Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-29 / 5. szám
2 A demokraták vezérének állásfoglalása csakhamar közismertté lett s rendkívül kellemetlenül érintette Bárczy polgármestert. Fii- höz-fához kapkodott s még Molnár Ferencnek a segítségét is igénybe akarta venni, hogy a lapok valahogy meg ne Írják az ő szomorn közvetítésének a történetét. Az újságírók előtt azzal okolta meg a kérését, hogy ő maga akarja Lukács Lászlót a mentőakció sikertelenségéről értesíteni s nem szeretné, ha ebben a lapok megelőznék őt. A gyönyörűen kieszelt terv dugába dőlt, Bárczy István szuggesztiv egyénisége csődöt mondott. De azért nyugodt lelkiismerettel referálhatta az ő urának és parancsolójának, hogy mindent megtett, ami emberileg lehető volt s nem rajta múlt, hogy a békeközvetitési ügylet nem sikerült. aiiiMiiiaiiiiiBaiaiiiiigiiaiaaaaaaiiailaaia||||aa jRttdapest szab. Spinner nem szab. Érdekes pör foglalkoztatja mostanában a székesfőváros tiszti ügyészségét. A községesí- tett üzemeknek egyik leghásznosabbika, a város hirdetési vállalata került összeütközésbe egy Szinner József nevű budapesti lakatosmesterrel. Amióta a hirdetési üzlet Fmmerlingék kezéből visszakerült a fővároshoz, a hirdetési vállalat állandóan figyelemmel kiséri mindazokat a szabadalmakat, amelyeket a főváros területén való hirdetésekre vonatkoznak. A múlt esztendőben a hivatalos lap közölte, hogy Szinner' József szabadalmat nyert a favédő rácsokon elhelyezett, négyoldalú hirdetési táblákra, amelyek Budapesten nagy számmal találhatók. Fz a szabadalom nyilvánvalóan beleütközött a főváros érdekeibe s az ügyészség nyomban megindította a port. Szinner József szabadalmának megsemmisítése iránt. A keresetben indokul azt hozta fel az ügyészség, hogy a szabadalom beleütközik a főváros hirdetési szabályrendeletébe s már csak azért is megsemmisítendő, mert ezek a hirdető táblák már azelőtt is használatban voltak. Szinner József találmánya tehát nem új. A pörben, amely a szabadalmi bíróság előtt folyik, legközelebb megszületik a döntés. j Újabb kavarodás I az autotaxik körül. j Az autotaxik ügye, úgy látszik, eldőltnek I tekinthető. A Pesti Hírlap autentikus (?) közlése szerint illetékes tényezők megállapodtak I abban, hogy a koncessziót egy több milliós I alaptőkével meginduló részvénytársaság fog- ; ja kapni, amelynek főrészvényesei a Marta I (Magyar Automobil r.-t.) és a Műnk és Da~ j vidsohn cég lesznek. Ezt az információt meg- . toldhatjuk azzal a jelentéssel, hogy a terve- | zet szerint a társaság minden egyes kocsi után 600 korona bért tizet a fővárosnak. I Esztendők óta tartó elkeseredett erőmérkőzéseknek a befejezését jelenti a tanácsnak ez a döntése: — természetes tehát, hogy nem : elégítheti ki az összes tényezőket és nagyon i fájdalmasan érinti különösen liiivöséket, akik ezt a közérdekű kérdést kisajátítani szerették ! volna és megfeledkeztek arról, hogy üzlet — i üzlet, az ellentétes érdekcsoportnak tehát ép- i pen oly joga volt remélni, mint nékik! A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a | Marta vezetőségének köréből a leghatározot- í tabban megcáfolták a Pesti Hírlap értesülését. Az információ igy hangzik: — A Pesti Hirlop-nak Az Est közléséből táplálkozó tudósítása nem egyéb fantasztikus mesénél. Szó sincsen arról, mintha az autótaxira vonatkozó megállapodás készen volna. A közlekedési ügyosztályban készül ugyan valamelyes tarvezet, de addig, mig a miniszteri döntés nem érkezik le a fővároshoz, szó sem lehet semmiféle megállapodásról. Egészen önkényes az a kombináció is. amely bennünket a Műnk és Davidsohn-céggel ösz- ! szeköt. Holott erről egyáltalában nem j volt szó. Az autotaik dolgát sokan összekapcsol- ! ták az autóbuszok kérdésével, sőt egyesek azt a hirt terjesztették, hogy az autóbusz-koncessziót, amelyre tudvalevőleg egy előkelő, megbízható angol konzorcium pályázik, szin- í tén a Marta—Munk-féle érdekeltség fogja el- ! nyerni. A hir terjeszői utaltak arra, hogy az omnibusz-társaság, amelynek megváltása tudvalevőleg első feltétele az autobusz-koncessióknak, ugyancsak Munkáknak a kezében van. Sokan azt is tudni vélték, hogy az angol konzorciumot ez a fordulat annyira elkedvetlenítette, hogy visszavonta ajánlatát és visszavette azt a százezer koronás letétet, a mellyel ajánlatának komolyságát igazolta. Ezeket a kombinációkat a legilletékesebb helyeken a leghatározottabban megcáfolják. Szó sincsen arról, hogy az autobusz-koncesz- sziót más kapja meg, mint a minden tekintetben méltányos ajánlattal jelentkezett konzorcium. Rényi tanácsnok, a közlekedési osztály vezetője, lankadatlan buzgalommal folytatja a tárgyalásokat a konzorcium jogtanácsosával, Forbáth Frigyes dr.-al és ezek a tárgvalások annyira előrehaladott stádiumban vannak, hogy már tisztára részletkérdésekre vonatkoznak s az ügyosztályból kiszivárgott hírek szerint legkésőbb március végéig kedvező eredményre fognak vezetni. Ugyancsak megbízható forrásból vesszük azt a biztos értesülésünket, hogy a Műnk és Davidsohn cégnek az autotaxik dolgába való bevonásával a polgármester mintegy kielégíteni akarta a nevezett cégnek az autobusz- koncesszióra vonatkozó igényeit. Munkék, a kik, ismételjük, tulajdonosai az omnibusz-társaságnak, nem jó szemmel nézték az angol konzorcium ajánlatát s a polgármester, nehogy az autóbusz-kérdés megoldását veszélyeztesse. kényte’en volt Munkékat az autótaxik területén rekompenzálni. Kalandos tervek az előmunkálati engedélyekről. A főváros közlekedésügyi bizottságának e napokban ismét két előmunkálati engedélyhez volt szerencséje. Az egyiket a Phöbus rt. kérte, a Rózsahegyre tervezett siklóvasutra, a mely a III. kerületi Török-utcából felvezetne az Apostol-utca előtti részig. A másik kérvényező Beregi Ármin mérnök volt, aki a Vérhalom-dülőre függő, vagy fogaskerekű vasutat tervez. Ezekkel az előmunkálatokkal nagyon furcsán van a főváros. Köztudomású ugyanis, hogy a vonatkozó kérelmek korántsem jelentik azt, hogy a bennük foglalt fantasztikus _________________Budapest, 1913 január 29. So kat beszéltek mindent megszavaztak. Két közgyűlésnek süriisitett anyaga áll a krónikásnak rendelkezésére. Szerdán is, pénteken is nagy volt az üres szalmacséplés, vagy ahogyan mostanában Pesten rövidítik, az üsz! Friedrich Vilmos nyitotta meg a hosszú sort. Közélelmezési, köztisztasági, közegészség- ügyi feremiádákat elevenített fel. Azt hitte, hogy a puskapor feltalálása óta nem volt olyan szenzáció, mint az a megállapítása, hogy Pesten hamisítják az élelmiszereket, még a libásoknak is hamis a mája! A Krausz Mayer-féle panamatelkekre parkot kért, mert — úgymond — ha az ifjúság mostanában letép egy virágot, akkor megfogják a fülénél az erénycsöszök. Orvostanácsnokokat sürgetett, sok a baj a tanácsban, nem is ártana, ha kéznél volna mindig a doktor. Hosszú volt a szónoklat, a hatása ellenben rövid. Annyira, hogy a szónok méltatlankodva mondotta később: ■Nem érdé m es beszélni ezeknek az analfabétáknak. Bárczy István is úgy ül ott fent, mint egy eleven lótusz-virág! Beszélt a tószt-ember is, Inez e Henrik. A polgármesterre emelte poharát s ritka jeléül hazafias áldozatkészségének, kijelentette, hogy nem bánja, jöjjön hát az az adóemelés, ő úgy sem fizet sok adót! Sőt jöjjön elő a fővárosi múzeum is, ne'Sajnáljuk a pénzt a kultúrától. Attól tartok, hogy a kulturális kiadásoknak j is olyan sorsuk lesz, mint az egyszeri tengeri utasok nadrágszíjjának! sopánkodott Incze, Hogy jön a kultúra a nadrágszijjhoz? Tessék figyelni a szavaimra. Szörnyű vi- ( har támadt a tengeren. A kapitány felszólította I a megrémült utasokat, hogy a fölösleges cók- mókot pakkolják össze és dobják a tengerbe. Az utasok sokáig motoszkáltak bőröndjeikben, de I nem találtak egyéb fölösleges dolgot, mint az | imádságos könyvet és a hitbéli szijjakat, a tvi- I lenieket. Hát ezeket dobták martalékul a cápáknak és igy könnyítettek a siilyedö hajó terhén. Önök most, igen tisztelt tagtársaim, a kulturális kiadásokat tekintik imádságos könyveknek . . . Simonovics Béla: Dobjuk bele inkább Bárczy Istvánt a tengerbe? Incze Henrik: Ha önnek Bárczy az imádságos könyve, hát — olvasson belőle! W i n t er Lajos: És mi lesz a tvilemmel . . . I n c z e Henrik: A szíjakat szívesen föláldozzuk a haza oltárára. Ilyképpen enyelegtek egymással a bizottsági tagok. Közöttük volt, de csak a testével, Molnár Ferenc is. Odafordult a sajtókarzathoz és azt mondta az egyik betürovónak: Nem értem, hol van itt a panama? Már harmadszor vagyok a közgyűlésen és még. egy vasat sem kerestem! Hol itt a panama? Sem választ, sem pénzt nem kapott a kérdésre Molnár Ferenc. Ellenben az történt, hogy Megváltó képében Herzfeld sürgősen jelentkezett és lándzsát tört a közraktárak községesitése mellett. Aztán a Sasok padjából felkelt N i gr i n y i György villámos ügyész, ugyanakkor pedig a karzaton megjelent I g n o t u s-nak, a kiváló Írónak tizenkétesztendős fiacskája. Nig- rinyi beszélt, a kis fiú pedig kíváncsian fordult kísérőjéhez: — Vájjon miért néz mindig az égre a Nigrinyi bácsi, amikor beszél? — A Nigrinyi bácsi, kis fiam. egy eleven Anti- Antheus. Valahányszor lehurrogják ésazt mondják, hogy nincsen igaza, az ég felé emeli a tekintetét, az égből akar uj erőt meríteni. De ami sikerült Antheusnak. az nem sikerül Nigrinyi- nek! Rein er Ede dr. a népszerű fürdöpolitikus, a főváros fürdőpolitikai fejlődésének adott hatalmas lökést. T a u b n e r Vilmos nagyon szépen, nagyon okosan és lelkesen beszélt, kár, hogy ritkán hallatja a szavát. Benedek Dezső szerdán kezdte, pénteken folytatta. Beszélt, beszélt s „tán a szó belőle, mig a világ folyna“, ha közbe igy nem szól: — Ezekután pedig kitérek . . . Sümegi Vilmos: Ezt én már régen megtettem! Zajos derültség minden oldalon s Benedek leül. Ezt az alkalmat felhasználja egy hatalmas szál ember és belefog a mondókájába. — Ki ez az ember és honnan jön . . — Ez az ember Bittner János és a hangja után' Ítélve Priz rendből jön! — volt a válasz. Nem volt igaza a válaszolónak, nem szabad az embereket a hangjuk után megítélni. Mert például Rózsavölgyi Gyulának, a humor elnöknek, szintén gyönge a hangja, de azért egy
