Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-25 / 26. szám
Budapest. 1913. junius 25. 99 5 Jpar Bénzügy Vä (lakkozás TCereskeöefem 'Biztosítás r Építészet TCözíekebés Bányászat MS LESZ? Nem akácí ívirággal van tele a város, hanem panasszal. Uton-utfélen panaszkodnak, keseregnek az emberek a rossz gazdasági viszonyok miatt. A végén pedig azt kérdik egymástól a közgazdasági párbeszéd tanúságaként a kétségbeesett hazafiak: meddig fog ez tartani, mi lesz ebből. Mindenki jóslást vár a másiktól, mintha az embertársa közvetlen levelezési viszonyban állana a gondviseléssel, mely ismeri a jövőt és elkeseríti a jelent. A mindennapi beszélgetésnek, a kávéházi diskurzusnak ez a közgazdasági jellege az utóbbi időben annyira elharapódzott, hogy minden más témát teljesen háttérbe szőrit. A politika nem érdekli az embereket, mindenütt csak a rossz üzletmenet, a pénztelenség, a nyomasztó gazdasági helyzet foglalkoztatja az elméket. Sajnos, nálunk ugylátszik csak akkor érdekli az embereket a közgazdaság, a mikor nagyon súlyos az állapot, amikor rosszul megy, amikor panaszra van ok. Jó időben minden más jobban érdekli a polgári leimét. Színház, politika, városháza, traces. Arról nem igen szoktak beszélni az emberek. hogy jól mennek az üzletek, hogy a viszonyok rózsásaik. Ilyenkor a közgazdasági kérdések zavartalanul pihennek. Csak a rossz időkben léptetik őket az aktuálitások legelső sorába, a folytonos panaszok. De hát akár hogyan legyen is, tény, hogy egész gondolkozásunkat mostanában a rossz gazdasági viszonyok tartják fogva, és az is tény, hogy ilyen rossz időkre a szó szoros értelmében vett legöregebb emberek sem emlékeznek. Az 1873-iki borzekrach, a 90-es években dúlt épitő-válság, az 1907 évi pénzszűke, a mostani súlyos viszonyokhoz mérten a virágzás korszakai voltak. Ilyen intenzív pénztelenség, a hitelnek ekkora hiánya és drágasága, az üzletmenet ily rosszasága, a kereset ily kedvezőtlen alakulása, hosszú évtizedek óta nem volt észlelhető. Ez az igazi nyomor és szenvedés. Minden vállalkozás szünetel, az ipar küzködik a munkátlanság és a pénztelenség kettős ellenségével. a kereskedők üzleti kiadásaikat sem hozzák be. A munka és állásnélküliség ijesztően növekszik és e mellett a rettenetes drágaság nem enyhül. Mindenki a maga mindennapi foglalkozása körében érzi és szenvedi a gazdasági viszonyok e mostohaságát és nagyon is érthető, ha a gondoktól gyötört, aggódó, a jövő bizonytalansága miatt reszkető emberek elméjét az a legnagyobb probléma kínozza: mi lesz? Meddig tart még a megpróbáltatás? És — sajnos — nem lehet vigasztaló választ adni, biztatván az aggodókat, hogy böjtöljük át a mostani rossz napokat, majd csak jobban lesz. Sehol a jövőben nem dereng a remény sugara. A pénzhiány egyre nyomasztóbb lesz és a háborús veszedelem megszűntével sem fog elmúlni. Hiszen Amerika oly távol esik a Balkántól és mégis éppen az uj világ gazdaságának falai remegnek a legveszedelmesebben. A tengeren túl a legborzasztóbb gazdasági válság pusztít. A korlátlan lehetőségek országában az összeomlás, a gazdasági krízis is hirtelenebb és méreteiben nagyobb. De a gazdasági és pénzügyi kapcsok az ó és az újvilág között utóbbi években oly sűrűkké és szorosakká váltak, hogy az amerikai krízis kitörése Európában is igen súlyos nyomokat hágy. Kíilö- j nősen annálfogva. mert a nagytőkés nemzetek rengeteg mennyiségű amerikai értékekkel vannak érdekelve az amerikai gazdaság virágzásában és az ottani nagy árfolyamzuhanások az európai tőkét is súlyosan károsították és viszont az Európában elhelyezett amerikai tőkék hirtelen felmondattak, ami szintén nagymennvisépii tőkéket vont el az európai országok közgazdaságától. A világ két nagy pénzforrása: a londoni és a párisi piac, pánikszerű félelemmel zárkózik el a ■T. Ve év porttól. Németországban már a «iáját állami célokra sem akad pénz. A külföldi piacok teljes elzárkózása folytán Ausztriában és nálunk is teljessé vált a pénztelenség. S ma már úgy állunk, hogy a hitelorganizmus teljesen felmondotta a szolgálatot. A krízisnek ez a jemnlegi legmagasabb foka pedig egy teljesen elgyötört, ellentállásra képtelen és gyenge közgazdaságot talál magával szemben. Nálunk a kórság már bevezetésében és kezdetleges fokán is halálos volt. Kisebb pénzintézetek,, iparvállalatok, nagy kereskedelmi szakmák már rövid szenvedés után áldozatául estek a krízisnek akkor. amikor csak hitelválság volt. Ma már általános gazdasági krízissé fajult el a hitelválság és beláthatatlan, hogy ki és mi fog még belépeisztulni. Ki tudna tehát megnyugtató választ adni az aggódóknak és kesergőknek? Minek áltatni az embereket azzal, hogy a háború után jobban lesz. amikor a mai rettenetes helyzet háború nélkül is bekövetkezett volna, mint egy túlhajtott gazdasági Mlendülési kor- j szaknak törvényszerű következménye. En- j nek a betegségi folyamatnak le kell egészen folynia. Egy tünetének: a háborúnak meg- I szünése még nem hozza vissza az «egészséget. Kétségtelen, hogy a processzus során ' még sok gazdasági existencia fog elpusztulni. számos'érték megsemmisülni, egynémely erősség meginogni. Az általános nagy chaosszban, a bizonytalanság és kínos vergődés napjaiban egész közgazdaságunk veszélyeztetett, megingó talaján nagy pénzintézeteink az egyetlenek, a melyek rendületlenül állanak, amelyekhez nem férkőzött az aggodalom legparánvibb árnyéka sem, amelyek az idők forgandósá- gában az állandóságot képviselik. Ilyenkor kell belátnunk és megéreznünk. hogy ez a kevés számú nagybankunk a maguk teilifsen konszoüdÉlt hiHével. remitáo.iójával és az irányukban táplált közbizalommal, ohmn erősségei közgazdasági életünknek, amelyeket semmiféle krizis megingatni, bevenni, nem tud. Igaz, hogy a nagy hitelválságot érezhetően enyhíteni ők sem tudják. De viszont nem kevésbbé igaz az. hogy a maguk nagy anyagi erejével mentesíteni képesek a válság következményei alól azokat a vállalatokat. amelyeknek ők a patronusai. íme a nagv tőkekoncentrációnak előnye és ama sokat kifogásolt fejlődésnek erőssége melv a nagv iparokat a bankok hatalmába kergette. Ami ma nem áll a nngvb^nkok °ltalma alatt, az igen kevés kivételiéi ^elpusztul. A nagy bizonytalanságban. a jövőért való nagv aggódásban az egyetlen vigasztaló az a biztosság. hogy nagy vállalataink a krízisben meg 'ogiák állani helyüket. Városok hitele. Szomorú helyzetbe sodorta a magyar városokat — a fővárost is ideértve — a hosszantartó pénzválság, amely igazában csak most érte el tetőpontját. Budapest főváros a külföldön egyáltalában nem, itthon pedig csak 6 hétnyolcad •százalékos kölcsönt tudott szerezni. Ez a köl- í csőn a legnagyobb szégyene a B á r c z y rezsimnek, mely a főváros pénzügyeit néhány év alatt teljesen lerontotta. A nagy magyar vidéki városok még néhány százezer koronát sem tudnak felhajtani a legszükségesebb beruházások keresztülvitelére. Nem tulzunk, ha azt állítjuk, hogy ma egy jóra- való kereskedő könnyebben kap kölcsönt, mint a százezer lakossal bíró magyar város. A kommunális hitel ma úgyszólván megszűnt Magyarországon. A vidéki emporiumok a legnagyobb pénzügyi bajokkal küzdenek, melyek a városok normális fejlődésének teljesen útját vágják. Ez a mostani válság két nagy tanulsággal szolgál nekünk a városok hitelviszonyainak szempontjából. Az egyik az, hogy a városok az úgynevezett nagy pénzbőségek idején igyekezzenek kielégíteni kölcsönsziikségleteiket, vagyis akkor, amidőn a pénz olcsó. A legutóbbi évtizedek tanúsága szerint ilyen pénzbőség minden hetedik, vagy nyolcadik évben szokott beállani. A másik tanulság az, hogy a kommunális hitelt Magyarországon is rendezni kell, úgy a mint az több nyugati államban már megtörtént. Mindenekelőtt törvényben, ejgyszersmind'et- , korra meg kell állapítani a nagy magyar váro- I sok kötvénykibocsátási jogát, úgy, hogy városi | kötvénykölcsönök egyszerű belügyminiszteri I jóváhagyás mellett legyenek efíektuálhatók Aztán pedig német és angol példára koncentrálni kell a községi hitelt oly módon, hogy egy központi magyar kommunális bank állíttassák fel, mely egységes községi kötvényeket bocsátana ki. Ilyen utón tözsdeszerii, mindenütt lombard- képes kommunális kötvények kerülnének a piacra, melyeknek plaszirozása lényegesen meg volna könnyítve. Angliában csaknem 100 év óta egy állami bizottság áll fenn, mely a községeknek a megszavazott szükségletek fedezésére állami pénzeket bocsájt rendelkezésre, illetve kölcsönöket közvetít, úgy hogy ott a községek hitelszükséglete főleg az állam, illetve az állam közvetítésével fedeztetik. Franciaországban és Olaszországban az állam által kedvezményezett nagy bankintézetek vannak, melyek elsősorban a kommunális hitelt szolgálják. Németországban most alakul 25 millió márka tökével a Deutsche Kommunalbank, mely „Deutsche Kommunalscheine“ név alatt fogja a városi kötvényeket forgalomba hozni. Lipcsében g^ár 1872 óta áll fenn a „Saechische Kommunalbank,“ mely az összes szász városok hitelszükségletét kielégíti. Megemlítendő még a Casselben felállított „Geld- vermittelungsstelle“, melyet a német városok szövetsége 1910-ben létesített és amely a nagyobb német városok rövid lejáratú kölcsönei- nek megszerzésével foglalkozik. A magyar városok egyéb érdekeik szempontjából már eddig is szövetségbe vannak egyesítve. Most a kommunális hitel szempontjából kell a szervezkedést megkezdeni. Ezen a téren csak egyesült erővel, vagyis koncentrációval lehet majd célt érni. Tegye meg itt is a főváros, illetve annak feje, a kezdeményező lépést. Bárczyt legutóbbi szomorú tapasztalatai kétszeresen is kell hogy arra buzdítsák, hogy a kommunális hitel reorganizációját kezébe vegye és a vidéki városokat együttes működésre szólítsa föl. Ezzel még talán sikerül neki részben jóvá tenni azokat a példátlan baklövéseket, amelyeket a főváros pénzügyi adminisztrációjában eddig elkövetett? Nem tudja hányat ütött? Vegyen órát Schonwald Imrénél, Deáh Fercncz-utca Zl. szám.
