Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-07 / 19. szám
2 99 mii volt az a meggyőződés, hogy nagyon irreális. hogy a kiadások ijesztően emelkednek s a bevételek emelkedése aránytalanul csekélyebb. Mire véget ér a városházi esztendő u.i kölcsön, u.i és állandó teher fogj a nyomni Budapest pénzügyi mérlegének pasz- sziv serpenyőiét. Voltak megnyugtató, sőt örvendetes jelenségek is. A közlekedésnek modern szellemiben való átformálása most folvik. az autótaxi és az autóbusz Budapest világvárosi jellegét erősen ki fogják domborítani. Telekpolitikánk viszont azért volt eredményes, mert holtpontra jutott, kevés uj vétel történt. Egyebekben azonban nagyon sivár képet mutat a legtöbb ügyosztály működése. Szerencse, hogy belenyugodtunk már az élelmiszerek romlottságába és drágaságába, a lakásviszonyok tarthatatlanságába, a kövezési mizériákba. szociálpolitikánk jelentéktelenségébe, így legalább nem vesszük észre, hogy ismét szomorúan elmúlt egy esztendő. Szemétégetőt gyártani csak Puchheimban tudnak. A szemétüzem házikezelésbe vételénél kijelentették a városházán, hogy közel másfél millióra lesz még szükség, míg a szemételtakaritás problémáját véglegesen rendezhetik. Közben a főváros tárgyalni kezdett az európaszerte ismert puchheimi gyárral, hogy a vállalatnak szubvenció biztosításával a szemétkezelést bérbeadja. A tervezők utóbb lemondottak, s most hozzáfogott a közlekedésügyi ügyosztály, hogy a szeméttelepet az igényeknek megfelelő állapotba helyezze. A köztisztasági hivatalban már ott vannak az ideiglenes kisebb beruházásokhoz szükséges tervek: a milliós költséggel építendő müvek elkészítésével az ügyosztály a puchheimi gyárat szándékozik megbízni. Kísérletei folyamán meggyőződött állítólag arról, hogy a szemétégető terveit csak ez a gyár tudja megcsinálni. Sőt, úgy mondják, hogy a város fontos gazdasági érdeke, hogy sikerüljön a jnágyar ipar érdekében síkra szálló városatyákkal megértetni: a szemétégető csakis akkor felel meg céljának, ha a német gyár épiti meg. Apák és fiuk. A városházi Herbertekről. ^Nemrégiben jelent meg könvvalakban a fővárosi tisztviselők sematizmusa. Ez a könyv jól lehet csupa név és csupa szám. sokkal élvezetesebb és tanulságosabb olvasmány, mint pl. — a Fővárosi Könyvtár havi füzete, a melyből megtudjuk, hány szociológusnak járt el már megint a — keze. Furcsa visszásságokat, érdemeden előnyomulást és indokolatlan visszaszorítást fedezhetnek fel a sematizmus búvárjai. A legpi- kánsabb felfedezés pedig az. hogy tekintélyben és közéleti működésben megőszült apák kitűnő elhelyező intézetnek ismerik a város- j házát és lelkes előszeretettel akasztják a töb- í bi tisztviselő nyakára az ő csemetéiket. A névsorból, amelyből ez a felfedezés ki- i ütközik, a következő neveket ragadjuk ki: Némethy Károly tanácsi segédfogalmazó. I Édesapja a választójogi törvény megalkotó- | ja, Némethy Károly belügyi államtitkár. A j fiatal segédfogalmazó Bárczv polgármester j mellé van beosztva szolgálattételre s a népe- j sedési mozgalom terén, rövid működése J alatt is jelentékeny érdemeket szerzett már a ! városházán. Garancsy László segédfogalma- | zó, Garancsy Mihálynak, a közmunkatanács j alelnökének a fia. Benedek Szabolcs segédfo- i galmazó papája államtitkár a kultuszminisztériumban. Romy László segédfogalmazó unokaöccse Romy Béla miniszterelnökségi államtitkárnak. Markovich Tncze íőka.oitánv- helyettest fia képviseli a városházán. A fiú egyelőre ideiglenes hivatalnok csupán, de hogy nem sokára bekerül a fogalmazói karba, azért örömmel jótállunk. Hasonló sors várja Bárczy Lászlót, apja Bárczy Gusztáv pénz- ügyigazgató. nagybátyja Bárczy István polgármester. Természetes dolog, hogy a Herberteknek a főváros tisztviselői karában való elhelyezkedése. önmagában véve még nem jelent veszedelmet, mert nincs kizárva az a véletlenség. hogy a fiú éppen olyan tehetséges, mint a papája vagy a bácsikája. A hiba ott rejlik, hogy ezek a születési talentumok keresztülgázolnak többi tisztviselőtársaikon, megakadályozzák ezeket az előmenetelben. Ez az oka annak. hogy csak mérsékelt elragadtatás rezegted meg a szivünket mindannyiszor, va_________ Budapest, 1913 május 7. lah ánvszor egy nagy ember érdemesnek találja a várost arra. hogy a fiát vagy az unokáját rászabadítsa. rSMylE.. Ha rrer tanácsnok nyilatkozata. A főváros legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésének napirendjén szerepelt a M e 1 o c c ó-féle óbudai telkek ügye. Az ügyet utólag vették föl a bizottsági ülés tárgyai közé; az ülés megnyitása előtt azonban kijelentette az elnöklő Va- szilievits polgármester, hogy a Meloccó-telkejc ügyének tárgyalása elmarad. A főváros telekvásárlásait amúgy is gyanakvással fogadják a bizottsági tagok, elképzelhető, hogy milyen kommentárokkal kisérték városatya-körökben a telekügy gyors és meg sem magyarázott változatait. A Fővárosi Hírlap megkérdezte az ügyre vonatkozólag Harrer Ferenc dr. tanácsnokot, a városépítészeti ügyosztály vezetőjét, ki a következő felvilágosítást adta: A Meloccó-féle teleknek a pénzügyi bizottság tárgysorozatára való késői felvétele mögött semmiféle titok nem lappang. Egyszerűen tévedés történt, mikor az ügyet a bizottsággal leakartuk tárgyaltaink A kérdést ugyanis már a múlt évben elintézte a ■ ■ közgyűlés, átengedvén ekkor az egész telek-komplexumot Meloccóéknak. Most csak arról volt szó. hogy az Óbudán levő cementgyár telkeit a tulajdonos egyesíteni akarja. A telkek között tizenkét-tizenöt négyszögölnyi elválasztó területei ékelődnek be a fővárosnak. Ezeknek az eladását kérték Meloccóék, miután ezeken a kis területeken mi csak kőtörmelléket tartunk, meg volt az ügyosztályban a hajlandóság arra. hogy a felesleges földdarabokat átengedi. Megtettük ezt minden fölhatalmazás nélkül, mert hisz a közgyűlés már tavaly beleegyezett a nagyobb telkek eladásába. Ezt megállapítva, nem kértünk újabb felhatalmazást; a dolog ezzel még nincs elintézve. mert a fővárosi közmunkatanács közbevetette magát és kijelentette, hogy a kőlerakodó helyeket csak neki van joga eladni. Mi persze nem vagyunk ezen a véleményen. B árczy támad, árczy bánja í A végzet utjai nem olyan kiszámíthatatlanok, mint a városi közgyűlések. Szerdán reggel is azzal a boldogító tudattal ébredtünk fel, hogy nem lesz semmi baj, rövid közgyűlés után hosszú szünet következik, Benedek Dezső kegyes lesz hozzánk és nem beszél, egy-kéit mondat elhangzik a szónokok ajkáról és mire 6-ot mutat a nagy fali óra. vége van az előadásnak, hazamennek a városatyák, vacsorához ülnek és emelik Mária-forrásviztől gyöngyöző poharaikat kiváló fürdő-politikusunk Reiner Ede dr. egészségére, mint akinek főérdeme van abban, hogy megszületett a Gellért-fürdő. A meteorológiai intézet jelentése is' így szólt: lagymatag szóáradat, helyenkint némi derűs közbeszólással. Magyar László, a Lovaregy- let érdemes vezértitkára még a közgyűlés előtt is feltűnő rövid odssal (3.5:1) kínálta Torna Szilárdnak ezt a halmozást: Szkutarit kiüríti Nikita — a Sárosfürdőt egyhangúlag megszavazzák — Stall Mauthner a Király-díjra. Nem is történt semmi hiba, egészen addig, a mig elérkezett a t. Ház a nevezetes ponthoz. Az embereket nem érdekelte a Bischitz-telek és minden hagyomány ellenére ülve maradt M e i- 1 s e l s Vilmos dr., amikor a patikajogokról volt | szó. Valami P y b e c nevű új atya próbált ugyan | némi élénkséget kölcsönözni az ülésnek, de i nem óhajtották figyelmesen meghallgatni, mire leült a derék ember. És jött a drága ügy. Első- I nek Ullmann Gyula (degenere: Erény) állt ki a porondra és hogy a világ lássa, mi is az a kartársi szolidaritás, majdnem egy órán keresztül szapulta a tervező építészeket. B r ó d y Ernő ingyenes jogvédelmet látott el: a nép számára helyet kért a fürdőben. Lelkesen, tüzesen beszélt, megérdemli, hogy a nép egyszerű gyermekei a nevét említsék, valahányszor elveszítik csúzos bántalmaikat a Gellért-fürdőben. Szeme n y e i Kornél beszédét nagy áhítattal hallgatta Springer Ferenc. Apa a fiára nem lehet olyan büszke, mint a Ferencváros követe a fiatal és tehetséges új városatyára. Közben zsúfolásig megteltek a padok és B á r- c z y Istvánt már telt ház hallgatta végig. Beszédében az volt a legpikánsabb, amiről egy árva szóval sem emlékezett meg: a főpolgármester indítványa. H e 11 a i Ferenc szavai nyomán óriási izgalom szele viharzott keresztül a termen. Az emberek azt sem tudták az első pillanatban, miről van itten szó. Vázsonyi Vilmos csak a végszóra jött be a terembe, nála azonban nem szokott sokáig tartani az első meglepetés, rögtön átlátott a szitán és frappáns beszédet vágott ki Heltai indítványa ellen. Az egész közgyűlés nagy élvezettel hallgatta, még Hiivösék is, mert Vázsonyinak, ha gyönyörű szónoklatot akar rögtönözni, nem kell a szomszédjától kői- I csönözni a mondanivalóit. Ámbátor ezúttal tör- | ténetesen akkor sem járt volna rosszul, mert az | egyik szomszédja — Sch ö*n Ignácz volt, a má- | sik pedig — Go ldschmiedt Bernát. Egy- szeriben forró lett a levegő és mitsem használt I a parfüm-fecskendő, amelylyel Halász József nyakon célozta az embereket. _ Felrobbant a bomba! — kiáltotta S i moll o v i c s Béla. — Dehogy robbant, dehogy robbant, harsogta Sümegi Vilmos. A só nem robban! Pető és Platthy kontráztak Vázsonyi Vilmosnak (az alsósjáték szabályai szerint a kontrát Heltai kapta), azután következett a másik párbaj, a Heltai-Bárczy affér. A főpolgármester fagyos nyugalommal beszélt, Bárczy viszont krétafehéren hallgatta és remegő hangon felelt rá. Párbaj után a felek nem békültek ki. Vázsonyi Vilmos zajos éljeneket és tapsokat kapott, Bárczy István mozdulatlanul ült tovább a heyén és talán még most is ott ülne, hj^a főterembiztos nem figyelmezteti arra, hogy vége van az ülésnek. Heltai Ferenc pedig maga köré gyiijté híveit és kivágta a nagy slágert, ami nem volt egyéb, mint egy papírlap, rajta ceruzával és erőteljes vonásokkal a leszavazott indítvány. Az írásról kijelentette a polgármester, hogy semmi köze hozzá, nem is tudott róla semmit. Az írásszakértők viszont habozás nélkül megállapították, hogy aki irta nem máski, mint Bárczy István. Rögtön törvénybe igtatták' a legújabb magyar közmondást: — Ha rövid a memóriád, toldd meg egy — ballépéssel! . . .
