Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-28 / 22. szám

II. évfolyam Budapest, 1913. május hó 28-án 22. szám. piiiaiiiPiíiaiiia»»ganiaii»aiiiaiiiniiiaiiia»gH»iiaiiiai»Bi8iQiiiaiiiaiiiniiHamaiiiamangHiiiagiiaiiiHiiiDmc ELŐFIZETÉSI JtRTIKt Egész. évi>e........... .........16 K Fé C évre........................... 8 K Egyes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szewftesits: Dacsó Emil, Tür>ssxer>ftesziöi dr*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többször* is, Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI, Kis János-utca 4, szám Panama kalaplengetéssel iidvözlik egymást a tanács­nokok és a városatyák, ha találkoznak. De mig a tanácsnokok jámbor végrehajtói, tehe­tetlen eszközei csupán a főszezon viruló üz­leteinek, addig egynéhány bizottsági tag is­mét menekülni akar a vészkijáraton. Az elmúlt hét gyönyörűen kifejlett példá­nyokkal gazdagította a városházi összefér- hitetleneknek a múzeumát. Budapest érdek- képviselőtestülete, a bankok igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak élénk részvéte­le mellett döntött a bankoknak nyújtandó vá­rosi pénzek sorsa fölött. Nem csoda tehát, hogy a döntésnek egynémely szépséghibája akadt: a közpénzek elhelyezése nem volt sem arányos, sem biztos. Vegyük ehhez az eset­hez, a főpolgármester által felvetett összefér­hetetlenséget és a városatyák különböző ki­járásait, s akkor előttünk áll a városházi in­kompatibilitásnak három legfőbb példája: a vállalati, hivatali érdekeltség és a bizottsági tagságnak jogosulatlan anyagi előnyök szer' zésére való kihasználása. Az első eset aránylag a legenyhébb. Azok a városatyák, akik a fővárossal nexusba kerülő részvénytársaságoknak, vállalatoknak, cé­geknek igazgatósági, felügyelőbizottsági tag_ jai, tulajdonosai, ügyészei és szállítói, leg­alább könnyen ellenőrizhetők s könnyen a körmükre lehet koppantani, valahányszor a főváros kárára akarják igazolni a hűségüket vállalataik iránt. Ezt az összeférhetetlensé­get aligha lehet kiküszöbölni, mert a viriliz- mus elörlése után sem fogja nélkülözhetni a közgyűlés a pénzbőség jogán helyet foglaló városatyáknak szakértelmét, a köz javára fordítandó tudását. A Lánczy Leóknak, a Chorin Ferenceknek nemcsak az országgyű­lésen. hanem a törvényhatósági bizottságban is minden körülmények között helyet kellene biztosítani. A hivatali összeférhetetlenségeknek a kri­tériumé az. hogy a tisztviselő, aki állásának tekintélyét és hatalmát a közgyűlésnek kö­szönheti, tehát közvetve a polgárságnak, ezt a tekintélyt és hatalmat anyagi vagy erköl­csi előnyök kedvéért a polgárság ellen for­dítja. A legnépesebb csoportját az összeférhetet­lenségnek azok a bizottsági tagok alkotják, akiknél a bizottsági tagság nem cél, hanem eszköze az anyagi és társadalmi érvényesü­lésnek. Ezekről a panamistákról listát kellene vezetni a tisztviselőknek és a listát időnkint közszemlére tenni. A közraktárak szekere ismét kútyubu jutott. A közgazdasági ügyosztály vezetőjét az egész akció megindítás sálnál s a tárgyalások egész folyama alatt az a döntő jelszó vezette, hogy a gabonakereskedelem halaszthatatlan kívánságai sürgősen teljesíttesse- nek s a megoldás védje meg nemcsak a főváros érdekeit, hanem az ország kereskedelmének leg­virágzóbb ágát is. Meddő dolog volna most mdr a pénzügyi bizottság döntése után, beleszólni abba a vitába, hogy vájjon a Közraktáraknak a kibővítése s egyáltalán az egész üzlet, tényleg \ olyan nagy haszonnal kecsegteti-e a bérlő pénz­intézetet, mint amilyennek ezt a hasznot nagyon komoly és nagyon jóhiszemű források feltüntetik. Bizonyos, hogy az üzlethez való ragaszkodás azt látszik igazolni, hogy ez az üzlet még sem lehet olyan, amelyre okvetlenül ráfizetni kellene. Ennél is bizonyosabb azonban, hogy a pénzügyi bizott­ság döntése senkit sem elégített ki, mert nem más, mint elodázása a kérdés helyes megoldásának. S ha a bérlőkkel való megegyezés elháríthatatlan nehézségekbe ütközik, akkor a főváros mégis csak kénytelen ezt az előre is reménytelennek látszó, áldozatokat követelő vállalatot a saját ke­zelésében megvalósítani. A helypénz a piaci kofáknak az adója, közvetve tehát a piaci élelmiszereknek a megdrágitója. Eddig azt hittük, hogy a javadalmi dijak tényleg ne­vetségesen alacsonyak, a tarifa revízióra, pon­tosabban pedig felemelésre szorul. A pénzügyi bizottság jóvoltából most kisült, hogy a magas helypénz arra jó, hogy a vidéki kufárok, pesti pálinkások ne keressenek százezreket, hanem elégedjenek meg — milliókkal. Ez pedig nem nevzehetö finom eljárásnak. Mert a közterhek- nek az emelését, az adócsavar működésbe ho­zását könnyen lehet indokolni a közszükségle­tek emelkedésével, a várossal szemben támasz­tott igényeknek a fokozásávájí. De arra nem kötelezhető senki sem, hogy a piaci kofának azért fizessen jóval többet a csirkéért, és a fő­zelékért, mert Neuererék ezentúl gyorsabb tem­póban óhajtanak meggazdagodni. Közterhet fi­zetni a városnak: — kötelesség. Közterheket fizetni magánszemélyeknekí (— speciális fővá­rosi üzlet. így fest a dolog elméletben. A gyakorlatban pe­dig az a helyzet, hogy sohasem a kalmár a hi­bás, ha kihasználja azt az alkalmat, amely aj fővárosnál önként kínálkozik a bőséges manna­hullásra. A felelősség mindig azokat terheli, aki­ket a kalmároknak sikerült az igazságukról meg­győzni. Film-muzeumot! Budapest története a vásznon. j A főváros törvényhatóságának nemsokára j rendkívül érdekes, nagyjelentőségű inditvány- | nyal lesz alkalma foglalkozni. Gyönyörű terv- ! nek a megvalósításáról van szó, arról, hogy a főváros társadalmi életének legnevezetesebb ! mozzanatai, a históriai, kultúrtörténeti, vagy ! pedagógiai szempontból kiemelkedő esemé­nyek a mozi-filmek révén megörökitessenek s i egy közös múzeumba helyezve összegyűjtés- ; senek. hogy így az utókor nem elfogult Írások, i hanem közvetlen tapasztalás, a látóérzék ál- j tál nyújtott impresszió alapján tanulja megis- I merni a múltat s a múltnak a tanulságain an­nál könnyebben okuljon. A történelmi események megrögzítésének Kolumbusz tojása a készülő indítvány. A leg- j plasztikusabb, legcsillogóbb leírás is halvány, j erőtlen erőlködés volna azzal szemben, ha a | mozifilmen megörökítve látnák a késői utódok pl. Kossuth Lajos temetését, vagy a millenáris hódoló diszfelvonulást. A kortörténetnek leg­becsesebb okmányainál is többet érnének ezek a filmek, mert kizárnák a hamisításnak, az el- I fogúit kritikának, az erőszakolt magyaráza- i toknak a lehetőségét. A fejlődés törvényeinek ! megelevenitését jelenthetné a korszakos esz­me, amelynek megvalósításához elegendő az illetékes tényezők megértő méltánylása. De nemcsak az oknyomozó és a művelődés- történelem számára bir rendkívüli értékkel a film-muzeum. Óriási jelentősége van pedagó- i giai szempontból is, a jövő gyermekei könyvek 1 helyett a film-muzeumban fogják megismer- ! hetni, hogyan fejlődik az emberiség, melyek í voltak, a világ folyásának döntő eseményei, | miképpen alakult a hazának és a fővárosnak | sorsa. Azt is fölösleges bizonyítani, hogy az [ építőművészet, az ipar és a kereskedelem, a i városrendezés és minden ága a tudományok- i nak akár közvetlenül, akár pedig közvetve ! mennyit nyernének a film-muzeummal! Gyönyörű perspektívával szolgál a muzeum ötlete. A külföld metropolisaiban régóta fenn­áll és virágzik már a film-muzeum s az egyes múzeumok között szoros kapcsolat, siirii érintkezés áll fenn. A pesti film-muzeum, bele­kapcsolva a külföldi múzeumok csereforgal­mába, a külföld történelmét, fejlődését szintén megőrizné az utókor számára filmeken, az itt készült felvételek elkerülnének a külföldre, a képek nyilvánosságra kerülnének: — lehet-e hathatósabb eszközt elképzelni ennél az ide­genforgalom emelésére? Ennél a pontnál az­után erősen belevág a. kérdés az országnak és különösen a fővárosnak gazdasági érdekébe. A filmek között szerepelnének a hazai, jelesül pedig a budapesti fürdők megörökített kép­másai, az idegenek özönlésének csaknem egyedüli reménységei. A film-muzeum. fentar- tási költségei valóban elenyészően csekélyek a várható, közvetett anyagi előnyök mellett. Nagyon természetes, hogy az anyagnak ki­választása. a megörökítendő események, ké­pek, tárgyak helyes összeállítása nem a lég- könnyebb dolog. Elsőrendű szakférfiaknak vállvetett munkálkodására van alapítva a terv. amelynek mielőbbi, testet öltése közelebb hoz­ná a fővárost a vidékhez, az országot a kül­földhöz, a múltat és a jelent a jövőhöz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom