Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-04 / 11. szám
I. évfolyam. Budapest, 1912. december hó 4-én. 11. szám. ELŐFIZETÉSI AUTlKt Égési, évre, ....................16 K Fé lévvé...................... SK Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sropfteszíő: Dacsó Emil, TAfssxerfftesiiS t dr». Szilágyi Hugó Megjelenik minden szem- dán, esetleg ketenkint többször* is. Szerkesztő - ség és kiadóhivatalt VJ., Kis János-utca 4, szám. Mikor ! ' a költségvetés tételei egyenletes emelkedést mutatnak s az emelkedéssel arányosan szaporodnak a bevételi tételek, ezt úgy hívják, hogy: „természetes expanzió“. Amikor i azonban egy csomó új, költségvetésszerű ki- j adással szemben.,alig találunk új jövedelmi j forrást, amikor azt látjuk, hogy a háztartás ! szükségletei gyönyörűen, sőt lesújtó mérték- | ben fejlődnek, a fedezet ellenben sorvad, akkor a természetes expanzióból két súlyos j magyar szó ugrik ki: „könnyelmű gazdálkodás“!' A költségvetés mindenkor hű tükre a rend- : szernek. Reális, biztos alapokon nyugvó, a szükségletekkel és a lehetőségekkel egyformán számitó városvezetés mellett a költség- vetésnek bázisa is biztos és szilárd. Olyan költségvetést, amelynek az egyensúlyát csak úgy lehet fenntartani, hogy a deficitet egy jövendőbeli kölcsönnel takarjuk el, amely csak úgy hemzseg a nyilvánvalóan optimisz- likus számításoktól s amely mögött ott settenkedik az adóemelés árnyéka (a második, amely Bárczy István nevéhez fűződik): — olyan költségvetést csak az a rendszer pro- ■ dukálhat, amely a számításaiba belekalkulálja a polgárság néma közönyét, kétségbe- j ejtő vakságát. Lehetetlen a számokat úgy | csoportosítani, hogy az eredmény a Bárczv- rezsim bűnkrónikáját ne gyarapítsa. A számokkal való zsonglőri mutatványoknak nem lehet maradandó hatásuk, mert a számok a római pápánál is csalhatatlanabbak. Ezek a számok azt beszélik, hogy Budapest pénzügyeinek legfőbb intézése avatatlan, köny- nyelmű, fényűző kezekbe van letéve. Hogy a természetes jövedelmek nem elegendők többé a háztartás ellátására, hogy a deficit voltaképpen már is itt van s ellene a közvagyonnak újabb megterhelésével és az adófizetők újabb megsarcolásával védekezhetünk csupán. Szomorú igazolása a költségvetés ama keveseknek - de egyre jobban szaporodóknak. — akik szerint Bárczy István nem az a nagy férfiú, akinek előszeretettel (de nem minden hátsó gondolat nélkül) mondják. Ida valakinek korlátlanul rendelkezésére állanak a milliók, úgy maradandó értékű alkotásokat produkálhat. A polgármester a legjobb esetben idealista, akinek nincs érzéke az élet nehézségei iránt s aki csak akkor tud valami szépet alkotni, ha korlátlanul rendelkezhetik az alkotás anyagi eszközei fölött. A legrosszabb esetben pedig vakmerő játékos, aki a város bőrét viszi a legkalandosabb terveknek a vásárjára. A választás nagyon nehéz, de — tertium non datur! Az olajnak az a legkitűnőbb tulajdonsága hogy szagtalanítja a pesti illemhelyeket. Kevésbbé kitűnő tulajdonságai közé tartozik, hogy rohamosan emelik az árát a városi szállítók, hogy továbbá bepiszkolja az utcán járó-kelők ruháit s amellett nem tudja portalanítani a Mák Ádámról elnevezett utakat. A köztisztasági bizottság tehát, amikor arról volt szó, melyik vállalkozó kapja a szállítást, felrúgja az olajos korsót és visszatért a természethez, a vízzel való locsolás állapotához. A kapzsiság megkapta a maga méltó jutalmát, a főváros hideg vízsugárral józanította ki az olaj- uzsorásokat. A fővárosnak nemcsak olajra van szüksége {arra t. í. nincs szüksége), hanem olyan cikkekre is .amelyeket nem lehet vízzel pótolni. Jól tudják ezt a vállalkozók és a szentelt olajat inkább az ajánlataiknak szag- talnítására hasznábák. így történnek azután csodák. A-?' Tajíkv ‘ilásről például eddig azt hittük, hogy köztisztasági ügy. Miglen most kiderült róla, hogy ;— közpiszkossági ügy! Az érték emelkedési adó tévedésből a kisajátítási bizottság retortájába került. Ezt az üdvös gondolatot tudniillik Vázsonyi Vilmos ajándékozta a fővárosnak, de a pénzügyi osztály nem volt rest és kisajátította a gondolatot. Sőt a városgazdasági ügyosztály is ritka ta- nujelét adta fürgeségének, amikor egyszerre csak ő állt elő a betermenttel. No, de mindegy, a szülők itt igazán nem fontosak s ha a hatásköri kifogás az egyetlen kifogás lesz a javaslat ellen, akkor végre reális uj jövedelmi forráshoz jut a főváros, még a telkek értékének devalvációja árán is. A kormány nem lehet nagyon hizelgő véleménnyel a fővárosról, a város vezetőiről. Máskülönben bizonyára több mérsékletet tanúsított volna az önhittségben és kevesebb merevséget a depu- tácíóban járók fogadásánál. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter éppen csak hogy szóba állottak a városházi főmungókkal, a betegápolási pótadó felemelésének elhalasztásáról azonban hallani sem akarnak. Keserű lecke volt ez a küldöttség tagjainak: ime a magas kormány nem méltányolja az igazi ér- demeket! Pedig a szigorú jog szabályai szerint nem a városi uraknak van igazuk, hanem a brüszk kormánynak. A paktum úgy szólt, hogy a város bizalmat szállít s ennek ellenében a kormány nem keresztezi a főváros útjait, jóváhagyja a közgyűlésnek nem mindig szepíőtlenül fogant határozatait. A kétoldalú szerződést a felek teljesítették. Betegánolásí pótadó már a harmadik oldal volt, nem esett bele a paktum övezetébe. A jövőben az legyen a jelszó: kevsebb bizalom és több önbizalom! Tabáni üzletek. Feleki Béla nyilatkozata. Még nem lehet kiszámítani, hogy a Tabán szabályozásánál bejelentett fond perdu hány millióval lesz több a bevallottnál; egyelőre csak afelől lehetünk nyugodtak, hogy már a tervezésnél 7 milliós tévedés van, mint azt a városépítési ügyosztály a tavaszszal bejelentette. A szabályozás költségei ugyanis 12 millió helyett 19 millió koronába fognak kerülni. Nem túlnagy bizalommal nézhet tehát a főváros közönsége a tranzakció sikere elé. Hisz az akció kezdetén nyilvánosságra került vádak bizonykodtak amellett, hogy Tabán szabályozásánál a magánérdek benyomult a közérdekbe és hogy ezt a városházán nem tudták, sokak szerint nem akarták észrevenni. A szabályozás körüli munkálatok most újabb fegyvert adtak azoknak a kezébe, akik aTabán rendezésébe jogosulatlan érdekek előre tolását látták. A pénzügyi bizottság múlt pénteki ülésén I jutott ez a gyanú nyilvánosan is tárgyalható I alaphoz, dr. Feleki Béla felszólalása kapcsán. Felekírői ismeretes, hogy mindenben megszokta mondani véleményét, s az is tagadhatatlan, hogy kritikáit a helyes útra terelő jóindulattal szokta megtenni. Beszédéből kivehető, hogy ez ügynél a magánérdeket öntudatlanul védő jószándék erősen meghaladja a menthetés hatását. Kitetszik ez okból a megalapozott vádakból, amelyeket Feleki három újabb Tabán szabályozására szükséges telek megszerzésénél a tanács ellen fölépített. A telekvétel ügye fölebbezés folytán a belügyminiszter elé kerül, ennek az ítéletnek a helyessége felől nyugodtak lehetünk. Most következnék az, hogy a főváros törvényhatósága megvizsgálván az ügyet és felelősségre vonja a szabálytalanul eljáró tanácsot. Hogy az egész ügyről megalkothassa minden érdeklődő a véleményét, a Fővárosi Hírlap megkérdezte a telekvásár dolgában interpelláló dr. Feleki Bélát, aki a következőkben ismertette a telkek ügyét: A Tabán szabályozásával kapcsolatos • rombolások folytán a régi lakók födél nélkül maradtak volna. A főváros iószí- vűen gondoskodni akart ezekről a hajléktalanokról s új. ideiglenes lakóházak építését határozta el részükre. A házakat'az úgynevezett Édeskúthy- Szirmai- és Wehrmann-íéle telkeken szándékoztak megépíteni. Mielőtt a te- . lekvásárt megkötötték volna, fölszólították a tabáni kilakoltatottakat. igényt tartanak-e az új városi házakban való ■ elhelyezésre. A fölhívásra, mint tudjuk, kevesen jelentkeztek. És mégis a kisajátítási bizottságban azt javasolták, vegye meg a főváros a telkeket, ezek úgyis megérik a | pénzt. Az ügy fölkerült a belügyminiszterhez, aki a közmunkatanács által megvizsgáltatta a telkeket. A vizsgálatot követő miniszteri döntés úgy szólott, hogy a telkek drágák.
