Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-16 / 4. szám
/. évfolyam. Budapest, 1912. október hó 16-án. 4. szám. (n»iaiim»iraIiimiiamnmaniaiiiDniPiiiaiiiOMmiiinmpuiBiiiDiiipmamaniainampiiia8iiamaniHiieDsigc JGÖFIZ ETÉSI JtRHKx Egész évre............... 76 K Fét évvé........................... S K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sw.evHesz.tS ; JDacsó Emit. TSvsswevHesztsi dv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI., Kis János-utca 4. szám. A FELD-ÉHSÉG ez a tipikusan fajmagyar nyavalya, kitört koporsójából és újabb hetvenkét ezer koronákat kért. A városatyák többsége nem találta méltányosnak a pumpolást, de jött a tanács és győzött a Feld-papában megszemélyesített igazság. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint ítélje meg, szemérmetlennek, vagy mindössze Ízléstelennek tekinthető-e az az eljárás, amelyet a tanács a szavazásban való aktiv részvételével tanúsított. És itt nem a konkrét esetről van szó, mert szomorú valóság, hogy a városházi ajándékozások tengerében egy csöpp víznél nem több a megszavazott ösz- szeg. A Kirchfeldi rabbitól nincs szivünk sajnálni az ajándékot, pedig jól sejtjük, hogy nem ismeri Feld Zsigmondot és nem ismeri a tanácsot az, aki elhiszi, hogy a 72 ezer korona a város pénztárában marad. Tűrhetetlennek és lehetetlennek tartjuk azonban, hogy a tanács akkor, amikor a saját előterjesztéseiről van szó s amikor az ellentétes nézetek összeütköznek egymással, minduntalan majorizálni igyekezzék a közgyűlést. Egy darab polgármester, három darab alpolgármester, tizenhat tanácsos s még néhány főtisztviselő: ime, 25 „fór“-ral 'dolgozik a nemes tanács a legnépszerűtlenebb, legkárosabb javaslatok érdekében is. Izgat a kérdés: vájjon igazán semmiféle erkölcsi ‘összeférhetetlenséget nem talál a polgármester úr abban a játékban, hogy a tanácsot s a tanácscsal együtt önmagát tolja fel bírónak a saját ügyében? Mert ne felejtsük el, hogy akkor, amidőn a tanács pártoló javaslattal terjeszt a közgjmlés elé valamely üg3^et, a javaslatban már kifejezésre juttatta álláspontját. A törvény betűjével való visszaéléssel és a törvényhatósági bizottság valódi akaratának szemérmetlen meghamisításával kell vádolnunk minden olyan esetben a tanácsot, amikor a maga biztos 25 szavazatával igyekszik az erkölcsi és anyagi felelősséget önmagáról a közgyűlésre hárítani. Csúnya játék ez a törvényhatóság autonómiájával, amelyet — ilyenkor látjuk csak — elsősorban a tanácscsal szemben kell biztosítani. És a legnagyobb menékben hamis a játék. Mert a huszonegyes játék alapszabályai megadják a jogot a bankárnak, hogy besöpörje a téteket, ha egyforma eredményt ér el a poentörökkel. Csakhogy a huszonegyesnél a bankár adja és a bankár kockáztatja az alaptőkét, a tanács ellenben a közvagyont használja fel erre a célra- Ezért valljuk, hogy súlyos fejszecsapás érte az autonómiát, amikor a közgyűlés elnöke a szavazatok egyenlőségének megállapítása után szerényen kijelentette, hogy — elfogadja a saját javaslatát. i Az állatkertben megismétlődött az ember tragédiája: sok az eszkimó és kevés a fóka. Az eszkimók -— megnyugtathatjuk az olvasót — kitünően élnek és egyetlen gondjuk, hogy a csíkos hiénának a csíkjaiból valahogy el ne lopjanak egyet a ligeti jasszok. A fókák ellenben szegénykék nem bírják a főváros zord kiimáját és úgy hullanak, mint az .őszi falevelek. A zord kiima miatt nem a fókák panaszkodnak, hanem az e zkirm . É> nem igen értek a fókák egészségtanához, de azt az egyet tudom, hogy a fóka rendkívül gyorsan akkiimatizálódik. Ha nem így volna, a Hagenbeck fókái és a kontinens többi fókái sem volnának hosszabb életűek, mint a székesfővárosi fókák. Egy kiimát szívnak mindannyian és a táplálékuknak is egyformának kellene lenni. Mi hát a bajnak az oka? Csak nem szereztünk be direkt tüdő- vészes fókákat! Nem ismerjük az erre vonatkozó statisztikát, de sejtjük, hogy a fókáknál aránylag ritkán fordul elő öngyilkosság. Úgy látszik, a tömeges fókahalál okai inkább az eszkimók, mint a jámbor fókák. Az autöíaxí többé nem tarifakérdés és nem kocsitipus- kérdés, hanem a főváros, szabad akaratelhatározásának örök szégyene. A kereskedelemügyi miniszter döntése csak nem akar megérkezni, pedig a közönség ideges türelmetlenségében azt sem tudja már, kit terhel a hallatlan késedelemért a felelősség: a minisztert, aki sem jóváhagyni, sem elutasítani nem meri a közgyűlés határozatát, a tanácsot, amely a maga munkáját befejezettnek tekinti, vagy azokat a hatalmas urakat, akik a miniszter döntésétől féltik a veszendő províziójukat. A múlt heti közgyűlésen ismét megsürgették az autotaxikat, a tanács azonban bölcsen hal- gatott és ezzel jelezte, hogy néki a dolog nem sürgős. A közgyűlés beszél, a tanács hallgat: cselekedni majd a polgárság fog. Múzeumpártoló társaságnak az alapítási terve fö a polgár- mesternek hatalmas koncepciókkal telített agyában. Régóta éreztük, hogy a főváros szociálpolitikájának még egy hiányossága van: most már tudjuk, hogy a múzeum nem volt kellően pártolva. A hivatalos hirharang szerint a főváros múltjára vonatkozó értékes emlékeknek a beszerzési vállalata lesz az új társaság. Hatalmas Programm, óriási anyaggyűjtésre van kilátás. Ennek a városnak a múltjánál csak a jelene gyászosabb s a jövője vigasztalanabb. Minden szerződést és minden üzletet össze kell gyűjteni a múzeumban. Azonkívül pedig az összes kijárók lábújjlenyomatait. A szép terveket, amelyeket meg nem valósítottak, az elhibázott ötleteket, ámeneket, megvalósítottak. Páratlanul gazdag és pazar lesz e gyűjtemény, irigykedni fog reánk a külföld! Csak a dolog financiális részével nem vagyunk tisztában. Mert a hirharang szerint a társaság előlegez a fővárosnak. Ez pedig szokatlan és fölötte gyanús jelenség. Úgy látszik, ismét a szociálpolitika olajával akarnak szagtalanam valami élelmes. vállalkozást . . . 9 ftözleMés reformja. Azok közt a bűnök közt, amelyek Budapestnek fejlődését évtizedekkel vetik vissza, első helyen kell felemlíteni, s úgy a régi, mint a jelenlegi városházi rezsim számlájára Írni mindazt, ami a főváros rossz közlekedésében szóvá tehető. Nekünk a szó szoros értelmében nincs tisztességes, a világváros tekintélyéhez méltó közlekedésünk. Súlyos állítás ez és hogy mit jelent, azt a sok kis és nagy existentia, amely nálunk ennek az átkát nyögi, fel sem bírja fogni. Pedig megsínyli ezt az áll potot But A közönsége az egész vonalon. A kispolgár, a gyári munkás, a bér- kaszárnyák valamennyi lakója és a háziurak maguk is. jÖc hány sejti ezek közül, hogy bajának és kiizködésének voltaképpen mi az oka? A legtöbb beletörődik vakon és tompul- tan a mai állapotba, valami afféle fatalizmussal, mely feltesz, hogy ez az állapot — az isten verése s mint ilyent, akarva, nem akarva, el kell viselni. Pedig lehetne a bajon segíteni, csak a főváros polgársága ne szalasztaná el az olyan kitűnő akalmat, ami éppen az idén, az egy hónap múlva tartandó községi választáson nyílik számára: a városi parlament urainak energikus megrostálása sok mindenféle téren éreztetné üdvös hatását. Hogy mit jelent a jó közlekedés egy nagyváros életében? Jelenti azt, hogy a nagyváros közel egységes forgalmi területté válik, jelenti az értékek üdvös nivellálódását, mert például nem égbekiáltó igazságtalanság az, hogy két bérpalota közül, amelyek egyike a Nagykörút táján, a másika pedig egy vagy két kilométerrel azon kívül esik, a belső negyven-ötven százalékkal többet hajt tulajdonosának, mint a külső. Ez érdekes példa a többi közül, s ez rávilágít, hogy jó közlekedés esetén, milyen egészséges versenyt bírna támasztani a külső városöv a belsőnek. Leszállítaná bent aránylag a telkek árát és a bérek nagyságát, a külsőkét viszont fokozná, s magát a várost hatalmas lendülettel dagasztaná kifelé, mert új távoli területek beépítését és kiaknázását tenné lehetővé. Elképzelhetetlen az a lendület, amit így Budapest fejlődése venne. És ebből haszna lenne mindenkinek. A telektulajdonosnak, mert érdemes volna építkezni ott is, ahol arra ma gondolni sem mernek. A lakóra, mert a fokozott építkezés megszüntetné a lakásínséget, s a lakáskinálat fokozásával megtörné a jogosulatlan és rendszerint irreális házspekuláción alapuló pöfíeszkedő lakásuzsorát. Sőt nyerne ezzel maga az egész ország is, mert egészséges, életerős, gazdag vezető várost nyerne Budapestben, nem cifra koldust, aki a csőd szélére kergetve eőbb-utóbb az állam és az ország kegyelemkenyerére fog szorulni! De még ha a városfejlesztés gazdasági ériekét továbbra is kiszolgáltatják néhány a közlekedési eszközök kiaknázásán élősködő hatalmi csoport érdekének, akkor sem lehet a mai állapotot már sokáig vinni- El kell következnie Budapesten is annak az ijesztő pillanatnak, amidőn a közlekedés fejére fog nőni azoknak, akik ezt a várost minden javával egyetemben .családi hitbizományuknak tekintik. Előbb-utóbb el kell nálunk is következnie
