Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-26 / 48. szám
Jpar Pénzügy Váíiaffcozás JCere ___Bud a pest, 1913. novem her 26,_____ Ip ari politikánk A legutóbbi 30 év alatt négy iparfejlesztési törvényt hoztunk és pedig 1881-ben, 1890, 1899. és végül 1907-ben. Ezekkel a törvényekkel az állam igen nagy terheket vállalt magára. Eltekintve az adóvyszteségtöl, kamat nélküli kölcsönöktől és gépsegélvek- től, a közvetlenül nyújtott anvaei támogatás, vagyis szubvenció a lefolyt 30 év alatt mintegy 50 millió koronára rúgott. Ezenkívül 1923-ig máris körülbelül 100 millió korona, vagyis évenkint több mint 8 millió korona van iparfejlesztési célokra lekötve. Ha már most az ezekkel a jelentékeny áldozatokkal elért eredményeket tekintjük, akkor szomorúan kell konstatálnunk, hogv azok semmikén sem állanak arányban a nagy összegekkel, amelyeket iparfejlesztési célokra fordítottunk. Azt kellett látnunk, hogy éppen azok az iparágak nem fejlődtek, melyeket állami szubvenciókkal és más kedvezményekkel halmoztak el. Az osztrák ipar ma jobban elárasztja Magyarországot, mint valaha. A válság pedig nagyobbrészt éppen azokat az üzemeket sodorta el. melyeket az állam agyontámogatott. Bátran állíthatjuk, hogy iparfejlesztési politikánk eddigi rendszere csődöt mondott. Ma már illetékes körökben se tagadják ezt és ennek tulajdoniiható, hogv a kereskedelmi miniszter felhívta az ipari érdekképviseleteket, hogy közöljék vele tapasztalataikat és kívánságaikat, miután egy uj iparfejlesztési törvénytervezet készítését rendelte el. Ugyanis az 1907-iki törvény I. fejezete, mely az újonnan keletkező vagy kibővülő gyáraknak állami kedvezményekben és segélyben való részesítéséről szól. 1915. évi december 31-én hatályát veszti. A miniszter nagyon iól teszi, hogv a hivatott körök véleményét meghallgtja. Remélőik. hogy a kamarák, az országos iparegye- siilet és más érdekképviseletek őszintén be fognak számolni a miniszternek és nem tartózkodnak majd annak a kijelentésétől, hogv a magyar ipart a közös vámterületen lehetetlen sikeresen fejleszteni. Magyarországon éppen azok az iparok lettek nagygvá és hatalmassá, melyek nem tartoznak a szubvencionált iparok sorába, például a liszt-, cukor-, gép- és vasipar. Mi azt valljuk, ,hogy az állami protekcionizmusnak minden téren, tehát az iparfejlesztés terén is bénító hatása van. A gazdasági élet szabad folyása holmi szubvenciókkal nem tartóztatható fel. Az államilag támogatott iparágak az osztrák hasonló iparokkal egyáltalában nem tudnak versenyezni. Az ipar- fejlesztésnek a jelenlegi rendszere tehát nem vált be. Itt uiabb erősebb eszközökkel kell dolgozni. Nem habozunk kimondani, hogv mj iparunk erőteljes fejlesztését csak önálló vámterületen tartjuk lehetségesnek. Amerika, Franciaország és Németországok iparuk nagyszerű fejlődését elsősorban a hathatós, vámvédelemnek köszönhetik. Franciaország még ma is a legszigorúbb vámrendszabálvokkal igyekszik iparát megvédeni. Amerika az utóbbi időben leszállította ugyan a vámtarifákat, de ezt azért teheFe, mert több mint egv félszázadon át a legmagasabb védvámokkal bástyázta körül iparát, pielv ezalatt annvira megerősödött hogy most már nem fél a külföldi versenytől. Nekünk szintén igy kell eljárnunk. Minden áron meg kell teremtenünk az önálló vámterületet. Ez volna a leghatalmasabb iparfejlesztési törvény s többet eredményezne három év alatt, mint az összes eddigi iparfejlesztési törvények harminc év alatt. Az önálló vámterület kérdése .tisztán gazdasági kérdés. Azért óvakodnunk kell attól, hogy azt politikai térre vigvük át. Ezt a hibát követte el annakidején n koalíciós kormány, mely éppen ezért még rosszabb kiegyezést kötött, mint az elődei. Az egész országnak meg kell mozdulnia az önálló vámterület létesítése érdekében. A gazdasági érdekképviseletek a kereskedelmi miniszter leiratára készítendő válaszukban mondják meg bátran, hogy az iparfejlesztés egyedüli látható eszköze csak az önálló vámterület lehet. 1917-ben fel kell állítani a sorompókat, hogv a magyar ipar a vámvédelem mellett erőteljes fejlődésnek indulhasson. Ekkor azután majd nem kell a kereskedelmi miniszternek ui iparfejlesztési törvényről gondoskodnia. Drága pénz. A magyar városok hitele ma igazán rosszul áll. Csak uzsorakamatra tudnak pénzt kapni, mert egyes bankok nagyon kihasználják szorult helyzetüket. így például Pécs városa a fővárosi bankoktól legutóbb ajánlatot kért egy millió korona kölcsönre. A budapesti nagybankok a rossz pénzügyi viszonyokra való utalással egyáltalában nem tettek ajánlatot. Csupán a Pesti hazai első takarék- pénztár ajánlotta fel a millió koronát függő kölcsön alakjában, két évi időtartamra, a bankráta fölött 1 és fél százalékkal, törlesztéses kölcsön alakjában pedig 85-ös árfolyamon, 6 százalékos annuitással, 50 évre, 3 százalékos stor- nodijjal. Hát ez valóságos uzsorakölcsön volna. Valószínű, hogy Pécs város közgyűlése ezt az ajánlatot nem fogadja el. Mindenesetre furcsa dolog, hogy az ország egyik legelőkelőbb pénzintézete a pénzfeszültséget ilyen módon használja ki. Jó lesz, majd ha' a magyar városok a pénzbőség idején vissza fognak emlékezni a Pesti hazai takarékpénztár eme szűkkeblű magatartására. Az állampénztári jegyek. A negyedmilliárdos 4 és fél százalékos állampénztári jegyek aláírását befejezték. Az eredmény teljesen kielégítő, a mennyiben a forgalomban lévő 1911. évi és 1914. január 1-én lejáró régi állampénztári jegyeknek több mint 70 százalékát, tehát közel háromnegyed részét bejelentették kicserélésre. A fenmaradó negyedrészre oly élénk volt a készpénz-aláírás, hogy ennek túlnyomó részét a zárolt, tehát a hat hónapra lekötött kincstári jegyekre való aláírások veszik igénybe, úgy hogy a szabad aláírásokra csak igen csekély kvóta esik. Az aláírásnak e kedvező eredménye következtében a szindikátus rövidesen feloszlik és azt a hasznot, a mi a szindikátusi tagokra esik, mintegy 1 és negyed százalékra becsülik. A M. Á. V. szénszükséglete. A M. Á. V. jövő évi szénszükségletét részben már fedezték, amennyiben a kereskedelmi minisztérium jóváhagyta az államvasutak igazgatóságának előterjesztését, amely a hazai szenek szállítására vonatkozott. Függőben van azonban még a magasabb hőfokú szénfajták megrendelése. Ez a szükséglet a jövő évben mintegy 600,000 tonnára rúg. Az ajánlatok — amelyek porosz szénre és az A 11 a n t i k a által szállítandó angoí szénre vonatkoznak — egyelőre még elintézetlenek. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter a döntést fentartotta magának és értesüléseink szerint az a szándéka, hogy a magasabb hőfokú szeneket is jobb hazai szcnfaj- tákkal akarja pótolni, ami természetesen csak dicséretes elhatározása a miniszternek. A meg'Biztosítás r Cpitészet JCözíekeőés Bányászat ______________________________5_ re ndelés különben sem sürgős, mert az államvasutaknak köriil-beliil 750,000 tonna készletük van porosz és angol szenekből és ez a mennyiség a szükségletet hónapokig iedezi. Az államvasutaknál most kísérletek folynak, hogy a külföldi szeneket miként lehetne a hazai bányák termékével kiszorítani. Legújabban megállapították, hogy a Dunagözhajózási társ. s z a b o I- c s i szene ötven százaléknyira keverve a M. A. K. tatai szenével igen kedvező elgőzölögtetési eredményt nyújt és ennek a keveréknek a salakja és pernyéje is a minimumra redukálódik. A kísérletek tovább folynak, sorra kerülnek a többi jobbfajta hazai szenek is és ha az eredmények megfelelők lesznek, akkor valószínű, hogy a külföldi szenek tekintélyes hányada kiszorul az államvasutak fogyasztásából. Újjászervezik a Kramer-baukot. A Fővárosi Kereskedelmi Hitelintézet R-T. — röviden a Kramer-bank — mint ismeretes, a Pallós-féle vasutaknál nagyobb érdekeltséget vállalt. Lekötötte a vasutak államvasuti bérjövedelmét és Pallósnak körülbelül egymillió koronát folyósított. Kiderült azonban, hogy Pallós ugyanezt a követelést a The Investment Registred Co-nál is lombardirozta. A bank és az Investment között egyezkedési tárgyalások indultak meg, amelynek eredménye az volt. hogy a bank a követelésnek egy jelentékeny részét visszakapta. A veszteség azonban igy is súlyosan érintette az intézetet, amely most elhatározta, hogy finánciáit rendbehozza. A jövő hónap 3-án rendkívüli közgyűlést tart, amelynek feladata lesz az igazgatóság határozatait jóváhagyni. Ennek lényege, hogy a jelenleg két millió koronára rugó alaptőkét 30 százalékos lebélyegzéssel leszállítják 1.400,000 koronára, majd pedig újabb 100.000 koronával az alaptőkét fölemelik másfél m i 1 1 ió koronára. Az igazgatóságba három uj tagot választanak, köztük dr. Franki Imre, előkelő fővárosi ügyvédet (aki eddig a felügyelő-bizottság tagja volt) és dr. P a r a 11 Ferenc, főv. biz. tagot. Krammer Miksa vezérigazgató pedig lemond az állásáról, amelyet a bankszakma egyik ismert, fiatalabb tagjával fognak betölteni. A vezetőség bízik benne, hogy a reorganizálás után az intézet rövidesen visszanyeri régi jóhirnevét. A záloglevél-piacról. Párisi pénzügyi körökben hire jár, hogy ott egy záloglevélbank van alakulóban, mely főleg osztrák és m a- gyar zálogleveleket fog átvenni, illetve pla- szirozni. Olyan bank lesz ez, mint a Frankfurter Eisenbahn Rentenbank, mely tudvalevőleg nagymennyiségű vasúti értéket tart tárcájában. A Pestó hazai sorsjegyei. A Hazai bank 1905- ben szindikátust alakított 300,000 darab Pesti hazai takarékpénztári sorsjegy eladására. Akkor ezeket a sorsjegyeket könnyen el lehetett volna adni, mert a kereslet igen nagy volt. Csakhogy a Hazai bank a jegyzett mennyiségnek csak egy részét adta ki, a többit megtartotta abban a hiszemben, hogy a kurzus a 132 korona kibocsátási árról 200 koronáig fog felszökni. Azóta azonban ezek a sorsjegyek 107 koronára estek le, aminek egyrészt az volt az oka, hogy Magyar Jelzáloghitelbank által 1906- ban kibocsátott sorsjegyek játékterve sokkal kedvezőbb volt és igy a közönség ezeket vásárolta. A Pesti hazai sorsjegy árfolyama ezalatt folyton visszament. A szindikátus 1913 decemberében járna le, azonban előreláthatólag meg kell majd hosszabbítani, mert még 25—30,000 darab sorsjegy van a birtokában, melyeket majd részleteladással kell a publikum nyakába sózni. Természetesen a szindikátus eme sorsjegyek mai 107-es árfolyama mellett sokat vészit, de
