Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-24 / 39. szám
feriiat;miiinmainmiioMiniiiaiiiniimmmismtimnDma^mgsmiimHaiimmai£3Qmamgmmgmmaiiminl ELŐFIZETÉSI JtRMKt Egész évr*e ................... 16 K Fé l évre.......................... 8 K Eg yes számolt kapha- tök a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emil, TársszerkesmtSi dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VI, Kis János-utca 4, szám Sándor S TÁ3GEH0LT B KENYÉRGYÁR i)Z ÉLELMI5ZERP0LITIKA CSŐDJE Pálra, a Közúti vasút vezérigazgatójára, ugyancsak rájár a rúd, amiért a pénzügyi; bizottság ülésén őszinte merészelt lenni. Egészen nyíltan bejelentette Sándor Pál, hogy a Közúti egy miiliiméternyi uj vonalat sem hajlandó építeni, mindaddig, amíg a régi szerződést, amely a fővárosnak tizenhat százalékos bruttórészesedést biztosit, nem revideálják. A Közúti vezérigazgatójának ez az állás- * álláspontja nagyon is érthető. Végtére is a vezetése alatt álló vállalat nem a közé, a részvények magánkezekben vannak és hanyagul teljesítené a kötelességét Sándor Pál, nem volna méltó a. szép pozíciójára, ha ríem igyekeznék minden áron megvédeni a részvényeseknek az érdekeit. A Közúti nem azért alakult, hogy a fővárosnak jó villamos-közlekedése legyen, hanem egyesegyediil abban a reményben, hogy jó üzletnek fog bizonyulni. A részvényesek reménye minden várakozáson felül beteljesült, ebből azonban — a részvényesek szempontjából — nem követkézbe :ik az, hogy most már minden haszon a fővárosé legyen, a Közúti ezentúl a főváros számára dolgozzon. Aki mindezt nem akarja belátni és rossznéven veszi Sándor Páltól, hogy a szerződésben vállalt kötelezettséghez - mereven ragaszkodik, azon túl nem megy, — az: vagy rosszhiszeműség vezeti, vagy pedig isteni naivitás. Tagadhatatlan, hogy a villamosvasutak szerződéseinek revíziója elsősorban magának a fővárosnak áll érdekében. Nem lehet tűrni azt a jogi helyzetet, hogy egv nagyváros közlekedési politikáját nem a város intézze, hanem évtizedek előtt' kelt, Budapest hihetetlenül gyors fejlődésével egyáltalán nem számitó szerződések. Lehetetlen dolog, hogy újonnan alakult városrészek elszigetelve maradjanak a főváros centrumától, csak azért, mert az elődök gúzsba kötötték a város kezeit. Céltudatos, tervszerű közlekedési politikánál;, a közönség érdekeit kielégítő közlekedésről csakis ott lehet szó. ahol a város maga intézheti ezt a politikát, maga gondos- kodhatik a perifériák igényeiről. A legideálisabb helyzet természetesen az volna, ha a város kezében egyesülne minden közlekedési vállalat. A mai viszonyok közepette azonban ilyen kalandokra gondolni sem lehet. Sürgősen és gyökeresen meg kell változtatni a villamosvasutak szerződéseit. S az uj szerződésekben arra fektetendő a fősuly. hogy a városnak mennél nagyobb befolyása, mennél több beleszólása legyen a vállalatok közlekedési politikájának intézésénél. Nagyon kicsinyes, szűk látókörű gondolkodásra vallana, ha a részesedés nagysága volna a döntő szempont a revíziónál. Franki Móric .nélkül is kiszámíthatja mindenki, hogy ha a város enged a. percentekből, „ akkor . pl. a .Kö,z.uti u], vonalakat, jpg építeni, ha uj vonalak épültek,. megnő a forgalom, emelkedik a briittó-jovedelem s a részesedés összege kisebb percent mellett sem lesz csekélyebb, mint eddig. volt. A közönségnek az az érdeke, hogv a főváros a csekélyebb hasznot na-* gyobb forgalommal ellensúlyozza. A polgármester szűknek találta Macedóniát és szegényesnek, iitöti-kopottnak, rangjához nem méltónak a hivatalos helyiségét. A polgármester nagy ur, ennélfogva olyan berendezést kapott a hivatala, hogy akármelyik kisebbfajta uralkodó megirigyelhetné érette. Gyönyörű bátorok, pazar műkincsek tanyája most Bárczy István városházi tartózkodási helye, nem is volna szivünk, hogy megbántsuk miatta a polgármestert, akinek a jóizléséi dicséri minden darabja a berendezésnek, erősen kifejlett kulturérzékét dicsőíti a márványos fürdőszoba. Csakis azt az egyetlenegy kérdési bátorkodunk felvetni, vájjon a város jelenlegi pénzügyi helyzete a legalkalmasabb volt-e a horribilis pénzeket elnyelő bútorozásnak a keresztülvitelére? S vájjon a cifra- nyomoruságnak olcsouo szimbóluma nem-e akadt volna, mint a keleti pompát és a nyugati kultúrát egyesitő polgármesteri kéjlak? A szocialisták elhatározták, hogy ráfeküsznek a községi életre és tevékeny rész vesznek a törvényhatósági bizottsági tagok választásában. Ez az elhatározás nagyon kívánatos perspektívát nyit meg a főváros polgárságának számára. A negyedik rend bevonulásától egy ötödik rendnek a megszületését várjuk: a közgyűlés munkájának a rendjét, a munkának nagyobb alaposságát, a bizottsági tagoknak nagyobb lelkiismeretességét. A szocialista városatyákba vetett bizalom ma még utópia, mert ennek előfeltétele a községi választási jog gyökeres reformja, általánosítása. A szocialisták azonban, jelesül a szociáldemokrata párt, a sáncokon kivid is eredményes munkát folytathat, ha a nagy tömegben rejlő hatalmas erőt kissé decentralizálja s az országos politika mellett figyelmet fordít Budapest dolgaira is. A kormány nagylelkű abban, amit kér a várostól és szűkkeblű mindenben, amit cserébe ád a fővárosnak. Folyvást kedvezményeket akar kicsikarni, de a zsebére üt, amikor arról van szó, hogy az állatkerti akvárium részére szállított vizet olcsóbb díjtétel mellett fuvarozzák. A rádium és a me- zotórium is ebbe a rovatba tartozik■ Mert hiába ■ áltatjuk- magunkat, a csodaszerek csodatevő ereje nagyon is problematikus még s a köz- egészségügy elsősorban állami feladat lévén, nem járja, hogy ezekben a válságos időkben szende . kísérletezésekre' csekély. százhatezer koronái adjon ki a ,főváros. És páadásul még ne is legyen bizalmatlan a kormány iránt. Tizenhat ügyosztálya van a városházának, egyikkel sincsen annyi baj, mint a közélelmezésével, melyet Folkusház.y Lajos tanácsnok végtelenül gyöngén, szerencsétlenül vezet. A tanácsnok ur a fejébe vette, hogy ő meg fogja szabadítani a pesti polgárt az élelmiszer-uzsorásoktól. Nagyon szép, nagyon üdvös volt ez a gondolat, de már a kivitelt nem lehet hasonló jelzőkkel illetni. Folkusházy Lajos első ténykedése az volt, hogv erősen ráfeküdt a szegény szatócsokra, amúgy is bajosan vergődő élelmiszerárusi- tókra. A hírhedt bódék voltak az első síremlékei a főváros élelmiszerpolitikájának. Vázsonyi Vilmos idejekorán felismerte a bajt, jól látta, hogy a bódék nem fogják lenyomni az árakat, nem fogják jobb minőségű élelemhez segíteni a publikumot, arra ellenben nagyon ás alkalmasak, hogy uj forrása támadjon a deficitnek s hogy megnyomorítsanak néhány ezer kis exisztenciát. A bódékat gyorsan lefújták, e helyett azonban dúsan felszerelt üzleteket nyitottak, vadat, halat és mindent, ami rossz falat, árusítottak. Piszkos konkurrenciát csináltak a környékbeli szatócsoknak, tönkretették a hitelüket, belementek szerencsétlen tojásspekulációkba, minden kalkuláció nélkül árultak, az áraikat még igy sem tudták mérsékelni, mert kellő szakértelem, kereskedelmi vezetés hiányában nem tudták felvenni a versenyt a szatócsokkal. Egyetlenegy üzletág volt eddig, amelyre minduntalan büszkén mutatott rá a közélelmezési ügyosztály. Minden támadást, minden jogos vádat azzal paríroztak a városházán, hogy ime, itt a városi kenyérgyár, ez csak fényesen bevált, ez csak óriási diadala Folkusházy Lajosnak! A kenyérgyár tényleg úgy indult, hogy joga volt a város közönségének a kenyéruzsora megszűnését remélni tőle. De Folkusházy tanácsnok kezében elromlik a legszebb alkotás is. Először is kisült, hogy a városi kenyér nem jobb, mint a pékek kenyere, nem is volt olcsóbb nála. Azután jöttek a rejtélyes beruházások. Szűknek bizonyult az üzem-helyiség, a bővítés egyre több pénzt nyelt el. A kenyér-gyárra ráfizetett a főváros, ami még nem lett volha baj, ha nyíltan bevallották volna és nem igyekeztek volna mesterséges utón tetszetős mérlegeket produkálni. Mikor a visszafojtott deficit nem yolt többé leplezhető, amikor az egész üzem a csőd szélére került. Folkusházy Lajos hirtelen felfedezte, hogv a városi kenyérnek nem szabad olcsóbbnak lenni a kenyéruzsorások kenyerénél s két fillérrel emelte az árakat akkor, amikor minden élelmiszer olcsóbb lett s amikor a liszt ára —■ amelynek magasságával hamisan indokolták az áremelést — szintén jelentékenyen leszállt. " : A legrosszabb időben stájgerolt a kenyérgyár s ezáltal döntő bizonyítékot szolgájta- tött amellett, hogv nem életképes, az árakat sem mérsékelni, sem szabályozni nem tudja. A sic
