Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-09-25 / 1. szám
8 1912. szeptember 25. Jpar Bénzügy Váííafkozás 'Kere 'Biztosítás r ípitészet 'Közfekebés Bányászat HOL KÉSIK A TAKARÉK- PÉNZTÁRI REFORM? Szép dolog a gazdasági szabadság, szép, de veszedelmes. Nálunk — sajnos — teljes szabadság uralkodik a betétek gyűjtése körül. Sajnos: mert ez a teljes szabadság lehetővé teszi, hogy mindenki, bank, takarékpénztár, hitelszövetkezet, bármily apró és megbízhatatlan, sőt magános egyes személyek is. akik cégtáblájukra kiírják a banküzlet vagy bankár nevet, a nagyközönségtől betéteket fogadjanak el gyümölcsöztetés végett. Ez pedig helytelen és veszedelmes, mert ellenkezik a takarékbetét fogalmával és rendeltetésével amely változatlanul eg^be van forrva a teljes szekuritással és liquiditással. Annak, aki íelruháztatik a betétgyűjtés jogával, a következő kellékeket kell magában egyesítenie: először legyen tőkeerős, hogy saját tőkéje megfelelő arányban álljon a reája bízott betétekkel: egyébként üzletét vagy annak túlnyomó részét idegen pénzzel fogja lebonyolítani; másodszor: a betétek egy elég tetemes hányadát helyezze el rögtön esedékes és gyorsan pénzzé tehető értékekbe, sőt tartson otthon állandóan oly nagy pénzkészletet, amely esetleges arányban áll a betétekkel. Ez az úgynevezett mobilitás csakis nagyobb, saját tőkével rendelkező intézetnél lehetséges: harmadszor: a reá bízott betétek kamatozó kihelyezése abszolút biztos módon történjék, mert a betét természete kizárja a kockázatot. Világos tehát, hogy az oly égetően sürgős takarékpénztári reform keretei e kellékek biztosításával és megvalósításával állapítandók meg. A mi egyúttal azt jelenti, hogy Magyarországon meg kell csinálni a takarék- pénztári intézményt, mert bármily furcsának lássék: ebben a sok takarékpénztárral megáldott hazában talán egyetlen egy igazi takarékpénztár sincsen. Tiszta takarékpénztár, az a szociális intézmény, mely csak a tömegek tőkecryűjtő. kedvének fokozására van hivatva, mely kizárólag takarékbetéteket fogad el és ezeket a szekuritás és likviditás követelményeinek szemmeltartásával gyümölcsözted, kizárva minden riszkáns vállalkozást, nálunk mind a mai napig nincsen. Nálunk a takarékpénztár elnevezésű intézet is bank, mely a credit mobilier és a credit foncier minden ágazatát kultiválja, sőt iparvállalatokat financiroz és parcellázásokat végez a betevők garasaiból. Ennek véget kell vetni! Az élet, a tapasztalat mutatja, hogy a betétek biztonságát nem szabad az egyének lelkiismeretére bízni, hanem intézményesen meg kell alapozni. Az elég gyakori kis bankbukások mutatják, hogy a betevők pénze sok helyen Csáky szalmája, és rettenetes csak rágondolni is, hogy akárhány áldozat egy élet munkásságának gyümölcsét elveszítheti azért, mert az állam a betétek körül a teljes szabadság politikáját követi. Ilyen katasztrofális esetekben aztán mindig hallunk gyönyörű frázisokat a kis emberek filléreiről, az ártatlan áldozatok tönkjéről, de az államhatalom ez esetekkel szemben is úgy viselkedik, mint a dölyfös milliomos, aki azt mondta szolgájának, hogy dobja ki a koldust, mert megszakad a szíve. A betétek biztonságáról való hatósági gondoskodás nálunk annyival is sürgősebb, mert a közvélemény egész helytelen irányítása folytán a takarékbetét intézménye rossz irányba terelődött. A kis intelligenciájú betevők, a nép széles rétegei ugyanis folyton csak azt hallják, hogy a nagybankok csak nyúznak, uzsoráskodnak, tiporják a kis embereket és kevés kamatot fizetnek. A csekély kritikájú tömegek tehát természetesen predesztinálva vannak arra, hogy betéteiket inkább kis bankocskákba vigyek, melyeknek altruizmusáról hallanak megható dajkameséket és ahol fél vagy negyed százalékkal több kamatot kapnak. Hihetetlen e részben a népiélek naivitása. A legcifrább és tragikumuk mellett is humoros esetek mutatják, hogy a nagyobb kamatozás lépj éré hogyan megy rá a kisebb intelligenciájú ember- A Pesti Hazai Takarékpénztár egy portása öröklött 5000 koronáját kiveszi a Hazaiból és fél százalékkal nagyobb kamatozás kedvéért átvitte a bukott Törlesztési bankba. Lehet, hogy azóta már megkapta, de lehetséges lett volna, hogy elveszti. Évi 5 korona pluszért kockáztat tehát 1000 korona tőkét. Még furcsább eset, de való tény: az Osztrák-magyar bank szolgái betéteiket a tönkrement Kölcsönös Segélyző egyletbe vitték. Emberek, akik nap-nap után milliókat cipelnek be-ki a nagy bankokba és nagybankokból, kiknek mestersége a pénzüzlet, akiknek tehát distingváini kellene tudni a jó és kevésbbé jó intézet közt, a Kölcsönösbe viszik betéteiket. Most sirathatják és üthetik bottal a nyomát. Ehhez nem kel! kommentár. Éppen a tömegpszichének ez az eltévelyedése, a kritika hiánya, az óvatosság mellőzése írja elő parancsolólag, hogy a takarék- pénztári reformot tovább halogatni nem szabad. Törvénynyei kell megcsinálni azt, ami nincs: a tiszta takarékpénztárat. Addig a betétek elvesztése mindig Damokles kardjaként fogg függni a magyar kistőkések feje fölött, A kofák, kocsisok és szolgák filléreit megóvni van legalább is oly fontos szociális érdek, mint a záloglevelek fundáltságáról való gondoskodás. Miért, hogy az állam biztosítja a záloglevelek szekuritását törvénynyel és nem biztosítja a takarékbetétekét? Vájjon igaz talán a szocializmusnak az a tanítása, hogy a törvényeket a vagyonos osztályok maguknak csinálják és ezért alhatik nyugodtan a gazdag záloglevél-birtokos, de reszketnie kell a szegény kis takarékgyűj- tőnek? Oly országban, ahol a kisember inkább a kisbankba, a zugintézetekbe viszi a pénzét, mint a nagy, biztos intézetbe; ahol a pénzdolgokban ekkora tudatlanság és vak butaság grasszál a kis felett gyámkodnia kell az államnak és ezt máskép nem teheti, mint a betétek gyűjtésének és kezelésének törvényes korlátozásával. Azt a liberalizmust pedig, amely szegény emberek pénzének elspekulálására képesíti a kocabankokat és a lelkiismeretlenséget ráereszti a tudatlanságra, vigye el az ördög. Bari Ágost. ERSSiEEíEEEElSSíSBKKöíSffiSHHREElSBKiZÖESSÜSEBBHEaS'EEHEBKEIlfflSHE'» Miért rosszak a pénzviszonyok ? Bankdirektorok, közgazdasági Írók, szakmabeliek és laikusok mind hozzászóltak már ehhez a fontos kérdéshez s a közönség mohó érdeklődéssel lesi a pénzpiac feszültségéről szóló híreket. A Fővárosi H i r 1 a p tudósítója előtt közgazdasági életünk egyik kitűnősége a következő nagyérdekű fejtegetéssel válaszolt a címbeli kérdésre: „Természetes dolog, hogy a nagybankoknak a pénztárai most sem állanak üresen. A krizis onnan keletkezett, hogy a külföld visz- szavonta azokat a tőkéket, amelyekkel eddig az ország pénkészletét gyarapitota. Ennek az oka pedig részben az volt, hogy a külföldi tőkések külföldi vállalatokba fektették a pénzüket, részben pedig az, hogy a Balkánnal való szomszédságunk miatt féltik a pénzüket, így történt, hogy a nagybankok, amelyek eddig 2 és fél—3%-ot fizettek a francia és más külföldi tőke után, amelyet azután idehaza 5 és fél—6%-ra helyeztek el, nincsenek abban a helyzetben, hogy nagyobb hiteleket nyújtsanak. Annál kevésbé, mert hiszen köztudomású, hogy óriási gondot okoz nékik a külföldről tömegesen visszaözönlő záloglevelek és kölcsönkötvények beváltása, az árfolyamok mesterséges fenntartása. Ez a törekvésük lekötve tartja egész pénzkészletüket. Nyílt titok, hogy egyik legnagyobb pénzintézetünk 40- -50 millió koronát helyezett el külföldi bankoknál 2%-os kamatra, azzal a rendeltetéssel, hogy ez az összeg a mondott célra fedezetül szolgáljon.“ A Magyar Jelzálog-Hitelbank igazgatósága az intézet részvényeseit október 3-ára rendkívüli közgyűlésre hívta egybe, hogy felhatalmazást kérjen 60,000 darab egyenként 100 aranyforintra == 250 frankra = 202.5 német birodalmi márkára szóló új részvény kibocsátásával keresztülviendő tőkeemelési műveletre. A befizetett részvénytöke ezidőszerint 200,000 darab részvényre felosztva 20,000.000 aranyforintot = 50 millió frankot = 40,500.000 német birodalmi márkát tesz ki s így a tervezett új kibocsátás folytán 26,000.000 aranyforintra = 65 millió frankra = 52,650.000 német birodalmi márkára lesz emelendő. A Jelzálog-Hitelbank 1901 óta nem emelte fel alaptőkéjét, míg a többi jelentékeny intézetek ismételten nagy tőkeemeléseket foganatosítottak. Ezzel szemben a bank zálog- lvél és kötvénykibocsátása 1901 óta megkétszereződött és a címletek állománya jelenleg meghaladja a 650.000.000 koronát. A tervezett tőkeemelés abba a helyzetbe hozza az intézetet, hogy működési körét tovább fejlesztheti és feltehető, hogy az osztalék az emelt tőke után is állandóan az eddigi marad. Az új részvények a külföldi, különösen francia piacokon készséges felvételre számíthatnak. Az a francia pénzcsoport, mely évek hosszú sora óta közeli viszonyban áll a Jelzálogbankhoz és igazgatóságában is képviselve van, lesz hivatva a tőkeemelési művelet keresztülvitelére. Egy törpebank bajai. A Közgazdasági Hitelbank igazgatóságában több változás történt, A bankot másfél esztendő előtt alapította dr. Kovács Andor fővárosi ügyvéd, az azóta tönkrement F a 1 u d i és Rosner cég támogatásával. Később a bank üzleti összeköttetésbe lépett a L a c z k ó és Popper céggel, amelytől jelentékeny visszleszámítolási hitelt élvezett. A régi igazgatóság, hír szerint, vonakodott az általa jegyzett részvények teljes összegét befizetni s visszalépett az intézet vezetésétől. Az új elnök Ivánka Imre országgyűlési képviselő, ügyvezető-igazgató Fenyő Ernő. Hói késik a családi pótlék? A magyar állam- vasútaknál és a Kassa—oderbergi vasútaknál már hónapok előtt életbe léptették a családi pótlékot. A délivasúti alkalmazottak is kérelmezték ezt igazgatóságunknál, de eddig semmi választ nem kaptak. A hangúlat emiatt rendkívül nyomott és a délivasúti vonalak mentén levő kerületi szövetségek: Budán, Fehérváron, Kanizsán, Barcson, Szombathelyen és Sopronban október 6-án rendkívüli közgyűlést tartanak, amelyen a családi pótlék ügyében állást szándékoznak foglalni. Uj memorandumot terjesztenek majd az igazgatóság elé és ha azután is süket fülekre találnak, az alkalmazottak a legelkeseredettebb harc felvételétől sem riadnak vissza.
