Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-10 / 37. szám
Budapest, 1913. szeptember 10. Költséges kísérletezés Ellocsolt százezrek. A Budapesti Hírlap egyik multheti számában éles és megérdemelt kritikát olvasunk a város tanácsáról. E szerint a főváros egyik élelmes szállítója, a kellő pártfogással fölszerelve, azt az ajánlatot tette, hogy a főváros szerezzen be targoncarendszer ii tömlőm o- t o 1 á k a t. Ez a pepecselő módszer tudvalévőén nagy személyzetszaporitást fog igényelni s azonkívül a forgalmas útvonalokon át fektetett tömlőket a forgalom is mindenesetre nagyon fogja rongálni. A tanács ennek ellenére magáévá tette az ajánlatot s a vonatkozó javaslat simán csúszott át az lletékes albizottságok retortáin. Az egész Iccselási ügy ékesen jellemzi a városházát. A jellemzés annál a pontnál kezdődik, hegy a főváros éppen most kezd komolyan fog- ki lkozni az utcák öntözésével, amikor vége a nyárnak, levelek hullása következik, utánna pedig téli fagy. A locsolásnál sokkal aktuálisabb, fontosabb volna talán most, ha arra tenne a köztisztasági hivatal előkészületet, hogy a havazásnak a nyomai ne éktelenkedjenek télen heteken át a pesti utcákon. A másik oldala a dolognak az. hogy a város az öntözés javítása címén százezrekre menő beruházásokat tett már. Nemrégiben automobil-öntözőkocsikat hoztak forgalomba, de az ügyosztály kitalálóit ezek nem elégítették ki. mert később negyven darab ön- tözőkocsit vásároltak huszonötezer koronáért a Mátrai Antal és Társa r-t.-tól. A kísérletezésnek további állomása volt most a targonca- rendszerű tömlőmotolák beszerzése. S ha ez sem felel meg a hozzáfűzött várakozásnak, akkor majd akadnak újabb élelmes szállítók, akik újabb készülékeket fognak a város nyakába sózni. Kegyelem Wcingruberneh! Kárpótlás az fl'latoíi kávéliázért. A főváros városgazdasági ügyosztálya véglegesnek kireszelt terve volt az, hogy a négymillió költséggel megépített Széchényi-gyógyfiirdőnek és a melléje tervezett gyógyszállódénak megfelelő milliót biztosit. A szándék keresztülvitelére mindenekelőtt elhatározták, hogy az An- drássy-utat továbbvezetik az Erzsébet királynéidig; ennek folytán, mint akkor megírtuk, a meghosszabbítás vonalába eső Sziklai-színkör jövőre már nem fogja mulattatni a közönséget. A gyógyfürdőhöz és a gyógyszállódéhoz meg- Kivántató nyugalom és csend biztosítása végett úgy határozott a városgazdasági ügyoszály, hogy él szerzödésadta jogával és a Weingruber- pavillon bérletét felmondja és az épületet most ősszel lebontatja. A nyár folyamán azonban-másképpen döntött M ár k us Jenő tanácsnok. A bérlő kérelmére beleegyezett abba, hogy a katonazenés pavilion egyelőre megmaradjon mai helyén és az épületet csakis 1915 végén fogják lebontani, mert megvárják, mig a gyógyszállóda fölépül. A Széchényi-fiirdő szállodájának teljesen elkészült tervei szerint az épület alsó részében nagyszabású etabliszman lesz, mely teljesen pótolná a közönség számára a Weingruber-pavillon lerombolása által elveszített szórakozó-helyet. Az ügyosztály úgy tervezi, hogy Weingruber Ignácot kárpótolni fogják és a gyógyszálló vendéglőjének és kávéházának bérletét minden versenytárgyalás mellőzésével neki juttatják. Jó forrásból azt hiresztelik, hogy erre nézve Wein- gruber határozott ígéretet kapott. A múltbeli példákból kiindulva nincsen okunk kételkedni, hegy ez a terv megvan és hegy ez az ígéret megtörtént. Es természetes, hogy már most tiltakozunk az ellen, hogy a bérletet versenytárgyalás nélkül kiadják. A szálló műszaki tervei teljesen készen vannak s mihelyest a polgármester pénzt szerez, abjjól természetes, legelsöbben a favorizált városgazdasági ügyosztály kap. Az állatkerti vendéglő bérlete erős memento arra, hogy a bérlet kérdését idejében oldja meg a főváros, még pedig kivételesen — köz- megelégedésre. Gőitnosó és gőziütáő. Csődtömegeket vesz a váios. Furcsa kis üzlet bontogatja szárnyait a városházán. Mintha egyéb baja és egyéb gondja nem volna a városnak, mint az, hogy tönkrement, csődbe jutott vállalatokat megmentsen: — a elgujabb terv szerint megveszik a.kőbányai T h e r á p i a gőzmosót s a vele kapcsolatos gőzfürdőt. Ennek az üzletnek elsősorban a beállítása az, ami alkalmas arra, hogy gyanút keltsen az alapjában véve ideális, nemes cél valódi értelme iránt. A tényállás az, hogy Bárczy Istvánt sikerült megnyerni a vétel számára, mire Bárczy István nem állt elő nyíltan azzal, hogy a gőzmosó és a gőzfürdő feltétlenül szükséges és jó üzlet, ellenben a tőle megszokott nyíltsággal és őszinteséggel stromannokat állított be az üzlethez, ő maga adta a tönkrement embereknek azt a tanácsot, lépjenek érintkezésbe az Országos Népfürdő Egyesülettel, szerepeljen névleg ez a szabadkőműves szervezet mint vevő, igy azután könnyű lesz hangulatot teremteni a városi gőzmosó és gőzfürdő mellett. így is történt. Névleg a Népfürdő Egyesület veszi meg a boltot, fizetni ellenben — a bölcsen kieszelt terv szerint — a főváros fog. Szomorú ebben a dologban, hogy csupa jóhiszemű, derék, tisztességes, de naiv embernek a hátán keresztül ment végbe a fennt részlete‘ zett processzus. Aki ezt a vételt a legnagyobb energiával és szeretettel támogatta: Almády Géza tanácsnok, a Népfürdő Egyesület ügyvivő elnöke. Róla mindenki tudja, hogy soha magánérdekek képviseletére nem vállalkozott, ha sejtené, hogy itt nem jcözügyről van szó, hanem a legridegebb magánérdeknek az érvényesüléséről, akkor bizonyára ő maga volna az első, aki tiltakozna az üzlet ellen. A Népfürdő Egyesület válsztmányának többi tagjai ellen sem tehető kifogás, csupa jó ember ül ott. de végtére is akármilyen tiszteletreméltó és közhasznú egyesületről van szó, a közpénznek elprédálásához lelki- ismeretes embernek még sem szabad tapsolnia. A választmányban egyedül F o r b á t h Imre dr. nak voltak aggodlmai az üzlet ellen. Forbáth Imre mint városatya megmutatta, hogy nemcsak elsőrendű szakember, de önzetlen, lelkes munkása a köznek. Az ő aggodalmaskodása egymagában véve is alapos ok volna arra, hogy a veszedelmes tervet elvessék az illetékes tényezők. Azt mondják, a népfürdőre feltétlenül szükség van. Szívesen elhisszük ezt, de kérdjük, hogyan van az, hogy amikor a Sárosfiirdö költségvetésének a redukálásáról volt szó, a népfürdő terve volt az első, amit kidobtak a prelimináréból. Ha akkor nem volt pénz népfürdőre, miből telik most hirtelen arra, hogy a fürdő mellé még mosodát is szerezzen a város? Es mindenek felett: mivel tette magát a csődbe jutott magántársaság érdemessé arra, hogy a hínárból közpénzen kimentessék? Kik azok a derék emberek, akiknek a kedvéért uj üzletágakat vezetnek be újra a 3 városházán. Avagy talán kiszemelték már az uj fürdőigazgatót, az uj fürdőorvost, felügyelőt, gőzmosófőtanácsost? Oly kérdések ezek, amelyek joggal merülnek fel minden egyes alkalommal, amikor a város kitágítja a működési körét és a humanizmus és szocializmus jelszavával akarja meghódítani a balga sziveket. Ha Budapest várni tud a népfürdőre, Kőbánya is várhat addig, ómig őszintébb, kevésbé gyanús illatú előterjesztéssel, mindenek előtt pedig több pénzzel jön a tanács a közgyűlés elé. (Nyilvános árlejtést! A javadalmi bérlet sorsa A javadalmi bérlet dolga ismét aktuális lett. Tudvalévő, hogy a nyár elején a pénzügyi osztály váratanul előterjesztéssel lépett a pénzügyi bizottság elé s azt ajánlotta, hogy a. kitűnő üzletet kéz alatt adják ismét az eddigi bérlőknek, a Brankovits és társai cégnek. A pénzügyi bizottság Pető Sándor melegen pártoló felszólalásának a hatása alatt egy szavazattöbbséggel effogadta az előterjesztést, V á- z.sanyi Vilmos azonban, aki nem volt jelen a határozathozatalnál, alaposan elrontotta az ünnepet, mert nyomban kijelentette, hogy nem azonosítja magát Petővel és ellene van az előterjesztésnek. Oly nagv volt a hatása Vázso- nyi erélyes fellépésének, hogy a tanács nem merte a közgyűlés elé vinni az üzletet, ellenben utasította a pézügyi osztályt, hogy dolgozzon ki javaslatot a nyilvános árlejtésre esetleg a házi kezelésre vonatkozólag. Ez meg is történt, úgy értesülünk, hogy a pénzügyi osztály elkészült uj javaslatával. Időközben tömegesen jelentkeztek a zsíros üzletre uj pályázók, az ügyosztálynak tehát módjában állott meggyőződni arról, hogy első előterjesztése nem volt a legszerencsésebb, a legelőnyösebb a fővárosra nézve. Az uj előterjesztés állítólag a házi kezelést ajánlja. Ez ismét végzetes tévedés volna. Azt már megállapították a pénzügyi bizottságban, hogy a helypénzek kezelése eminenter kereskedelmi vállalkozás, fürge eleven vezetést, kereskedelmi szellemet igényel, nem lehet bürokratikus módon kezelni. A város kezében egyenesen ráfizetnének a javadalmi bérletre, uj állásokat kreálnának, emelnék a rezsit és a bevétel sokkal kisebb volna, mint a magánbérlők kezében. A.z egyedül helyes és becsületes álláspont az, hogy a város Írjon ki nyilvános pályázatot a bérletre. Nyilvános árlejtésen lássa meg mindenki, kinek az ajánlata a legkomolyabb, a legmegbízhatóbb s a legelőnyösebb. A nyilvános árlejtésnél megszűnik a kijárók munkája, az érdekelt bankok és érdekelt városatyák lázas buzgalma s azé lesz az üzlet, aki a legtöbbet ad érte, a legcsekélyebb haszonnal megelégszik.
