Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Budapest, 1913. január hó 1-én. /. szóm. II. fólyctm. fniiinmpiirmiiaii»nmniiinmnmaiiiamniiiHnipmaiimwmiiaiiiBiiiamainBiiiamaniBtiEm»iammiipsiig ELŐFIZETÉSI MUKK: Egész évi*e............».»16 K Félévve........................... S K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szcrftesz/ö : Dacsó Emit. Wpss2crücsí/ff: dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szenti án, esetleg hetenkint többszön is. Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám. UJ ÉV napján seregszámlát szoktak tartani és meg szokták állapítani, mennyi öröm volt a múltban és mennyi remény van a jövőben. A naptári esztendő — szökés nélkül — 36,5 napból áll. A városházi esztendő pedig akkor fut le, ha a Bárczy-korszak dicséretére elegendő anyag áll már a krónikás rendelkezésére. Ebből a szempontból a naptári esztendő az idén összevág a városházival. Az elért sikerek a következők: Mindenek előtt a közigazgatás egyszerűsítésének okából nyolc-tiz uj tanácsnokot és megfelelő számú tanácsjegyzőket faragtak, csekély tizenhat ügyosztállyal gazdagították az adminisztrációt, kis-, közép- és nagytanácsokat szerveztek. Az ügyosztályok hatalmas konkurrenciát fejtettek ki és lelkes buzgalommal ontották az előterjesztéseket. Szó sincs róla, a tanácsnokok derekasan küzdöttek. Az elnöki ügyosztály az egész esztendőben uj állások szervezésén törte a váiosciuak fejét! m. KozoKiatasugyi osztály ezeregy tanítónőt eredményezett. A kato- naiigyi osztály egész évben a mozgósítást leste, a közjótékonysági ügyosztály, nevéhez híven. álomra hajtotta a fejét. A szociálpolitikai ügyosztályt az különböztető meg a közélelmezésitől, hogy a meddőségét alkotásokkal igazolta. Enélkül a íelismerhetetlenségig hasonlított volna a közélelmezési ügyosztályhoz, mert az évi eredmény mindkettőnél ugyanaz volt. A pénzügyi osztály azt tette, amit a jó papa tesz, akinek sok fia van és mind lump: kölcsönkérte a podeszta európai látókörét és az egész világ pénzpiacán próbált pumpolni, hogy a fiuk — az ügyosztályok könnyelmű adósságait kifizethesse. A városépítési ügyosztály rendkiviil csinos telkeket adott el és kiváló érzékkel vásárolta össze a fölösleges telkeket. A csatornázási ügyosztály — mint értesülünk — arra a szerződésre a legbüszkébb, amely a legközelebbi milleniumig biztosítja a pesti ember számára az olajjal sem szagtalanítható izeldék szabad használatát. A közlekedési ügyosztálynak a szekere megrekedt az autotaxik kátyújában, a közgazdasági ügyosztálynak sikerült a széninséget egészen a tél beálltáig elhalasztani. A városgazdasági ügyosztály kivívta a „piccadilly“ előnevet és csindus lappokkal ellensúlyozta a kivándorlást. Mit mondjunk még? Volt, de nincs főpolgármesterünk. Polgármesterünk is volt: —- hát ő még meghagyta magát nekünk. Régi városatyák mentek és újak jöttek, de csillagok nem jöttének! . . . Volt bizalom az ősi kormányban és — volt velőtrázó bizalmatlanság a kormány iránt! Amelyhez hasonló jókat kivánunk mindennek, akit megillet! . . . gondolnak, uraim és hölgyeim: ki az, aki megtestesítője a polgári önérzetnek egyfelől, az önérzetes polgárnak másfelől? Ki áll amott a fórumon kidüllesztett mellel, kit csúfolnak az üdvözlő táviratok ezrei öreg önérzetnek, nyakas kuniénak? Legyek zászlónyél, amelybe éles szögeket vernek a zászlóanyák, ha máskiről is szó lehet itt. mint Bárczy Istvánról. Legyek átmeneti tétel a költségvetésben és töröljenek már a pénzügyi bizottságban. ?v< másmilyennek tudom elképzelni az igazi kurucot, az igazi polgárt. mint amilyen legény Bárczy István. Legyek Lédák cipőkrém, melyen naponta kefe fut keresztül, egy szerb kijáróért haljak hősi halált, mely után unokáim Mária Terézia-rendet kapnak. Végül pedig legyek újságíró, akinek nincs más kötelessége, mint az, hogy naponta zengje a Bárczy-re- zsim dicsőségét. Legyek minden, de csakis egy feltétellel: ha elhiszem, hogy te nyájas olvasó kpmobcv.’ hiszed hogy Bárczy István teljes jó-gga! $ indokol, köszönettel nyugtázza a4. adóügyben eléd -siker -miatt őt ért üdvözléseket! ... . -\L> ’ Külön , , 0 ? véleményt kell bejelentenünk annak a furcsa kérelemnek a dolgában, amelyet egy visegrádi vicinálisépitő a fővároshoz iráézett. 250.000 koronát kért minden elRnszoigálta- tás nélkül, amire ök azt mondják:'-' ez jellemző a vicinális emberre. Mi pedig azt mondjuk: ez jellemző a városházára. Mert a vicinális férfiú jól ismeri a maga embereit, akárkihez nem fordult volna ilyen kéréssel. A szén a körmére égett a városnak s egy idő óta naponkint bulletin-ek jelennek meg arról, hogy hány waggon szén érkezett a keleti, nyugati, déli és északi pályaudvarokon a fővárosba. Amiről eszünkbe jutja nékiink egy anekdót. amely közismert, mint a városházi deficit de kitünően applikálható a helyzetre. A falu legkoldusabb koldusa, mielőtt örök álomra hunyta be a szemét, maga köré gyűjtötte a családját és az egész hitközséget. Amikor mindenki jelen volt, milliós hagyományokat tett, pár perc alatt egész vármegyéket osztott ki. Az emberek rendkívül meg voltak ugyan hatva, de —- csak úgy mellékesen mégis érdeklődtek az iránt, hol van a rengeteg vagyon, amely felosztásra került. „Vagyon az nincs — szólt az öreg ember — de jó szivem, az van nékem. Mindig is volt!“ Aztán meghalt az öreg, de feltámadt az anekdota. „Hol a szén“ —kérdik az emberek a tanácstól. És a tanács szerényen feleli: „Szén. az nem igen van. De most legalább mindennap látjátok, feleink, mennyi az a szén, ami van, ebből pedig könnyen kiszámíthatjátok, mennyi az a szén, ami nincs és mibe kerülne, ha volna rá pénzetek! . . . Fogadjunk, hogy a tanács szivelzsirosodás- 1 ban fog meghalni.. . . Kész a fővárosi törvény. Nyilatkozat a revízióról. Kellemes karácsonyi szenzációt hozott a sajtó a fővárosnak: a kormány által sugalmazott nyilatkozat arról szólt, hogy a választójogi törvényjavaslatot csakhamar követni fogja a í ő- városi törvény revíziója, amelynek tárgyalása a kormány, illetve az országgyűlés legközelebbi munkaprogrammjába van beleillesztve. A hir még igy is, amikor a külpolitikai helyzet feszültsége, a belső parlamenti viszonyok fejetlensége némi szkepszist támaszt a törvény- hozás iránt, élénk visszhangot és meglehetősen vegyes érzelmeket keltett. Normális időben mindenki kész örömmel fogadta volna a halaszthatatlanul sürgős revíziót, igy azonban csöppet sem látszik túlzottnak az az aggodalom, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot is politikai szempontból készíti el s aa javaslat tárgyalása sem lesz alkalmas arra, hogy az esetleges hibák kijavíttassanak. A belügyminisztériumnak egyik magasrangú.. igen előkelő pozíciót betöltő tisztviselője a . F ő- városi M i r 1 a p“-ot abba a kellemes \ zetbe hozta, hogy a nagyfontosságu törvényjavaslat előkészületeiről a köteles diszkréció határain belül némi felvilágosítást nyújthat olvasóinak Szó szerint igyekeztünk leközölni az hn- íormációnk azt a kevésbbé, pikáns, de mégis jelentős részét, amelyre magasrangú informátorunk nem mondta ki a diszkréció szigorú vétóját : — A lapok közlését tényleg kormánynyilatkozatnak lehet tekinteni, még pedig olyannak, amely úgyszólván határidőhöz köti a törvényjavaslat benyújtását, nem pedig közönséges kortesfogásnak, politikai szélhámosságnak. Á revízió munkájának legnagyobb részén, az an yaggyűjtésen, régen tűi voltunk már s most az anyag feldolgozásával, a kodifikálással ís úgyszólván elkészültünk Természetes, hogy a politika erre a törvényié is rányomja a bélyegét. Erre vonatkozólag csai annyit árulhatok el, hogy a javaslat alapelveiben a legközelebbi események hatása alatt lényeges változtatások történtek. Ha a helyzet nem enyhül, ami alatt az keli érten’, hogy a főváros urai mégis csak észre térnek s a látszólagos népszerűség kedvéért nem áldozzák fel saját jól felfogott érdekeiket: akkor minden további purparlé, minden an- kétezés és véleménykikérés nélkül kerül a Ház asztalára a javaslat. Idefent azonban — ismétlem — még mindig bíznak abban, hogy a polgármester ur kurucsága nem egészen őszinte és nem is tart örökké. De ha Bárczy István nem is kiváncsi a javaslatra, még sem lehet mondani, hogy annak alapelvei csakis a politikának és a bürokratizmusnak a retortáin mentek keresztül. A javaslat tervét ismeri többek között a belügyminisztérium egyik volt államtitkárja, aki legjobb ismerője a jelenlegi házelnök intencióinak. — Ami már most a tervezet tartalmát illeti, őszintén sajnálom, hogy a javaslat ki fogja ábrándítani mindazokat, akik a revízió alatt egyedül a főváros autonómiájának kiszélesítését tudták elképzelni. Itt ismét mérsékelnem kell magamat s ezért csak annyit je-
