Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-16 / 16. szám
Budapest, 1913. április 16. ^/or/IJ?M/ l/Z/LVlf’ 5 Jpar Vámügy Vááaíkozás TCeteskeöeíem Biztosítás r ípitészet JCözfekeőés Bányászat 0 Városi üzletpolitikája. Miért nem engedhető az osztalék ? Ki van zárva, how. a Városi a múlt évi nyereségből nagyobb’ osztalékot fizessen — ezt mondják Hüvösék — mint 18 koronát, azaz 9 százalékot. A tiszta nyereség 2.599,564 koronát tesz ki. 18 korona osztalék mellett a 124.612 darab részvény után az osztalékra szükséges összeg 2.242,916 korona, úgy, hogy a tiszta nyereségből fenmarad 356.438 korona. Ha csak egy koronával nagyobb osztalékot fizetne a Városi, úgy nem maradna elég összeg a tantiém kihasitása után ami Hűvösöknek a legfontosabb — a forgalmi tartalékalap alapszabálvszerü dotálására és megfelelő átvitelre A 18 koronás osztalék mellett pedig a fővárosnak az átlag 415 koronás árfolyam mellett 4.33 százalékot hoz a Városi részvény akkor, amikor a kölcsönpénz, melyből e részvényeket megvette, legalább is 5 százalékába kerül. Evidens tehát, hogy a fővárosra nézve a részvények megszerzése rossz üzlet volt pénzügyi szempontból. Már most annak idején azzal hangolták a közvéleményt az üzlet mellett, hogy itt nem pénzügyi előnyről van szó. hanem arról, hogy a székesfőváros irányító befolyást szerezzen a közlekedési politikára. Helves. De hát hol van ez az irányító befolyás? Hol van a nyo ma annak, hogy a Városi villamos üzleti politikája ma már nem a nyerészkedésre alakult vállalat osztalék- és tantiémkergetést, hanem a szociális célokat kereső közérdekű üzem. közérdekű tevékenysége! Sehol sem. Már pedig vagv-vagy. Vagy a főváros kapjon elfogadható gyiimölcsöztetést a befektetett tőkéje után — ha már a Városi Villamos megmarad nyerészkedő vállalatnak; vagy pedig ha nem kap a pénzéért megfelelő anyagi rekompenzációt — ugv a főváros lássa hasznát befektetésének a Városi közérdekű működésének a biztosításában. De sem az egyik, sem a másik előny: ez nem járja. Állítjuk és bizonyítjuk, hogy a Városi üzleti és pénzügyi politikájában egv hajszálnyi változás sem állott be azóta, hogy a rész- ványtöbbség a város kezébe ment át. A tartalékolás. a leírás, a forgalmi kiadások szaporítása. az igazgatási költségek növekedése teljesen azonos maradt. A nyereség koefficiense évek óta majdnem egészen állandó. A tiszta nyereség nagyobb osztalék fizetésére nem elegendő. Pontosan kikerül a jövedelemből a legszükségesebb. Semmi bátrabb kezdeményezés, fejlődés, a beruházások merészebb folytatása nem észlelhető. Amit a forgalom természetes fejlődése meghoz, az bekövetkezik; a felemelt alaptőke szinte verejtékezve hozza ki az eddigi arányokban előállott kamatjövedelmet. Az értékcsökkenésre a jóval nagyobb üzembefektetés ellenére csak ugyanolyan összeg fordittatik, mint 1911-ben. A Közúti 56 millió alaptőkéje hoz 6 és fél milliót, a Városi 27 millió alaptőkéje csak 2 és fél milliót, ugv hogy a két közlekedési vállalat közt a tőke kamatozása tekintetében a Városi hátrányára óriási diszparitás áll fenn. A Közútinál a brutto nyereségnek 29.9 %-a tiszta nyereség, a Városinál csak a brutto nyereség 25.23 százaléka a tiszta nyereség. Míg a Közútinál minden 100 korona tiszta nyereség kiprodukálása csak 144.3 korona kiadásba kerül, addig a Városinál minden 100 korona tiszta nyereség elérésére 195.20 korona fordítandó. Ez is mutatja a Városi pénzügyi gazdálkodásának sokkal rosszabb voltát! Pedig a két vállalat közül a Városi a modernebb, az újabb, melynek üzeme nem igényelt megközelítőleg sem annyi befektetést és újabb kiadást, mint a Közútié. A városi túlságosan drágán dolgozik, üzemkiadásai a bevételnek túlságosan nagy kvótáját emésztik fel. És e pénzügyileg silányabb eredmény mellett ugyan hol van a közérdek nagyobb szolgálata? A kocsik túlzsúfoltsága, a menetrend fogyatékossága talán kisebb a Városinál, mint a Közútinál? Szó sincs róla. Mig a Közúti forgalmában nagy javulás tapasztalható, a Városinál határozott sztagnálás mutatkozik. dacára annak, hogy a Városi a papa kedvence, a székesfőváros dédelgetett ifjabb gyermeke. Sőt ellenkezőleg a Közútinak nagyszabású beruházási politikája mellett a Városinak csigalassu fejlődése egyenesen háttérbe szorul. Radikális változásokra van tehát szükség, ha azt akarjuk, hogy a főváros vagyona, mely a Városiban fekszik, le ne morzsolódjék és el ne értéktelenedjék. Csak nagyarányú beruházási politikával, az üzem gyors fejlesztésével lehet a Városi üzem bevételeit odáig íejlesztemi. hogy normális és kielégítő kamatozását nyújtsák a város befekietett drága kölcsönpénzének. Az eddigi szűkmarkú. félénk tapogatódzással szakítani kell. U.i rendszernek kell jönnie, uj emberekkel, akik nem a duplakönyvelés szűk látószöge alatt dirigálják a főváros közlekedési vállalatát, a kik nem a családi vagyon biztos kamatoztatásának vágyától és aggodalmaitól vezéreltetik magukat. Szatócs szellemmel, krajcá- roskodással a Városit továbbvinni nem lehet. mert önmagát sorvasztja el az üzem. ha nem viszünk bele uj vért és friss életerőt. Ha már a kommunális részvénvmajoritás elve kedvéért a főváros nagy anyagi áldozatot hozott, ugv ez a kommunális részvénvmajoritás jusson tényleg is kifejezésre a Városi igazgatásában. A főváros háztartása reá van szorulva azokra a jövedelmekre, amelyeket a közlekedési monopólium biztosit a Városinak, és a főváros nagy szeretetéért, melylyel ezt a vállalatot becézi- joggal követel ellenértéket. Uj rendszer pedig a Városinál csak úgy lehetséges, ha a részvénymajoritás birtokosa, a székesfőváros elfoglalja a Városi igazgatóságában az őt megillető predomináns helyet. Csak akkor fog érvényre jutni a mai tantiémpolitikával szemben, a közérdekű szociális közlekedési politika. A székesfőváros hatósági címere alatt meghúzódó szűkkeblű és önző családi politikával szakítani kell. Legyen meg ehhez a főváros intézőinek a bátorsága, minden klikk érdeken és nepotizmuson keresztül. Mert különben a dinasztikus érdekek el fogják nyomni a fővárosnak és a polgárságnak jogos vagyoni igényeit. Ez legyen utolsó mérlege a Városinak, a melyre a kr'ajcároskodó és laikus dilettantizmus nyomja rá a bélyegét. Mert ha igy megy még néhány esztendeig, a Városi felfalja önmagát és egv szép nanon reá szakad a forgalmi és az anyagi csőd! Lapunk telefonszáma s 137-15 Magyar mágnások osztrák vállalkozása. Nagyszabású vállalkozásnak a hírét vesszük Becsből. S z a p á r y László gróf. Radvánszky Géza báró és Wie k e n b u r g gróf, a volt osztrák miniszterelnök egy uj gépfegyverre vonatkozó, szenzációs szabadalomnak a tulajdonába jutottak. Az uj fegyvert a múlt héten próbálták ki a bécsi arzenálban s az eredmény, hir szerint, minden várakozást felülmúlt. A hadvezetöség most a szabadalom tulajdonosaival együtt nagyszabású gyárat szándékozik felépíteni s a több milliós vállalkozás íinacirozását alkalmasint a Creditanstalt a Magyar Általános Hitelbank bevonásával fogja ellátni. A grófi szabadaomtulajdono- sok 300.00 koronát költöttek el már eddig a nagyarányúnak ígérkező üzletre. Az Austro-Americana megbízottja. Legutóbbi számunkban már jelentettük, hogy a kormány az Austro-Americana trieszti hajózási társaságot is följogosította a magyar kivándorlók szállítására. Az intéző köröket bizonyára az a helyes fölfogás vezette, hogy a szomszéd kikötőből inkább állami ellenőrzés alatt, mint jogosulatlan, tiltott utón történjék a kivándorlás. A kormánynak egyik nevezetes kikötése volt az is, hogy Magyarországon egy korrekt, teljesen megbízható magyar állampolgár vezesse a hajósvállalat üzletvitelét. Ezt a kívánságot az Austro-Americana a legszerencsésebb módon oldotta meg, amidőn képviseletével Z e r k o v i t z Emilt, a kiváló közgazdasági irót bízta meg. Zerkovitz, aki hat éven keresztül a magyar kormány newyorki kivándorlási felügyelője volt, mindenkinél jobban ismeri a kivándorlásba kapcsolódó kérdéseket, de kinevezését főleg az teszi örvendetessé — és reánk nézve ez a legfontosabb — hogy derék magyar ember létére egy pillanatra sem fogja a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyni. A Kereskedelmi bank uj cementgyára. Az Egyesült tégla- és cementgyár r. t. — amely a Kereskedelmi bank ipari érdekeltségéhez tartozik -— kibérelte a Klosterneuburgi kanonokrend dunaalmási (Komárom megye) uradalmának cementbányáit, amelynek kitermelésére nagyszabású gyárat rendez be. Szakkörökben az uj cementgyárnak nagy jövőt jósolnak, mert a vegyvizsgálatok a cemetanyagot kiváló minőségűnek találták. A gyártmány forgalombahoza- talát megkönnyíti a viziut, amely a hajórakományok számára felfelé Bécsen át Bajorországig, lefelé pedig a Balkán-államokba áll nyitva. A 10—12 ezer vagon évi termelésre berendezett gyár még az idén üzembe kerül. Közgyűlések és mérlegeli. A „Nemzeti“ Balesetbiztosító Részvénytársaság Budapesten e hó 8-án tartotta meg huszadik rendes évi közgyűlését ormódi Ormódy Vilmos elnöklete alatt. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság együttes indtványa, hogy az 1912. évi 251.554 korona 24 fillért teyő ossznyereségből osztalékul mindgn részvény 20. számú szelvénye után 20 korona = 10%, azaz ösz- szesen 200.000 korona fizettessék ki, a közgyűlés által egjmangulag elfogadtatott és elhatároztatott, hogy az alapszabáiyszerü igazgatósági tanitiémek levonása után íenmaradó 26.398 korona 82 fillér a tartalékalap' gyarapítására fordittassék.
