Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-27 / 10. szám

6 Budapest, 1912. november 27i Jpar Pénzügy Vállalkozás Xej eskedeiem 9 válság tanulságai. Hiába szépítgetik és leplezik diplomatikus csititással és barátságos arcvágással: kétség­telenül benne vagyunk, még pedig nyakig a gazdasági krízisben. Hasztalan mesélik a haute finance páholyban ülő korifeusai, hogy nincs gazdasági válság, mert hiszen az ipar el van látva munkával, a konjunktúra nem ha­nyatlott le és ezekenfelül jó termésünk volt. Hogy pestiesen szóljunk: harmadszor igenis pang az ipari termelés. A vas és gépipart fog­lalkoztatják még a háborús készülődések, de ettől az úgynevezett ,,nehéz ipar“-tól elte­kintve minden egyéb iparok belekerültek a konjunktúra hullámvölgyébe. A textilipar ten­gődik, az építőipar üzemmegszorításra van kényszerítve. Minden ipari termelés lényege­sen megcsökkent. Csak a háborús ipar boldo­gul; Skoda és Weísz. Ezeknek virít a konjunk­túra. Minden más ipar fuldokolva küzd a vál­ság hullámaival. De hát tegyük fel, hogy: nincs még ipari válság. De azért beismerten és konstatáltan van hiteles pénzválság, van börzeválság, van kereskedelmi válság. A pénz- és hitelválság tünete a magas kamatláb, a pénzhiány, a hi­telrestrikció, a számos pénzintézeti bukás. A börzeválság mértföldjelzői a fekete tőzsdena­pok, amelyeken pánikszerüleg estek az árfo­lyamok és melyek a nemzetvagyon fontos ré­szét képező értékpapírállományt sok száz mil­lióval devalválták. A kereskedelmi válság bi­zonyítéka pedig az újságok fizetésképtelenségi rovata, melynek olvasása meggyőz af|gl< hogy évtizedek óta nem volt annyi inzolp^pi^ä. és csőd, mint az utolsó hónapokban. Aas^I&iz és hitel, a tőzsdei és a kereskedelmi válság együttvéve a legintenzivebb krizisek egyikét adják, melyet modern alapra fektetett köz­gazdaságunk egyáltalán átélt. Ennek a válságnak pusztításai méretükben is vetekszenek akár a hetvenhármas, akár a kilencvenötös, akár pedig az ezerkilencszáz- hetes válság káraival. Ezt tagadni lehet, talán opportunus mindazokra nézve, akiket a válság előidézésében bármiféle vád és szemrehányás ér, de tagadás nem változtat a szomorú té­nyeken, amelyek nap-nap után szaporítják a gazdasági temető fejfáinak ijesztő számát. A diagnózis megállapításával azonban egy­magával nem leszünk sem gazdagabbak, sem bölcsebbek. Valami hasznot iparkodjunk leg­alább a krízisből húzni: tanuljunk a magunk kárán, ismerjük fel a szomorú események okait, hatásait és okuljunk belőlük a jövőre nézve. Még nem érkeztünk ugyan a mai kriti­kus állapot végéhez, de azért tanulságok bő­ven kínálkoznak már ma is. Olyan tanulsá­gok, amelyek nemcsak a krizisek általánosan ismert tipikus lefolyása nyújt, de amelyeket a mi speciális viszonyaink közepette, mint kü­lönleges magyar szimptomákat kell a jövőben megszívlelnünk. A pénz és hitelválság megtanított ismét arra a régi igazságra, hogy jó időkben, amikor sok a pénz és olcsó a hitel, ne gondoljuk ezt a pénzbőséget örökké tartónak. Ez áll mindkét táborra: úgy a pénzt gyűjtő nagy intézetekre, valamint a hitelt igénybevevő közép és kis in­tézetekre nézve. Most, a nagy veszedelem ide­jén hiábavaló a rekriminálás: a kis intézetek hibásak éppen úgy, mint a nagy pénzforrások. Mert a hitel túlságos igénybevétele a kicsi­nyek részéről éppen oly hiba, mint annak túl­ságos könnyű nyújtása. Pesti jargon szerint a nagy intézetek a jó időkben mindenkinek a fejébe vágták a pénzt, a házába vitték a hitelt. Szívesen elismerjük,, hogy a nagy hitelmeg­i I szorítás most kényszerűség. De ez a kénysze­rűség nem állott volna be, ha a nagybankok annak idején a kihitelezésben mértéket tudtak volna tartani. A kis intézetek bűne, hogy aránytalan nagy mértékben vették igénybe a felajánlott hitelt, A reeszkompt az a lejtő, amely a mai nagy bajokhoz vezetett. Országos baj és hiba, hogy az igénybevett hitel nem állott arányban a sa­ját pénzeszközökkel. Egészséges bankpolitika mellett a reeszkomptnak soha sem szabad a saját tőkék kétszeresénél nagyobbnak lennie. Pedig hol tartották be nálunk ezt az egészsé­ges határvonalat? A túlságos hitel útján szer­zett tőkéket pedig csak úgy immobilizálják a kisebb intézetek, mint a maguk tőkéit, mert üzletük nagy expanzácíója és a mindenáron való nyereségprodukció vágya nem engedi, hogy alaposan különböztessenek liquid és nem liquid befektetés között. A hitelválság legna­gyobb oka éppen az, hogy az igénybevett hi­tel jórészt ímmobilis befektetésekre fordítta- tott és most visszavonatván, mindenütt nagy lyukak támadnak, melyeknek betömése nem mindig sikerül. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a hitel túlságos igénybevétele csupán a kisebb intézetek lelkét terheli. Ki kell egyszer őszin­tén mondani, hogy a vezető nagybankok e részben csak ugyanabba a hibába estek, mint a kis intézetek. A kínálkozó nyereségre utaz­va, minden olcsó külföldi ajánlat után kapva kaptak és ezzel az ország hiteléletét egy tel­jesen bizonytalan alapra: a bármikor vissza­vonható külföldi tőkére bízták. A hitelmeg- szoritás éppen úgy sújtja a nagybankokat, mint a kis intézeteket, sőt éppen ez okozza a kicsinyek hirtelen bedugulását. Az év eleje óta mintegy Í50 millió korotík értékű záloglevelet váltottak vissza kibocsájtsó intézeteink a kül­földről, esztelen kurzustartási politikájuk miatt. Penziókban pedig legalább 100 millió külföldi hitelt kellett visszafizetni. A buda­pesti tőkepiacnak tehát 10 hónap alatt mini­málisan 250 milliót kellett a külföldre vissza­fizetni. Mely nagy összeg* a mi viszonyaink közti És ez a nagy összeg részben nem liquid vállalkozásokba volt befektetve végső elem- | zésben A tanulság tehát világos: a miképpen j a kis intézeteknek nem szabad a reesztkompt- hitelt bármennyire ajánlkozzék is nálunk, túl- ságosan igénybe venni, akként a nagy intéze- | teknek viszont nem szabad a rövid lejáratú és labilis külföldi kölcsönpénzeket túlságosan j importálni. A tőzsdekrízís tanulsága a régi nóta: csakis igen nagy tőkeerővel merészkedjünk a tőzs­dére. Speciális magyar tanulsága pedig: a tőzsdén nem lehet mesterségesen árfolyamot csinálni, sem felfelé, sem lefelé. A mindenáron való hausse-spekuláció a végén feltétlenül megboszulja magát, A kereskedelmi válságból merített igazság végül az, hogy a saját erőkön felül való üzlet az összeomlás csíráit viseli magában. Sem túl­ságosan kihitelezni, sem túlságos hitelt igénybe venni nem szabad. Revizor. Nagyobb osztalék. Az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytár­saság csak tavaly emelte föl 16 koronáról 18 ko­ronára az osztalékot. A kedvező üzleti év. mint tőzsdekörökben beszélik, az idén ismét abba a helyzetbe juttatja a vállalat igazgatóságát, hogy a részvényeseknek magasabb osztalékot fizessen. Végleges megállanodás erre nézve még nem tör­tént, de annyi máris kiszivárgott, hogy a jövő évi osztalék legalább 19 korona lesz. A Skoda-művek tőkeemelése. A Skoda-művek e hó 20-án Bécsben tartott közgyűlésén elhatározták, hogy az alaptőkét 30 Biztosítás r ípitészet Közlekedés Bányászat millió koronáról 40 millió koronára emelik fel. h nagyszabású vasmű, amely a monarchia ágyú­szükségleteit is fedezi, a pétervári Putílov-mű- vekben fog részesedni és erre a célra emeli fel az alaptőkéjét. Egyelőre 5 millió korona név­értékű részvényt bocsátanak ki olyképen, hogy minden 6 régi részvény után egy új részvényt ad­nak 500 korona névértéken. A további 5 millió korona részvény kibocsátásának időpontját a közgyűlés az igazgatóságra bizta. Az új részvé- *A®k átvételét a Creditanstalt és a Niederoester- reíchische Escomptbank szindikátusa garantálta, A Budapest-J ózsefvár ősi Bank reorganizálása. A Budapest- Józsefvár ősi Bank és Takarékpénz­tár R.-T., amelyről az utóbbi időben nem a leg­kedvezőbb hírek kerültek forgalomba, e hó 25-ére rendkívüli közgyűlést hivott össze. A közgyűlésen a bank helyzetét akarták orvosolni, vagy pedig a fölszámolást kimondani. A szanálás egyik módja az lett volna, hogy az intézet beleolvad a Lipót­városi Takarékpénztárba, ahonnét egy millió ko­rona reeskompt-hitelt élvez. Minthogy a nagy- részvényesek egy része ellenezte a fúziót, a hirde­tett közgyűlést nem tartották meg és elhalasztot­ták december 5-ére. Értesüléseink szerint, az igaz+ gatóság több tőkeerős tagja nagyobb betétet fog az intézetnél elhelyezni és remélik, hogy így a bank a saját erejéből is kiiábol majd a krízisből, amelybe a pénzpiac súlyos helyzete döntötte. Uj auiomobli-részvénytársaság. Közöltük, hogy uj automobil-vállalat alakult Budapesten Royal Automobil Garage Részvény- társaság cég alatt. Az alakuló közgyűlésen meg­választották Hirsch Albertet elnökké, Pállavicini György örgrófot, Solymossy Jenő bárót és Zichy Béla Rezső grófot igazgatósági tagokká. Az uj vállalat 500.000 korona alaptőkével alakult meg. A francia Renault-automobílok kizárólagos vezér- képviseletén kívül, az aradi magyar automobil1 r.-t, hazai gyártmányú Márta kocsijainak képviseletét vállalta el. A vállalat ügyvezető igazgatói Rei­man Gyula és Podmaniczky Béla báró lesznek, ■ ■ Üzenetek. Élénk és változatos lapot akarunk az olvasó kezébe adni. Ez a cél vezetett bennünket arra az elhatározásra, hogy ezt a rovatot megnyissuk. Nem fogunk várni, amíg megkérdeznek bennünket és — ígérjük — vajmi ritkán fog előfordulni, hogy az, akinek felelünk, a feleletnek túlságosan örülni fog. Természetes, hogy a jelzett programm dacára kézsségesen szolgálunk felvilágosítással még ak­kor is, amikor — tényleg kérdeznek tőlünk va­lamit. 1 Kraxelhúber Tóbiás. 1. Óbuda telekpolitikáját ezídőszerínt dr. Földes Gyula köz- és váltóügyvéd úr intézi, a tőle megszokott főmérnöki segédlettel, 2. Földes dr. specialista, rendes keresete alig van. 3. Sommás már inkább akad. 4. Daloskönyv egy 1-el íratik. — B—y I—n, Walla-ház. 1. V. b. t. t. — legnagyobb sajnálatunkra — elfogyott. 2. Udvari tanácsosság iránti kérvényét nyújtsa be a főpol­gármesterhez. A kérvényben tessék hivatkozni arra, hogy a Szvacsina már régen méltóságos úr, a Brolly is, a Telbisz is, a Lázár is, meg a Bernády is. 3. Nem árt, ha az udvari tanácsokból nehány mintát mellékel a kérvényhez. 4. Piccadillyre ne tessék hivatkozni. Referenciának elég, ha megje­löli a Fővárosi Hírlapot és a budapesti kir. tör­vényszék esküdtbíróságát. — Belvárosi. 1. Grün- baum Miksa. 2. Önként lépett vissza a jelöltség­től. 3. Cserébe magyar nemességet kap. 4. A mun­kapárt elnöke. 5. Gara Illés így akarta. 6. Legyen meg az akarata. — Magy. szab. 50.000. 1. László és Beetz íkénv. dr. E. L. ügyvéd, főv. biz. tagi a föld alá készül a szürke palotákat sülyeszteni 2. A közszüksétfletek kielégítéséről egyedül ő gon­doskodik Pesten. Kiadja: a ..FŐVÁROSI HÍRLAP“ lankiadó-vállalat. Merkantil Nyomda (Havas és Lehner) Budapest, VIII., Német-utca 27. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom