Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-21 / 21. szám
II. évfolyam 21. szám. Budapest, 1913. május hó 21-én ELŐFIZETÉSI AnXKt Egész évve ........16 K Fé C évvé.......................... 8 IC Eg yes szántóit ft ajy hatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai Fa te IBs axawtkmsmtS : Dac SÓ hetilap YfifssxerhesxiBt dv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szev- dán. esetleg hetcnkint töbkszöv is. Szevkesztö ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4, szám Már nyílnak a völgyben a legszebb virágok, már nehéz aszfalt-illatokat lengedez a zefir. Virágnyelven igy szokták .jelenteni ia költők a tavasznak a nyárba való fulladását. A városházi dolgok krónikásához azonban sehogy sem illik a virágnyelv, a költői ihlet. Mert sivár városházi prózába öntve a dalt, úgy hangzik a helyzetről szóló tudósítás, hogy közeledünk a szezon végéhez, ennélfogva hihetetlen lendület mutatkozik a városi üzletekben. A régi, bevált módszer az, amelyet most ismét alkalmazni akarnak. Ahová tekintünk, mindenütt csupa élelmes kijáró, csupa lehetetlen, vakmerő mellbevágása a városházának. Az embereknek jóformán arra sincsen idejük, hogy magukhoz térjenek és gondolkozzanak az előterjesztések fölött, annyira halmozzák minden oldalról az üzleteket. A megváltás bibliai jelszava csodákat művel. Veszünk pénzt, veszünk szép halottakat, veszünk kőbányákat, telkeket és részvényeket, levegőt és vizet. Lassan-lassan az egész városháza egy nagy, vegyeskereskedés lesz, , fezőrök, kalmárok, szatócsok kedvenc talál- j kozóhelye. Nyolc hónapig nem történt egyéb, i mint a „folyó munka“ című henyélésnek a j végzése. A kilencedik hónapban aztán kiütközik az alkotási láz és mintha ötszáz keze | lenne minden tanácsnoknak, Bárczy Istvánnak pedig külön ezer: — a legképtelenebb, legszemérmetlenebb javaslatokkal a legkomolyabban kénytelen foglalkozni a „.közvélemény. kLA kölcsönt - „ meg fogja kapni a főváros, mert itt az utolsó pillanat, nem lehet íilfibé várni vele s a feltételeket többé nem a iitfros diktálja. Elsőknek jelentettük, hogy ismét függő kölcsönt szerez a polgármester, ami ti jelen körülmények között crdemszámba megjf; Inert a pénzpiac mai helyzetében egyenes Őfiíltség volna egy végleges kölcsönnek mindenfifkonnyal lealáző feltételeit elfogadni. Az éreifijibk azonban másik oldala is van s ez az oltílií azt mutatja, hogy a polgár mes: er szivének kedvesebb lett volna a végleges kölcsön, akáHhilyen áldozatokkal is iürt volna az a fővárosiéi nézve. Akárhogyan áll is a dolog s akárhő^yan alakulnak a viszonyok, bizonyos, hogy a főváros hitele ma még tűrhető, dacára annak? hogy Bárczy István irányítja a város pénzügyi mBinkáját. Ebből pedig könnyen kiszámítható", mily nagy volna a hitel, ha reális gazdálkodás, szolid munka folyna a városházán. Pontosságét, a hivatalos órák szigora betartását követeli a polgármester a főváros tisztviselőitől. A legsúlyosabb megtorlásnak az alkalmazását helyezi kilátásba a rendelet ellen vétőkkel szemben. A tisztviselők nagyjában lelkiismeretes, törekvő, dolgos, képzett emberek a városházán, semmiesetre sem érdemlik meg, hogy erkölcsi vesszőfuttatásban részesítse őket az, akitől ugyan példát vehetnének az alkotási rekordban, A polgármester minden fölsöleges izgalomról megvédi a városatyákat. Ezért van az, hogy a legaljasabb tervek pontosan május végén kelnek ki és a legutolsó közgyűléseken tárgyaltainak, olyan időben, amikor a bizottsági tagok, legnagyobb része nyári álmát alussza már Karlsbádban, esetleg Ostendé- ben. Tessék csak visszaemlékezni az illemhely-szerződésre, amelyet szintén az utolsó közgyűlésen, alig néhány városatya jelenlétében csúsztatták keresztül tavaly. A polgár- mester igen jeles vegyészember: jól tudja, hogy a rekkenő hőségben minden olvadásnak indul, a közgyűlés egy-két résztvevőjének a szive is. Kémilaii alapon megy tönkre ez a város, ami mindenesetre megnyugtató dolog lévén a kémiának törvényei, amelyek eleve kizárják minden szabálytalanságnak lai lehetőségét. A pénzügyi része az egész mesterkedésnek nem okoz sok gondot Bárczy Istvánnak. Addig, amig a hátunk mögött külföldi pénzcsoportok vannak, nem fogunk zavarba jönni. a tömegmunkában, de az alkotásnak, a munkának a minőségében, értékében, eredményében semmiesetre sem. •> Nékünk úgy teiszik az egész dolog, hogy a polgármester önmagát akarta megvédelmezni a türelmetlen hangú rendelettel, a türelmetlen hangú közönséggel szemben, amely sokszor jobb szeretné, ha tétlenségben töltenék napjaikat nemcsak a kisebb tisztviselők, hanem a tekintetes tanács is. Hétről-liétre csúnyább botrányok derülnek ki a főváros által kiirt versenytárgyalások eredményeiről. A város árlejtést hirdet, amiből a józan elme azt a következtetést hajlandó levonni, hogy az árlejtésnek egy célja van: kiválasztani a versenytársak közül a legmegfelelőbb, legelőnyösebb ajánlatot. A józan ész azonban meddőségre van kárhoztatva a városházán, ahol a versenytárgyalást egészen másfajta versenyek és másfajta tárgyalások szokták megelőzni. Favorizált cégek, favorizált kijárók aratnak minden esetben diadalt s az ember szinte matematikai pontossággal mondhatja meg jóelőre, hogy ki lesz a győztes a vállalkozók küzdelmében. A Lánc-hid közeli elzárása a megoldandó közlekedési problémáknak egész sorát veti felszínre. A főváros két partjának legfontosabb összekötő kapcsolnia, a legnagyobb forglailom lebonyolítója a Lánc-hid. amelynek hiányát nem tudná elviselni a napról-napra szaporodó személy- és teherforgalom. Nem lehet kétség az iránt, hogv a Lánchíd pótlásáról sürgősen gondoskodni kell. Minthogy pedig ennek a gondoskodásnak a módja nem lehet egy uj hídnak a felépítése világos, hogy a meglévő hidak egyikére kell terelni a Lánc-hid közlekedését. Ebből a szempontból viszont egyedül az Erzsébet-hid jöhet tékintetbe. nemesük azért, mert legközelebb fekszik a Lánc-hidhoz, hanem a város centrumában való elhelyezkedése miatt is és még abból az okból, hogy a közlekedési vállalatok mindeddig nem foglalták még le a maguk számára. És ennél a pontnál érkeztünk a Lánc-hid elzárásával kapcsolatos problémáknak a velejéhez. Mert tudvalévő, hogy a közúti vasútnak hosszú esztendők óta le vannak fektetve a sinjei az Erzsébet-hidon. a forgalom úgyszólván abban a pillanatban megindulhatna mihelyt a főváros az erre vonatkozó engedélyt megadja. De nálunk minden közhasznú ügynek kerékkötői akadnak. Alig hogy a Közúti elkészítette a vonalat, jött a Városi villamos és a szerzett jogoknak: merev tagadásával a maga számára kezdte követelni a hidat. A városházán egvre húzták, késleltették pi kérdés megoldását. Először azzal érveltek, hogy az Erzsébet-hidi villamosvonalat kapcsolatba kell hozni a Kossuth Lajos- utciai vonallal,később pedig, amikor a mágnás-kaszinó óvást emelt a Kossuth Lajos-utca demokratizálása ellen, a jelszó az lett. hogy a Városi villamos részvényei a főváros tulajdonában vannak, ennélfogva nagyon is meggondolandó, hogy a város átengedje-e Budát a konkurenciának. Igv történt, hogy a Lánc-hid elzárása teljesen készületlenül éri la várost. A Közúti könnyűszerrel beleilleszthetné ezt fi vonatot budai hálózatába, de nem engedik meg néki, a Városi viszont élvezi a városházi nagyurak kegyét, de nem képes biztosítani a forgalom gyors és (akadálytalan megindítását. Mindezeknek a nagyhorderejű kérdéseknek a tetejébe került azután a két villíaimosvasut-társaság egységesítésének a terve,Bárczy István polgármester rögeszméje, amelyről csak nemrégiben jelentette ki Vázsonyi Vilmos, hogy csöppet sem lelkesedik érte. A közlekedés egységesítése kétségkívül nagyon tetszetős jelszó_de gyanús dolog, hogy az egész akció Hűvösek égisze alatt folyik titokban. Növeli a tervnek irrealitását, hogy a keresztülvitele pénzügyileg csakis úgy képzelhető el. hogv a főváros lombardirozni fogja a Városi részvényeket sőt a megszerzendő közútiakat is. A villamosvasutakkal tehát baj van mindenképpen és nem remélhető, hogy a közelUözlehedÉsi problérnnh. * “ Fest és Bnda összeköttetése.
