Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-08 / 2. szám

Budapest, 1913. január 8. ff 5 Jpar Pénzügy Váflaíkozás Xere 'Biztosítás r Építészet Xözíekeöés Bányászat Az év utolsó napján a tőzsdén a zálogleve­lek árfolyama már esztendők óta 2—3 száza­lékkal magasabban jegyeztetik, mint az előző napokon így volt ez a múlt év december 31- ikén is. Világos, hogy- az árfolyamokat — mint mondani szokás - azért ,,teszik fel“, hogy a kereskedelmi törvény vonatkozó ren­delkezésének megfelelve, a mérlegekben fel­tüntetett árfolyamok mentői magasabbak le­gyenek és a mérlegek annál jobban fessenek. Ám a mérlegszépités e módja ellen súlyos , aggályokat kell támasztani. Ugyanis végered­ményben beáll az árfolyarn-„feltevés“ folytán az az állapot, hogy az értékpapirállomány egy nevezetes kontingense a tényleges for­galmi értéknél magasabb értékekkel kerül a mérlegbe, amiáltal ennek a realitása lényeges csorbát szenved, igen fontos szempont a biz­tosító társaságoknál, melyek díjtartalékai túl­nyomórészt záloglevelekben vannak elhelyez­ve, valamint a záloglevélkibocsájtó intézetek­nél, amelyek a biztosítéki tartalékalapok nagy részét záloglevelekbe fektetik. E tartalékok a záloglevelek áríol yarn javítása következtében a mérlegben az értékpapírok tényleges for­galmi értékénél nagyobb értékben szerepel nek. Így például az idén a nagy tártál ékkai rendelkező biztosítók egész nyereségét, vagy annak jó részét felemésztené az, ha a zálog­levelek a mérlegbe csökkent árfolyamukon vétettek volna fel- A 2- 3—4 százalékos ár­folyam-korrigálás tehát egyenesen az oszta­lék fizetését akarja lehetővé tenni ott, ahol a mérlegezés törvényes szabályai szerint alig lehetne nyereséget kihozni. Hogy ez az árfolyamjavitás direkt csak december 31-éré céloztatik, az kitűnik abból, hogy éppen ezen a napon ugornak a zálogle­velek hirtelen 2—4 százalékkal, de már janu­ár 2-ikán a legtöbb záloglevél ismét alacso­nyabban jegyeztetik. Tehát még csak a lát­szatot sem iparkodnak megóvni azzal, hogy már nehány nappal előbb kezdjék meg a kur- zusjavitást és nehány nappal utóbb is még gondoskodjanak az árfolyam fentartásáról. Hivatkozhatnék esetekre, amelyeknél ugyancsak nem lehet állítani, hogy az árfo­lyamjavitás csak formalitásból történt. Az ár­folyamlap irányadó az értékpapírok árára nézve, és ha például valaki újév napján a szomszédjától záloglevelet vesz, mondjuk új­évi ajándékul gyermekeinek, úgy meg fogja érte fizetni a hivatalos árjegyző lapban jegy­zett árfolyamot, abban a hiszemben, hogy az az árfolyam a tényleges ár. Másnap azután arra a meglepetésre ébred, hogy 2—3 száza­lékkal többet fizetett a záloglevélért, mint a mennyiért már január 2-án megkaphatta volna. A tőzsdei jegyzés körül ilyen mókákat csinálni nem szabad, mert ez a közforgalom és a közhitei károsodásával járhat. A záloglevelek árfeljavitása a tetejébe még j nem is úgy történik a legtöbb esetben, hogy j tényleg megveszik a záloglevelet és valóság- j gal megtörtént kötés árfolyamát jegyzik, ha­nem rendszerint egyoldalú bemondás alapján, akként, hogy az érdekelt fél odaáll az árjegy­ző titkár elé, bemondja, hogy o vekz X. Y. zá­loglevelet 97- ért és erre a titkárnak be kell jegyeznie ezt a pénzárfolyamot, még ha nem is akad tényleges vevő. Az árfolyamjavitás túlnyomó részt most is ily tényleges kötés nél­kül történt, és magam konstatáltam az ár­jegyzés színhelyén, hogy december 31-én a tényleges forgalom záloglevelekben nem volt nagy. Hiszen ha ama sok záloglevélben és kötvényben, melynek árfolyama december 31­én 1 4 százalékkal megdrágult, tényleg kötés leit volna, úgy aznap óriási forgalom lett vol­na a befektetési papírokban. Pedig állítom és bizonyítom, hogy nem volt. Ez a íiagráns, rikító és minden szemérem nélkül űzött árfolyam-korrigálás, rá kell, hogy terelje a figyelmet a tőzsdei árjegyzés intéz­ményének fogyatékosságaira. Nem abuzus-e az, hogy a budapesti értéktőzsde hivatalos ár­lapján szerepel egy csomó olyan árfolyam, amely köztiiűomds szerint fiktiv? Maga az árfolyam „feltevéséinek a fogalma is vissza­élést involvál, mert hiszen annyit jelent, hogy egy-egy értékpapír kurzusát oly összegben le­het kitüntetni az űrlapban, arninön azt eladni nem tehetséges. Van néhány nonvalőr, avagy igen kis értéket reprezentáló részvény, amely még mindig viszonylag magas kurzuson sze­repel. lessék például megpróbálni egyik bi­zonyos középbankunk részvényét — nomina sunt odiosa 80 koronával eladni, amennyi­vel még mindig jegyeztetik. Vagy egy másik középbankét 130 koronával, holott a nemrég j kibocsájtott elsőbbségi részvények folytán e j törzsrészvény értéke minimálisra redukáló­dott. Az ilyen fiktiv jegyzéseket lehetetlenné kell túrni, ha nem akarjuk, hogy a tőzsdei ár­jegyzésbe vetett közbizalom alaposan meg­rendüljön. A baj oka a kötésnélküli kurzusok lehetőségében gyökeredzik. Eggyoldalu ki­jelentés alapján és kötés hijján nem volna szabad mindkét árfolyamot jegyezni, hanem csakis a vételajánlat esetén a pénzárfolyamot kínálás esetén áru árfolyamot; kötés nélkül, de mindkét rendbeli ajánlat esetén pedig a kö­zépárfolyamot. Ezentfeliil gondoskodni kel­lene arról, hogy az árfolyamok sajtóbeli pub­likálásánál is kitűnjék, hogy az illető árfo­lyam csak névleges, kötés nélküli volt. Ha ez másként nem lehetséges, bifurkálni kell a hivatalos árjegyzőlapot akként, hogy külön kitüntessenek a tényleges kötések alapján létrejött tényleges árfolyamok és külön a kö­tés nélküli, névleges árfolyamok. A közönséget nem szabad kitenni annak, a tévhitnek, hogy a hivatalos árjegyzőlapban kitüntetett árfolyamok egytől-egyig azt az arat jelentik, ame yen az illető értékpapírok eladottak, vagy eladhatók. Valamiféle megoldást kell találni a tőzsdei árfolyamjegyzés hitelessége és megbízható­sága érdekében. A tőzsdei árfolyamlap nyil- vánkönyv, mely közhiteit élvez és melynek minden egyes adatában teljesen fednie' kell a valóságot. A fiktiv kurzusok lehetősége merénylet a nagyközönség ellen, tehát ki kell kiisözbölni! Lapunk telefonszáma: 137-15 Bankdirektorok búja és öröme. I. Egyik hazai bankunknak az igazgatója ennek a kis történetnek a hőse. Évekkel eze­lőtt az újságírás keserű kenyerét rágta és cukros vizet ivott hozzá. De fordult az idők sora és az újságíróból pénzügyi talentum lett. Ebben a minőségében csakhamar fényes há­zasságot kötött s az igy nyert pénzzel a tőzsdén oly szerencsével operált, hogy báró Herczel kismiska volt hozzá képest. Most aztán még egyet fordult az időnek az a kereke, amely a bankdirekiort a gaz­dag emberek sorába lendítette. A pénzvágy nem hagyta nyugton, továbbra is játszott a tőzsdén, miglen nagyon is beleesett a baisse- párt karmai közé és vagyonának jelentékeny része ahogy jött, úgy el is ment! II. A Rákócy-út és a Váci-kőrút között fé­nyes bankház épült fel nemrégiben. A ban- kocska azelőtt egy szerény bérház földszint­jén húzódott meg s amikor kiköltözött onnan, az ügyvezető igazgató, tiki egyébként egy vusszorgalmu ember, megfeledkezett arról a csekélységről, hogy a régi helyiséget konkur- reneia ellen biztosítsa. És megtörtént a baj! A szerény földszinti helyiségbe veszedelmes rivális jött, egyik nagy banknak a fiókja s ter­mészetes, hogy a környék lakói betétjeikkel a nagy bank fiókját keresik most fel. A kelle­metlen eset a vasszorgalmu igazgatónak nem szilárdította meg az állását. III. mukkal szerencsésebben járt kollégáinál egyik legelőkelőbb pénzintézetünk főtisztvi­selője, aki különben legközelebb megkapja a igazgatói cint és jelleget. Telket vásárolt a budai hegyek között s a telek ára rövidesen ötven százalékkal emelkedett- A bankdirek­tor-jel öl t legközelebb villát épit a telek egy részén, a másik részt pedig parcellázni fogja­IV. Szóljunk végül egy lev Méz lett finánc­kapacitásról is. Gyenes Lajos, a Központi Hi­telbank szeretett vezérigazgatója, önkéntelen számkivetésben füstemésztő készülékre szer­szett angol és magyar szabadalmat s azt most értékesíteni akarja. A szabadalom állí­tólag sikeresen kiállotta a próbát s ha beválik, kétségkívül jelentős értéket képvisel. Arról van szó, hogy egy készülék felfogja a hajó­kémények és gőzmozdonyok füstjét és lehe­tetlenné teszi, hogy a mozdonyokból szikrák pattanjanak ki, amelyek gyakran lángba bo­rítják a vasúti sínek mentén fekvő földeket. Óriási megtakarítást jelenthet ez a szabada­lom a Máv-nak, mert ez által fölöslegessé válik a sinek melletti földszegélyek megszer­zése s elesik az a rengeteg összeg is, amelyet a Máv. különösen a nyári hónapokban évről- évre kártérítés címén (tüzesetek miatt) kifi­zetni tartozk. Öröm és fájdalom igy váltják fel egymást a pénz birodalmában! Jön a galíciai marhahús. A M a g yar éle 1­m i s z e r s z á 11 í t ó részvény-társ. a föld - mivelési minisztertől engedélyt kapott arra, hogy a budapesti piac húsellátásának megjavítása cél­jából marhahúst vágott állapotban is behozhat a fővárosba. A vállalat széleskörű mtézkedéseket tett, hogy az engedélyadta jogával hasznos szol­gálatokat tegyen a húsfogyasztó közönségnek, de különösen arra fordít figyelmet, hogy a hús­behozatalnak árszabályozó hatása legyen. Ebben a törekvésében jutott arra a gondolatra, hogy ne kizárólag magyar eredetű szarvasmarhát hozza­nak forgalomba, hanem bevásárlási tevékenysé­güket kiterjesztik az ország határán túl is. A vál­lalat vezérigazgatója, K ü s s 1 e r Henrik most Cernovitzban tartózkodik, ahol galíciai marhake- reskedökkel folytat tárgyalásokat. Értesülésünk szerint az Élelmiszerszállító r. t. hetenkint több száz darab galíciai szarvasmarhát fog vágott ál­lapotban és hűtőkocsikban Budapestre hozni és a húst fővárosi mészárosoknak fogja kimérés cél­jából eladni. Ha a vállalat .ily irányú tevékeny­sége nem is fog tetszeni az agráriusoknak, annál szívesebben fogadja majd a közönség, mert a nagy behozatal a húsárakat bizonyára mérsé­kelni fogja. Alaptőkeemeiés. A Magyar szab. g ép­tömi tőgy ár r. t., amely 1911-ben alakult meg 80.000 korona részvénytőkével, az alaptő­két 100.000 koronával emelni szándékozik. Az új részvényeknek Bécsben való elhelyezésére hir szerint egy munkapárti képviselő vállal­kozik. Az első közgyűlés.. Az O s z t á 1 y s o r s j á- t é k r. t. e hó 20-án tartja meg évi rendes köz­gyűlését. Az osztalék a tavalyi marad. Fiktiv tőzsdei árjegyzések. Irta: dr. Bari Ágost.

Next

/
Oldalképek
Tartalom