Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-23 / 17. szám

Budapest, 1913. április 23. 5 űpar Pénzügy Váílafkozás Kereskeöeíem 'Biztosítás r íp ítészét TCözíefieőés Bányászat A főváros és a vámpolitika. Bécsben a polgármester vezetése alatt és a közgazdasági élet tényezőinek közreműködé­sével egy nagy kereskedelem-politikai bizott­ság alakult meg, amelynek feladata a városi polgárság érdekeit a közelgő kereskedelem­politikai kampány során érvényre juttatni. A bizottság munkájának legfőbb tartalmát ter­mészetesen az a törekvés képezi, hogy az egyoldalú agrárius tendenciákkal, szemben az élelmiszerdrágaság lehetőleg kikiiszöböl- tessék. Mellékesen a bizottság a speciális bé­csi iparágaknak, mint a bőrdíszmű, a bronz- árú-iparnak támogatását és vámpolitikai in­tézkedésekkel leendő előmozdítását is fogja munkálni. Az osztrák császárváros intéző körei tehát átlátták a kereskedelempolitika nagy fontos­ságát a polgárság mindennapi életére és jó­létére nézve és a szervezkedésnek sikeres módját veszik igénybe a városi polgárság érdé keinek az országos politikában és a kereske­delmi szerződéses tárgyalásokban való ér­vény rejuttatása végett. Ellenben nálunk Bu­dapesten. rövid fellobbanás után ismét teljes közöny mutatkozik ezen a téren. A polgár­ságnak az élelmiszerdrágaság dolgában tör­tént nagyarányú állásfoglalása óta semmi sem történik arra nézve, hogy a városi pol­gárság jogos érdekei, a vámpolitika jövendő alakulásában kielégítést nyerjenek. A főváros ugyan a maga autonom hatáskö­rében dicséretes, de nem mindig eredményes munkát indított meg az élelmiszerdrágaság enyhítése végett, de a baj eredendő okát: a helytelen és egyoldalú, túlzó agrárvédvámos kereskedelmi politikát persze nem tudja ki­küszöbölni. Pedig hasztalan minden községi élelmiszerárusítás és hatósági küzdelem a drágaság ellen, ha az ország egészséges és a fogyasztás érdekét szem előtt tartó vámpoli­tikára nem tér át. A vám- és kereskedelem­politika nagy kérdéseinek ez a teljes negligá­lása. hogy úgy mondjuk házilag való kezelése keservesen megboszulhatja még magát a fővároson. Mert azzal legyünk teljesen tisz­tában: a kereskedelem és ipar exponensei ál- tal ‘alakított vámpolitikai központ minden jó­akarata mellett is elsősorban nem a fogyasz­tási érdekek érvényesüléséért fog küzdeni, hanem az ipari termelési és az import-érde­kek fogják munkájában vezérelni. Az agrá­riusok vámpolitikai expoziturája pedig egye­nes városellenes kereskedelmi politikát fog követelni az államtól. A teendő tehát egészen világos. A főváros­nak csatlakoznia kell a budapesti kereskedel­mi kamara keretében megalkotott vámpoliti­kai központhoz, ebbe a maga képviselőit kel­lő számban ki kell küldenie oly utasítással, hogy azok. a vámpolitikai központban a vá­rosi lakosság igényeinek megfelelő kereske­delmi és vámpolitikát minden erejükkel kö­veteljenek. Minthogy pedig a fővárosi polgár­ság szempontjából legelsősorban a fogyasztói szempont irányadó, oda kell hatnia a főváros képviselőinek a vámpolitikai központban, hogy e szervezet programmiába az élelmj- szerdrágaság elleni küzdelem felvétessék. Az érdekközösség a főváros és a vámpolitikai központban képviselt ipar és kereskedelem között e ponton nvilvánvaló: az iparnak és kereskedelemnek is érdeke a drágaság meg­szűnése. mert az élet fentartására szükséges eszközök drágasága múlhatatlanul a munka­bérek és ezzel a termelési költségek drága­ságát eredményezi. Viszont a kereskedelemi és ipar vámpoliti­kai központja értékes szövetségest nverne a maga jogos céljainak kiküzdésénél a főváros­ban. Az ország politikai közvéleményét innen az ország szivéből irányítják és há^Budapest a maga nagv súlyával egy az iparnak és ke­reskedelemnek kedvező vámpolitika mellé áll. úgy ez az állásfoglalás hatékonyan ellensú­lyozhatná az agráriusok iparellenes vámpoli­tikáját. De meg a fővárosnak a csatlakozása az ipari és vámpolitikai kereskedelmi köz­ponthoz azért is kívánatos, mert az agráriusok a húsuzsora és .kenyérdrágaság zavartalansá­gát úgy állítják be. mint Magyarország egye­temes közgazdasági érdekét, amelyet az osz­trák kapzsiság és magyarellenes ipari vám­politika ellen hazafiságból meg kell védeni. Ne szégveliiik nyíltan kimondani az igaz­ságot: Bécs polgárságának az élelmiszerdrá­gaság ellen folytatott küzdelme a budapesti polgárságnak is szimpatikus és a magyar székesfőváros lakossága távol áll attól, hogy a hús és kenyérdrágaság vámpolitikáját ha­zafias magyar politika gyanánt üdvözölje. A főváros menjen be a vámpolitikai központba és onnan küzdjön a városi lakosság érdekei­ért. Budapestnek ez kötelessége! A magyar Essen. Lapunkban közöltük már a kormánynak azt az elhatározását, hogy Győ­rött ágyugyárat fog felállítani. Az erre vonat­kozó törvényjavaslatot Teleszky János dr. pénzügyminiszter előreláthatólag már május 5- én a Ház elé terjeszti. Ez a törvényjavaslat fogja tartalmazni azokat a kedvezményeket, a me­lyekben a kormány az ágyugyárat részesíti. Az eddig nyilvánosságra jutott adatok szerint az ágyugyár 13 millió korona alaptőkével fog meg­alakulni, a melyből hét miió koronát a kormány és 6 millió koronát pedig a Skoda részvény- társaság jegyez. Győr város törvényhatósága — tekintettel arra, hogy ez az óriási ipari vál­lalkozás a város szociális és kulturális életére igen nagy fontossággal lesz — máris 120.000 ko­ronát szavazott meg a gyár telepéhez szüksé­ges vízvezetéki és viágitási célokra, valamint a gyárhoz vezető utak felszerelésére, továbbá 20 katasztrális hold ingyenterületet bocsátott a vállalat rendelkezésére és további 30 hold terü­letre opciót biztosított. A törvényjavaslatot a képviselőház előreláthatólag vita nélkül fogja elfogadni — hisz az ágvugyár felállításával a magyar követelések egyike nyer megoldást — és igy a vállalat a nagyszabású építkezési mun­kálatokhoz már a nyár folyamán hozzáfog. Ha az ágyugyár üzembe kerül, magyar mérnökök és magyar üzemvezetők állnak az élére és ál­landóan mitegy ötezer munkáskéz nyer alkal­mazást. Győr városa tehát, mlint; Essen, fa Krupp-gyárak székhelye, rövidesen a magyar ipar hatalmas fejlődését fogja hirdetni. Uj papírgyár — külföldi tökével. Arról érte­sülünk, hogy egy angol, francia és amerikai tő­kepénzesekből álló konzorcium legközelebb uj papir-és cellulose-gyárat alapit. A gyár a Fel­vidéken, Ruttka közelében épül. Műszaki igaz­gatója Steiner Dezső dr. gépészmérnök lesz, aki e napokban kötötte meg az alapítókkal a szer­ződést. A Germania uj vezetője. A n ewyorki G e r m á n i a igazgatósági üésén a magyaror­szági fiók vezetésére Balázs Dezsőt, a Gres­ham volt fötisztviselöjét és az „Atlas“ volt igaz­gatóját nyerte meg. Balázs úgy a biztosítási szakkörökben, mint a szakirodalomban előnyö­sen ismert névnek örvend. Kereskedők közgyűlése. A Magyar Ke­reskedők Egyesülete vasárnap tartotta meg évi közgyűlését B o s n y á k Izsó elnöklete mellett. Az évi jelentés részletesen beszámolt a detail-kereskedelem érdekében indított akciók­ról, megemlékezett azokról a beadványokról, a melyeket az egyesület a vagyonadó bevezetése', a telefondíj emelése ellen és a Balkán álamokkal kötendő jó szerződés érdekében nyújtott be a kereskedemi miniszterhez. Szóba került a vil- lamvilágitás olcsóbbá tétele is. Ennek elérése céljából azt ajánlották a tagoknak, hogy a nyári hónapokban bojkottáják a villamos világítást. A választások során elnökké újra Bős nyák Izsót választotta meg a közgyűlés; az igaz­gatóság tagjai lettek: Ács Dezső, B o d ó József, Berczeller Gyula, E r i Ferenc, G á 1 Ká­roly, Guttmann Mór, G e 11 e i Vilmos, M a- gyar Miklós, Platschek Vilmos, Schle­singer Jakab, Sas Bernát, Török Géza. Végül dr. V á z s o n y i Vilmost és dr. M á 1 y Ferencet disztagokká választották meg. Közgyűléseit és mérlegeli. Az ,.Adria“ Tengerhajózási Részvénytársaság közgyűlése. Az „Adria'1 Tengerhajózási Rész­vénytársaság e hó 21-én tartotta meg rendes közgyűlését Lánczy Leó v. b. t. t„ főrendiházi tag enlöklete alatt. A kereskedelmi kormányt Gyöngyössy János miniszteri tanácsos, a társulat miniszteri biztosa képviselte. A jegyző­könyv hitelesítésére az elnök vágujhelyi Hoff­mann Hugó és Robitchek H. Ferenc rész­vényeseket kérte fel. Az előterjesztett évi jelen­tés részletesen beszámol az íizletév konjunktúrá­járól, amly előnyösen alakult ki. Az 1912. évi üz­letévnek alapszabályszeriileg a kereskedelem­ügyi miniszter által is jóváhagyott mérlege sze­rint az 1911. évről uj számlára thozott 48,551.51 korona hozzászámítása után összesen 1,617.235 K 50 fill állt a közgyűlés rendelkezésére, mely­nek hovafordítása tekintetében elhatározták, hogy a befolyt évi tiszta nyereségből, vagyis 1,568.683.99 koronából az alaptőke 5 százalékos kamatozására íordütatik 500,000 korona, a fenn­maradó összeg 5 százaléka, azaz 53.434.20 koro­na a tartalékalaphoz csatoltatik. Az igazgatóság líEszázalékos jutaléka 101.524.98 korona, feliil- osztalékul kifizetendő 800,000 korona, úgy, hogy a fenti 500,000 koronával együtt az 1913. évi 12. számú részvényszelvény 26.— koronával fog a társulat fiumei , a Pesti Magyar Kereskedelmi bank budapesti, a K. K. Priv. Österr. Laenden- bank és a Wiener Bankverein bécsi főpénztárai­nál május 1-től kezdve beváltatni. A még fenn­maradó részből rendkívüli dotáció gyanánt tarta­lékalaphoz csatolandó 120,565.80 korona, amely ezáltal 4,750.000 koronára emelkedik. Uj szám­lára átviendő 41.710.52 korona. A felmentvények megadása után az igazgatóság tagjaivá az eddi­giek. a felügyelő-bizottság tagjaivá pedig budai Goldberger Gyula, hevesi Hevesy Lajos, barna­vári Ullmann Emil és Lisznyai Damó Tihamér (uj) választattak meg. A Skoda közgyűlése. E hó 21-én volt Bécs­ben a Skoda-művek közgyűlése, amely elhatá­rozta, hogy az 5,656.421 korona tiszta nyereség­ből a tartalékalapra a normális 269.487 korona helyett 500,000 koronát fordít és részvényenként 28 korona osztalékot fizet. Lapunk telefonszáma: 137-15

Next

/
Oldalképek
Tartalom