városházi közigazgatás rákfenéjének : könnyen fel lehet fedezni a szérumát. A pol­gármester rendeletében számos fonákságot találunk, számos intézkedésről mutathatjuk ki. hogy gyerekes, naiv. kicsinyes szempon­tok szülték őket. A hivatalos óráknak má­sodpercekre való kiszámítása, a munkaidő hierarchiájának szervezése, vagy a tízórai virstli harántmetszetének szabályozása, cső­döt fog mondani már ab ovo. de a prak­tikus eszméknek egész sora követheti ezi, ha az ügyosztályoknak és a különböző vá­rosházi hivataloknak vezetői gyakorlati pél­dákon okulva, tovább fogják fejleszteni a megkezdett akciót. A polgármesteri rendele­tet nem tartalmi kiválósága miatt üdvözöl­jük. hanem a tisztviselők figyelmének föléb­resztéséért. A jelszó ne az legyen, hoev kevesebb mun­kát, hanem: eredményesebbet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom