Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-27 / 35. szám

II. évfolyam Budapest, 1913. augusztus hó 27-én. 35. szám. biiiarjíQiiiaiiiaiiiDiiiaiiiaiiiaiiiaiiiamDiiiaiimiiiDiiiemQiaiauiaiiimimiríQiimiiiaNTaiiímímiiiBÍiiPTiifS ELŐFIZETÉSI JtRMKi Egész évre ............... 16 IC Félévre .......................... 8 K Eg yes számok kap ha­ték a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FalatSs axarkmaxtS: DaCSÓ Emil. Türsszai*lkaaxt8i dr*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer­dán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám Diákszállók építését határozták el a városházán. Ez a ne­mes elhatározás olyan mártással tálaltatott a publikum elé, hogy Dánia is megirigyel­hetné az illatát. Kétségtelen, hogy a diáknyomor enyhíté­sének egyik leghathatósabb eszköze lehet a fővárosba került egyetemi hallgatók lakás- szükségletének olcsó kielégítése. Szociális szempontból ichác nagy hail adást Jelent a főváros szándéka, de az érdemnek csak az egyik oldalával büszkélkednek az alkotók. A tervnek szülői nem a városházán ülnek, ha­nem a műegyetem katedráin. Bárczy István szerepe és érdeme mindössze anny;, hogy megkapó ügyességgel vetette magát a nép­szerű eszme után és hozsánnát citeráztatott a fülébe, szociális olajcseppekkel szagtalaní­tott politikájáért. Az ötlet nem a polgármes­ter ötlete: - ez az első tény, amelyet leszö­gezni illik. De a d'ákszállók építésének ezen a személyes vonatkozáson kívül is vannak foltjai. Elvi szempontból aggályosnak nevez­hető, hogy a közjótékonysági verseny első diját ismét a koldus főváros akarja elnyerni az állam és a társadalom előtt. Szép dolog a nagylelkűség, ha valaki a maga pénzéből gyakorolja azt. Ámde Budapest városának kenyérre is alig van pénze, a nagylelkűsége tehát nem más, mint vétkes könnyelműség. A Bárczy-recept szerint készült a diák­szállók dolgának a beállítása ;s. Kezdetben azt hirdették, hogy a hires „szociális érzék“, a „gondo.s figyelem“ voltaképpen erkölcsi támogatást jelent csupán, a diákszállók egy már létező pénzalapból épülnek fel, a város hozzájárulása minimális, szót sem érdemel. Mikoron ped'g a közvéleményben — az ő hitük szerint — magasan lobogott fel a lelke­sedésnek a lángja, akkor összeültek és meg­állapították, hogy az erkölcsi támogatást alá­támasztják egy kis telekkel, közmunkákkal, építési költséggel, berendezéssel, mindennel, ami jó és drága. Most kisütik, hogy a szobá­kat úgyszólván ingyen kapják a diákok s a főváros még:s szépen kamatoztatja a pénzét. De mire felépülnek a palotaszerül lakóházak, léket leap a kalkulációs számítás és biztos deficit ömlik a palotákból a város felé. Ezért van az, hogy mi nem tudunk lelke­sedni a szépnek vallott eszméért. Ám sza­vazzon meg a főváros erre a célra bizonyos évi összeget: — senk’nek sem lehet ez ellen kifogása. De ne vezessenek be njabb üzlet­ágakat, fixirozzák a hozzájárulás összegét. Hadd tudja mindenki pontosan, hány millió­ba kerül a városnak évente a polgármester szociális érzéke. mzztímroiz Kórházi hűtőtelepeket létesít u tanács az élelmiszerek romlásának meggútlására, megfelelő raktáro­zására. A hungsuly er.nél a hirnél a hűtőtelep­nek többes számára esik. Minden egyes kór­háznak külön hűtőtelepet építenek, amiből nyil­vánvaló, hogy a legújabb tanácsi intézkedésnél mar eleve megakadályozzák annak a célnak az elérését, amelyet kilátásba helyeznek. A hűtőtelep létesítésének az az egyedüli megoko- lása, hogy a város kórházi büdzséje tetemes megtakarításokat remélhet tőle. Viszont abban az esetben, ha decentralizálják az egyébként üdvös tervet, ha kórházanként szétforgácsol- . . va és uj beruházásokkal megterhelve kezdik meg az uj rendszert, akkor végeredményben nemcsak hogy semmi sem takarít meg a vá­ros. hanem évröl-évre tetemes összeget ráfizet. Az egész ügynek legpikánsabb csattanója az, hogy egy központi hütőházért nem is kellene a szomszédba fáradnia a fővárosnak■ Az élelmi­szerüzem számára tavaly nagyszabású hűtő- házat építettek, amely most kitünően meg­felelne a fentebb jelzett célnak■ És hogy a ta­nács még sem ezt az egyedül helyes módját választja a megoldásnak, ennek az oka a lát­szat szerint az az egyszerű matematikai tétel, hogy űz hiitőházból tízszer annyi berendezési üzlet néz ki, mint egy hiitőházból Az autóbusz többek között jó lett volna arra is, hogy lehe­tetlenné legye a fővárosnak hogy néhány vál- ’alatnak fölösleges elhájasodását előmozdítsa. Jelesül a svábhegyi fogaskerekű vasút az, a melylyel szemben ismét kipróbálta a város a maga nagylelkűségét. Az angol konzorcium becsületes, reális ajánlatában arra kötelezte magát, hogy autóbuszjáratokat létesít a Sváb­hegyre és ezzel nélkülözhe'övé teszi a rozoga fogaskerekűt- Énnek a vállalatnak a terheit télen, amikor a teherrel szemben alig van be­vétel, a főváros vállalja magára. Most is meg­egyezés utján csekély huszonhatezer koroná­ban állapították meg a téli üzem fentartásá- nak a fővárost terhelő költségeit. Nagyon ter­mészetes, hogy ha a város uraiban a polgár­ság vitális érdekeinek őszinte tisztelete élt volna, akkor ma már nem volna szükség ilyen költséges megállapodásokra, akkor a sjváb- hegyi közlekedést az autóbusz-társaság látná el úgy, hogy a városnak még haszna volna az üzemből, nem pedig költsége. Nagyon erős lelkű emberek lehetnek a tanács és közgyűlés tag­jai, ha a felelősségnek ekkora mértékét nyu­godt kedélylyel viselik. Miért nem kap pénzt a főváros ? Erre a kérdésre legutóbb Molnár Ferenc igyekezett választ adni, amikor arról irt, hogy a pesti emberben nincsen semmi lokálpatriotiz­mus s hogy K r a u s z Simon véleménye szerint Budapest polgársága lelkes kárörömmel fogad­ta a polgármester pénzbevásárlási utjának vi­haros kudarcát. Bárczyt az egész város«ócsár- lása kisérte útjában — ez volt az oka a siker­telenségnek. így mondotta Krausz Simon és igy irta meg Molnár Ferenc. A „Fővárosi Flirlap“ értesülése nem rcdi ezt a megállapítást. Lapunk munkatársának alkalma volt egy Lovránában üdülő francia ban­kárral beszélni. Az illusztris finánckapacitás tör­ténetesen egyike volt azoknak, akikkel Bár­czy István dr. polgármester a főváros kölcsö- nének érdekében tárgyalt. Munkatársunknak ar­ra a kérdésére, mi volt az oka a polgármester pechjének, általában pedig mi az oka a külföld bizalmatlanságának — a francia bankár a leg­nagyobb közvetlenséggel nyilatkozott. Ezeket mondotta: —- Monsieur, a kudarc fölött nem lehet csodálkozni, az általános gazdasági krízis mellett nagymértékben Bárczy polgár- mester ur személyének a terhére Írandó az egész. Először is abszurdum, hogy egy ha­talmas metropolis polgármesterével, első emberével, ne tudjon az ember közvetlenül érintkezni. Az önök polgármesteréről úgy vagyunk informálva, hogy zseniális ember és népszerű a saját hazájában. Lehet, hogy igy is van, mi azonban azt tapasztaltuk, hogy nem tudja magát francia nyelven megértetni, próbáltunk vele németül tár­gyalni, ez sem sikerült, —- Kérem, magam is szívesen koncedá- Iom, hogy a nyelvismeret hiányából még nem lehet hátrányos következtetéseket le­vonni sem az önök polgármesterének sze­mélyére, sem Budapest hitelképességére vonatkozólag. Mi, rideg pénzemberek azonban — hiába állítják az ellenkezőjét — egyén1 impressziókat is belekalkulálunk az üzleteinkbe. Ebből a szempontból pedig kínosan érintett, hogy egv főváros leg­főbb reprezentánsával nem tudok érint­kezni a művelt nyugatnak valamelyik nyel­vén. Olyan férfiúval szemben, aki díszes pozíciójában nem igvekezett a társas érint­kezés lehetőségeit bővíteni, a mi b'zalmunk is erősen mérséklődik. — Lássa kérem, éppen ez a másik oka a kudarcnak. Igenis, Bárczy polgármester ur nem jött egyedül, hanem gondoskodott ar­ról. hogy hü tolmácsokkal vegye körül ma­gát s a tolmácsok legalább is olyan pénz­ügyi szakemberek legyenek, mint amilyen ő. Csakhogy ilyen diszk'sérettel egyedül a perzsa sah szokott j^rni Európában. Na­gyon furcsának, különösnek tartottuk, hogy Bárczy polgármester ur előbb stafétákkal tudatta a jövetelét, azután uralkodókhoz illő ceremóniákkal jön. a nyomában test­őrség van s tárgyalás közben akkora ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom