Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-11-13 / 8. szám
6 Budapest, 1912. november 13, Jpar Pénzügy Váttafkozás Keresgetem Érdekeink a Balkánon. A „tengerre magyar“ jelszónak méltó pen- dantja a „Keletre magyar". Régóta tisztában vagyunk azzal, hogy elsősorban földrajzi fekvésünk, másrészt a Balkán-államoknak iparilag fejletlen volta, bennünket predestinál arra, hogy ipari termékeinkkel a Keleten megvessük lábunkat. Textilipari ‘cikkeinknek úgy az annektált tartományokban, valamint a Balkán egyéb államaiban sikerült éveken keresztül tartó, szorgalmas és buzgó fáradozással meglehetős piacot teremteni s csak a Szerbiával éveken keresztül folytatott vámháború következtében veszítettük ei ezt a piacot, amelyet mai napig visszahódíanunk nem sikerűit, mert Német-, Francia- és Olaszország, felhasználva a kedvező alkalmat, reá tette a kezét e piacra s ma Szerbiának kereskedői új összeköttetésekkel bírván, a vélünk való kereskedelmi viszonyt felújítani, erre nem sok szükségük lévén — nem igen óhajtják. Ebben leli magyarázatát az, hogy Magyarország kereskedelme Szerbiában alig, i ellenben túlnyomó- részt Romániában, Bulgáriában és Törökországban van érdekelve. E Balkán-államok között legkonsolidáltabb viszonyokkal Románia bír. Tisztán agrikultúr állam, textilipari cikkekben szükséglete óriási és minthogy e szakmában számottevő gyárai nincsenek, természetesen kénytelen e cikkeket import által megszerezni. Ez az iparág termékeit szívesen fedezte Magyarországból. Az utolsó három esztendő jó termése anyagilag előnyös helyzetbe juttatta az országot; szükséglete nagyon megnövekedett s ez az oka annak, hogy Magyarország kereskedővilága ez idő szerint meglehetősen nagy összeggel van érdekelve Romániában, E sorok írója ezelőtt két héttel, tehát már a háború kitörése után, Romániában és Bulgáriában tartózkodván, a helyszínen kisérhette élénk figyelemmel az eseményeket s konstatálhatta, hogy dacára annak, hogy Románia senkivel háborúban nem áll, mégis annak hatása alatt, közgazdaságilag óriási csapást kénytelen elszenvedni. Ezen országnak ugyanis felvevő és fizetésképessége tisztán és egyedül attól függ, hogy egyetlen exportképes anyagát, azaz a gabonáját, ősszel, kellő időben és kellő áron tudja eladni. Gabonapiacáról pl. elég annyit megemlítenem, hogy óriási forgalmú kikötővárosaiban, mint Brailában és Galatzban a világ minden számottevő gabonavásárló cége képviselve van és kikötőiben a nemzetközi hajók egész raja szedi magába rendszerint Románia búzáját. A háború kitörése óta nincs e városoknak forgalma s kihaltak kikötői. A gabonavásárlást beszüntették, mert nem akadt hajó, amely a küldeményeket elszállítaná; görög és orosz hajók beszüntették járataikat s az angolok még kétszeres fuvardíj ellenében sem hajlandók a rakományokat továbbítani. Galatz kikötőjében 100,000,000 frankért fekszik gabona beraktározva, mely árú nem továbbíthatva, holt tőkét képvisel. Ilyképpen a legnagyobb és legbiztosabb pénzforrás elapadása rettenetesen bé- nítólag hat az egész kereskedelemre. Ezen szerencsétlen körülményhez hozzájárúi még az is, hogy Romániában az első török vereségnek hírére mindenki tisztában volt azzal, hogy a háború részükről elkerülhetetlen és bizonyára a politikai és a gazdasági viszonyok ily- kép való alakulása bírta reá a bankokat arra, hogy a hiteleket, —. nem, mint nálunk lassan- .ként, — hanem egyszerre, máról-holnapra. megvonják; a váltók leszámítolását ugyancsak minden átmenet nélkül beszüntessék. A hatás, amit ezen gazdasági depresszió Románia kereskedői világában előidézett, irtózatos. Az egész kereskedői világ kétségbeesetten és bizonytalanúl tekint a jövőbe és csak azt remélték, hogy a háború gyors lefolyású lesz és a viszonyok hamarosan javúlní fognak. Sajnos, ebbeli reményükben csalatkoztak. Romániának kereskedői azonban igyekeznek becsületesen megállaní helyüket. Azok a híresztelések, hogy a kormányt moratórium megadására kérték, nem valók. Nagy megerőltetéssel és óriási küzdelemmel igyekeznek eleget tenni kötelezettségeiknek, mindazonáltal a fizetésképtelenségek egész tömege keletkezett már s ha további bonyodalmak származnának — amire sajnos, oly alapos kilátások vannak —- és a helyzet rövidesen nem javul, el lehetünk készülve arra, hogy bennünket, magyar gyárosokat és kereskedőket a román piacon nagy veszteség fog érni. Románia gazdasági helyzetének ily válságosra való fordulása már-már felér egy vesztett csatával, melynek áldozatai közé, sajnos, hazai kereskedőink közül is sokan jutnak, Bulgáriában érdekeltségünk jóval kevesebb. A helyzet itt sem nyújt még olyan világos képei, mert a moratórium időtartama alatt nem lehet még megítélni, hogy a háború lezajlása után ki fog fizetni, ki nem. Annyi tény, hogy ezen ország a háború megvívásához odaadta minden erejét és városai kihalt területekhez hasonlók, melyekben megszűnt minden élet, forgalom, munka. Csak aggok, nők és gyermekek maradtak odahaza, kiknek szemeiben, — nem, mint hiresztelik, — az öröm és a lelkesedés lángja ég, hanem a könny, nyomor és bánat szántja a barázdákat arcukon. Az üzletek javarésze zárva, a bankok nem kevésbé. A drágaság napról-napra nagyobb s a pénzhiány oly mértékű, hogy az idegeneket, akik odavetődnek, valósággal dédelgetik, hogy minél több pénzt lássanak tőlük. A háború lezajlása után bizonvára évek kellenek majd ahoz, míg a gazdasági élet ismét rendes mederben folyik s a külföldi hitelezők pénzeikhez juthatnak. Az egyelőre engedélyezett három havi moratórium ki tudja, hányszor lesz majd meghosszabbítandó s a harctéren elesett soksok kereskdő ki fogja tolni moratórium nélkül is a fizetést, — az idők végtelenségéig. Törökország — a négy oldalról megtámadott szegény nép — nem adott adósainak moratóriumot és ezek becsületesen fizettek is, Igaz, előkelőbb kereskedői, túlnyomóan idegenek s elég rosszul tettük, hogy ezt a piacot nem dolgoztuk meg intenzivebben, viszont az is igaz, hogy emitt volt a verseny a világ többi ipari államaival a legélesebb. Összefoglalva az elmondottakat, sajnos, konstatálni vagyok kénytelen, hogy a Balkánnak háborúban álló államaiban és Romániában anyagi javaink veszélyeztetve vannak s csak a békének gyors megteremtése tudná még némileg fejünkről elhárítani a csapást. A jövő kritikus és bizonytalan. Hazai iparunknak oly nagy érdekei még sohasem forogtak kockán, mint épp e pillanatban. A bizonytalanság nem tarthat sokáig. A kocka jobbra, vagy balra eldől. Adja az ég, hogy minél jobbra dűljön, MORVAY IZSÓ a „Magyar Kender- és Lenípar Részvénytársaság“ igazgatója. Rnnilfinri bnlliáns ékszerek Schönwald nuyyuyu Imrénél, Deák Ferenc-u. 21. Biztosítás r Építészet Közíekeöés Bányászat Lánczy Leó ünneplése. Tíz nap óta kegyelmes úr az ország első finánc-kapacitása és tiz nap óta egymásnak adják át Lánczy Leó ajtajának a kilincsét a kü- lömböző testületek és egyesületek küldöttségei, amelyek valóságos bucsujárást rendeznek, hogy ragaszkodásuknak, szeretetüknek, nagyrabecsülésüknek Lánczy Leó személye iránt kifejezést adjanak. A külföld is nagy tömegét szállítja a gratulációknak. Poincaré francia miniszterelnök az elsők között volt, aki meleghangú táviratban üdvözölte a Kereskedelmi Bank elnökét legfelsőbb kitüntetése alkalmából. Ebben az üdvözlésben, amely Lánczynak, az européernek, a széles látókörű, nagy műveltségű embernek szólott, nem pedig a finánczseninek, a bankárnak, a Fővárosi Hírlap múlt számbeli megemlékezése döntő bizonyítékát találja. Általános Iparbank R.-T. A f. hó 14-én megtartandó rendkívüli közgyűlésen az igazgatóság a társasági alaptőkének két és fél millió koronával való felemelését fogja javasolni. Az újonnan kibocsájíandó címletek elhelyezése, mint értesülünk, teljesen biztosítva van, miután az igazgatóságnak a jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi helyzet mellett is sikerült oly konsor- cíumot megalakítani, mely a törzsrészvényesek által visszavásárolható 2 és fél millió korona névértékű uj elsőbbségi részvények átvételét magára vállalta. A háború vámszedője. A háború borzalmai mindenkit iszonyattal töltenek el, csak egy ember akad, aki önelégült mosollyal dörzsöli kezeit: Manfréd mester, a csepeli halálgyár tulajdonosa. A háború vámszedője ő, akinek busás jövedelmei a Balkánon kiöntött vér arányában szaporodnak. A román hadügyi kormány most is tiz millió 93-as modellű Manlicher- töltényt rendelt meg Weisz Manfréd gyárában. A csepeli halálgyár éjjel-nappal üzemben van, hogy a gyilkos patronokat mielőbb leszállíthassa. Pecsétgyár Rákospalotán. Úgy értesülünk, hogy egy fővárosi gyógyszerész, aki most tért vissza hosszabb külföldi tanul- mányutjáról, legközelebb Rákospalotán állami támogatással gyógyszerészostya- és pecsétviaszgyá- rat építtet, amely működését tavasszal fogja megkezdeni. Az alapításban résztvesznek a fővárosi gyógyszertártulajdonosok is, Rákospalota nagyközség pedig olcsó telekkel támogatja a vállalkozást. Mindkét cikkben eddig kizárólag import utján nyert kielégítést a szükséglet. Elektro-mechanikai Részvénytársaság. A Hun- gária-Bank helyiségében a minap volt az alakuló közgyűlése az Elektro-mechanikai Részvénytársa- ság-nak, amelyet magyar tőkepénzesek a jóhirü berlini A. B. Carter et Co G. m. b. H. berlini villamos reklámvilágitások gyára közremüködésévél alapítottak 510.000 korona alaptőkével. Az igazgatóság tagjai: gróf Zichy Géza Lípót (elnök), gróf Sztáray Sándor, Fidschi Sándor, Kugler Al- bert (alelnök), Wenk Jacob (a berlini Carter-cég tulajdonosa) és Bolz Keresztély. A felügyelő-bizottság tagjai: dr. Aczél János, Aczél István, Vermes Miksa és Maurer György. Jogtanácsos dr. Brüll Dániel. Az Elektro-mechanikai Részvénytársaság a birtokában levő szabadalmak alapján modern villamos reklámvilágitásokat fog berendezni Budapesten, Bécsben és a monarchia egyéb nagy városaiban. □■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■1B|B11BB1B11BBII11I1,,1BBB11 Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. Merkantil Nyomda (Havas és Lehner.) Budapest, VIII.* Német-utea 27. szám.
