Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-08 / 2. szám

Budapest, 1913. január 8. 3 A legvalószínűbb az a feltevés, hogy a kor­mány azt a hatást akarta kilesni, amit a Mis- kolczy-kombináció illetékes helyeken kiváltott. Mumusnak szánta a bihari főispánt, de nem si­került a szándék, mert ma már a gyermek sem ijed meg a csokoládés kéményseprőtől. Fischer kontra Főváros. fi megváltás útja. A Magyarvillamossági rt. folytatja azt a. kétszínű játékot, amelyet a megváltás körül kezdett s tovább is úgy küzd a főváros kétségte­len jogai ellen, mint hogyha tényleg nem volna más célja, mint a megváltás megakadályozása. Az előzetes bírói szemle tudvalevlöleg megtör­tént, a bíróság kirendelte a szakértőket, a szak­értők javában dolgoznak, a nagy gondosságot igénylő munkán. Ettől függetlenül folyik a törvényszéken a fő­városnak a pőre, a vállalat ellen. A pörben a főváros a szerződésre támaszkodik és annak a kimondását kéri, hogy 1914. június 1-én joga van a telepet és a vezetéket a szakértők által megállapítandó összegben megváltani. Az elmúlt esztendő utolsó napján, december 31-én volt ebben az ügyben a perfel vétel. A ma­gyar villamos, rt. képviseletében Stiller Mór dr. ügyvéd, bizottsági tag 15 napi halasztást vett igénybe, a. főváros terjedelmes keresetére adan­dó elleniratnak a benyújtására. A tiszti ügyészség azt az utasítást kapta, hogy a port mennél rövi- debb időn belül folytassa le, semmiféle halasztás­ba ne menjen bele. Minthogy a pörben nincse­nek vitás tények, hanem csakis jogkérdést kell eldöntenie a bíróságnak, több mint valószínű, hogy a periratváltást a felek 5—6 hónap alatt befejezik, a becsomózás kb. júniusban megtörté­nik s az ősz elején — de talán még korábban is — megszületik az I. bírói Ítélet. Nem lehet két­ség az iránt, hogy a törvényszék a fővárosnak a megváltáshoz való jogát meg fogja állapítani. Viszont az sem vitás, hogy ez a jog nem jelent egyúttal kötelességet s e joggal csakis abban az esetben élhet a főváros, ha a szakértői becslés alapján, olcsón juthat hozzá a Fischer-bolthoz. zeti társadalomért hevülö, mert az volt a múlt­ban és ha lerázza magáról parazitáit, az lesz a jövőben is. Nem osztályharcot hirdetünk tehát, hisz hallották, amikor én a. magyar földművesek létminimumát követeltem itt a városi lakosság- gyűlésén a földadó és a házosztályadó terén. De különben is ismét vakmerő spekuláció a tudat­lanságra, amikor széjjel akarnak minket bontani. Hisz a jövedelmi adó mindannyiunknak nagy találkozó helye, bármily hatalmas agrárius le­gyen valaki, zsellér, szatócs, középkereskedő, középbirtokos, bármily hatalmas vagy nagy ka­pitalista, a jövedelmi adó mindannyiunk teme­tője. Ott találkozunk, ha talán fel is támadunk. Azt mondták a mi mozgalmunkról, hogy ez a zsebnek mozgalma. Mondották azok, akik az önzsebet nem vetik meg annyira, mint a mienket. Ez a zsebkérdés, ez a gazdasági kérdés szoro­san egybefügg a jognak, az erkölcsi javaknak kérdéseivel. Mert a jog az életnek szabályozója, nem egy fantom, nem egy moloch, amely ember­áldozatokat kíván. Az állam nem ókori istenség, melynek csak áldozatokra van szüksége. A de­mokratikus állam földi istenség, amely nemcsak büntetni, de jutalmazni is tud, nemcsak akadá­lyozni. de elősegíteni és támogatni is, mely nem­csak a bosszúnak, hanem a jóságnak, az igazság­nak, a szeretetnek is földi istene. Hát vájjon ezek a gőgös junkerek, akik a mások zsebéről oly fö­lénnyel diskurálnak, miként vetik meg az egye­sült államokat és a sok csillagnak dicső zászla­ját azért, mert egy behozatali vám érdekében tört ki az amerikai nép elégedetlensége, ebből született meg Amerikának függetlensége. Én re­mélem, hogy ez a gúnyosan zsebkérdésnek ne­vezett mozgalom, ez lesz a mi polgári független­ségi mozgalmunknak megkezdése, és lesz dia­dala. jj kőbányai sertései;. LE'uonyoliíják az üzletet. A kőnyomatos nyomán jelentették a lapok, hogy a belügyminiszter a kőbányai sertés­szállásokra vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyta. Akadtak hangok, amelyek a jó­váhagyást úgy voltak hajlandók értelmezni, hogy, ime, még sem volt jogos az a gáncs, amely a sertésszállások dolgával kapcsolat­ban a tanácsot, különösen pedig annak veze­tőjét érte és még sem volt igaza az esküdtbí- róságnak, amikor felmentette azt az újság­írót, aki panamát mert szagolni ebben az ár­tatlan ügyben. Mély tisztelettel bátorkodunk figyelmez­tetni az önkéntes mentőket két csekély kö­rülményre. Az egyik az, hogy abban az idő­ben, amikor a belügyminiszter a jóváhagyó határozatot aláírta, még nem volt olyan fe­szült viszony a belügyi kormány és a főváros között, mint amilyen — legalább látszólag mostanában. Egy közgyűlési határozatnak a jóváhagyása, bármilyen sérelmes volt is az a közérdekre, nem okozott akkor még különö­sebb gondot, mert a kormány szemethúnyó jóakarata nem volt más, mint a város feltét­len hódolatának az ellenértéke. A másik neve­zetes körülmény, amely talán kiábrándítja a Bárczy-rezsim hősszerelmeseit, az, hogy a jóváhagyott közgyűlési határozat nein volt a tanács eredeti előterjesztése, hanem talán a harmadik, lényegileg bővített kiadás. Tessék csak visszaemlékezni a sertésszállásokra vo­natkozó tulajdonjogi korlátozás törlésének a történetére. Kitűnik ebből a történetből, hogy a bizottsági tagok egy részének a sajtó egy része által támogatott munkája kb. százezer koronát jövedelmezett a fővárosnak, mert minden újabb előterjesztés újabb „áldozat- készségét“ jelentette, a telektulajdonosoknak. És holtbizonyos, hogy ha még egy előterjesz­tés kellett volna az illetékes ügyosztálynak készítenie, úgy ez az újabb előterjesztés újabb bevételi többletet jelentett volna a fővárosnak. A közgyűlés vonatkozó határozatát egyéb­ként három érdekelt telektulajdonos nevében ifj. Schlick István m. kir. kereskedelemügyi titkár (szintén érdekelt fél) felebbezte meg- A felebbező Kálmán Gusztáv államtitkár oldalán működik, talán innen származik az az infor­mációs levél is, amelyet ebben az ügyben az államtitkár úr Bárczy István polgármesterhez intézni hasznosnak látott. Bizonyára nem rajtuk múlt, hogy a levélnek nem lön foga­natja! .... A helyzet egyébként a következő most. A városgazdasági ügyosztály a belügyminisz­ter jóváhagyó határozatáról hivatalosan érte­síteni fogja az érdekelt telektulajdonosokat s 90 napos határidőt fog részükre megszabni az általuk vállalt feltételek teljesítésére. A telek­tulajdonosoknak e határidőn belül folyamod- niok kell a fővároshoz a tulajdonjog korláto­zásának törlése iránt s- a folyamodványhoz mellékelni kell 1. annak az igazolását, hogy a sertésszállásra vonatkozó ipar- és telepenge­délyt a X. kér. elöljáróságnak visszamutat­ták; 2. be kell fizetniük a főváros pénztárába a megállapított kvótát. A közgyűlés határo­zata értelmében joguk van a szállástulajdo­nosoknak ahhoz, hogy ezt az összeget két éven belül, részletekben fizessék meg, 5 szá- za'ék késedelmi kamattal. A korlátozás tör­lése csakis a teljes összeg befizetése után fog megtörténni, addig is a város követelése be fog kebeleztetni az ingatlanokra. Akik a fővárosnak a szállástulajdonosokkal kötött szerződést nem akarják betartani, azo­kat az okiratok alapján bíróilag fogja köte­lezni a város a szerződés teljesítésére. A íe- lebbezők viszont akkor fogják beadni a dere­kukat, amikor építési engedélyért fognak ío- llyamodni a fővároshoz. Arra ugyanis nem igen számíthatnak .... Lapunk telefonszáma; 137-85 Egyszer volt Budán rossz íelehspehulóeió. Budapest a telekspekulánsok Eldorádója. Aki könnyen és gyorsan akar meggazdagod­ni, nem megy a börzére, nem vesz a kezébe sem kártyát, sem lóversenvprogrannnot, Im­iiéin telket vásárol. Ezekben az Ínséges idők­ben azonban csődöt mond a legravaszabb spekuláció is és megtörtént, hogy a közel­múltban nem sikerült egy ilyen üzlet. Az Orbán-hegy a mi történetünk színhelye. A hegyen egy kis villa állott, amely dr. V a i s z Sándornak, a két év előtt elhunyt kiváló ügyvédnek volt a tulajdona. Vaisz dr. halála után örökösei a villát egy konzorcium­nak adták el 140,000 koronáért. A konzorci­um, amelynek strohmanja egy pesti fiskális volt (történetesen egy előkelő bizottsági tag­nak a veje), elsőrendű városházi összekötte­tésekkel dicsekedhetett és önzetlen jóindula­tát bírta azoknak a városházi hivatalbéli fe­jeknek, ameyektől büdösödnek a halak. Jó kis konzorcium volt a villavásárló társaság s a számítása igen egyszerű volt. Azt hitte, hogy a rendelkezésére álló összeköttetés se­gítségével, az Orbán-hegynek azt a részét, a melyen a villa fekszik, rövidesen ellátják min­denféle közintézményekkel, másszóval a te­lek értéke rövid időn belül rohamosan meg fog dagadni olyan magasra, hogy a tovább- eladásnak a mérlege tekintélyes hasznot fog mutatni. Ezúttal csalatkoztak, akik a legmagasabb összeköttetésbe helyezték a bizalmukat és a pénzüket. A város pénzügyi helyzete olyan sivár, hogy még a legkedveltebb híveknek a kedvéért sem lehet haszontalan beruházáso­kat eszközöni. Ennek a helyzetnek a konzekvenciáját böl- í~' ' ’'onta a konzorcium és azt az ajánlatot tette most az eladóknak, vegyék vissza a vil­lát, szívesen ráfizetnek az üzletre 30.000 koro­nát. Az örökösök nem kértek az üzletből, a miből vagy az fog következni, hogy a kon­zorcium elveszít néhány ezrest, vagy pedig az, hogy — az Orbánhegy mégis megkapja azt. ami az Orbánhegyé! . . ilkarj^ látni Hbíbí mesés kincseit Látogasson el Schönwald Imréhez, Deák Ferenc-utcn 21 ! a a a a u ss a s i MOZGÓKÉP-PALOTA Bejárat: Vili., Jó zsef-körut 31. szám. Telefon 120 -40. í. Heti világesemények. 2. fi végzetes szivar (Vígjáték) 3. Kísérletei! cseppfolyós levegőse! (Természettani felvétel.) 4—5. fi nagymama ravaszsága (Vígjáték 2 felvonásban.) 6—7—8. fiz élet tavaszán (színes felvétel) (Társadalmi színmű 3 felvonásban.) 9. Deauville, franciaországi tengeti fürdő. 10. Dz anya képe (Színmű.) n. Dz elszabadult párduc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom