Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-25 / 26. szám
//. évfolyam Budapest, 1913. június hó 25-én 25. szám. EDO FIZETÉSI TtRHKi Eri ész. évr>e ....................ló K. FéC évre ........................ 8 R Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági Hetilap Felelős szerkesztő \ OCLCSÓ Emil• T&rsszerkesztőt dr. Szilágyi Hugó FA eljelenik minden szét— cld, t, esetleg fzetenkint többször is. Szerkesztő ság és kiadóhivatali VJ, Kis ^áros-utca 4» szám Az autóbusz Két tanulsággal szolgáit a főváros legutóbbi dupla közgyűlése. Az egyik az, hogy két hatalmas pártra oszlik a törvényhatósági bizottság: Közútira és Városira. A két vasúttársaság idegenebb egymással szemben, mint volt valaha. Most látszik csak, menynyire igazuk volt azoknak, akik szerint a Városit nem lehet összetéveszteni a várossal. De kitűnik egyúttal az is, hogy a Közútié a szervezettebb tábor és Hűvösek minduntalan a demokraták jóindulatára vannak ráutalva. A közútitól' nem lehet csodálni és nem lehet rossz néven véAni, hogy érdekeinek a védelmében mindent elkövet űs. mert az uj vonal megnyitása akkor is a főváros javát szolgálja, ha a Közúti kapja a koncessziót, nem tudjuk belátni, miért illik megnehezíteni a társaság törekvését, holott tudvalévő, hogy a Köziui árdhyta'iant'd niigyoiW nyereségrészesedést juttat a városnak, mint a Városi. Ezek szerint rosszhiszeműség volna azt állítani, hogy a Közúti elnyomása, a Városi favorizálása direkt fővárosi érdek. A másik tanulsága az emlékezetes vitának az, hogy amíg virilisták alkotják a törvényhatósági bizottságnak felerészét, addig nagyon bajos becsületes politikát csinálni, addig az összeférhetetlenség ellen csakis elvi harcot lehet folytatni. Az összeférhetetlen városatyáknak a szemérmetlenségénél csak a váltakozó kormányoknak az indolenciája nagyobb, a kormányoké, amelyek mindig azzal jönnek, hogy a tarsolyukban hozzák a fővárosi törvény revízióját, utólag pedig mindig az sül ki, hogy a revízió gondolata náluk vagy szemfényvesztés, vagy zsarolás. V lappang f| a városháza elhelyezése mögötti Ennek a Piccadilly—ben fogant esztendőnek nagyon szomorú, nagyon későn érezhető csattanója lesz. ha résen nem állanak a törvényhatósági bizottság tagjai s ha tudatlanságból vagy hanyagságból szabad utat engednek Bárczy István dr. merészröptii terveinek. i\ Uralkodásának első napjától kezdve vesz- szőparipája Budapest legelső polgárának, az uj városháza elhelyezésének a gondja. Ennél a szónál tartsunk egy kis megállást. Mert esztétikai, városszabálvozási, szépíté- szeti és talán reprezentacionális momentumok, megengedjük, szép számmal indokolhatják ezt az állandósított polgármesteri gondot. Be kérdjük tisztelettel, vájjon mi teszi olyan sürgőssé ezt az ügyet, miért, hogy a törvényhatósági bizottság mindaddig nem hajthatja nyári álomra a felét, amíg ez a gond ki nem küszöböltatik a polgármestar agyából. Annyira kialakult talán már a közvélemény ebben a kérdésben, annyira világos már a kérdés a városatyák előtt, hogy céltalan volna a további eszmesere, a döntés elhalasztása? Vagy pedig oly kedvező ^sziliben látja a polgármester a főváros pénzügyi! helyzetét, hogy az ilyen tranzakciók számára alkalmasabb idői keresve sem tudna találni? Mi úgy tudjuk, hogy egyik föltevés sem helyes. A közvélemény még nem harsog, az emberek még korántsem lázonganak annak miatta, hogy a városháza a helyén áll. Sőt akadtak igen tekintélyes hangok, amelyek I szerint a városháza a legjobb helyén van ma, a hivatali helyiségeik kitünően megfelelnek s legföljebb arról lehetne szó. hogy a Károly-köruti front díszesebb köntöst kapjon, esetleg pedig még egy emeletet huzza- i nak fel a mai városházára. A másik föltevésre nem. kell sok szót vesztegetni: a maga erejéből rrjég egy kunyhót sem építhet most a főváros. Mi azt látjuk a helyzet fejlődéséből, hogy a polgármesteri zseni ennek a föltevésnek épen az ellenkező pólusára akar kilyukadni. Ami annyit jelent, hegy Bá rezv István a városháza elhelyezéséből, helyesebben az uj városháza felépítéséből óriási üzletet, hatalmas tőkét akar kovácsolni, látszólag a város javára, tényleg azonban eleddig ismeretlen kalmárok számára. Az a gyanús sietség, am el Ível a polgármester az Erzsébettéri kombinációnak a letörése után az Orczy-házi tervnek a lelkes védelmére sietett, sejtetni engedi, hogy ennél a dolognál tulajdonképen nem az a kérdés, hogy hol legyen a városháza, a lényeg az. hogy a városháza mai területe mindenképpen felszabaduljon forgalom megnyitása elsőrendű közérdek. A köztisztesség kívánja, hogy összefogjanak •ebben a kérdésben mindazok, akik nem vesztik el a bátorságukat és a hangjukat akkor sem, púikor egy hatalmas érdekcsoport úgy találja* hogy meg lehet állítani a technika fejlődését, meg lehet tiltani egy olyan intézménynek a létesítését, amelytől Budapest polgársága a közlekedés ezer bajának a gyökeres orvoslásált reméli. Nagyon kicsinyes, nagyon önző felfogás- ütközik ki az autóbusz ellen megindult hadjáratból. A látszólagos konkurencia feledi, hogy az autóbusz az omnibusznak lesz a közvetlen utóda, nem pedig más közlekedési eszközöknek. Azt sem hajlandó belekalkulálni a maga spekulációjába, hogy az autóbusz a perifériákhoz fogja közelebb hozni a város szivét, olyan útvonalakat fog megfelelő közlekedéshez segíteni, amely útvonalak forgalmának megnyitása és lebonyolítása éppen ennek a konkurenciának volna szerződés- szerű kötelessége. Amikor tehát az autóbusz a mindezideig elhagyatott területek felé irányítja az útjait, nagy tehertől szabadítja meg a konkurenciát. fölöslegessé teszi azoknak a villamos i relációjának a beállítását, amelyektől fáznak a villamosok, mert nem kecsegtetnek elegendő haszonnal. Legyünk őszinték, jó urak és valljuk be, hogy a pesti publikumnak alapos oka van arra a türelmetlen sóvárgásra, amellyel az autóbusz kérdés kedvező elintézését lesi. A publikum előtt rendkívül népszerű a dolog, a publikum helyesen érzi, hogy meg kell ragadni a kinálkozó alkalmat, örömmel kell fogadni a külföldi válalkozókat, akik becsületes szándékkal, szolid üzleti elvekkel, min- denekfölött pedig a főváros közlekedési és financiális érdekeinek készséges honorálásával kötelednek a városhoz. Ez esztendő, amelynek most hágunk a nyakára, tele volt búval, bajjal, gonddal. Újabb terhek, újabb adósságok jelezik az elmúlását, sehol egyetlenegy újabb alkotás sem. Most itt az idő, hogy az utolsó percben helyreállítsák a városháza urai a közönségnek beléjük vetett bizalmát. Ha minden akadályt elhárítanak az autóbusz Htjából, ha győzni fognak a földalatti és földfeletti erők fölött, ha nem fognak más érdeket figyelembe venni, mint a fővárosét, a főváros polgáraiét: — akkor, az esztendő mérlege végeredményben kedvezően fog alakulni a város szempontjából. Ellenkező esetben viszont a legmélább akkord lesz a kisérő zenéje az év történetének. Összeférhetetlenségről szólván, nem szabad megfeledkeznünk a közelmúltnak néhány jól kifejlett példányáról, olyanokról, amelyeket a város fő-, sőt legfőbb tisztviselői teremtettek azáltal, hogy másokkal szemben olyanokat favorizáltak, akik öhozzájuk közel állanak. Szói pedig a fáma a polgármester arról, ki a sógorával dolgoztatja ki merészröptii városházi terveit, az alpolgármester arról, aki a saját unokatestvérét nevezteti ki fürdő-főorvosnak, továbbá a tanácsnok úrról,aki családi konzílium alapján dönti el, ki legyen a fürdő első borbélymestere. Ezeket az eseteket másutt nem is illenék nagyon tragikusan venni, mert természetes, hogy mindenki a saját véréhez, a saját emberéhez húz. Nálunk azonban vigyázniok kell a vezetőknek, nehogy rossz példájukkal igazolják mindazokat, akik abból élnek, hogy összeférhetetlenek és arra használják fel bizottsági tagságukat, hogy a maguk számára összeférhetetlen állásokat szerezzenek. és a kilencezer négyszögölre terjedő telektömbre mohón rávethesse magát a ^spekuláció. Egyebet is bizonyít a polgármesteri frontváltozás, azt. hogy hamis volt az a beállítás. mintha az egész városháza kérdését azért inscenálták volna, mert egy pénzintézet jó áron akart szabadulni a telkeitől. A
