Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-05 / 6. szám
U, évfolyam Budapest, 1913. február hó 5-én. 6. szám. iwiniiimnQnimHaiiiniiíDMimnnmniiimitmimiiiDiimmBmamgmamamamniiiinmnmnmgiinHmpiiic ELŐFIZETÉSI ARMK: Egész évre 16 K Fél évre ....... S K Eg yes számok, kapha- tök a kiadóhivatalban, r —r —I * Várospolitikai és közgazdasági hetilap ^áS!eífsZt%^inhftenheint Felelős szerkesztő: Dacsó Emil» Tőrs szerkesztő x dr*. Szilágyi Hugó többször* is. Szerkesztő' ség és kiadóhivatal: VI, Kis János-utca 4, szám Az auiotaxi részletekben közeledik hozzánk. Első részletnek az illatát kaptuk, amely áthatóbb a benzinnél és mégis sokkalta drágább annál. Rényi tanácsnoknak a Fővárosi hírlap mai számában közölt nyilatkozata alapján hinni lehet, hogy elvégre révbe ért a hányt hajó s a további részleteket most már gyors tempóban fogja kapni a pesti publikum. Az autotaxi-kérdésnek egész története hű tükre a Bárczy-rezsimnek. Amikor megszületett a terv, ujjongással fogadta mindenki, természetesnek vélték az emberek, hogy ha nincs, hát legyen autotaxi s ha lennie kell, - hát meg is lesz a legrövidebb időn belül. — Miért is ne? — kérdezte a pesti ember önönmagától. Az autotaxit mindenki akarja: a lakosság, a város, a kormány, sőt az automobil-ipar is. A világ összes nagyvárosaiban megvalósították már, kicsoda, vagy micsoda akadályozhatná meg hát Budapesten? Megszületett az első előterjesztés, az első közgyűlési határozat, nyilatkoztak jobbra és balra, északra és keletre és mennél több előterjesztés jött, mennél több közgyűlési határozat, mennél több nyilatkozat hangzott el: - annál némább undorral kezdték szemlélni a meddő küzdelmet és annál erősebben letomff pult érzékkel várják most az eredményt. A Bárczy-rendszer szánalmas tehetetlensége végigkísérte az autotaxi-ügynek egész fejlődését. A törvényhatósági bizottság mindent megadott, amit kértek tőle. Felemelte a tarifát, még mielőtt az alacsonyabb tarifa gyakorlati alkalmazásba került volna. Változatlanul elfogadta a vonatkozó szabályrendeleteket, a tanács hatáskörébe utalta a rendszámok kiadásának jogát s ha nagynéha egy- egy bizottsági tag interpellálni merészkedett, a választ mindannyiszor szerényen tudomásul vette a közgyűlés. Az érdekeknek és ellenérdekeknek az ut- vesztőjéből sehogysem tudott kilábolni a polgármester és ráadásul a gerincét is súlyos próbára kellett tennie. A belügyi és kereskedelmi kormány között szende pufferként szerepelt Bárczy István. Az egyik a magyar ipart fejlesztette rajta, a másik a tarifakérdés ütköző pontjává tette őt. Nagyon gyámoltalanul, esetlenül viselkedett a polgár- mester ebben a játékban. Az ő lelkén szárad, hogy ma már alig akad vállalkozó, aki a rendszámra pályázik s a felelősség egész súlya őrá nehezedik, ha hamis ürügyekkel íel- spékelt gáncsvetések miatt továbbra is halogatja a miniszteri döntésnek kierőszakolását» annakutánna pedig az autotaxi-forgaloin elei- beléptetését. s/zzzämrojz Bárczy István kivágta a rezet. Teljesen alaptalan, rosszhiszemű vádak érték öt amiatt, hogy levegőnek nézte a t. közgyűlést és a költségvetési vita szónokainak panaszaira, a nevéhez fűződő rendszernek szigora kritikájára meg sem mukkant. Ezeket a vádakat ezennel ünnepélyesen holttá nyilvánítjuk, mert kiderült, hogy a polgármesternek szándékában állott a vita végén feszólalni, de a számításait zordonul keresztülhúzta egy gonosz bizottsági tag, aki Bécs városának költségvetését elemelte a fővárosi könyvtárból. Igazán, nem szép attól a rossz bizottsági tagtól, hogy ilyen kellemetlen szituációba hozta a polgármestert. Jövőre —- ha megéljük — jobban kell vigyázni a fővárosi könyvtárra. A kormány egyre késik a főpolgármester kinevezésével, amit pedig első .'eihevülésében igen rövid időn belül helyezett kilátásba. Ami késik, nem múlik —• mondja a közmondás, - amit azonban meg lehet fordítani igy: a kormány elmúlik és akkor a főpolgármester kinevezéséről lekésik. Jámbor outsider-játékosok még mindig remélnek, még mindig tippelnek. De mi bizonyosra vesszük, hogy nem szakad a fővárosra a kormány áldása, mert a közgyűlés hangulata nem kedvező a kormányra, a melyben talán az az egyedüli megbecsülni való, hogy megbecsüli a közgyűlés akaratát. Bárczy István polgármester urnák szives figyelmébe ajánljuk ezt a példát. Nagy Kristófot látjuk mindenféle poziturában, akárhova fordul a tekintetünk. Az egyik sarkon hős hadvezér, a másikon hordár, a harmadikon villamoskalauz. Minden szobor Nagy Kristófot ábrázolja, úgyis mint törzsfőnököt, úgyis mint kormányoszlopot, mint villamos vezér- igazgatót, mint balettmestert, mint pa likast és mint összeférhetetlen villamos ügyészt. Ki az, aki Nagy Kristóf-várost csinált Budapestből? Aki teleszórta hamis recept alapján készült gipsz-szörnyetegekkpl a fővárost? Hűvös Lászlónak hívják (ha ugyan vannak, akik öt hívják) ezt a derék, ezt a nemes, ezt az önzetlen, ezt az áldozatkész, ezt a nagy művészt. Legújabb Kristóf-ká- ját a Műcsarnok előtt szeretné felállítani, de a pénzügyi bizottság a nemesszivii adakozó adományát a képzőművészeti bizottság elé utalta, mert körülbelül az volt a felfogása, hogy jó helyen lesz a szobor a Műcsarnok háta mögött is. A pénzügyi bizottság ez egyszer alaposan tévedett, miért is illő tisztelettel illetékességi kifogást emelünk. Mi köze van Hűvös László szobrához a képzőművészetnek? Hűvösek hitbizománya. Jelszó : minden a csatáiban marad A költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalásának során kétféle irányban esett szó a főváros házi vállalatáról, a városi villamos vasútról. Vázsonyi Vilmos azt mondta, hogy a vasúttársasággal kötött szerződésnek a főváros haszonrészesedésére vonatkozó pontjait olyan értelemben kell megvizsgálni, hogy a jövőben ez a részesedés nagyobb jövedelmet biztosítson a fővárosnak. Felaki Béla viszont ti város közlekedési politikájáról szólván, —- annak a nézetének adott kifejezést, hogy a városi villamos vasút vezetésére a főváros nem gyakorolja az ot megillető befolyást és igy iliuzóriussá vált az a céh amelynek érdekében a részvények többségének megszerzése történt. Mindkét felszólalás elevenére tapintott a dolgoknak. A Fővárosi hírlap két héttel ezelőtt számszerű adatokkal igazolta, hogy a városi villamos -aránytalanul kevesebb Haszonrészesedést juttat a fővárosnak, mint a Közútit Ezúttal viszont a városi villamosnál uralkodó gazdálkodáshoz, a főváros jogainak elhanyagolásához igyekezünk néhány kritikai megjegyzést fűzni. Közeledik a közgyűlés ideje. A városinál már javában dolgoznak a mérlegen s már előre hirdetik, hogy az osztalék ismét 18 korona lesz, tehát ugyanannyi, mint tavaly volt. Ez az osztalékpoliika teljesen érthetetlen volna, ha nem hűvösekről volna szó» akik a városi villamost még mindig családi hitbizo- mánynak nézik s úgy is kezelik. A villamosok havi forgalmáról készült kimutatások szerint a V. V. V. az elmúlt esztendőben átlag hatvan ezer koronával nagyobb bevételt ért el havonta, mint 1911-ben. A jövedelem tehát mintegy hétszázezer koronával több, mint azelőtt volt. Ennek a többletnek az osztalékban is kifejezésre kell jutni, mert hiszen a városi villamos részvényei abban a pillanatban, amikor többségük a főváros tulajdonába került, megszülitek spekulációs papírok ien- ni, a várost a megváltásnál az általános közlekedési politika szempontjain kívül — az a főcél vezette, hogy uj jövedelmi forrásra tegyen szert, olyanra, amely évről-évre nagyobb mértékben siet a háztartás egyensúlyának segítségére. A részvényekbe fektetett közel 30 milliónak nem szabad továbbra is csekély 4.5 százalékos kamatot hozni, hanem az illetékes tényezőknek oda kell hatni, hogy az osztalék a jövedelmi többlet arányúban emelkedjék. Annál is inkább, mert a főváros köztudomás szerint kölcsönpénzből vásárolta össze részvényállományát, a kölcsön után pedig többet fizet 4.5 százaléknál, tehát a máj osztalék mellett effektive ráfizet az üzletre! Tűrhetetlen és szánalmas az a szerep, amelyet a város ennél a vállalatnál játszik. A részvények többsége a zsebében van, de ez a többség nemcsak a vasút politikájában, hanem még a vezetésben sem jut kifejezésre. Az elnök még mindig hűvös József, a vezér- igazgató hűvös Iván, a tiz tagból álló igazgatóságban mindössze hárman (Body Tiva- dor, Rényi Dezső, Korányi Zsigmondi kép-
