Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-17 / 38. szám
//. évfolyam Budapest, 1913. szeptember hó 17-én 38. szám. faiimKmmaiiimiiaiiimuamaiiiDiiiamQiimHmirmmniiBmiimjimiiDiiiaiiíDmomaiiiauímiiPiio&BSBnisig: ELŐFIZETÉSI JÍIlJlKt Egész, évre ••••••••••••••• 16 K FéC évvé........................... S K Egyes számok kapha- tök a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sz.ewftesx.tS : Dacsó Emii, TAwaszewftesztst «fr». Szilágyi Mugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többszön is. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VI, Kis János-ntca 4, szám va mm jb Tizenöt millió koronával kevesebb bevétele volt a fővárosnak a folyó esztendő első felében mint a kiadása ugyanebben az időszakban Ezt röviden és szárazon úgy mondják, hogy eddig tizenöt millió a nyílt .deficit. A főszámvevő jelentése szerint az 1913. félévi bevétel összesen 42,958.865.33 korona volt, a rendes és rendkívüli kiadások végösszege pedig 57 millió 795.917.07 korona. A nyers számadatokhoz nem kell kommentár: ime, ilyen reális alapon nyugszik a főváros költségvetése, egész háztartása! Az a derűs optimizmus, amely Bárczy pol- gánnes.er számára fölöslegessé tette, hogy a közgyűlés büdzsé-vitáiénál felszólaljon, amim most kiderült, a legkevésbbé sem volt jogosult. Minden reális kalkuláció megszűnik egy olyan üzemnél, ahol. hatvanöt millió korona bevételt ríméinek félesztendőre és nem folyik be több negyvenhárom milliónál. Megdöbbentő eredményről számol be a város fő- számvevője, alig hisszük, hogy ilyen horribilis eliclódásra precedenst tudnának találni a város vezetői. Nincs semmi mentség a deficitre. hiszen a költségvetés összeállításának, még inkább pedig a büdzset-tárgyalásinak az idejében javában dühöngött már a pénzkolera a város fináncpolitik.usai iól sejthették, hogy a bevételek előirányzata teljesen irreális, rendkívüli bevételekre pedig éppenséggel nincsen kilátás. Kellő óvatosság és, gondosság mellett egy csomó fájdalmas csalódástól, keserves kiábrándulástól menekülhetett volna a főváros. Kétségbeejtően mulatságos, hogy egves tételeknél félmilliós differenciák vannak az előirányzat és a tényleges bevétel között. Senki számára nem lehetett meglepetés, hogy a teherviselőképesség csökkenése maga után fogja, vonni a községi adópótléktól remélt jövedelemnek erős megcsappanását, az. mgablanforgalom szünetelése viszont a te- leH .Vmi ^b'ak visszaesését. Megjósoltuk mi is rrnsok is. hogy kártyavár az egész preli- rnr-ré. 'dejf-éráig való rejtegetése a pénzűink csődnek. Egyelőre tizenöt millió korona a hiány, ez az összeg azonban az esztendő végéig nőni fo°'. A szükségletek napról-napra emelkednek, elkerülhetetlen beruházások vannk s az eddigieknél sokkalta súlyosabb kölcsön, amely jönni fog, mert jönnie ke,11, újabb és állandó kamatterhet jelent. Szomorú perspektívát mutatnak a számok. Budapest pénzügyi helyzete annyira züllött, hogv itt már igazán n;m használ semmit, ha újból tetemre hívjuk Bámzv Istvánt, ellenben sürgősen gondoskodni kell. hogy megmentsük, ami .még menthető. A polgárságnak a mai adóteher is elvi- se’heef lenül sok, újabb adóemelésről szó sem lehe\ Nincs más hátra, mint hogy a város minden kiadást- redukáljon, másrészt pedig uj jövedelmi forrásokról gondoskodjék, olyanoknál íimelvek csak a vagyonos osztályt érintik. Sürgősen'éle be kell léptetni a luxusadók különböző nemeit. A betterment, ay fires telkek megadóztatása nem késhetik többé. A pénzügyi egyensúlyt ezek nélkül nem lehet tovább fenntartani. 7Z/Z£&A%?OJZ A kolera ma már tisztára kulturkérdés. Franciaországban kiesett a betegségek lajstromából Németországban és Angliában szintén. Becsben felütötte a fejét nemrégiben, de menten elfojtották. Nálunk ellenben termékeny talajra tahit, éppen azért, mert fejletlen a kultúránk. A nép hygiénikus életmódja, tisztaságra való törekvései a hatóságok ébersége, egészségügyi intézményeink tökéletessége: — ezek azok a feltételek, amelyek lehetetlenné teszik a bacillitsok megélhetési viszonyait. Ezek a feltételek ma még nagyrészt hiányoznak, ám azért köny- nyeimüség és igazságtalanság volna igazat adni azoknak a felületes vádaknak, amelyekkel a kolera alkalmából a város egészségügyi hatóságait illették. Budapest meg lehetne elégedve, ha minden szerve agy működnék, mint a közegészségügyi hatóságok. Mesés előadásokat undeztek a n., ír folyamán az állatkertben. Ezekre a mesedélutánokra ugyan, sejtésünk szerint, erősen ráfizetett a főváros, de végtére is az állatkert nem nyerészkedésre alapított intézmény, maga az eszme nagyon szép, nagyon poétikus és több volna, mint egyszerű ízléstelenség, ha irigyelnők a mesemondó íróktól és színészektől a rendkívüli keresetet. Most azonban arról szól a mese, hogy az állatkert vezetősége állandósítani óhajtja ezt az iparágat s a legzordoncibb tél idején is mesékkel akarja csábítani a gyerekeket az állatkertbe. Erre már aztán igazán nincsen szükség. Anyagilag semmi- esetre sem fizetődik ki a dolog s a közönség még az: fogja hinni a végén, hogy a mesékre nem annyira a gyerekeknek van szükségük, mint inkább a mesemondóknak. A népfürdő példája klasszikus tanúság arra, hogy a városi üzletekkel szemben sohasem árt a fölös óvatosság. Nagyon bonyolult cselekménye van a kőbányai népfürdő cimü tragédiának. A naivák szerepét feltétlenül az Országos Népfürdő Egyesület derék vezetői játszák, akiknek a jóhiszeműségére, lelkes buzgalmára építették fel az egész darabot. A hősök pedig, akik végső lehelletükig készek a város pénzéért harcolni, ismét a kijárók. Szerepelnek még a darabban: a hitelezők kara, a csődbe jutott részvényesek kara, a nemes tanács, végűi pedig a főváros polgárai, mint olyan statiszták, akik fizetés helyett maguk fizetnek. A kiengesztelő momentum ebben a tragédiában az, hogy a végén a naivák, a hősök, a kijárok, a hitelezők, a részvényesek, a tanácsnokok — valamennyien a népfürdő vizében találkoznak, a statiszták pedig, a főváros adófizető polgárai, remélhetőleg szárazon maradnak. . Közgyűlés és tanács Adatok a fővárosi törvény revíziójához. A közel jövő legaktuálisabb problémájává növi ki magát a fővárosi törvény régóta óhajtott revíziója. Az anyaggyűjtés munkáján túl van már a belügyminisztérium, nem árt.azonban, ha a törvényhozás munkájának küszöbén rámutatunk néhány rikító példájára a reformra szoruló állapotoknak. A legfontosabb kérdések egyike a tisztviselők fiiggetlenitése. A közvélemény ma már meglehetősen tisztán lát a városházi ügyekben. Budapest polgársága kezdi észrevenni, hogy a városatyaság nagyon sok embernél olyan befekietés, mint az országgyűlési mandátum, busásan megtérül a költség a hat esztendős ciklus alatt, csak érteni kell a módját a bizottsági tagság kihasználásának. V á z s O’ n y i Vilmosnak közkeletű megállapítása, hogy a tanács nélkül nincsen panama, csakis úgy értelmezendő, hogy a világ előtt mindig a tanács tagjai képviselik a panama-illatú üzleteket, ők referálják el azokat a közgyűlésnek. ők hajtják végre a közgyűlés által elfogadott panamákat, ők viselik a felelősséget érettük. Tagadhatatlan, hogy a büntetőjog szerint is. az etika törvényei szerint is, részese lesz a panamának az olyan tanácsos, aki eszközül dobja magát oda a gseftelő városatyának. De azok élőit, akiknek módjukban áll a városházi ügyek intézésébe belelátni, nem titok, hogy a tanács tagjai, általában pedig a város tisztviselői, nem bírnak akaratuknak szabad elhatározási képességével. Nem bírnak pedig azért, mert függőségi viszonyban állanak, rá vannak utalva a kijáró városatyák jóindulatára. Nem túlozunk, amikor minden bajnak, minden városházi nyomorúságnak legfőbb forrását a tisztviselők, jelesül pedig a tanács tágjainak a közgyűléstől való függőségében keressük. A tisztviselőket (a főbbe- két) a közgyűlés választja, természetes tehát, hogy a tisztviselők óvakodnk ujjat huzni a vm-rsatyákkah legjobb tudásukat, mepcrvőző- désiiket, lelkiismeretüket, igen gyakran a tisztességérzetüket alárendelik a panamázó városatyák kívánságainak. A tisztviselők jól tudják, hogy újabb választásra, előmenetelre csakis akkor számíthatnak, ha a látszat megóvásával lekötelezik a bizottsági tagokat, kedvükben járnak, a nevükkel fedezik a városatyák üzleteit. Hogy a városházán annyira dúl az összeférhetetlenség, annak is csak az az oka, hogy a tisztviselő hallgatni kénytelen, nem kürtölheti világgá, mit kívánnak néha tőle, mert rettegnie kell a leleplezett városatya bosszújától. Ennek a beteg és veszedelmes helyzetnek, ha nem is gyökeres’, de mindenesetre enyhitő orvoslása volna, ha a tanács tagjai fölött nem lebegne folyton a hat esztendős ciklus lejáratának, az uj választásnak a Damokles kardja. Gyökeres orvoslást azért nem jelentene az elmozdithatatlanság, az élethossziglan való választás, mert a rangban és fizetésben való emelkedésnél ismét csak a közgyűlés tagjainak a jóindulatát kénytelen keresni a tisztviselő. Ahhoz viszont ragaszkodnia kell min-
