Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-09 / 28. szám
II. évfolyam 28. szám. Budapest, 1913. iulius hó 9-én taiimft8omaiiiaiiiaiiinniammiiamamD»HBMiPiimmaiHQBiiagiiHniamainpniaiuanggtiiamamninanic ELŐFIZETÉSI AUJIICt Égési évr*e .....................76 K Fé £ évvé......................... 8 K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sier>ftesz.tS Dacsó Emil. TdkvssievkesitSi dt*» Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többször* is. Szenkesztö ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-atca 40 szám A betterment tessék elhinni, sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy ki legyen a főváros harmadak rangú alpolgármestere. Vázsonyi Vilmos az utolsó közgyűlésen is lii’i maradt önmagához, amikor az Erzsébet-sugárutnak a dolgát nem nézte kerületi érdek szűk látóköréből, hanem kapcsolatba hozta-egy olyan reformmal, amely egyformán kihat a főváros fejlődésére, pénzügyi helyzetére, telekpolitikájára. A betterment a v/lág legigazságosabb adója. Azt célozza, hogy ott, ahol a telek forgalmi értéke a közmunkák teljesítése folytán, vagy a közlekedési eszközök odatere- lése révén, akár a forgalomnak a telek közelében történt megnövekedése miatt, akár pedig azért, mert éppen arra a telekre szüksége van a köznek: — egyszóval, bármi okból önmagától emelkedett, ott az illető telek tulajdonosa az értékemelkedésnek egy bizonyos hányadával járuljon a közterhek viseléséhez. Vagyis, ha ön, tisztelt olvasó, tiz esztendővel ezelőtt százezer koronát fizetett a telkéért és azt a telket most kétszázezer koronára becsülik a szakértők, akkor abból a százezer koronát kitevő nyereségből, a melyhez ölhetett kezekkel jutott s amelyet tiszára a tellek kedvező helyi, helyesebben mondva helyzeti konjunktúrájának köszönhet: — ne sajnáljon legalább tízezer koronát közcélokra fordítni, a város pénztárába befizetni, ahol amúgy is bőven van keletje a pénznek. A modern városfejlesztésnek a pénz a leghathatósabb eszköze s a nagy munkaprogramul teljesítését csak úgy győzhetjük pénzzel, ha uj és állandó pénzforrásokról gondoskodunk. Persze, kissé radikálisnak, sőt erőszakosnak fogják Ítélni a reformot a mi derék te- lekspekulánsa'nk. Egy okkal több, hogy siessünk vele. Ezentúl nem azért fognak telkeket vásárolni, hogy fceépite.lemil hagyják őket és lessék az alkalmat, mikor lehet rajtuk busás haszonnal túladni. Aki telket vesz, házat épit majd rajta s beéri a házbérjövedelemmel, amelyhez hozzájárul az értékemelkedés. A telkek forgalmának növekedését reméljük a bettermentfől s az átírási illetékekből a várost érő haszonnak jelentékeny nagyobbodását. Ha mináluk egészséges állapotok uralkod- J nának, ha ebben az országban a sajtó a köz- 1 véleménynek az irányítója volna, nem pedig ! a visszhangja csupán: — akkor bizonyára j érdeme szerint foglalkozott volna a betér- , menttel mindenki. így azonban egyedül a , közvélemény, a közönség az oka annak, j hogy a tizenhatodik kerületi tiszti segédor- | vosi állásnak a betöltése nagyobb emóciót j keltene, mint a tele’kértékemelkedési adó ! életbeléptetése. A sugár-uí építése jól kezdődik, ügy látszik, a város szivének uj ere híven fogja jelképezni uzt a rendszert, amelynek születését köszönheti. Az történt ugyanis, hogy a középitési bizottságban, ahol még együtt tárgyalták a kérdést a városháza elhelyezésével, a polgármester látván a veszedelmes hangulatot, mely a Sugárút at már-már felborította, kiadta a jelszót, hogy most csakis a — városháza van napirenden, a sugárútról tehát ne essék szó. A közgyűlésen pedig, a nevezetes többségnek láttára, mely a szerencsétlen sugárútnak a kérdését már-már elejtette, uj jelszót adtak ki: most nem lehet szó a városházáról, hanem egyesegyediil az Erzsébet sugárútról. És agy is történt. Vagyis a sugárút bizottságilag úgyszólván egyáltalában nem lett tárgyalva, a pénzügyi bizottság vitája sem volt komoly. Istmételjiik, olyan a sugárút, mint a tíárczy- rezsim. Nyílegyenes — csak itt-ott törik meg. Az autebuszforgalom megnyitásának az elodázása nem azért veszedelmes, mintha mi egy ezer kilenc- száz és tizenhárom esztendő múltán nem várhatnánk még néhány hónapig az uj közlekedési eszközre. A külföldi vállalkozókra nézve sem tragikus, ha a becsületes feltételek melleit vállalt üzlet megkezdésének az időpontja kissé eltolódik. Előkelő, kitűnő hirii társaságról van szó, a főváros büszke lehet az ajánlatukra. Ellenben helyrehozhatatlan bűnnek tartanák, ha a nyári szünetnek a leple alatt végképpen, vagy pedig nagyon hossza időre elhalasz- taná a város az autóbusz-üzem létesítését. A polgárság sohasem fogja megérteni, miért vágják minduntalan a fejéhez a házikezelésnek a jelszavát, holott ők maguk sem tagadják most már, hogy a gázgyáron kivid minden egyéb házi üzem alig hogy vegetál. Az is nagyon nehezen megy a pesti polgárnak a fejébe, miért, hogy akkor, amikor állítólag az egyik vagy másik rosszul viselkedő vállalatot akarják büntetni, miért büntetik — őt. A pesti polgár csak azt látja, hogy — az autóbuszt még mindig nem látja. Az özönvíz előtti bárkák tovább virulnak, aminek nem szabad sokáig tartani, mert akkor hova-tovább elérkezik egy uj vizözönnek az ideje. Elkészült az építési szabályzat A főváros városrendező programmjának ! kerékkötője, a fővárosi közmunkák I tanácsa ismét súlyos hibát vétett a város | közönségének érdeke ellen. A közmunkallia- i nácsot, valahányszor csak alkalom nyíljék J rá, megvádolják a városházán azzal, hogy | fölösleges intézmény, hogy gyámkodásával j nem ellenőriz, hanem megakadályozza a l város tervszerű és okszerű fejlesztését. S megmaradása csak arra biztosit lehetőséget, hogy a kormány politikai s egyéb szolgálatok jutalmazásánál a Tanács takaróul szolgáljon. A városházáról sokszor kiröppent vádnak l egész bizonyos, hogy megvan a kellő ér- 1 tékre le szál litert alapja; viszont kétségtelen, hegy a főváros önkormányzatának mai ösz- szeálMitasát tekintve, kell, hogy legyen egy regulázc-szerv, mely a szabályozásnál köveseit fiatalos lendületet helyes irányba vezeti. Megengedhetőnek tartjuk tehát, hogy a szabályozási kérdések műszaki kivitelénél, esetleg a lényegben Is a két testület ellenkező állásponton legyen, de lehetetlen belenyugodni abba, hogy tisztán a hatóságok illetékessé gének eldöntésénél a város közönségére nézve olyan káros huza-vena támadjon, mint amilyen az uj építésügyi szabályzat körül folyik már egy esztendeje a közmunkatanács és a városháza között Az uj építésügyi szabályzat tárgyalását már a múlt év decemberében befejezte a közmunkatanács <si bár a tanács összetételénél fogva részben a főváros, részben a köz- munkaitanács vezetői tárgyalták le, figyelmen kívül hagyták, liogv egész sereg szabályozási terv van, melyeknek halogatása nagy anyagi kockázattal jár, de azokat a szabályzat elkészülte előtt nem lehet megcsinálni; mindezzel nem törődtek a tanácsban és újabb albizottságot küldőitek ki, amelyik a sokat hánytorgatotlí1 szabályzatot még egyszer megrágja. S csodák-csodája, az albizottság mégis végére jutott a szabályrendelet revíziójának. I A közmunkatanácsnak ez sem volt elég, fölvetette SiZ (illetékesség kérdését: kinek kel! a szabályzatot jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjeszteni. Neki-e vagv a fővárosnak. A kérdés körül megindult vélemény- kicserélés egész mostanig fartőit; végre is a fővárosnál belátták, hogy a városszabólyc- zás érdekei forognak kockán; tovább aiz ügyet halasztani nem lehet és engedtek. így tehát a szabályzat jóváhagyását a közmunkák tanácsa kéri a belügyminisztertől. Az nj építésügyi szabályzat mai kialakulásában úgyszólván átreíorrmYjn az építkezést. A lényegesebb reformok közül főiem 1 ifi ük, hegy megszűnik az építkezők jelen'egi csalafintasága. akik a hatóság akaratát ugv ját- szák kj, hogy manzárd, mezzanin, szuiérrén építésével kilenc emeletet építenek oü. ahol csak négyet enedgélyeztek. A legközelebb érvénybe lépő rendelet ennek úgy vet véget. 1 hogy kimondja, hogy a ház 25 méternél ma-
