Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-05 / 6. szám
2 Budapest. 1913. február 5. viselik a fővárost, a héttagú felügyelő bízott- | Ságban egyetlen egy ember sem! Hogy ez j mennyire lealázó, mennyire nevetséges hely- i zet, talán fölösleges bővebben indokolni. — A | legkisebb zugvállalatnál is annak az egyén- j nek vagy csoportnak kell, hogy döntő szava j legyen, akinek legnagyobb az anyagi érdé- j kéltségé. Hogyan gyakorolhatja a főváros I a részvények többségének tulajdonából folyó \ jogait, amikor ez a többség még a vezetésben sem jut kifejezésre. A város urainak nem szabad többé szemet hunyni Hiivösék garázdálkodása fölött. A legelső alkalommal intézkedni kell,.hogy. 1. a vállalat elnöke a polgármester legyen, | 2. az igazgatóságban és a felügyelőbizoti- i Ságban a főváros képviselői legyenek több- j ségben, 3. a vállalat irányítása, vezetése a fővárost illesse meg, 4. a családias jelleg a mellékvállalatoknál is szűnjön meg. Mert hogy is állunk mostanában ezekkel a mellékvállalatokkal? A Ferenc \ózseí földalatti vasat r.-t. igazgatósága 12 tagból álí. i A részvények fele a Közútié, a másik fele ei- i lenben a Városié, tehát a íővársé. Hűvös József a társaság elnöke. Hűvös Iván igazga- j tósági tag. Hűvös László felügyelő bizottsági tag — a főváros ellenben sem az igazgatóságban, sem pedig a felügyelő bizottságban nincsen képviselve! A Pusztaszentiőrinci helyiérdekű vasút r.- \ t.-wdY hasonló a helyzet. Az igazgatóságban helyet foglal mind a három Hűvös, de a főváros számára itt sem jutott hely! A Hűvös-féle családi politikának még a kereskedelmi törvény sem szab határt. Máskülönben hogyan lehetséges, hogy a földalatti , vasút felügyelő bizottságának Hűvös László legyen a tagja és ebben a minőségben ellenőrizze a papát (igazg. elnök) és a testvéri j (igazg. tag). Szép kis ellenőrzés lehet ez, méltó arra, hogy Hűvös László önmagáról mintázza az ellenőrzés szobrát és azt az általa gyúrt honvédhuszár-vajból faragja ki! . . . Sürgősen meg kell szüntetni ezt a rend- j szert. Lássák be végre Hiivösék maguk is, — . hogy ők most már a főváros egyik vállalata- nak fizetéses alkalmazottai. j Vonják be szépen, csendesen a családi vi- i tortájukat, spóroljanak a főváros pénzével és | ha Hűvös Iván és Hűvös László és Lengyel | Endre gyerekkorukban súlyos testi bántál- j makat szenvedtek annak miatta, hogy vona- I kodtak autón járni, akkor járjanak továbbra is autón, de a — saját autójukon nem pedig a villamos vasút kocsijain. Legyen a Hiivösék szénája rendben, de a Csáky szalmája is leven rendben , *„ Lapunk telefonszáma; 137-15 9 Lédew-telep csődje. Lovag Léderer Sándor ismert milliomos és emberbarát, az utóbbi minőségében két esztendő előtt fölajánlotta a fővárosnak a Svábhegyen fekvő ingatlanát, amelyen két kis villa fekszik. Az üzlet létrejött, a város a vételárt —- 160.000 korona — rendkívül csekélynek tartotta és mindenki magasztalta a milliomos Léderert, aki nem akart nyerészkedni az üzleten, sőt nagylelkűen viselkedett Budapesttel szemben. A múlt év tavaszán vette át a főváros a Léderer-telepet, a villá- | kát rögtön bérbe is adták, kaptak is érte 3000 korona bért. Ennél több jövedelmet azonban sehogy sem tudtak kihozni a jó üzletből, amelyet még az is terhelt, hogy a nemes- szivii adományozó az egyik villában életfogytiglan használható lakást kötött ki magának. 160.000 korona után 3000 korona jövedelem: —- ilyen üzleteket csakis a főváros engedhet meg magának. A 3000 korona sem gyarapítja a város pénztárát, mert adóra, vizdijra és más, hasonló nyilvántartásra fölmegy, a telep föntartasára már alig jut valami belőle. A Léderer-telepben törököt fogott a város s a pénzügyi bizottságban, amikor a költség- vetést tárgyalták, fölmerült az az eszme, hogy itt mégis tenni kellene valamit, ezt a helyzetet nem szabad továbbra is föntartani. Tenni kell valamit; igen ám, de mit? A múlt héten I g a 1 i Kálmán tanácsjegyző vezetésével egy házi szakbizottság járt kint a telepen és megállapította, hogy a Léderer-telepben nem sok öröme lesz a fővárosnak. A jövedelmet csakis újabb invesztálással lehetne fokozni, úgy hogy a főváros a telepen legalább 1 villát épit még. Az ingatlan azonban i annyira nivótlaji, a talajviszonyok oly rosz- j szak, hogy előbb alaposan meg kell gondol- 1 ni, érdemes-e egyáltalában építkezni. Ezen a problémán töri most a fejét B á n- 1 a k y főmérnök. Kemény dió a Léderer-te- lep, legjobb volna visszakinálni a nagy em- ' berbarátnak, Léderer Sándornak. A legközelebbi építések. (Részlet Guthi Imre Almanachjábói.) A különböző, osztályok által, a resszort szükségleteihez képest előkészített, programúiba foglalt s köz- gyülésileg engedélyezett építkezések műszaki prog- rammját, végrehajtását és ellenőrzését központosítva az uj tan. XIII. (magasépitési) osztály látja el. A következőkben vázoljuk e hatósági építkezések legközelebbi programmját. Az iskolákról már szólottunk az iskolai építkezésnél, a kislakásokról pedig a szociálpolitikai irányú építkezéseknél. Ezenkívül valószínűleg beépítésre kerül két érdekes belsötelek: a VII. kér. Rákóczi-uti—Vas-utcai és a IX. kér. Ráday-utcai (az u. n- Két Oroszlán). Az előbbire az osztály egy 1 milliós a másodikra egy 2 milliós nagy, jövedelmező bérházat tervezett. Közigazgatási építkezések körül elsősorban említendők az uj VII. kerületi elii ljár óság, amelynek épülete céljaira megszerezte a főváros az Országos munkásbaleset- és betegsegélyző-pénztár Dob-utcai 1277-90 öt kiterjedésű telektömbjét. Az épület költségelőirányzata 2 millió 150.000 K- A távolabbi jövőben gondoskodni kell az I. és II. kerületi elöljáróságok uj épületeiről, s a ezek is rendbe jönnek, mind a 1 elöljáróság jól lesz elhelyezve. Kegyúri épületek. 1. VI. kér-, Terézvárosi templom külső-belső gyökeres renoválása (150.000 korona), 2. VII. kér., Zuglói és X. kerületi templomépitkezések megindítása (300.000 korona). Gyógyfürdők. 1. kér., Gellért (Sáros)-fiirdő folytatólagos építése (1913) (5,650-000 korona). 2. VI. kér., Széchenyi (Artézi-) fürdő gyógyszállodának építése (1913) (2,750.000 korona). Katonai laktanyák. 1. X. kér., Eerenc .lózsef lovas- | sági laktanya összes épületeinek átalakítása (450.000 | korona). 2. X. kér., Eerenc József lovassági laktanyá- I ban elhelyezendő lovas gép-fegyverosztály részére I szükséges épületek (330.000 korona). 3. Kuttó-diilő- | ben tervezett uj laktanyák elsejének megindítása (! I költséggel). Közélelmezési építkezések■ 1. VI. kér., Ferdinánd- I téri nyílt piacon vásárcsarnok építése (1.110.000 kor.). Magyar rekord. Félórás közgyűlés. A jóból is megárt a sok, hát még a közgyűlésekből. Másfél hónapon keresztül majdnem minden héten szorgalmasan bejöttek a városatyák a Váci-utcába, hosszú beszédeket tartottak, a végén szavaztak. Szerdára már mindenki kimerült, a bizottsági tagok is, a tárgysorozat is. Kevesen voltak a városatyák és akik ott voltak, azok is sajnálták, hogy eljöttek. Mert Bódy Tivadar nélkülük is bejutott volna a közmunkák tanácsába, W i 11 h e i m Adolf dr. pedig a köz- épitési bizottságba. Kiss Ferencet és S á g o d y Imrét akkor is besorozták volna a magasabb fizetési fokozatba, ha a közgyűlést egyesegye- dül G á 1 Károly képviselte volna. Sőt akkor még biztosabban, — mert G á 1 bácsi a nagy szerétéiért hasonló szeretettel fizet mindenkinek. Őneki például nincs szive hozzá, hogy megtagadja Márkus tanácsnoktól azt a szerény kérést, hogy a Károly-köruton állítsák helyre a 15. számú házat, adjanak kilencezer koronát a kőműveseknek és ácsoknak, akik hajlékot építenek az árvaszéknek, Ágoston ülnöknek és Engel dr.-nak, a hivatásos gyámnak. úgyis mint a főváros házasságon kívüli nemi élete ellenőrzőjének. Ez volt t. i. körülbelül a legfontosabb tárgya a vérszegény közgyűlésnek. Ezenkívül mindössze az a biin terheli a városatyákat, hogy az óbudai sportpályának a szerződését meghosszabbították. Ami nem is olyan főbenjáró bűn, mert ha M i 11 e 1 m a n n Bernátnak szabad ugrálnia, miért ne ugrálhatnának a gyerekek is Óbudán? És ha már az egész közgyűlés a gyermekeknek a jegyében zajlik le, miért ne kapjon a Gyermekbarát-Egyesület rendes segélyt? Hát ilyen és hasonló ügyekkel foglalkoztak az emberek. A hangulat nagyon unalmas volt, itt valamit tenni kell, gondolták magukban a sajtó emberei. Egyet intettek és már jött is a teremőr. Szabályszerűen kiállított nyugtát nyomtak a kezébe,, igy nézett ki az okirat: NYUGTA 1, azaz egy koronáról, mely egyesület február havi tagsági összeget a nemzetközi cionista dija fejében fölvettem. Kalian Jakab egyesületi pénztáros. Baránszky Gyulának ment a nyugta, az egyetlen keresztény-szocialistának. Baranszky rögtön tudta, honnan fuj a szél. Odajött a sajtókarzathoz és azt mondta, hogy nálánál lelkesebb hive nincs is a cionistáknak.- Hogyan? — kérdezték tőle. Ön és a cionisták egy vizen eveznének? —- Niiná, nem! — volt a válasz. — Fn is azt akarom, amit ők: menjenek Palesztinába az izraeliták! Sebtiben rádupláztak Baránszkvra. Valaki elmesélte, hogy istenben boldogult Rigó Ferencnek, Héderváry gróf hires besúgójának, volt egy Kohn Dávid nevű bérlője. Rigó Ferenc úgy általában nem volt túlságosan elragadtatva izraelita honfitársaitól, Kohn Dávid azonban nagy gráciában állott előtte, de még jobban kedvelte Kohn Dávid feleségét. Amikor közöttük volt, váltig azt az óhajt hangoztatta a bérlő előtt: — Bár csak minden zsidó asszony olyan volna, mint a maga felesége. Kohn Dávid egyszer bátorságot vett magának és tisztelettudóan megkérdezte: —- Miért volna az jó? — Mert m a g t a 1 a n az istenadta! — tört ki az ősi virtus Rigó Ferencből. A vicc nem volt túlságosan erkölcsös, nem is tetszett túlságosan Baránszkynak, arra azonban jó volt. hogy a magyar-lengyel barátság apostolának a figyel - nét a Szent-Imre-körnek egy kérvényéről elterelje, amelyhez bizonyára hozászólott volna. Így szerencsésen megúsztak ezt az akadályt is és öt órakor már csak azok voltak a teremben, akik akkor jöttek csak és azt hitték, hogy a közgyűlést meg sem nyitották még. Mindezt pedig egy vicc tévé. Aki többet kíván egy vicctől, az telhetetlenségben fog meghalni.
