Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-23 / 5. szám
6 1912. október 23. Jpar Pénzügy Váfíaíkozás Kei eskeöefem 'Biztosítás r íp ítészét Közfekebés Bányászat Kivitelünk és a háború. | Vélemények, nyilatkozatok. A Balkán-háborúnak egy másik, rendkívül fontos vonatkozására hívtuk fel a magyar köz- gazdasági világnak néhány számottévő tényezőjét. Arra, mennyiben befolyásolja a háború a Kelet felé, különösen pedig a Kelet háborús államai felé irányuló kivitelünket? A leközölt nyilatkozatok egyértelműen úgy szólnak, hogy a magyar közgazdasági életnek számos ágát súlyosan érinti a háború, mert a forgalom akadályokba ütközik, a Keleti piac vevői pedig rosszak. A nyilatkozatok a következők: BÉR GYULA a Magyar Bank- és Kereskedelmi r.-t. kiviteli osztályának igazgatója: A háborúban résztvevő Balkán államokba tényleg lényegesen kevesebbet exportál az ország, mint azelőtt. Ennek az oka azonban nem a szállítás nehézsége, mert a forgalom lebonyolításának nincsenek leküzdhetetlen akadályai. A baj ellenben az, hogy a kereskedők és iparosok nagy részét a háborús mozgalmakban való aktiv részvétel teljesen leköti, nincs tehát kivel üzletet kötni. Hozzájárul még a háborúnak az a természetes következménye, hogy a hitelélet ezekben az országokban egészen labilis alapon áll. Ktilfödi ember nem kockáztathatja meg az üzleti összeköttetésből származható, sőt csaknem biztosan bekövetkező (veszteségeket. Szerbiával, Törökországgal és Bulgáriával most csakis készpénz ellenében lehet i üzletet kötni, másképen nem. A mi intéze- i tünk gépeket szállít nagy mennyiségben a Keletre. Természetes, hogy a jelenlegi viszo- j nyok között a szállítás, szünetel. FUCHS ALADÁR, a Magyar Fakereskedök Hitelintézete r.-t. vezérigazgatója:- A waggonhiány egyre érezhetőbb, a tengerhajózás pedig szünetel. A Balkán államokba való szállítás tehát még akkor is nagy nehézségekbe ütköznék, ha a háborü folytán az ottani vevők bonitá- i sába vetett bizalom nem rendült volna meg. Jelenleg Szerbiába, Törökországba, • Bulgáriába és Montenegróba egyáltalá- I ban nem szállítanak fát Magyarország- j ból. Románia felé is erősen megcsappant j a kivitel, mert a fapiac rendkívül beteg i ott, az emberek egymásután kérnek moratóriumot. Fakereskedőink remélik azonban, hogy az ideiglenesen elveszett • piacokért bőséges kárpótlást találnak Olaszországban, ahol az építkezés hihetetlenül fellendült. Olaszország felé legújabban Fiúmén és Trieszten keresztül történik a magyar fa exportálása. KERÉNYI EMIL, az Első Magyar Papíripar r.-t. igazgatója: — A magyar papíripar erősen érzi a Balkán háború káros hatását. A harcban álló országok jelentékeny kiviteli piacát képezték papírgyárainknak s ez az összeköttetés most teljesen megszűnt, amit még súlyosabbá tesz az a körülmény, hogy az ottani kinnlevőségek behajtására gondolni sem lehet- Egyébként ha a szerb, bolgár, török vevők bonitasa nem is volna kétséges, a papirszállitás akkor sem volna lehetséges, mert a forgalom szabadsága nincs biztosítva. Az Első Magyar Papíripar R.-T a közelmúltban a bolgár kormány megrendelésére két waggon papirt akart szállítani Szófiába, de Zimonyban feltartóztatták a szállítmányt s kénytelenek voltunk a papirt Budapestre visszaexpediáltatnibudai GOLDBERGER LEÓ dr., a Goldberger Samu és Fiai r.-t. vezérigazgatója: —- Kelet felé irányuló kivitelünket — Boszniát kivéve félgyártmányokban és nyers szövetekben két és fél millió koronára, készárúkban és nyomott gyártmányokban pedig egy millió koronára becsülöm. Összesen tehát körülbelül három millió koronára rúg a Balkán államokba szállított magyar textiláruk összege. Ez a pénz ebben az esztendőben teljesen elesik a hazai textilipartól, mert az összeköttetés a háborús államokkal teljesen megakadt. Ami pedig a kinnlevőségeket illeti, Törökországban alig érezhető e tekintetben a háborús bonyodalom hatása, a szerb és bolgár vevők azonban teljesen elromlottak, ottani követeléseiket a magyar gyárak nem tudják behajtani. AUGENFELD LAJOS, a Gerhardus és fiai r.-t. igazgatója: — A mi társaságunk alig van érdekelve a keleti piacon. Van azonban két bőrgyári cég, amelynek jelentékeny Balkán exportja van. Általában annyit mondhatok, hogy Törökországgal nagyon bajosan, Szerbiával és Bulgáriával pedig egyáltalában nem lehet üzletet kötni. Egyfelől a szállítás nehézsége, másfelől a vevők abszolút hitelképtelensége miatt. aBBBBBBaäaaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBaauBBBKBBBBaBBBBB Bajok a boyok körül. A kereskedelmi és ipari világnak egy olyan problémájával óhajtunk foglalkozni, amely ma talán még nem égető, de napról-napra erősebben érezteti a hatását. A boy-mizériá- ról van szó, a boyok túlságos elszaporodásáról, amely végeredményében a tanonc- hiányt fogja maga után vonni. A főváros kereskedői és iparosai egyre gyakrabban panaszkodnak, hogy nem kapnak megfelelő tanoncokat. A 12—13 esztendős fiúkat a gombamódra szaporodó boy- vállalatok foglalják le a maguk számára s a szülők örömmel adják boyoknak gyermekeiket, mert tagadhatatlan, hogy egy boy sokkal többet keres, mint egy tanonc. Ily módon néhány esztendő alatt eltűnik a mostani tanonc-nemzedék, anélkül, hogy a helyébe újabb anyag kerülne. Ez pedig oda fog vezetni, hogy a kereskedők és iparosok szellemi és erkölcsi nívója csökkenni fog, mert nincsenek tanoncok, akikből derék kereskedőket, szakképzett iparosokat lehetne nevelni- Van azután a boy-kérdésnek még egy szomorú oldala. A boyok tudvalevőleg abban hasonlítanak a primadonnákhoz, hogy amig fiatalok, jól megy a soruk, de ha kivénülnek a boy-sorból, más foglalkozás után kell lát- niok. Igen ám, de akkorára már elérhetnek életük 19—20-dik évfordulójához. Kora ifjúságukban nem tanultak semmit, a boy-válla- latnál legfeljebb a kerékpározásban szereztek tréninget. Itt állanak tehát az ifjúság és a férfikor határán s csak természetes, hogy a kellő értelmi és erkölcsi tőke hiányában rövidesen elzüllenek. A boyok, ha kikopnak állásukból, csaknem valamennyien ártalmára vannak a társadalmi rendnek, a helyüket nem lelik sehol, tisztességes kenyérkeresetre nem foghatók. íme, a boy-kérdés a maga leplezetlenségé- ben! Meg kellene gondolni, hogy a boyoktól nem kellene-e a 18 éves korhatárt megkövetelni, éppen úgy, mint most a rikkancsoktól. Közúti és Városi. Most, amikor minden papír esik, érdemes elmélkedni fölötte, mennyi pénzébe kerülne a fővárosnak az oktalan és meggondolatlan üzletkötés, ha nem akadnának egyesek, akiknek lelkiismeretén néha-néha mégis megtörik a legbuzgóbb igyekezet is. A Közúti vasút részvényeit 820 koronáért is szívesen vásárolta volna meg a polgármester, A részvények jelenlegi árfolyama pedig 650 korona! Tessék kiszámítani, hogy mennyi pénzt dobtunk ki majdnem az ablakon. A városi villamos részvények sem kerülték ki az árhullámzást. Egy-egy részvényen kb. 60 korona árfolyamveszteséget szenved a főváros. Igaz, hogy a város nem spekulál a papírjaival, s az osztalékot nem fogja befolyásolni az árfolyamveszteség. Egyelőre azonban mégis úgy áll a helyzet, hogy a főváros vagyoni mérlege néhány millióval kedvezőtlenebb, mint volt a börze-krach előtt. Pácban a töltények. Még a tavasszal történt, hogy Bulgária ötven millió töltényre tett megrendelést Weisz Manfréd csepeli gyárában. A megrendelést most kellett volna effektuálni, de közbejött a Balkáni háború s a monarchia semleges állásfoglalása, amely lehetetlenné teszi, hogy Ausztria-Magyarország területéről lőszereket szállítsanak a Balkánra. A töltények ily módon a csepeli gyár nyakán maradtak, pedig már vaggonokba voltak raktározva s csak a külügyminiszter szállítási engedélyére vártak. Weisz Manfréd azonban okos gyerek, aki nem esik kétségbe. Most azon mesterkedik, hogy a hadvezetöség nyakába sózza a milliós szállítmányt. Weisz Manfréd összeköttetései elismerten kitűnőek és így nem csudálkoznánk, ha Bulgária helyett a monarchia venné át és fizetné ki a csepeli patronokat. A főváros és a Közraktárak. A Közraktárakat a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbnk bérelte a fővárostól, még pedg olyan feltétellel, hogy ha a Közraktárak forgalmának tiszta jövedelme az 5 százlékot meg nem haladja, akkor a város évente 100.000 K szubvenciót fizet. A felülvizsgálatra kiküldött bizottság most vizsgálta meg a folyó év első felének üzleti eredményét s jelentése szerint a jövedelem meghaladta az 5 százalékot, így a tanács már nem fogja kiutalni a szubvenciót. A bank szerződése egyébként lejárt s így fővárosnak gondoskodnia kell arról, hogy jobb szerződést kössön a bankkal, vagy tegyen előterjesztést arra, hogy ezentúl házilag kezeli a Közraktárakat. Az árverési csarnok. A közgazdasági bizottság legutóbbi ülésén osztatlan elismeréssel és örömmel fogadták a bizottság tagjai az árverési csarnokra és a hatósági beraktározási vállalatra vonatkozó ügyosztályi előterjesztést. Vita Emil dr. tanácsnok, az előterjesztés óriást munkájának végzője, a felmerült jelentéktelenebb kifogásokra megnyugtató felvilágosításokat adott s a bizottság azzal fejezte ki a javaslat szerzője iránti elismerését, hogy egyhangúlag, változatlanul elfogadta az előterjesztést. Remélhető, hogy a csarnok és beraktározási vállalat rövid időn belül megvalósul. A Pénzvilág legújabb számának ismét változatos és eleven a tartalma. Különös figyelmet érdemelnek a tőzsdén uralkodó fejvesztettség- röl, Somló Gyuláról, a háborús országok pénzügyi viszonyairól, a Közúti részvényekről stb szóló cikkek. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. Merkantil Nyomda (Havas és LehnerJ Budapest. VIII., Német-utca 27. szám.
