Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
Budapest, 1913. december 24. ^jtt—i ' —r-v; .Jom/zasiiííjp/ap 9 Jpar 'Pénzügy Váflafkozás Xereskebetem KONCENTRÁCIÓ A BANKSZAKMÁBAN. Magyarországon mintegy 6000 pénzintézet van. Ennek túlnyomó része törpebank és szövetkezet. Hogy ebben a szakmában nálunk miiven nagy a túltermelés, azt a légiókban illusztráljuk, ha megemlítjük, hogy például Angliában mindössze 1800, Ausztriában 2500 és a gazdag Franciaországban alig 3000 pénzintézet létezik. Az csak természetes- hogy azok a kisbankok, melyek többnyire személyi érdekből alapittattak. a válság folyamán a mutatkozó tőkehiány következtében igen nehéz helyzetbe kerültek. Nagy részük — főleg Budapesten és nagyobb vidéki centrumokban — megbukott, felszámolt, vagy pedig nagyobb intézetekkel fuzionált. Azt látjuk, hogy nálunk a bankszakmában bizonyos mozgalom indult meg a koncentráció felé- A fővárosban még nagyobb középbankok se tudtak megállani és csak bele- olvadással vagy fúzióval voltak képesek tőkéik egy kis részét megmenteni. A pénzválságnak. mely sok bait okozott, mégis meg van az az egy haszna, hogy kipusztitotta a magyar közgazdasági élet rákfenéjét: a törpebankokat. illetve azoknak egy részét. Mert még igen sok nagyon kicsiny bank van. különösen n vidéken. Ide itt is megindult már a tisztulási processzus és mindennap hallunk híreket pénzintézetek fuzionálásáról és felszámolásáról. Széli Kálmán minden bait ezeknek a törpe intézeteknek tulajdonit. A pénzintézetek országos szövetségének n napokban tartott teljes ülésében nem is habozott kimondani, hogy a kisbankok elszaporodását törvény- nyél kell korlátozni. Vannak ebben az irányban elvan javaslatok, melvek szerint törvényben. kellene kimondani, hogy 500,000 koronánál kevesebb alaptőkével pénzintézet ne alakulhasson vagy hogy egy milliónál kisebb alaptőkével bíró bank vagy takarékpénztár betéteket ne fogadhasson el. A küszöbön álló pénzintézeti reform keretében természetesen ezt a kérdést is dűlőre kell vinni. A bankszakmában mutatkozó koncentrációs irányzatot mi egészséges evolúciónak tartjuk. A nagytermelés mai korszakában a kis intézeteknek nem nvilik tér hasznos tevékenységre. A lefolyt válság pedig teljesen megingatta alattuk a talajt. A tőke bizalma az erős. nagy pénzintézetek felé fordul, mer; a krizis keserves tapasztalatai még a kistőkét is eltérítették a törpebankoktól. Ezek a kisebb intézetek különben abban is kitűntek, hogy minden pénzüket immobilizál- ták. Ezen kívül az embereket, még a iózan magyar parasztot is. valósággal az adósság- csinálásra csábították. Nem veit ritka eset ezeknél a minden szakértelem nélkül vezetett pénzinézeteknél. hogy a váltótárca a nem is teljesen befizetett alaptőkének a nyolcszorosáig is megnőtt és hogy a váltóknak a 80 százalékát pedig visszleszámitolásba adták tovább. Természetesen a koncentráció egyedül még nem elegendő ahhoz, hogy a válság folyamán felszínre került visszásságok megszűnjenek. Ezen a téren még sok pótolni való van. A pénzintézeteknek a kihelyezéseiket összhangba kell hozni a saiát erőikkel, szigorúan őrzkedniök kell a viszleszámitolás erős igénybevételétől és mindenekíelett meg kel! szabadalmok a túlságos immobil üzletektől. Ez utóbbira nézve eev kiváló bankszakember. H ie me s eh Frigyes, az Osztrák-mar gvar bank nagyváradi fiókjának a főnöke azt ajánlja, hogy a kisebb intézetek — de még a nagyobbak is. — első helyen betáblázott követeléseiket ruházzák át ia nagy záloglevélkibocsátó intézetekre még abban az esetben is. ha ez csak súlyos feltételek mellett volna eszközölhető. Persze ez is csak maid a zá- lcglevélpiac javulásával lesz elérhető. Anv- nvi bizonyos, hogy az ilyen cedáliásokból befolyt pénzek niagv részét a kereskedelem és ipar hitelszükségletére lehetne fordítani. A pénzügyminiszter legutóbbi expozéja folyamán célzást tett arra. hogy a betétek biztosítása és más pénzintézeti reformok dolgában törvényjavaslatot szándékozik a parlament elé terjeszteni. Nem tudjuk, hogy az erre vonatkozó előkészületek miiven stá- dimban vannak, de helyesebben tenné a pénzügyminiszter, ha e tervét elejtené. Az állami beavatkozás ezen a téren nem fog iót szülni. A gazdasági élet evolúcióit nem lehet törvényekkel és rendeletekkel szabályozni. Sokkal helyesebb lesz. ha a pénzintézetek a maguk autonomikus szervezeteik keretében igyekeznek a hibákat megszüntetni. Hogy pedig erre máris törekednek, azt mutatja a bankszakmában végbemenő koncentrációs folyamat. mely az eddiginél csak egészségesebb viszonyokra vezethet. A kisember hitele. A főváros költségvetésének a tárgyalása nem sok örömet szerzett Budapest adófizető polgárainak. A Bárczy-rezsim hibáinak és bűneinek feltárása nyomán mindenütt tért hódit az a meggyőződés, hogy a mostani rablógazdálkodási rendszernek a főváros adminisztrációjából minél előbb el kell tűnnie. Ezt követeli Budapest háztartása pénzügyi egyensúlyának és a főváros egészséges fejlődésének a biztosítása. A költségvetés sivár vitájában jóleső érzést keltett G á 1 Károly főv. bizottsági tag felszólalása, aki a kisemberek hitele érdekében szállott síkra és a következőket mondta: Az 1914. évi költségvetés kapcsán bátorkodom a mélyen tisztelt közgyűlés b- figyelmét egy, nézetem szerint, fontos körülményre felhívni. A pénzügyi osztály azt mondja jelentésében, illetve a budgetbe a tavalyinál magasabb összegben beállított adókat azzal motiválja, hogy reméli a közigazgatási viszonyok javulását. Én is osztom a pénzügyi osztálynak reményét, remélem, hogy a közgazdasági viszonyok javulni fognak, mert azoknak javulni kell. Remélem, hogy a pénzügyi viszonyok javulni fognak, már látszik is némi javulás, hanem azt kétségbe vonom, hogy a kisebb és középkereskedők és iparosok pénzügyi, illetve hitelviszonyai a jövő évben javulni fognak. — Mint méitóztatik tudni, a kisebb és közép kereskedőknek és iparosoknak évek hosszú során át egyedüli hitelforrásaik voltak a hitelszövetkezetek és kisebb pénzintézetek. Sajnos, • ezek majdnem kivétel nélkül megbuktak, a fennmaradt kisebb pénzintézetek pedig a nagybankok hitelelvonása által akcióképtelenekké lettek. így előállt az a szomorú tény, hogy a kisebb és közép kereskedők és iparosok jelenleg minden hitelforrás nélkül vannak. Magyaraországban, amely ebben a tekintetben a szegény országok közé tartozik, nem lehet hitel nélkül üzleteket vezetni és ez is egyik oka annak, hogy az utolsó évben annyi fizetés- képtelenség, annyi bukás volt és ez által kénytelen volt számos derék kereskedőnk és iparosunk a kulcsot beadni, tönkremenni és igy a proletárok számát emelni. Itt, mélyen tiszelt uraim, nézetein szerint, segíteni kell. (Úgy van!) Utalok arra, hogy a kormány az általa mindig kedvelt agráriusok részére már évekkel ezelőtt létesítette a központi hitelszövetkezetet, az ő égisze alatt létesült két földhitel intézet. — mindkettő az agráriusok részére, de a kereskedők és iparosok hiteligényeinek kielégítésére a kormány sohasem gondolt és bátran állíthatom, hogy sohasem volt szándéka azzal foglalkozni. Un ez alkalommal konkrét indítványt nem teszek, de azt hiszem, hogy a közgyűlés tetszésével találkozom, amidőn az itt felhozott iigvet a tanácsnak és elsősorban a polgármester urnák a figyelmébe ajánlom; azzal a kéréssel, hogy méltóztassék a polgármester urnák foglalkozni , Piztositás építészet Közíekebés Bányászat a közép és kisebb iparosok és kereskedők hitelviszonyaival. esetleg befolyásának latbavetésével hasson oda, hogy a nagybankok, amelyek szervezésük szerint nem foglalkoznak a kisebb emberek hiteligényeivel, ezek a bankok álljanak össze és csináljanak egy középbankot a kis emberek hiteligényeinek a kielégítése céljából; ha ennek esetleg akadályai volnának, vesse a polgármester ur latba befolyását a kormánynál, hogy a kormány is tegyen egyszer valamit a kereskedők és iparosok érdekében. En azt hiszem, hogy ez nemcsak a főváros érdeke, hanem érdeke a kormánynak is, mert a kereskedők és iparosok egy nagy számottevő anyag az adófizetők sorában. (Elénk tetszés és éljenzés.) Gál Károly itt oly problémát érintett, melynek helyes megoldása rendkívüli fontossággal bir közgazdaságunk további fejlődésére. A kisember hitelének a kérdése most Euró- paszerte napirenden van. Legutóbb a francia és olasz törvényhozás foglalkoztak vele. A francia kamara nemrégiben törvényjavaslatot fogadott el, melynek értelmében az a 20 millió frank, melyet a Francia Bank szabadalmának meghosszabbítása fejében az állam rendelkezésére bocsátott, a magántőke bevonásával egy olyan bank felállítására fordittatik, amely kizárólag a kisiparos és kiskereskedő hitelét van hivatva szolgálni. Úgy látszik, ez a példa lebegett Gál Károly szeme előtt, amidőn azt indítványozta, hogy a főváros és az állam segítségével egy 20 milliós bank alapittassék a kisember hitelének a kielégítésére. Nagyon örvendünk, hogy a főváros közgyűlésén egy ilyen életrevaló eszme került napirendre. Nálunk, de különösen a fővárosban, a kisember hitel dolgában nagyon rosszul áll, fökép most, amidőn a lezajlott krizis a kis- és középbankokat úgyszólván kipusztitotta. Az összes diszponibilis tőkék a nagybankokban halmozódtak fel, ezek a pénzforrások pedig még a kereskedelmi hitelnek is csak korlátolt mérvben szoktak megnyílni. A nagybankok tőkéi elsősorban állami biztosításokra, nagyipari tranzakciókra, részvényemissziókra és elsőrendű jelzálogkölcsönökre vannak íentartva. A kis- és középiparosnak, vagy a kiskereskedőnek tehát most nincsen hitele, amely nélkül pedig fejlődést elképzelni se lehet. Elsőrendű nemzeti érdek tehát, hogy az ország gazdasági életében oly fontos szerepet játszó kisemberek nagy tömege megfelelő hitelhez jusson. Gál Károly eszméje alapjában véve helyes. Abban mindnyájan megegyezünk, hogy a kisemberek szorongatott helyzetén valamikép segíteni kell. De azt a gondolatot már eleve is ki kell zárnunk, hogy a kisemberek hitelének kielégítésére községi, vagy pláne állami pénzintézet létesittessék. Se a főváros, se az állam nem alkalmas ilyen közgazdasági tevékenység kifejtésére. A bürokratizmus ezt a hasznos intézményt is tönkre tenné. Itt a magánvállalkozásnak és a magántőkének kell sorompóba lépni. Azt megteheti az állam vagy a főváros, hogy az erre a célra alapítandó intézetben nagyobb betétet helyez el. Ez üdvös dolog lesz. Vagy az is helyes dolog volna, ha a törvény a jegybankot rábírná arra, hogy egy ilyen bank alapításához 5—10 millió koronával hozzájáruljon. De a tőke nagyobb részének magánjegyzés utján kell előkerülnie. A helyes közgazdasági elv az, hogy a hitel részére a lakosság megtakarított pénzét kell igénybe venni. Módot és eszközöket kell találni arra, hogy az ország takarékoskodó lakosságának a tőkéi a kisipar javára is hozzáférhetővé tétessenek. Ebben pedig a nagybankoknak kell jó példával elől járniok. A nagybankok ma már a közgazdasági élet irányitói lettek. E nagy misszióban fontos kötelezettségek is há- ramlanék a nagy bankokra, és ezek közül a jelentékenyebbek egyike a kereskedelmi és ipari hitel ápolása. Ha tehát a főváros és az állam közreműködésével a nagybankok pénzcsatornái
