Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-17 / 38. szám
5 Budapest, 1913. szeptember 17. 1Biztosítás r ípitészet Xöztekebés 'Bányászat Jpar Bénzügy Váliaíkozás TCereskeöefem A szeszkartel A szeszkartel megalakítására vonatkozó tárgyalások, amelyek a nyáron szüneteltek, a legközelebb ismét megindulnak. A túltermelés, a szesziparban mutatkozó árdepresszió, valamint az osztrák kartel érezhető befolyása arra ösztönzik a magyar szeszipart, hogy valamelyes organizációba egyesüljön. Az idevonatkozó tárgyalásoknak sok nehézség állja útját. Nagy akadályt kép.ez az az érdekellentét, mely a mezőgazdasági és az ipari szesz- gyártás közt sok tekintetben fennáll. Ezeknek az ellentéteknek a kiegyenlítése hossza- dajmas tárgyalásokat igényel, mert a kartel megalakulására csak úgy lehet kilátás, ha abban az összes outsiderek követelései kielégítésre találnak. Mi elismerjük, hogy az államnak az adóbevételek szempontjából nagy érdekei fűződnek a magvar szeszipar miként való organizációjához. De ezek az érdekek nem nyúlhatnak el odáig, hogy az állam a kartel megalakulásához segédkezet nyújtson. Pedig ezt máris megtette, amennyiben a szeszgyártást a f. évi július 19-én életbelépett XXIV. t.-cikkel bizonvos iránvban korlátozta. Ennek a törvénynek az első szakasza ugyanis kimondja, hogy fogyasztási adó alá eső u j ipari szeszfőzde üzembehelyezése nem engedhető meg és ilyennek felállítására iparhatósági engedély sem adható. Az bizonyos, hogy ez a törvény a kartel megalakulásának előmozdítására hozatott. Mert az államnak — amig monopólium nincsen — nem áll érdekében az ipari szabadságnak ilyen módon való korlátozása. A -kar- telek alakulása mindenütt az illető árucikkek megdrágítására. vagyis az azokat fogyasztó közönség megterhelésére vezetett. A létesítendő magyar szeszkartel bevallott célja: az árak „stabilizálása“. Mindenki jól tudja, hogy ez mit jelent. A szeszárak most lefelé mennek, mert a jó termés következtében a szeszgyártáshoz szükséges nyersanyagok is lényegesen olcsóbbak lettek. Az áresés tehát természetes. De ez nem tetszik a szeszgyáraknak és kar- telbe akarnak lépni, hogy a magas árakat, vagyis a busás hasznot minden eshetőségre biztosítsák. Ehhez az állam nem nyújthat segédkezet. A szesz nemcsak élvezeti cikk, hanem igen kiterjedt iparcikk is. melynek megdrágítása igen sok iparágat exisztenciájában érint. Az állajnnak a kartellel szemben meg kell védenie a szeszt felhasználó iparok és általában a fogyasztás érdekeit. A kormánv nem tehet semmit a kartel’ek megalakulása ellen, mert idevonatkozó törvényes intézkedések nálunk egyáltalában nincsenek. De azt megkövetelhetik a szeszt feldolgozó iparok, hogy a kormány a szesz- kartelt további támogatásban ne részesítse. Az állam a szeszipart amúgy is védi a 110 koronás prohibitiv vámmal, mely a külföldi szesz behozatalát lehetetlenné teszi. Bizonvos körökben azt hiszik, hogy a kartel megalakulásának nemcsak árszabályozó célzata van. A be nem vallott cél az volna, hogy a magyar szeszipar a szeszmonopolium- nak behozatala esetére egyesült erővel léphessen fel az állammal szemben. Nem képez ugvanis titkot, hogy az osztrák és magyar kormány között eszmecsere folyik a monopóliumnak 1917-ben való esetleges életbeléptetése ügyében. A tárgyalások még csak kezdetleges stádiumban vannak. Egyelőre az osztrák és magyar pénzügyminisztériumban számítások folynak a behozandó monopólium pénzügyi eredményei tekintetében. Az bizonyos, hogy az osztrák szeszkar telnek 1911- ben történt megalakulásához, valamint a magyar sezsziparban most végbemenő mozgalomhoz nagyban hozzájárult az a körülmény, hogv a két kormány a szeszmonopolium eszméjét felvetette. Szóval a két szeszkartel nemcsak árszabási, hanem zsarolási hadjáratra is készül arra rz esetre, ha Ausz ria s Magyarország a szeszmonopoliumot megvalósítani akarnák. Ezért sietteti hát az osztrák szeszkartel olvan nagvon a magyar szeszipar „konszolidációját“. Közgazdasági érdemekért. Hét báró, hét udvari tanácsos. Teljesen megbízható forrásból értesülünk, hogy a legközelebbi jövőben a fővárosi kereskedővilág néhány tagja közgazdasági érdemeiért királyi kitüntetésben részesül. Két család báróságot kap, két korifeus pedig udvari tanácsos lesz. Magyar bárói rangrá emeli a király Bach- ruch Károlyt, továbbá a Strasser és König cég főnökeit: Strasser Alfréd és Imrét. Udvari tanácsosságot kapnak Hazay Fülop, az Osztálysorsjáték vezérigazgatója és D á n Leó, szücsáru-üz.let tulajdonosa. A királyi kegy e megnyilvánulása széles körökben meglepetést és csodálkozást fog keleteni. Bármennyire kutatjuk is az uj bárók és udvari tanácsosok múltját, seholsem fedezzük fel azokat a közgazdasági érdemeket, amelyek a kitüntetéseket megindokolnák. Politikai körökben úgy tudják, hogy Tisza István gróf maga is érzi a kitüntetések fonákságát és nem szivesen terjesztette fel e nem éppen díszes lajstromot, de e kötelezettség még Lukács László hagyatékából maradt reá és az utód kénytelen-kelletlen kontraszignálja elődjének ez előterjesztéseit. Hogy mivel szolgáltak reá az uj magyar bárók és udvari tanácsosok a rangemelésre,_ azt bajos volna eltalálni. Bachruch igen gazdag ember, virilista, egyike Budapest legtöbb házát magáénak valló polgárainak, van egy nagyon szép ékszerészboltja, amelyben remek párisi ké- szitményii drágaságokat árul mesés árakon és rengeteg haszonnal. De sehol nem találkoztunk vele eddig az általános közérdek, a közgazda- sági munkálkodás úttörői közt. Sem érdekképviseletekben, sem egyebütt tevékenységet nem fejtett ki. A közjótékonyság mezején nem igen szorgoskodott. Humanitárius, szociális téren soha elől nem járt, sőt még hátul sem kocogott. Az altruisztikus, másokért való munka szorgos elkerülése mintegy negyven millió saját vagyon gyűjtésére képesítette, amelyből a köznek eddig vajmi keveset adott vissza. Hol vannak hát az érdemek? Miért kellett Bachruch urat az „udvari szállítói“ címen klviil még a magyar bárósággal is embertársai fölé emelni? Hasonló rejtély aSrasserek bárósitása. Az uj bárók egy igen nagy gabonacég főnökei és mint ilyenek nagy pénzeket keresnek a gabona- tőzsdén. A magyar föld termékeit busás haszonnal árusítják és a gabonaspekuláció mezeién kiváló ügyességre tettek szert. De még a maguk térrénumán sem azok a nagy, hatalmas egyéniségek. ak:k a magyar közgazdasági bárók sorában. a HDvnniak, Kornfeldek. Beckék között méltóan foglalhatnának helyet. Még vagyonuk nagyságánál fogva sem. A Strasserék nevét az ország igazán nem nélkülözte eddig a bárók lajstro mában. Hazay Fiilöp, az Osztálysorsjáték vezérigazgatója a közgazdaság terén eddig csak akként működött, hogy sorsjegyeit az ország népére sózta és a fényes üzletből a német alapitó bank- • nak busás hasznot juttatott. Ez az uj magyar „méltóságos“ csak néhány hónap előtt lett magyar állampolgár, minekutána előbb évtizedeken át a „Gottes Segen bei Colm“ jeligéjű hamburgi sorsjegytözsde gazdája volt. Kulturális, közgazdasági téren másfél évtizedes Magyarországon tartózkodása alatt egyáltalán nem működött. Nem az Anckerschmidtek typusából való uj magyar földesur. hanem még ma is a német Lotte- rie-kollekteur, aki még mindig n em tanul t rn e g magyarul. Ettől az úrtól is jó tanácsokat fog kapni az udvar! Dán Leó sokoldalú férfin. Fiatalabb korában valcereket és mazurkákat próbált komponálni D’Amant Leon álfrancia név alatt, de minekutána zenei vénája igen gyengén folydogált, apjának jól jövedelmező szörmeüzletébe menekült a Múzsák hálátlan kara elől. Itt fedezte fel magában azt, hogy benne egy közgazdasági iró veszett el és kezdte irodalmi téren folytatni zeneszerzői félbenmaradt tevékenységét. Lassan-lassan a közgazdasági rovatok rémévé nőtte ki magát, aki öles cikkeivel valósággal elárasztja a redak- ciókat. Közveszélyes szakirodalmi munkásságában egyedüli szerencséje, hogy cikkeit senkisem olvassa el. Ugylátszik a kormány sem, mert különben nem merné az udvar tanácsosává meghívni. A magyar udvari tanácsosságban rejlő humoros elemet Dán Leó bizonyára hathatósan emelni fogja. Gratulálunk a kormánynak a sikerült választáshoz. A gyufatröszt. Mint a „Fővárosi Hírlap“ értesül, a magyar gyufagyárosok körében ismét megbeszélések folynak a gyufatröszt megalakítása dolgában. A rossz üzletmenet a gyárakat arra kényszeríti, hogy valamelyes organizációba tömörüljenek. Ennek következtében a gyárak, melyek eddig nagyon felsrófolták igényeiket, most szerényebb keretekben formulázták követeléseiket. Eddig 12 milliót kértek, most megelégednének 7 —8 millióval is. Azok a bankok, (Kereskedelmi bank, Hitelbank és Magyar bank), melyek a trösztöt finanszírozni fogják, legközelebb újabb előterjesztést fognak tenni a kormánynak, mely azonban, mint értesülünk, régebbi álláspontjából aligha fog engedni, úgy hogy a gyufatröszt megalakitása még mindig kétséges. Mindenesetre helyeseljük a kormány magatartását, mely oda irányul, hogy a gyufa meg ne drágitassék, vagyis, hogy az alsóbb néposztá- lyok, melyeknek a gyufa egyik fontos szükségletét képezi, meg ne terheltessék. A bolgár kölcsön. Mint értesülünk, azoknak az osztrák és magyar bankoknak a képviselői, amelyek a 30 milliós bolgár kölcsönben részt vesznek, a hét folyamán értekezletet tartanak, melyen a kölcsönügyletet előreláthatólag perfektuálni fogják. Úgy halljuk, hogy T e 1 e s z k y pénzügyminiszter a magyar nagybankok részére csak azalatt a feltétel alatt adta beleegyezését a kölcsönhöz, hogy a megfelelő ércvalutát a külföldön szerzik be, minthogy az osztrák és a magyar kormány nem tűrhetik, hogy az Osztrák- M'ajgyar Bank aranyáflomáWyaí ósökentesséik. Városok központi bankja Ausztriában. A ..Fővárosi Hírlap“ egyik előző számában ismertette a németországi városok központi bankját, mely a városok hitelszükségletének ellátására van hivatva. Mint most Bécsből jelentik, ott egy hasonló bank felállítását tervezik. Az előértekezle- tet a napokban fogják megtartani. Jó volna, ha az eszme nálunk is tért hóditana. A főváros és a nagy vidéki városok most valósággal pénzéhesek. A legszükségesebb invesztációkra se tudnak pénzt kapni. Egy tőkeerős városi bank ná-
