Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-12 / 7. szám

2 az a kívánságuk is, hogy a tanács váltsa be korábban tett ígéretét és 120 kétfogatunak a megváltása helyett adjon nekik 120 auto- taxi rendszámot. így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. BEBBaSBBOESBBBSKSBBDaiSQrBIQBaCBBaaiRBIDnnBBQBaBSRaBBD tfáftosi WEZETÉST! A Hűvös­vasút foltja. Mnlt héten azt irtuk, hogy nagy bajok vannak a Városi villamos vasút körül. Elmond­tuk, hogy a törvényhatósági bizottságnak leg­előkelőbb tagjai nyíltan adtak kifejezést annak a meggyőződésüknek, hogy a főváros nem gya­korolja a hatalmát a vállalat vezetőivel szem­ben, nem biztosítja a részvénytöbbségből eredő befolyását a vasút igazgatóságában és felügyelő bizottságában, nem érvényesíti a súlyát abban az irányban, hogy a részvényekbe fektetett töke helyesebb osztalékpolitika mellett nagyobit jövedelmet hozzon a fővárosnak. Cikkünknek szokatlanul nagy és örvendetesen egyértelmű volt ti visszhangja. A város dolgaival elfogulat­lanul törődök mind azt hangoztatják, hogy itt az ideje a cselekvésnek. A városi vasút igazgató­ságának legalább felerészében ti város képvi­selőiből kell állania és nehogy jogosulatlan ma­gánérdekek lépjenek előtérbe, az uj igazgató- sági és felügyelő bizottsági tagokat a tanács tagjai közül kell kiválasztani. Ez a megol­dás annál is inkább helyes és célszerű, mert ez által kiegyenlítést nyerne az a különbség, amely a személyi pótlékkal ellátott s az enélkül lévő tanácsosok anyagi helyzete között fennáll. Elöbb-utóbb ugyanis minden egyes tanácsnok igényt formál ti személyi pótlékra, ha azonban e helyett a városi vasútnál jutnának megfelelő jö­vedelemhez, akkor egész csomó közpénzt ta­karítana meg a főváros. Erősen fontolóra kell venni, vájjon nincs-e mód arra, hogy a városi vasút a mérlegét be­mutassa a közgyűlésnek, A mérlegben ugyanis, még inkább azonban a zárszámadásokban, egé­szen furcsa tételek szerepelnek. Ez a tétel: „központi igazgatás“ legalább ötször fordul elő a legváltozatosabb összegekben és senki sem tudja, mi rejtőzik alatta. A mérlegre- vizión kívül alaposan utána kellene nézni a vál­lalat vezetőivel kötött szerződéseknek is. Pon­tosan szabályozni kellene, melyek a jogai és kö­telességei az elnöknek, a vezérigazgatónak, mennyi szabadságidőre tarthatnak igényt és mennyi időt szentelhetnek közéleti tevékenysé­güknek. Tehermentesíteni kell a vezérembereket. Nem szabad tűrni, hogy mindenki a vezérigazgatótól várja ügyes-bajos dolgának elintézését, minden közügy az ö nyakába szakadjon, minden bizott­ság az ö működéséhez fűzze a legvérmesebb re­ményeket, minden vállalat az ő részesedését kí­vánja, a világ minden dalmüintézete tőle várja a legjobb dalműveket. Végtére is: egy ember, csak egy ember és nem lehet joggal követelni attól a vezérigazga­tótól, hogy néha napján a hivatalával is törőd­jön, aki a legapróbb-cseprőbb moziügyet is kénytelen Jakabffy államtitkárral megbe­szélni. hírünk! Ma!, amely nincsen! A főváros közgyűlése az elmúlt ősszel úgy határozott, hogy útbaigazító hivatalt szer­vez, amelynek az a rendeltetése, hogy az ar­ra szorulók ingyenes jogsegélyben és ható­sági kitanitásban részesüljenek. — A hivatal eszméje nem uj, Berlinben, Londonban és másutt már régen megvalósították, nálunk Feleki Béláé a kezdeményezés érdeme. — Január elsején kellett volna megindulnia az útbaigazító hivatalnak. Már ki is szemelték a vezetőjét Sidó Zoltán dr. fogalmazó szemé­lyében. Sidó azelőtt a szociálpolitikai ügy­osztályban működött s uj hivatalát azzal fog­lalta el, hogy hosszabb külföldi tanulmány­útra ment. Tehát előbb elhatározzák a hivatal szerve­zését, azután kinevezik a vezetőt, kiküldik az intézmény tanulmányozására és csak ak­kor fognak hozzá a hivatal szervezéséhez. Sidó most jött vissza útjáról s most fog hoz­zálátni a szervezés munkájához. Addig le­gyünk türelemmel és igazítsuk egymást útba. UIIIIIIIIIIIIHHlIIIIIIIHIIHIDIIflllllllllllliail H 2 j £ I alpolgármesterek nincsenek már Budadesten. 1. Ismét egy olyan eset, amikor az ember jó­formán azt sem tudja, mit tegyen: felhábo­rodjon, fogja be az orrát, vagy bus rezigná- cióval legyintsen a kezével? A legokosabb lesz, ha minden kommentár nélkül letépünk néhány illatos virágot az Úristennek abból a gyönyörű kertjéből, amelyet úgy csúfol­nak, hogy Budapest székesfőváros tanácsa. . Letépjük őket, úgy, ahogyan illatoznak és pompáznak. Ítéljen róluk az olvasó saját íz­lése és temperamentuma szerint. 2. Meg kell kérdeznem valami botanikust: amikor a legöregebb kerti virág összeölelke­zik a legfiatalabbak mindig valami disznóság szokott kipattanni? A tanács szeniorja. Ró­zsavölgyi Gyula meghosszabbított alpolgár­mester ur. egyenesen belekényszeritette a ta" nács juniorját, Márkus Jenő tanácsnok urat abba, hogy az eg-ész törvényhatósági bizott­ságot úgy megfőzze, ahogy a Gundel soha­sem fog tudni főzni! 3. A legutolsó közgyűlésen Márkus tanácsnok ur, a városgazdasági ügyosztály vezetője, a szószékre lépett és a tőle szokatlan száraz­sággal azt kérte, szavazzanak meg a város­atyák csekély 9000 koronát a Károly-körut 15. szám alatt levő, Sziits-íéle ház átalakítá­si munkálataira. Az emberek a fejüket csóválták, mert ezt a házat annak idején azért vette meg a fővá­ros, hogy az erre irányítandó Sugár-utnak a saroktelke legyén. A rozoga viskónak az volt a rendeltetése, hogy mielőbb lerombol­ják, minek öljenek bele még nehány ezer ko­ronát ezekben a szomorú, deficites időkben? 4. Márkus tanácsnok beállította a fejcsóvá- lást. Az átalakításra szükség van, igy be­szélt, mivelhogy addig is, amig a Sugár-ut elkezd kanyarodni, az ■Dvaszéknek fog haj­lékul szolgálni a Szürs-ház. Erre a célra kell a 9000 korona, tehát ne is beszéljünk róla. A jóhiszemű, derék Waigand József még sopánkodott, hogy ne vigyék az árvaszéket máshová, hadd maradjon a központban. De Márkus tanácsnokkal nem lehetett piccadil- lyzni. Az árvaszéknek távoznia kell, mondot­ta, a pénzre tehát szükség van. A városatyák szűnni nem akaró lelkesedés­sel szavazták meg a kilencezer1 koronát. 5. A városatyák hazamentek. — A tudósitó azonban nem sietett haza a családjához. — mert a tudósitó egy megrögzött csavargó, akinek a kíváncsiság úgy fúrta az oldalát, mint ahogyan a Sárosfürdőnek az iszapfor­rásait fúrták annak idejében. Egy kis különbség mégis volt a kétféle fúrás között, mert a tudósító munkáját meg­ható siker koronázta. 6. Nagyon ravasz volt az eset. A Szüts-ház lakóinak a tábláján csupa outsider szerepelt: jámbor polgári nevek, szelíd házalók és egyéb vándorlegények. A tudósító le volt forrázva: úgy látszott, semmi alapja sincsen a benne megíogamzott rágalomnak. A leforrázás a második emele­ten érte és hogy első segélyhez jusson, be­nyitott a 9-es számú lakásba, ahová egy- szőnyegnek a nyomán jutott. A lakás pazarul volt átalakítva, a tudósitó nyomban megál­lapította, hogy az átalakítás munkája leg­alább 9000 koronába került. És még egy megállapítás következett: a lakás bérlője Rózsavölgyi Gyula, alpolgármester ur. 7. A további riporteri munkához nem kellett sok leleményesség. Kiderült, hogy 1. Rózsa­völgyi Gyalullak annyi a fizetése, mint egy miniszternek. 2. A miniszternek nincs szemé­lyes pótléka, de Rózsavölgyi Gyulának 6000 korona jár ezen a címen. 3. Lakbér fejében 3600 koronát kap az alpolgármester ur, te­hát íélévenkint 1800 koronát. 4. A Szüts-féle házban az alpolgármester ur egy félévre. 500 koronát, tehát egy egész évre 1000 ko­ronát fizet.. 5. Ezért az 1000 koronáért na­gyon előkelő, nagy lakást élvez az alpolgár­mester ur, ellenben a ház többi lakói sokkal nagyobb bérért hamisítatlan piszkot élvez­nek. 6. Márkus tanácsnok ur tévedett: a ki­lencezer korona nem jövendőbeli átalakítási munkálatokra kellett, hanem már régen el­költötték a pénzt — Rózsavölgyi Gyula la­kásának méltó berendezésére. 7. Márkus ta­nácsnok ur ismételten tévedett: az árvaszék továbbra is a városházán marad. Az alpol­gármester ur ellenben a Szüts-házban marad. És ha lejár a bérlet, meg fogják hosszabbíta­ni, éppen úgy, mint ahogyan az alpolgármes- terséget meghosszabbították. • • • 8. Duna partján kurta kocsma. Úgy hívják, hogy Városi Vigadó. Csak a Hangli-Kioszk választja el a víztől. A Vigadó tulajdonosa, háziura a főváros. Nagyon szép lakások van­nak benne, nagyon elegáns, kényelmes, mo­dern és — nagyon olcsó lakások. Az egyik nyolcszobás lakásért 4400 koronát fizet — Bódy Tivadar alpolgármester. A másik, ha­sonló terjedelmű lakásnak 2500 korona az ára. Bérlő neve: Vaszilievits János alpolgár­mester. A harmadik lakásért sokkal, nagyon sokkal kevesebbet juttat a főváros pénztárá­ba egy Bárczy Gusztáv nevű illusztris lakó. Vigadó lakásait nemrégiben átalakítot­ták. Harmincezer koronát utalt ki a tanács arra a magasztos célra, hogy Bódy, Vaszilie­vits és Bárczy uraknak a lakásai keleti pom­pához jussanak - • ■ ■ 9. Most nehány száraz életrajzi adat követ­kezik. Bárczy Gusztáv sohasem pályázott kereshet v.mi iskolai tanár' a Hasra (az egy misik Bárczy volt). Edériben, mint a AVcm/ »!)tgji es társa-cég aTagja, keresztül vnv, hogy a főváros évente jelentékeny összegű zenekönyvet (szerző: Kacsóh Pongrác) vá­sárol a cégtől. Ez után az. üzlet után más ember kissé kipihente volna magát, de Bárczy Gusztáv ehelyett a városi gázgyár szolgálatába lépett és hatalmas summákat vett fel azon a címen, hogy ő a külföldön ta­nulmányozni fogja a gázfelszerelési cikkek eladásának feltételeit. Úgy volt, hogy a gáz­gyár egy városi központi üzletet nyit és en­nek lesz vezetője Bárczy Gusztáv. De mié-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom