Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-30 / 6. szám
2 korona nyers jövedelemből 544.344 korona (4.5%) lesz a tiszta jövedelem. Végűi a 685.000 koronára előirányzott Népszálló eddig 1,099.000 koronába kerül és itt a bevételt 336-700 koronában, a kiadást 263-160 koronában, a tiszta jövedelem tehát 73.000 koronában (6.6%) vették föl. Latolgassuk a fontieket. Mindenekelőtt szembetűnik az egész akció szűk kerete, mely már maga is elárulja, hogy a lakásínség enyhítésére nézve tett fővárosi művelet nem volt komoly cél, csupán más szándékok cégére. Mert azt csak el nem hiszi senki, hogy egy nagy városban, ahol kerek 180.000 a lakások száma, 5000 lakással, amit apránkint építettek, a lakásínséget momentán, vagy pláne tartósan orvosolni lehetne! Hátha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a városi lakások nem is hathattak a kínálat olcsóságával sem! Lesznek, akiket meg fog lepni az az állítás, hogy a városi lakások sem olcsók. Hogyan lehet ez? — fogják kérdezni, hiszen a közgyűlés kimondta volt, hogy a fővárosnak nem szabad a lakásaival nyerészkednie, csupán arra kell szorítkoznia, hogy az építkezésbe fektetett kölcsönpénzének kamatterhet kapja meg. A házakat ugyanis a nagy francia kölcsönből építették. Sajnos, a tapasztalat azt bizonyítja mosL, hogy a közgyűlés kikötése egyoldalú M így károsan jóhiszemű volt. Bárczy István és szállítói ugyanis hűen megfogadták az akció kivitelénél azt a parancsot, hogy az építkezésből a fővárosnak nem szabad hasznot húznia. Nem is fog húzni- Amellett azonban a lakások sem olcsók, bár mindenkit meglephet, hogy azoknak az adómentes házaknak a nyers jövedelme milyen mélyen alatta áll a budapesti hasonló árszabásit magánkórházak jövedelmének. A rejtély megfejtését abban a jó viszonyban kell keresni elsősorban, ami a mai fővárosi rezsim és a favorizált téglakartel között fennáll. A főváros összes árlejtéseit ugyanis mostanában úgy írják ki, hogy az épitővál- lalkozó köteles az építéshez szükséges téglát a téglagyárak maffiájától, a Közönséges fali téglákat árusító r. t.-tói vásárolni, illetve 1912. október 30 i annak a téglaárait kalkulálni belé a benyúj- j toti költségvetésekbe! ; Mit jelent ez? Azt, hogy a főváros maga í támogat a közzel szemben egy olyan ártalmas szövetséget, amely ma 46 koronáért meri diktálni a tégla ezrét, ugyanakkor, midőn a sokkal nagyobb munkabérrel dolgozó német téglaipar Berlinben 27—30 koronáért, Kölnben 23—24 koronáért és Stettinben 17—19 koronáért árulja a prima tégla ezrét! A gázgyár és a villamosmű építését nem is számítva, a főváros a téglakartelt eddig közel 150 millió darab tégla szállításához és ezen a réven harmadfél millió korona jogosulatlan haszonhoz juttatta! Eltekintve attól, hogy ezt 1 az összeget meg lehetett volna takarítani, már I azért is bűn a téglakartelt támogatnia a fővá- j rosnak, mert ez a szipolyozó szövetség évente 450 millió darab téglát ad el és túlkö- vetelésébe bele döglene, ha nem tartanák I benne a lelket a főváros középitkezései- A téglagyárosok harácsa az első cél, amivé j a lakásínség elleni akció a gyakorlatban eltor- I zult. Természetes, hogy az építész, aki ebből I a rossz és drága téglából már jó példát meríthet, szintén arra törekszik, hogy Bárczy \ István szociális politikájából ő is búsás hasznot húzzon. Ezek az építész urak, akik kitünően tudnak bánni a fővárossal és ezért a főváros urainak különös kegyében részesülnek, ajánlatukban a legolcsóbbak, legtetszetősebbek és legcsábitóbbak. De mihelyt Bárczy István álművész barátai benne vannak a munkában, csakhamar jelentkeznek az új ötletek, az új megfontolások, szóval lassankint kiderül, az eredeti tervvel lehetetlen kielégítő munkát produkálni. így gyártják a Városháza barátai mesterségesen a hiteltullépéseket. I Sebaj, — mondják azoknak, akik esetleg ! a túlzott teher miatt aggodalmaskodnak, — \ a ház költségvetésének mérlege azért aktiv fog maradni. így beszélnek aztán azok a j vakmerő, a józan észszel, a tapasztalással j ellenkező házmérlegek, melyekben a Város- ■ háza pirulás nélkül hiszi el építész barátai- I nak, hogy a fővárosi bérházak jókarbantar- 1 tása csak 1-2%-ba, a pusztulásnak még jobI ban kitett kislakásoké pedig csak 1%-ba ke- J rűl! Magánfélnek nem mernének ilyesmit a I hasába beszélni és ezt Budapesten ma nem is hiszi el senki a polgármester uron kivűl... A gyakorlat persze nem törődik a hiedelmekkel és ez az oka, hogy a fővárosi bérház- épitő akció anyagi csődjét már nem lehet takargatni. Ki fog derülni, hogy a főváros, bár maga sem jobb a házbéruzsorásoknál, még sem tudja a kölcsönpénzből és a saját telkén I épített bérházakat amortizálni. Évente fokozódó összeget kell ráfizetnie, csak, mert a : házi építőknek búsás hasznú építkezési meg- \ bízásra volt szükségük és erre a célra a polgármester ötletessége és találékonysága a ! „lakásínség enyhítését“ eszelte kiHát a világgá kürtőit sikerű és boldog-bol- í (Jogtalannak mutogatott Népszállójával hogy áll a főváros? A Népszálló, mint említettük, közel félmilliós hiteltullépéssel épült föl s azt hiresztelték róla, hogy a szociális cél szolgálata mellett épp oly jövedelmet fog majd hajtani, minit a lemásolt hasonló külföldi intézmények. Ámde mig a londoni és bécsi népszállók 4, illetve 4.6%-ot jövedelmeznek tisztán, addig a Népszállóval űzött spekulációk Budapesten azt eredményezték, hogy a megnyitás óta már eddig eltelt n3mlcadfél hónap alatt meglepő nagyságú deficittel kell itt is számot vetni. Eddig ugyanis a szálló nyers bevétele 54.372 korona volt, az élelmezésből eredő bevétel pedig 84.300 korona. Az egész bevétel tehát eddig 138-972 korona volt. ami a2 évi 263.160 koronában fölvett, de a gyakorlatban ennél nyilván többre növekedő évi kiadással aligha lesz arányban az üzleti év elteltével. A Népszálló sem fogja tehát amortizálni a belé herdált fővárosi pénzt. Ne folytassuk. Jön az őszi városatyaválasztás, aki különb fővárosi kormányzatot követel a mostaninál, az juttassa ezt az urnánál kifejezésre. ilrony, ezüst mííipari cikkek Schömld Imrénél, Deák Ferenc-utcaZI. Városatyák, ha választónak. A karzat publikuma között dús női hajzatok virítanak. Vájjon kiknek szól a tömeges hölgyjelenlét: az elöljáró-jelölteknek vagy a plébánosjelölteknek? Rupp Lászlót kivánja-e a tömeg hallani, vagy pedig Aranyszáju Jánost, a papot? Mert hogy az urnából csakis e kettőnek a neve kerülhet ki, abban még a legvadabb outsider-szavazók sem kételkednek. Pláne akkor, amikor az elnök jelenti, hogy sokkal többen léptek vissza, mint ahányan a két állásra pályáztak. A visszalépettek között volt egy Z é 11 i g e r Vilmos nevű úriember is. Plébános akart lenni, de a Hock-hivők ráfogták, hogy zsidó. Elkeseredésében visszalépett, de még így sem akadályozhatta meg, hogy 63 hitsorsos rá ne szavazzon. A végén Hockot is, Ruppot is megválasztották. Hock nem jött el, de Rupp László hűséget esküdött a királynak. I. Ferenc Józsefnek jó napja volt... Amig ehhez az eredményhez eljutottak, előbb egész csomó bejelentésen, apró-cseprő tanácsi előterjesztésen ették keresztül magukat a városatyák. Az állatkerti beszámolóról azt mondotta Waigand József, hogy az nem más, mint a számokkal való játék. Jó szerencse, hogy Márkus tanácsnoknak az lesküdtszéjk előtt akadt egy kis dolga (jaj, de rossz dolog volt!), különben nagyon fájt volna neki, hogyan cse- pülik az ő dédelgetett állatkáit. Feleki Béla meg is sajnálta és hatalmas védőbeszédet mondott az előterjesztés érdekében. Észre sem vette senki, máris csekély harmincezer koronával pártolta a közgyűlés a hazai szoboripart. Róna József a szerencsés nyerő, az állatok sürgősen kértek egy szép szobrot a várostól, meg kellett venni az egyetlen raktáron levő darabot. I Költségfedezeten, vízcsőfektetésen, túlkiadá- I son és kegycHjazáson keresztül végre Fock tanácsnokhoz jutottunk, aki a sétányőrök lakásbéréről és az óbudai főgyűjtőcsatornáról tar- I tott előadást. Amikor végeztek, átadta a helyét I A 1 m á d y tanácsnoknak. Almádynak még le sem járt a szabadsága, de oyasféle hírek kezdtek róla keringeni, hogy nyugdíjba vonul, mire I megharagudott és azt mondta, hogy elmegy, 1 ha kell, de siettetni nem engedi magát. És nem engedte magát siettetni akkor sem, amikor a cselédotthonról tartott szűnni nem akaró előadást. Pedig a városatyák kezdtek türelmetlenkedni, várták a vitézi tornát, amely Almády után csakhamar kifejlődött s amelyben jók voltak P i p e.r k o v i c s Bátor tanácsnok, N e u- mann Árpád, Ballagj Aladár és H ii v ö s Iván. Neumann Árpád kerek egy hónappal ezelőtt az iránt érdeklődött, mióta terjed ki Bécsbe is a B 0 d a Dezső hatásköre és mit keres a sok csendőr Budapesten. Neumann Bárczy Istvánt kérdezte, de helyette Piperkovics felelt, aki már a nevénél fogva is Bátor ember. Fel is olvasott egy tucat paragrafust, abból bizonyította, hogy Boda azt teheti, amit ő akar. Neumann viszont a „tények elsikkasztása“ című új bűnnel vádolta a tanácsost és olyan éles hangon kelt ki a Lukács-kormány ellen, hogy a különben nyugodt temperamentuméi Taub- ner Vilmost elhagyta a béketűrése és odavágta Neumann fejéhez: — Drinápoly körül lövöldöznek és Ön most rendőrökről és csendőrökről szaval! Neumann azért csak tovább beszélt, amig ki nem fogyott a szóból s amig meg nem unta Hajdú Marcellt és a többi közbeszólókat. Pi- perkovits tanácsnok most Ballagd Aladár felé fordult és magyarázta, hogy a pesti rendőrség egy mintaintézmény, amelyet nem illik a vérengzés vádjával illetni. Szó se igaz, mondta, hogy a rendőrök a kardjukat használták volna a múltkori tüntetésnél. — Szóval hallucináltam — mondotta Ballagj. — Talán a világon sem voltam, amikor mellettem lecsapott a rendőrkard. Talán most sem vagyok a világon. — Bár úgy volna — kívánta H ti v ö s Iván és ettől kezdve valóságos szellemi párbaj folyt le Ballagj és Hűvös Iván között. Ballagi azt mondta: — Valamennyi lapban volt revolverlövés, csak a rendőrség nem hallotta volna? Hűvös Iván válaszolta: — Tanár úr, a lapok jobban értik a dörgést, mint á rendőrség. — Ön kitűnő vezérigazgató, de rossz hazafi — méltatlankodott Ballagi. — Ön pedig kitűnő hazafi, de rossz tanár — vágott vissza Hűvös Iván. Szerencse, hogy a párbajsegédek közbeléptek, különben még kárt csináltak volna egymásban Ballagi és Hűvös. A tanács válasza fölött szavaztak a végén a városatyák s akik elfogadták a választ, az el nem fogadókkal együtt sem voltak annyian, mint az óvatos iilvemara- dók. A polgármester pedig, aki Neumannak Pi- perkovits tanácsnokkal iizentetett, a ceglédi vámsorompót sokkal jelentősebb ügynek ítélte I és maga válaszolt ebben a dologban egy inter- 1 pellációra. j Miután még Reiner Ede fürdőpolitikai I szempontból szólt hozzá a nyílt piacok nyílt I kérdéséhez, VaszilieviLs alporgármester I azt mondta, hogy: — Gyerünk tovább, uraim! ■ És a városatyák megértették a gyöngéd cel- I zást. Szó nélkül tovább mentek.
