Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-03 / 36. szám
//. évfolyam Budapest, 1913. szeptember hó 3-án 36. szám. BíImríímnmITöiiioiiiaiiiQiiiíaiiiDiiiaiMBiiiBiiiaiiiDiiinBíBfiaggiaiiiniiiaiBiQninaiiBasiniiiBeigoíisoliiEifisioiiiK ELŐFIZETÉSI TtRTIKi Egész, évre ....... 76 K. Fé C évre ................... S K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős 3w.e-nHasT.tS: Dac só Emil. TZínsswenHeswtS t dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer»“ dán, esetleg hetenkint többször» is. Szerkesztő • ség és kiadóhivatal: VI., Kis János-utca 4„ szám■ A városházi dinnyék csúnyán meglapultak a fűben. Egy hete már, hogy a „Fővárosi Hirlap“ a holtszezon botrányos fináléjáról Irrt adott és bár a súlyos vádat a legnagyobb magyar napilap is magáévá tette, a városházán cáfolat vagy mentegetődzés helyett tovább alszanak. Ha csupán arról volna szó, hogy egy zsíros állási a jogos igények alapján pályázóknak a mellőzésével töltöttek be — napirendre lehetne térni a dolog fölött. A legújabb botrány azonban jóval súlyosabb az egyszerű botlásnál, mert kirívó példája a rendszerré fajult rendszertelenségnek. Felháborító cinizmus bőg ki a polgármester derék munkájából! Ott kezdődött a szemfényvesztés, amikor törteién felfedezték, hogy a dicső élelmiszerüzem gépeket is foglalkoztat. A gépek mellett gépmesterek állnak, de a polgár- mesteri gondoskodás nem elégedett meg ezzel, nosza, kisütötték, hogy az élelmiszerüzem rögtön tökéletes lesz, mihelyt egy központi gépfelügyelő irányítja a gépek zakatolását. A gépfelügyelői állás már önmagában véve is közönséges szinekura, hiszen az élelmiszerüzem gépei eddig is kifogástalanul működtek. De Bárczy István nemes szive nem állt meg ennél a határnál. Mikor a közgyűlés elfogadta a főmérnöki címmel és fizetéssel kreált állásra vonatkozó előterjesztést, már akkor a boldog kiválasztott tudta, hogy a hűséges klubtárs nem smokk, nem ragaszkodik ostoba merevséggel a közgyűlés határozatához. Az állásra kiirt pályázat csak humbug volt. Hiába jelentkeztek műegyetemi tanárok, elismert specialisták, hiába lesték a városi mérnökök, hogy alkalmuk nyílik újabb előléptetésre: — a klubitársi összetartozásnak az érzete erősebb volt minden rezónnál és minden formai jognál. Műszaki főtanácsos lett a polgármester barátjából és némi rekcmpenzációjául annak a nagy áldozatnak, amelyet az állás elfoglalásával a fővárosnak hozott, egyszerű főmérnöki fizetése elsőosztályu' tanácsnoki javadalmazássá gömbölyödött ki. Három hét múlva megkezdi munkáját a törvényhatósági bizottság. Kiváncsi érdeklődéssel várjuk, vájjon akad-e négyszáz városatya. közül csak egy is, aki a nyilvánosság fóruma előtt elszámolást kér a polgármestertől a legújabb szociális ténykedésért és figyelmezteti arra, hogy ma már az uralkodók sem szoktak javadalmakat osztogatni. popolgarmesterre senkinek sincsen szüksége Bárczy polgármester ur néhány hétre bucsnt mondott az általa kormányzott fővárosnak és ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy dodonai nyilatkozatokat tegyen a nagyközönség számára. Egy főváros polgármesterétől ugy-e bár elvárhatná a polgárság, hogy a szezon küszöbén programmnyilatkozatot tegyen, elmondja, mik a tervei, a vágyai, milyen reményeket fűz a városháza idei működéséhez. Ehelyett Bárczy István a harapófogóval kihúzott feleletekben teljesen tájékozatlanul hagyja a publikumot még azokban a kérdésekben is, amelyekről kegyes volt nyilatkozni. Öszinteségi rohamában elismeri, hogy csakugyan igénybevett a város részére egy nevetséges kis összegű kölcsönt. Ugyanakkor azonban önmaga mond ítéletet a ténykedése fölött, mert hirdeti, hogy az ilyen apró kölcsönök nem méltók a fővároshoz. Az autóbusz kérdésről még óvatosabban nyilatkozik, mint a kölcsönről. A kölcsön savanyú szőlő néki, azt mondja, most még nem kell, holott jól tudja, hogy mos még nem kap. Az autóbuszt ellenben már nem kapcsolhatja ki olyan könnyen az aktuális dolgokból. Előtte fekszik egy konkrét ajánlat/* mégis annyit mond csupán, hogy az ügyosztály foglalkozik a javaslattal. Az egész nyilatkozat ráivall Bárczyra. A baccarat nevű infekciós betegség tovább terjed a fővárosban. A belügyi kormány erélyes intézkedése, a kártyabarlangok felfüggesztése és feloszlatása után azt hitte volna az ember, hogy egy nyavalyával kevesebb van már a fővárosban. Holott mindössze az történt, hogy a bac- carat-patkányok uj hajókra, szűzi vizekre! eveztek át, a nyilvánvalóan látható s könnyebben ellenőrizhető kártyaklubokból áthelyezték a működésüket egynémely országos és kerületi politikát játszó, kisebb helyiségbe, vizet prédikáló és borivó honfiak derűs tanyájára. A bac- carat-botrányok főmatadórjai egyszerűen bérbeveszik ezeknek a kis kluboknak a kártyatermeit, amiből pénz fakad a kis klubok számára, a hazárd-papok viszont zavartalanul működhetnek. Természetes, hogy a bérleti viszonyban nagymérvű lebecsülése foglaltatik a bérbeadó köröcskéknek, feltételezése annak, hogy a kormány, a főváros és a rendőrség jó- akaratú figyelme odáig nem terjed. Bennünket azonban a bérbeadók szempontja nem érdekel, lényeg az, hogy most már a városnak kell kezébe venni a dolgot és könyörtelenül kiirtani a magját is a lelketlen hazárdjátéknak. Lapunk hírrovatában közöljük Szent- P ál y i István dr. országgyűlési képviselő nyilatkozatát, amelyben, bár kissé határozatlanul, megcáfolni igyekszik a főpolgármesteri állásra történt kombinálását. Ettől az egy momentumtól eltekintve, szünetelt ezen a héten a díszes állásra sorakozó jelölteknek a felvonulása. A jelöltek neve helyett felmerült egv sokkalta fontosabb kérdés: szükség van-e egyáltalán arra. hogy a király, a kormány és a közgyűlés főpolgármestert válasszon? A kérdést a főváros önkormányzatának m ndent megelőző szempontjából kell felfogni. A főpolgármester jogállása, hatásköre, úgyszólván teljesen azonos a vidéki főispánok hatáskörével. Erőskezü, fölényes tudású, nagytekintélyű főpolgármester, mint a milyen ni. H e 11 a i volt, természetesen a főpolgármesteri székben is egyéniségéhez mért pozíciót tölt be. Arra azonban nincsen szüksége a városnak, hogy egyszerű bábot, főellenőri megbízatással jövő mámelukot állítsanak oda, azzal a kifejezett szándékkal, hogy politikai szolgálatokat tegyen s a közgyűlés politikai meggyőződése szerint segítse elő, vagy hiúsítsa meg a közgyűlési határozatoknak miniszteri jóváhagyását. Az átlag főpolgármester közönséges politikai vigéc, aki jó fizetés fejében közvetít a város és a kormány között. A közgyűlés akarat- elhatározására ráfekszik, minden gondja és minden munkája abban merül ki, hogy elhárítsa a kormány fejétől a fenyegető kellemetlenséget. A főpolgármester állandóan koncessiókkal tömi meg a táskáját. ígéri és meg is szerzi a kormány hallgatólagos jóakaratát, akármilyen gonosz dologról van szó, mert őrá nézve egyenesen egzisztenciális kérdés, hogv a városatyák többségét a kormány politikájának megnyerje. Folytonos junktimok keletkeznek ebből a visszás helyzetből, a politika kedvéért szemet huny a kormány minden fölött, a városatyák viszont megfeledkeznek politikai meggyőződésükről, mihelyt összeütközésbe kerül a meggyőződés az üzlettel. Ily módon illu- zóriussá válik a főpolgármesteri állás betöltésének egyetlen helyes indoka, a városi ad’ minisztráció ellenőrzése. A főpolgármester nemcsak hogy nem használ a városnak, hanem rontja a főváros tekintélyét, a létezésével csúffá teszi a főváros autonómiáját. Nem is lehet autonómiáról komolyan beszélni addig, amig főispánok szabják meg a közgyűlés napirendjét, vezetik a közgyűlés tárgyalásait. A reprezentá- Iás és az ellenőrzés volna a hivatali kötelessége a főpolgármesternek. Az első kötelességet szívesen vállalja bármikor a város első választott bsztviselője, a polgármester. Most is ő képviseli kifelé a törvényhatóságot s ha összeütközésbe kerül a közgyűlés politikája a kormányéval, ismét a polgár’ mester az, aki a legkönnyebben elsimíthatja a vihart, mint ahogyan a közelmúltban volt rá példa. A másik kötelességet viszont,
