Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-24 / 39. szám

Budapest, 1913. szeptember 24. o Sertés és baromfi Folkmházyék újabb diadala I. Néhány nappal ezelőtt a városházi kőnyo- maíos révén hirül adták a lapok, hogy a községi élelmiszerüzem a sertésfelhajtás megnövekedé­se folytán leszállította a sertésnemüek árát. Ezt a hirt olyan színben igyekezett feltüntet­ni a közélelmezési ügyosztály, mintha az árle­szállítással szabályozni akarta volna a hús­árakat, korlátok közé szorítani a „husuzsoráso- kat“, jótéteményt gyakorolni a közönséggel szemben. Holott a valóság az, hogy az árle­szállításban a város csak utána kullogott a kon- kurrenciának, a központi vásárcsarnok hentesei már hónapokkal ezelőtt mérsékelték az árakat. Sőt, a hentesek még most, a nagy garral hirde­tett ármérséklés után is olcsóbbak a köz­ségi üzemnél. A karaj ára a városi mé­szárszékekben 2 korona 30 fillér (eddig 2 korona 40 fillér volt), a henteseknél pedig átla­gosan 2 korona 20 fillér. A sertésháj at most 170 fillérjével méri a községi üzem (eddig 176 fillér volt), a hentesek pedig 168 fillérjével, nagyobb vételeknél -olcsóbban is, a füstölt oldalas 174 fillérbe kerül a vá­rosnál, a központi vásárcsarnok henteseinél 160 fillérbe. Ezek az árak nem légből kapottak, a város maga jegyzi őket s a négy legnagyobb hentesiparos, névszerint Bittner János, Schmie dl Dávid, Zeidel Vencel és Brauch Ferenc megerősítették a hentesekre vonatkozó számadatokat. Jellemző, h-ogy a községi üzem csakis a leg­olcsóbb husnemiieket tartja raktáron és még ezekben sem tud versenyezni a hentesekkel, nem árul sertéscombot, oldalast, szalonnát, füstölt lapockát, zsirt stb., tehát tökéletlen és tehetet­len az egész üzem. Amire legjobban rávilágít az a körülmény, hogy a város jótékonysági in­tézményei: a népszálló, a szegényház stb. hus- sziikségletiiket nem a községi élelmiszer-üzem­nél, hanem a henteseknél szerzik be. A sertéshús árának leszállítása méltó pándán- ja a kenyér megdrágításának. II. Miután pedig még mindig nincs eléggé kiter­jesztve az üzem, még hiányzik néhány üzletág, néhány hasznos cikk, Folkusháy Laj-os elhatá­rozta, hogy községi szárnyas-telepet és barom­fi-hizlalót létesít. Voltaképpen nem is a közélel­mezési tanácsnoké az érdem. Úgy történt a do­log, hogy R á t h o n y i városi főállatorvos két esztendővel ezelőtt erősen pályázott az állat­kert igazgatói állására. A választás azonban Lendl Adolfra esett, de rekompenzáció fejé­ben már akkor megígérték Ráthonyinak, hogy ő lesz a létesítendő baromfi-hizlalónak a veze­tője. Már ki is szemelték az uj telep helyét a vágóhíd közelében, talán a hizlalandó barmok és a szárnyas-tenyészapák és anyák is ki van­nak már szemelve. Háromezer darab szárnyas­sal kezdik meg a tenyésztést, amelynek a pro­duktumai természetesen a városi élelmiszer­üzemben kerülnek eladásra. Ezzel egy csapásra kétfajta egzisztenciát akar tönkretenni a köz­élelmezés legfőbb atyja: a libásokat, szegény szárnyas-árusítókat és a kis szatócsboltokat. Nagyon természetes, hogy ezzel az üzletág­gal is úgy fognak járni, mint a kenyér-gyárral, vagy a sertéskereskedéssel, mert hiszen köny- nyen belátható, hogy a gyatrán vezetett, min­den kereskedelmi szellemet nélkülöző, bürok­ratikus üzem nem konkurrálhat olyan hatal­mas, milliós vállalatokkal, mint amilyen pl. a Hartmann és Konen nevű szabadkai cég, vagy mások. Az sem utolsó gondolat, hogy Folkusházy ta­nácsnok az élelmiszer mizériának a főokát a szárnyas-talanságban, vagy a szárnyas-drága­ságban találja, mintha bizony a pesti népnek a szárnyas volna a fő tápláléka. Jól sejtheti min­denki, hogy az uj üzlet csakis arra lesz jó, hogy ürügyül szolgáljon újabb áldozatoknak a kéré­sére. A közgyűlés tagjai azonban tisztán fog­nak látni ezentúl és remélhetőleg gátat vetnek Folkusházy tanácsnok buzgalmának, amelyet végeredményben Budapest adófizető polgárai s'nylenek meg. Diszhos konkumncia I hatósági segédlettel Múltkoriban megemlékeztünk arról a lehe­tetlen állapotról, hogy a tanács egyre-másra ád területhasználati engedélyt ideiglenes áru­bódék számára. A bódék eredetileg a közel­ben folyó építkezéseknek a befejezéséig épülnek, később azonban, a tanács jóvoltá­ból, állandó jelleggel ruháztatnak fel, elcsú­fítják az utcákat, tisztességtelen versenyre használtatnak fel. Múlt héten a tanács területhasználati en­gedélyt adott Szénássy Gyula selyem- áru-kereskedőnek a Szervita-téren lévő bó­déra vonatkozóan. A bódét esztendőkkel ez­előtt három cég építette:: a F i s c h e r-féle majolika-üzlet, Rieger Mór kalapkereske­dő és a Neumann és ß chwarcz nevű divatáru-cég. Ezek az üzletek azzal az indo­kolással hurcolkodhattak:be a bódéba, hogy a környéken történt építkezés folytán ki kellett költözniük addigi üzlethelyiségeikből s a bódét csakis arra az időre engedélyezték, amig ezek az építkezések be nem fejeztet­nek. A feltételeket legelőször a Fischer-cég szegte meg, amelynek tulajdonosa Fischer Emil városatya s mint ilyen, ió viszonyban van a hatóságokkal. Olyan jó viszonyban, hogy a területhasználati dijat — négyzetmé- terenkint tiz koronát — állitólag a mai napig sem fizette meg a városnak. A második sza­bálytalanság az volt, hogy a bódé életé* minduntalan meghosszabbították. A házak régen felépültek már, de a bódé szilárdul ál­lott. uj bérlők hurcolkodiak a helyiségekbe s a város mitsem törődött a dologgal. Két héttel ezelőtt fordulat állott be. A leg­nagyobb helyiség, melyben azelőtt Fischerék voltak, kiürült s Fischerék helyét Szénás- s v Gyula foglalta el. A tanács azzal indo­kolta az uj területhasználati engedélyt, hogy Szénássv árui a Szervita-téri házbeomlásnál megsérültek s ezeknek a megsérült áruknak, mintegy hetvenezer méter selyemnek az el- árusitásáig érvényes az engedély. A bódé halála tehát ismét probngáltatott, ez azonban csak a kisebb baj. Mindenki előtt ismeretes ugyanis, mi történik egy ilyen al­kalmi árusításnál. Szénássv öles plakátokon hirdeti, hogy a megsérült árukat negyed- és nvolcadáron, sőt minden elfogadható áron kiárusítja, ami nem más. mint jogtalan, il­legitim kcnkurrencia, a szomszédban levő ke­reskedők üzletének a háttérbe szorítása. A plakátok és az engedély szerint ugyan mind­össze hetvenezer méter kerül eladásra, de miután nem végeladásról. hanem csak ki­árusításról van szó. ki tudja ellenőrizni, vaj­ion tényleg csak a megsérült árukat szolgál­ják ki a. vevőknek, vagy pedig ötször is fel­frissítik a raktárt? A környékbeli kereskedők, akiknek a hely­zete ezekben az időkben amúgy sem rózsás, keserves panasszal fordultak a városhoz. A tanács kétségkívül könnyelmű volt mások­nak a rovására, amikor eno-edélvt adott Szé- nássvnak. Most aztán legalább arról történ­jék gondoskodás, hogy a IV. kerületi elöl­járóság lelkiismeretesen végezze az ellenőr­zés munkáját s ne tűrje, hogy a súlyosan sér­tett kereskedőket még nawobb károk ériék. Halász Hubert Gyár és iroda: Budaoest, VU Angol-u. 23 Beton-, híd- és csatornaépítő. Telefon 55—55 A főváros kereskedelmi iskoláinak vannak u. n. továbbképzó-tamolyamai, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a növendékek tiz hónap alatt elsajátítsák a gyakorlati ismereteket. Ezekben az iskolákban a gépírás egyike a legfontosabb tantárgyaknak és igy a városnak évente jelen­tékeny száma Írógépeket kell beszereznie. A mostani iskolai év kezdetén ismét aktuális lett a gépbeszerzés. A tanfolyamok felügyelői meg is tették az erre vonatkozó előterjesztése­ket. K á r p á t i Béla iskolaigazgató 122 írógép beszerzését javasolja, Kovács Rezső a budai tanfolyamok számára kilenc gépet kér, R ó- zsás Anna feliigyelönő pedig a női tanfolya­mok számára 29-et. Csakhogy amig Kárpáti és Kovács igazgatóknak az előterjesztése csu­pán az Írógépek számára vonatkozik, addig Ró­zsás Anna felügyelőnő, nem tudni, kitől nyert hatalmánál fogva, beosztja a gépek minőségét is. Es sajátosképpen a R e m i n g t o n-g é p e- k e t favorizálja. Huszonkilenc gépből Reming- tonéktól akar a legtöbbet vásárolni, a többi márkából elég neki 1—2. Holott legalább is kétséges, vájjon a Remingtonnál nem jobbak-e a többi gépek? Eddigelé az volt a rendszer a városházán, hogy Rózsás Anna felügyelőnőnek az utasítá­sait respektálták. Remingtonék kapták a leg­nagyobb megrendelést, a többiek számba sem jöttek. Holott a dolgoknak az volna a rendje és a logikája, hogy a tanfolyam növendékei az összes létező gépfajokon megtanuljanak Írni. Végtére is a tanfolyam az élet számára nevel és senki sem tudhatja, hogy a bankban, a vál­lalati, vagy az ügyvédi irodában, ahová a hall­gató kerül, véletlenül nem használnak-e Under- wood-ot, Jost-ot, Ideál-t, Smith-Premier-t, Ad- ler-t vagy bármilyen más rendszerű gépet? A. világért sem akarjuk megbántani Rózsás Anna felügyelönőt, aki bizonyára jeles pedagó- ga, de az Írógépek technikájának aligha el­sőrendű szakértője. A tanfolyam eredményes működésének az a feltétele, hogy az összes használatban lévő Írógépek egyenlő számban legyenek képviselve, a növendékek egyformán képezhessék ki magukat minden gépen. A tanügyi osztály egyelőre kérdést intézett a számvevőséghez az írógépek költségfedezetére vonatkozólag. A felelet az volt, hogy mintegy tízezer korona áll az ügyosztály rendelkezésé­re, ami természetesen tizenöt-husz gép be­szerzésére is kevés, de bizonyos, hogy az év folyamán újabb fedezetet jelölnek ki erre a célra, úgy hogy a felvetett probléma akkor is aktuális marad. egoud Budapesten repül október 12-én ^eghóditottÉ a fővárost' Bajck az Írógépek körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom