Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-23 / 5. szám
2 1912. október 23. töltse Ri a fővárosi élet keretét, akiket évtizedeken át kell gyúrni, idomítani, faragni és gyomlálni, mig a város közcéljáért heviilő homogén lakossággá lesznek. Roppant erőket köt ez le és von el attól, hogy Budapest fejlesztésén munkáljanak, így nem lehet egyhamar világvárost teremteni, e nélkül viszont az egész ország fejlődése is hátráltatva van. Nekünk, sajnos, nincs nemzeti dinasziának, amely szívved-lélekkel velünk érezne és a mi céljainkat készítené elő. Nálunk csak végtagjai vannak meg a monarchikus államszervezetnek s egy ilyen fejnélküli országban, Budapestre várna a misszió, hogy a vezetést, az irányítást, a lelkesítést az idegenben élő uralkodó helyett átvegye. Budapest nagygyá, erkölcsössé, megbízhatóvá fejlesztése tehát nemzeti cél! A kiindulásnak egy jobb jövő felé, az otthon megteremtése lenne az alapja. Ezt más szóval a lakásínség megszüntetésének lehet nevezni. Bárczy István fejében is motozhatott valami ködös sejtelemféle Budapest országos céljairól és a tennivalókról, de mielőtt a célok és eszközök körvonala megélesedett volna elméjében, már el is mosódott benne. A polgármesterben ugyanis két ember lakik. Az egyik rnegsejditi a közcélt és kutatni kezdi, ki és mi lenne a kivitelre a legalkalmasabb. Vagyis, a kitűzött célhoz megkeresi az alkalmas eszközöket és munkatársakat. A polgármester űr másik énje azonban a közérzés bizonyos elferdlilésével nem a célt fedezi fel elsősorban, hanem észrevesz maga körül egy éhes és élelmes* közéleti cseldse- reget, akiket ki kell elégítenie, ha hatalmát szolgáltatni és álnagyságát tömjéneztetni akarja. Ma a városházán egész sereg mindenféle vállalkozó, szállító, építész és gyáros éiősködik. Ezek a rokonságukkal, összeköttetésükkel, politikai szolgálatuk erejével, sajtójukkal egy végtelen társaság éhes láncolatát teszik, akiket állandóan etetni kell, különben fölbomlik az egész hatalmi szervezet. Az ember nem gondolná, hogy ebben a szervezetben hány éhes van, hány kis és nagy falánk van, ezek milyen címen és mily alkalommal akarnak enni kapni s ezeket milyen szétágazó bölcsességgel és találékonysággal kell a pillanatnyi súlyuk arányában kielégíteni. Különben harapnak! Mert ezek a gyöngék mind erősebbek annál, aki őket a semmiből előteremtette: Bárczy István dr. polgár- mesternél. Mert a polgármester csak aféle össze-vissza repedezett cserépbálvány: alkalmas pillanatban és alkalmas ponton megtapintva, egy újjal is föl lesz boríthatóA fölbontás pillanata közeledik már. Fogytán az eddig két kézzel pazarolt milliók, fogytán az üzletek, apad a konc tömege és az éhesek egyre ékesebbek lesznek. Bárczy helyzetének kétségbeesett voltára vall, hogy kölcsönpénzek hijján, most már kénytelen a főváros tényleges értékeit is mobilizálni, csakhogy a konclesőket elhallgattassa. A most folyamatban levő Piccadilly-ügyre gondolunk, ami beillik helyzetképnek is, az illetékes ügyosztály képtelen javaslatával és a polgármester egy órás elkeseredett támogató beszédével s végül Az Est-ben tett hajmeresztő beösm érésével. A helyzet azonban voltakép már régen az, ami a mostani. Nem a szemfényvesztő közérdekű cél a fontos, amelynek elérését síppal és dobbal Bárczy maga elé tűzi, hanem mindig adva van egy sereg éhes száj és keresni kell a módokat, hogyan lehetne betömni ezeket a szájakat közérdekű színezettel? A főváros lakáspolitikája is csak ürügy arra, hogy belőle egy sereg embert ki lehessen elégíteni. A téglagyárosok, házi építészek, vállalkozók és szállítók éhes maffiája tette tönkre a lakásínség enyhítése címén indult akciót és ez természetes, hiszen előbb volt a maffia s csak ennek a zsákmányolására volt szükséges a puffogó frázisokkal körülbástyázott szociális cél kitűzése. A lakás- inség enyhítéséből nem lett semmi, de az akció csődje nemsokára kiderül. Az itt elherdált milliókról majd a jövő folytatásban. Sz uj sertesszóllások. Csabay min. tan. nyilatkozata. A kőbányai sertésszállások dolga ismét aktuális. Van még egy-két telektulajdonos, aki akadékoskodik és semmit sem hajlandó fizetni a fővárosnak a tulajdonjogi korlátozás feloldásáért, ezeket a telkeket azonban, ha máskép nem megy, kisajátítás utján fogja a város megváltani. Kőbánya helyett más, alkalmas terület után néz a főváros és bizonyos, hogy ilyen telkek fölös számmal akadnak. Munkatársunk előtt Csabay Béla miniszteri tanácsos, a földmivelésiigyi minisztérium állategészségügyi főosztályának vezetője, akinek hatáskörébe a sertésszállások dolga is tartozik, a következő nagyértékű nyilatkozatot tette: — Amikor a főváros a kőbányai sertésszállások tulajdonosaival megegyezett a telekkönyvi korlátozás törlésére vonatkozólag, a tanács azzal a kérdéssel fordult a földmivelésiigyi és kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy vájjon egyáltalában szükség van-e egy új telepre a kőbányai helyett? Mindkét minisztérium határozott válasza az volt. hogy a sertésszállások létesítése elsőrendű közgazdasági érdek, mert a sertéshús egyike az ország legjelentékenyebb élelmiszereinek s most a kérdés különös fontossággal bír, mert Szerbiából nincsen többé húsbevitel. Románia pedig nem tud szállítani, úgy, hogy teljesen a hazai sertéstenyésztésre vagyunk utalva. A sertésszállás nagyjelentőségét annak tőzsdei jellege adja meg. Az egész ország sertéskereslete és kínálata itt bo- nyolíttatik le s a koncentrálás folytán az árak nivellálódnak, egységessé válnak, úgy, hogy az egész ország gazdaközönsége a pesti piac jegyzése után igazodhatik. A főváros a minisztériumok véleményének beérkezte után bizottságot küldött ki az új szállások létesítésének ellenőrzésére, de a bizottságot, amelybe engem is belevontak, mindezideig nem hívták össze. Úgy tudom, hogy a városgazdasági ügyosztály, a közélelmezési iigyosztálylyal együtt részletes tervet dolgozott ki és az ügy olyan stádiumban van már, hogy tisztán a hely megválasztása van csak hátra. A terv szerint egy területen centralizálnák a sertésszállásokon kívül a Közvágóhidat, az állatvásárt és a létesítendő hús-nagyvá- gót. Annyi bizonyos, hogy a kérdés még ebben az esztendőben eldől. A hely megválasztásának a joga, tisztán a fővárost illeti meg, a minisztériumnak ebbe nincsen beleszólása. A magam részéről, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az új sertéstelepet egy nagyobb, hajózásra alkalmas víznek a közelében létesítsék, mert ezáltal a sertésszállítás aránytalanul gyorsabb és olcsóbb volna. Csabay min. tanácsos túr rendkívül becses, lelkes ügyszeretetről tnauskodó nyilatkozatát szenzációs értesüléssel egészíthetjük ki. Biztos tudomásunk szerint ugyanis az ügyosztályok természetesen a polgármester tudtával — végleg megállapodtak az új szállások helyére vonatkozólag. E szerint Budafok határában, a Fehérvári-úttól nem messze vásárol a főváros a nagy Programm céljaira megfelelő telkeket. Az egész ügynek különben fokozott aktuálitást kölcsönöz az a véletlen, hogy a budapesti eskiidtbiróság éppen szerdán, e hó 23-ikán fogja tárgyalni azt a sajtópört, a melyet a főváros Hoványi Kornél kitűnő kollegánk, a Budapesti Napló munkatársa ellen indított. Hoványi Kornél, aki többek között Serényi Gusztáv kollegánkra, a Budapesti Hírlap fővárosi rovatvezetőjére hivatkozik tanúként, inkriminált cikkében azzal vádolta meg a főváros tanácsát, hogy a sertésszállások dolgában túlságosan bő lelkiismeretet tanúsított a szállástulajdonosokkal szemben. Igaz-e a vád, vagy sem: majd elválik a vallatásnál! Nem hell Piccadilly! 9 gróf üzlete a vízbe fűlt. i Vezércikkünkben érdeme szerint méltattuk Bárczy István polgármester hű és. buzgó szolgálatait, amelyekkel a főváros anyagi épsége ellen intézett, felháborító merényletet I a saját személyének exponálásával elősegíteni igyekezett. Szomorú dolog, hogy a pol- I gór mester a nyilvánosság elé hurcolta a szégyenét és könnyen kimutatható, hogy a pokoli terv védelmében elkövetett nyilatkozata nemcsak szerencsétlen volt, de rosszhiszemű is. A polgármester Szápáry Pál grófot men- tőangyalnak nevezi ki és úgy állítja be a dolgot, mintha a kérdéses telkeket igazán nem lehetett volna másképpen értékesíteni, mint úgy, hogy milliós ajándékot adjunk idegeneknek, akiknek a személye sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem garantál semmi jót sem. Rosszhiszemű pedig a nyilatkozatnak az a része, ahol Bárczy úr ismét a közgyűlés felelősségének a takarója alá rejtőzik s hivatkozik arra a közgyűlési határozatra, amely az üres telkeknek bérbeadását egyenesen kötelességévé teszi a tanácsnak. Azt azonban jónak látta elhallgatni a polgár- mester, hogy a közgyűlési határozat értelmében a telekbérletekre nyilvános pályázatot kellett volna hirdetnie, nem pedig az első embernek felajánlani olyan üzletet, amelyért más országban és városban egészen más jár, mint a nagy koncepcióról, európai látókörről, páratlan zsenialitásról és hasonló hazugságokról szóló dalok! Éhez az üzlethez igazán nem volt szüksége a fővárosnak Szapáryékra. Egészen bizonyos, hogy a hihetetlenül aljas feltételeknél jóval előnyösebb bérszerződést is szívesen kötött volna bárki. A kisajátítási albizottság helyes nyomon ] járt, amikor elvben kimondta, hogy Pali gróf kliensei nem vehetnek fel nagyobb jelzálogkölcsönt az ingatlanokra, mint amilyen ösz- szeggel a két szálloda reális építési költségei a bérlők által készpénzben befektetendő tőkét meghaladják. Ez pedig óriási különbség. Mert Szapáryék eredeti terve az volt, hogy felvesznek a két telekre vagy tiz-tizenegy i millió korona jelzálogkölcsönt, ebből az építkezésre maximum hét-nyolc milliót költenek, úgy, hogy marad nékik minden rizikó nélkül tisztán v mintegy hárommillió koronájuk, amelylyel tetszésük szerint, bármikor odébbállhatnak, a súlyos kölcsönnel megterhelt ingatlanokat pedig a város nyakán hagyják! Ez a gyönyörű eszme, dacára a polgár- mester lelkes pártfogásának, máris kivégzettnek tekinthető. Az építkezés költségeit a kisajátítási albizottság mérnöktagjai körülbelül két és fél millió koronára redukálták s az elvi határozat folytán a bérlőknek nem szabad nagyobb jelzálogkölcsönt fölvenni, mint legfeljebb öt millió koronát. Ennyi a differencia a befektetendő tőke (4.600,000 korona) és a valódi építési költség között. Ebben a formájában már egészen másképen fest az üzlet és több mint valószínű, hogy Szapáryék ezek után nem kérnek többet belőle. Mert őnekik nem a szolid és reális bérlet kellett, hanem a három milliós profit, amelyhez ellenérték nélkül szerettek volna hozzájutni. A cudar kísérlet alkalmasint még a pénzügyi bizottságig sem jut, a közgyűlés elé semmi esetre sem. S ha mégis odaerőszakolják, Bárczy István meg fog győződni róla, hogy tisztességes, becsületes ember nem dobálhat ki milliókat a mások pénzéből! Bárczy István szekere beleakád ebbe a piszokba s vele együtt buknia kell mindenkinek, aki a szemérmetlen javaslattal azonosítja magát! * Nehogy pedig egy pillanatig is kétség legyen az előterjesztés igazi képe és sorsa iránt, leközöljük Vázsonyi Vilmosnak a „Pesti Hírlap“ munkatársa előtt tett következő nyilatkozatát: Én határozottan ellene vgyok az ügynek. Különben is döntő jelentőségű elvi akadálya van a megvalósításnak- A
