Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-06 / 32. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. augusztus hó 6-án. 32. szám. biiinmoiiiaiiioiiiaiiiaiiiaiiioiiiDiiiDiiiaiiiBiiiniiiaiiiPiiiaHiaiiioiiioinBiiiniiianioiiigiiiaiiiQiiiBiupnic ELŐFIZETÉSI Ann Ki Egész. évi*e .........* .........16 K Fé l évre.......................... 8 K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős aievhasTtS Dacsó Emil, TSvaazavHasztSi dl*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg ketenkint többször* is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4a szám Azt mondják, hogy Bárczy István polgármester elsőrendű adósságcsináló tekintély. Lehet, ügy igaz, ahogy mondják. He ha úgy igaz is, minden ép szem látja, hogy az a pénz, amelyet hitelezők övnek alkalmaztak a főváros derekára, ki van rakva a szociális alkotások csillogó ékköveivel. A főváros ma már udvari szállítója a fővárosnak. Mindent árul, csak cipőpertUt nem. Ö az én mészárosom, a hentesem, vajas, túrós, tejfölös kofám, zöldségszállitóm, fürdőm, masszőröm s ha idegennek forgatnak: ő szállítja számomra a banket-krémet, a sujtásos pohárköszöntőt. A fővárosnak ma már annyi az üzlete, hogy a kezelésüket, a vezetésüket miharabb centralizálni kell. Nem adok két esztendőt és a négy polgármesterből és tizejnhat tanácsnokból álló, valójában pedig Bárczy István személyét reprezentáló tanács két uj ügyosztályvezetővel fog bővülni. Az egyik legfőbb irányitója lesz az engros-iizleteknek, a másik a detail-szakma főparancsnokságát veszi át. Ahogy keresztiil-kasul bandukolok a fővá-< ros utcáin, terein: egyszer mészárosnak, máskor zöldséges kofának, majd háziúrnak öltözve találkozom a polgármesterrel s találkozom vele éppen ma, mint kivándorlásra csábitó cserkésszelA polgármester uj Amerikát fedezett fel közel a fővároshoz: a Hűvösvölgyben s elnevezte azt Deák Eldorádónak. Egy hónapra, 15 koronáért, az ide-oda utazást is hozzáadva, szállást ad ott a diáknak. Nagyon olcsón ellátja reggelivel, vacsorával s mert ebédet is eszik a deák és mert sok idejét elvonná a tanulástól az utazgatás: meginvitál- ja őket ebédre a városházára, ahol 80 fillérért olyan kosztot kínál, amelytől a legegészségesebb gyomor is örömcsuklásra gerjed, íme Bárczy, mint a deák-korcsma vendéglőse, csaposlegénye, fizető- és szolgáló-pincére s ha a gondviselés úgy őrködik ő rajta, amint mi rajtunk ő: nemsokára üdvözölhetjük őt mint vallinyoskalauzt, autóbusz-soffőrt s öreg napjaira, ősz fürtökkel, deres szakállal, biciklin száguldva, mint hatósági mesz- szenger boyt s aki, ha már munkásságát tétlenségre sorvasztva a kor: valamelyik két utca keresztezésénél gyökeret eresztve lábaiból, kiáll hirdető oszlopnak. (U. H.) Aki rossz polgárinestenek, rossz az közgazdásznak is. Bárczy István tollat vett a kezébe és rövid mérlegelése után a pénzügyi helyzetnek, nyomban megállapította, hogy nagy baj egy ilyen háború, rossz dolog a pénznélküliség. Bárczy István szerint nagyon üdvös dolog lett volna, ha a főváros akkor szerezte volna be a pénzszükségletét, amikor a pénzpiacon még volt néhány pénz-kofa, a főváros hitele még nem volt történeti emlék. Igaz, hogy akkor ma már végleg összeroppanna a háztartás mér_ lege a horribilis kamatteher miatt, de Bárczy Istvánnál ez nem számit. Ö bölcsen tudja, hogy a városnak nem lett wlna szabad elszalasztani az olcsó pénzbeszerzés lehetőségét. És mert tudja elszalasztottá a jó alkalmat. Vakard le, nyájas olvasó, irgalmatlanul a szociális mázt a hűvösvölgyi üdülő-telepről és akkor látni fogod, hogy egészen közönséges üzletről van itt szó. A polgármester erkölcsi támogatás. j ban részesít egy nyerészkedésre alakult magánvállalkozást, amely az erkölcsi támogatást aprópénzre akarja felváltani. Nagyon furcsán, nagyon misztikusan dobták bele a közönség érdeklődésébe ezt az üzletet. Azt állítják, hogy a tanács az erkölcsi támogatáson kívül semmi, vei sem járul hozzá, viszont a kommünikék összekombinálják a magánvállalat telepének ] lakásait a főváros étkezőjével, tehát nyilván f elszámolási viszony, anyagi kapcsolat is van i a pavillontulajdonosok és a főváros között. Félő, hogy a legújabb szociális intézménnyel I sem lesz a városnak több szerencséje, mint az eddigiekkel volt. A magánvállalkozók viszont nevethetnek a markukba, hogy ime, ismét hatott a „szociális" szónak a varázsa. Egy millió dollár nagy pénz, horribilis összeg, ha magánemberről van szó. Be menten nevetséges egérré zsugorodik össze, mihelyt az a szomorú eset áll elő, hogy egy hatalmas főváros igazgatásá. nak zavartalan menete az egymillió dollárnak a megszerzésétől függ. A városházán egyenlőre cáfolják még ezt a szégyenletes kölcsöniiz- letct, de megszoktuk már, hogy a városházi cáfolatok csak megerősítik a híreket. Most még - csak azt vallják be, hogy abszolút pénztelenség uralkodik a kasszában, de később ők maguk lesznek a legbüszkébbek a sikerre s ők maguk fogják b elajstromoztatni az érdemeik közé, hogy ezekben a szűkös időkben mérsékelték az igényeiket s nem vettek fel nagyobb kölcsönt. Tfiodapest építkezései A téglaipar mostoha helyzete A téglaipar és a főváros építkezési tevékenységének elismerten legelső rangú szakértőjétől kaptuk a következő nagyértékü információt: *— A téglaipar helyzete az utóbbi időben nemcsak hogy nem javult, sőt ellenkezőleg, mint a következő adatokból kiviláglik, lényegesen rosszabbodott. Valamennyi, a téglakartel kötelékébe tartozó téglagyár, amelyek termelési képessége a 450.000. 000 darabot felülhaladja, július végéig, 1911 évben 130,000-000 darabot, kontingensünk 28 százalékát, 1912 évben 96.000. 000 darabot, kontingensünk 21 százalékát és 1913 évben 40,000.000 drbot, 9 százalék, szállították le. Ha tehát a téglagyárak az 1912 évből áthozott nagy készletek és az idei nagyon csekély szükséglet dacára, üzemeiket (bár kisebb méretben) mégis fentartják, ez azért történik, hogy a gyári szmélyzetet és a régi, jól betanult munkásokat foglalkoztassák, minthogy félő, hogy ellenkező esetben ezek is, mint nagyon sok más munkás, kivándorolnának és az országra nézve elvesznének. Kérdéses, vájjon a téglagyárak, a készletek fel- halmozódása folytán előállott helyszűke következtében, képesek lesznek-e az üzemet továbbra is fentartani. A magánépit- kezés terén tökéletes nyugalom állott be, miután a jelzálog intézetek, a kritikus pénzviszonvok következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy építkezési hiteleket folyósíthassanak1. Még a fővárosnak is, mely az utóbbi évek élénk építkezési tevékenységéhez sokban hozzájárult, alig áll a szükséges tőke rendelkezésére, hogy legalább a sürgős építkezéseket ke- resztiilvihesse. A kevés állami építkezés pedig, amely Budapesten ezidőszerint folyamatban van, nagyobb mennyiségű agvagtégla felvételére nem képes, miután az állam, illetőleg a pénzügyminisztérium köteles a néhány évvel ezelőtt létesített saját mészhomoktégla gyárából, illetőleg az illető vállalkozótól a szerződés szeri it lekötött és naponta előállított mennyiségeket átvenni. Az építőiparban sajnos, hosz- szu idő óta tartó rossz üzletmenet következtében, nagy számú munkás, valamint sok kisebb iparos kénytelen volt kellő foglalkoztatás hijján, a fővárost elhagyni. Ezeknek nagy része részint küföldre, részint Amerikába vándorolt ki, ami tekintettel arra, hogy ezen jó és szorgalmas munkásanyag nem igen fog visszatérni és ez a hiány az élénkebb építkezési tevékenység beállásakor érezhetőbb lesz, nagyon szomorú tény. Mindamellett irányadó körökben az a vélemény uralkodik, hogy a mint a Balkánon tökéletes béke fog beál- lani, a pénzviszonvok is me? fognak invalid és akkor az éoitkezésnek is nagyobb tőke fog rendelkezésére állani. Mindehhez hozzájárul mée az a körülmény is, hogy a statisztikai hivatal kimutatása szerint egész Budapesten alig 800
