Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-02 / 2. szám
1912 október 2. 5 Az Erzsébet-sugárút létesítésének első eszméjét közérdekű szempont irányította. Az Erzsébetváros rendetlen tömbjén keresztül, a Károly-körúttól a Damjanich-utcáig és ki a Városligetig széles sugárutat akartak nyitni, részben a sugárirányú forgalom lebonyolítására, de nem kis részben azért is, hogy a városrész belső mély telkeit kettémetszeni és építkezésre kihasználni lehessen. Egyszóval ennek a sugártelektulajdonos van itt érdekelve, de érzékenyen van érdekelve maga a fővárosi lakást kereső polgárság is, mert a 2330 méteres sugárút két oldalán létesülő fronton száz-százötven bérpalotát lehetne építeni a város szívében, 1500— 2000 lakással, vagy 10.000 ember letelepítése céljából! . . . Olyan területen, ahol a mai viszonyok közt ennyi népnek a negyedrészét sem lehet elhelyezni! . . . útnak a létesítése közszükséglet. A városépítés ügyosztálya erre nézve nemrég tervet dolgozott ki és előterjesztést készített. A szakbizottság és a közvélemény már foglalkozott is a tervvel az idén, m á r c i u s- b a n, de oly okok miatt, amiknek a sugárút létesítéséhez voltaképpen nincs is közük, de amiknek tervszerű és tendenciózus elöretolásával a sugárút ügyét komplikálták, hogy a kérdés körül szervezkedő közvélemény helyes ösztönét konfúzióba ejtsék, a sugárút létesítését egyelőre önkényesen levették a napirendről. Mig az eddig kialakult közvélemény meg nem puhul, vagy el nem ferdiil, addig nincs is rá reménység, hogy újból napirendre kerüljön. Gyanús késedelem, A sugárút tervét ugyanis mindenféle ürügygyei és érveléssel az új városháza építésével kapcsolták össze. Az új városházát ugyanis Bárczy István dr. polgármester házi bankja és házi építésze, a Magyar Bank és Lajta Béla biz. tag sugallatára mindenáron az Andrássy-út belső torkolatánál akarja fölépíttetni, azon az ilyen célra szűk telektömbön, ami a Fürdő-utca két oldalán a Bazilika és a Deák-tér között felszik. Bárczy Istvánt, aki kérlelhetetlen fanatikusa ennek a tervnek, mint mondja, „művészeti szempontok“ vitték erre az álláspontjára. A sugárutak egyenes meghosszabbítása ugyanis szerinte rideg, rút, művészieden és éppen ezért az Andrássy-utat is be kellene rekeszteni, „be kellene zárni“ a Belváros felől eső végén egy hatalmas építészeti objektummal, aminő az új városháza lenne. A polgármester úr fűt-fát megmozgatott, hogy ezt a kedvenc tervét begyökereztesse a közvéleménybe. Költséget és fáradtságot (természetesen a fővárosét) nem kiméivé, tavaly külföldi műépítészeket, városfejlesztő szakembereket hozatott ide és felszólította őket, hogy fejtsék ki véleményüket az Andrássy-út „művészi lezárásának“ kérdésében. Ezek a szakemberek azonban (Janssen berlini és Saarian finn mérnökök) komolyan vették a kérdést és megmagyarázták. hogy Budapest fejlődésének épen az a nagy szervi baja, hogv sugámtai nem nvíl- nak szabadon a Duna partjára, (melynek túlsó partján a budi gyönyörű panoráma mindenné! szebb „művészi lezárást“ tenne) hanem befelé és kifelé is zsákutcákban végződnek, vagy görbén és szűkén folytatódnak. A külföldi szakemberek véleménye azonban hatástalan volt Bárczvra, aki törik-szakad, el akarja vinni a Városházát mai helyéről. Ahol ló nincs, ott a szamár is kedves — mondja a közmondás . . . Bárczy tehát, hogy tervét megalapozza, felvonultatta házi szakembereit és művészeit, akiknek a szakértelme és a művészi értéke oly sokba fáj már a fővárosnak s ezek egy kis Mérnök- és Építész Egyesületesdit Játszva, úgy nyilatkoztak az Andrássy-út „lezárásáról“, mint a karikacsapás. De a dicsőség és a diadal csak egy napig tartott. Még jól emlékszünk, mint tiltakozott egy nappal később a Mérnök- és Építész Egyesület (a valódi!), hogy neki a nevében mondottakhoz nincs köze és azért csak egy, az ö tekintélyébe illetéktelenül burkolózó csoport a felelős. A lapok részben közölték a tavaszon ezt a cáfolatot, ami Bárczyt annyira elkeserítette, hogy levette az új városháza tervét a napirendről és büntetésből ezzel együtt jégre tette az Erzsébet-sugárút tervét is. Nincs is szándékában elővenni, bár a sugárút létesítésének halogatása, az általános városfejlődés sérelme mellett, egész sereg érdekelt ház- tulajdonosnak okoz érzékeny kárt. A sugárút kitűzött vonala mentén ugyanis nem adnak többé építési engedélyt, mert természetesen nem akarják a tervezett monstre kisajátítás költségét megdrágítani. Mintegy száz Irreális számítás. Nézzünk röviden a szemébe azoknak a terveknek, ahogyan ezt a nagyfontosságú város- fejlesztő munkát végre a III. ügyosztály végre akarja hajtani s nézzünk a szemébe azoknak a motívumoknak, amik egy ily fontos mű létesítését hátráltatják. Mivel pedig ezt a kérdést az új városháza építésével kapcsolták erőszakosan össze, térjünk ki mindenekelőtt erre. A mai Központi Városházát 1897. óta használja a főváros, amely akkor, midőn az egykori Károly-kaszárnya vételára fejében a kincstárnak 11.200,000 koronát, az átalakításra pedig kerek három milliót kifizetett, ezt könnyű szívvel tette, mert az volt a felfogás, hogy így ötven évre elvetette a városházépítés gondját. Közben azonban híre járt, hogy egy, a fővároshoz méltó székház építési költségéhez, hogy millió koronával szívesen hozzájárulna a kormány, s ez az Ígéret addig bizsergette a főváros zsebét, míg végre egy új városháza építése programmá lett. Mindenki természetesnek találná, hogy az új városháza telkéül a régi városház pompás helyét szemeljék ki. melynek 11.031 négyszögöléből ma csak 5836 négyszögöl van beépítve. Igen ám. de annak ami természetes és magától értetődő az életben, a Városházán annak külön és különös törvénye van. Ez a külön törvény azt diktálja, hogy azt a telket, amit a régi Városházánál ezelőtt tizenöt évvel négyszögölenkint több mint ezer koronáért vett a főváros, adják ma el utcákkal parcellázva á t- lag 1763 koronáért, holott legalább háromezer koronát ér! . . . Másrészt a M a- g y a r Bank telkét, melyen oly szépen le lehet lehetne „zárni“ az Andrássy-, Sugárutat, vegye meg a főváros . . . Hogy mennyiért? Ennek az ügyosztályi számvetése egy kis ravaszságot árul el, az ' ügyosztály ugyanis csakhogy a kedvenc tervhez megnyerje a közvéleményt, nem átalja naivul azt mondani, hogy a Magyar Banknak éppen ott (és ott éppen ott) összevásárolt tizennégy ingatlanát 13.000,348 koronáért, vagyis ölen kint á t- 1 a g 2476 koronáért ki lehetne sajáti- t a n i . . . Minden beavatott tudja, hogy a Magyar Bank, mely a pók mohóságával lesi, hogy megszabadítja-e a főváros a telkeitől, ölenkint átlag kerek ötezer koronát, de egyes részekért h é t-n y ol c e z e r koronát is el kérne. Hogy meg is kapná ezt az összeget, -azt mindenki tudja. Tudja az ügyosztály is, de óvakodik attól. hogy a valódi költség előzetes bevallásától az Andrássy-út művészi lezárásának, magyarán a Magyar Bank eladó telkének megvétele eszméjétől már csírájábn elriassza a közvéleményt . . . Előbb fogadják el eközben a városháza új letelepítésének eszméjét — gondolja az ügyosztály — a többi magától fog menni. Az uj városházát tervező tranzakciót tehát a hamisítatlan fővárosi ügyek sorába tartozik. Olcsón eladni, drágán v e n ni, hogy a lekenyerezettek hadserege vivátot kiáltson az „európai látókörnek“ — ebből rá lehet ismerni a vezető szellemre, amely most egy egész városrészt büntet az E r z s é b e t-s ug á r út létesítésének halogatásával, azért mert az And- rássy-útat „művészileg“ nem sikerül lezárni. FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: egész évre fél évre • • 16 K 8 K Kiadóhivatal: VI.. Kiss János-utca 4. szám. Telefon: 161—07. sz. . • * . A városok barátja. I udott dolog, hogy a mostani pénzvál- ság fojtogató vasmarkát elsősorban a városok érzik. Kétségbeesésükben mi telhetett tőlük, most fejükbe vették a vidéki polgármesterek, hogy országos mitingre sereglenek össze és nyíltan feltárják a kormány előtt, hogyan roskadozik, hogyan recseg-ropog minden eresztékében az a p o1gá ri munka, mit évtizedek szór g a I m a alapozott. Föl akarják tárni a vidéki polgármesterek azt az állami és nemzeti veszedelmet, amihez a városi élet összeomlása a h i t el- korlátozás folytán viszi most egyre közelebb a magyar városokat s ebből a célból Bárczy István dr.-ral léptek érintkezésbe, hogy a magyar városok kongresszusát B u d a - pestre hívja össze, hogy innen kiálthassanak segélyért. Bárczy, aki oly sokat köszönhet a vidéki városoknak, aki a városok tömörülésének a hátán nőtt naggyá, meg is Ígérte, hogy a kongresszust összehivatja és a városok kérését T e- leszky pénzügyminiszternél előterjeszti. Úgy látszik azonban, hogy az interveniáló budapesti polgárnagyot azzal intették le a pénzügyminisztériumban, hogy a vidéki városok panasza a nagybankok ellen most igen kellemetlen lenne a kormánynak, Bárczy tehát fogta magát és serényen elhárítva magától a kongresszus előkészítésének a kötelességét, azt javasolta a vidéki városok megbízottjának, R i m 1 e r Károly polgármesternek, hogy a kongresszust _ ne Budapesten tartsák, mert arra sokkal megfelelőbb hely — Nagyvárad. Ezt levélben irta meg. Egy újságírónak azonban, aki nála a városok mostani szervezkedése iránt érdeklődött és tudakolta, hogy Bárczy mit tart erről, egyszerűen és hidegvérrel jelentette ki ugyanekkor, hogy mit sem tud a vidéki városok jajgató gondjáról és arról, hogy gyiilésezni akarnának!... A bajba jutott városok okulhatnak ebből. Megtanulhatják, hogy más az. banketteken üres szólamokat puffogtatni a vidéki városok jelentőségéről és ismét más az, midőn az „európai látókör“ tulajdonosa a kéz kezet mos-elvénél fogva nem akar kellemetlenkedni a — minisztereknek. Mert a miniszterek vissza tudnak ám ütni arra. aki nekik kellemetlenkedik ... IEI : u A FŐVÁROS A PROSTITÚCIÓ ELLEN. A rossz útra tévedt, erkölcsi züllésnek induló nők érdekében nevezetes újítást határozott el a főváros árvaszéke a rendőrséggel egyetértőén. A legújabb idő óta ugyanis a rendőrség erkölcsrendészeti osztálya minden olyan esetben, amikor egy kiskorú nő a nyilvántartottak köze akarja magát fölvétetni, az erről szóló jegyzőkönyvet átteszi az árvaszék gyermekvédelmi osztályához. Ha a nő szülői Budapesten laknak, az árvaszék beidézi őket, ezeknek hiányában a rokonokat s az erkölcstelen pályára lépő nőnek életviszonyait közegei által kinyomozza. Ha a szülők, vagy rokonok nem hajlandók eltéríteni a nőt szándékától, akkor az árvaszék vállalkozik erre a feladatra. Ha pedig a szülők vagy rokonok vidéken laknak, az árvaszék az illetékes községi elöljáróság vagy gyámhatóság utján értesíti őket a romlásnak induló családtag szándékáról. Rövid idő alatt igen szép eredményt ért el ily módon az árvaszék. Számos esetben megtörtént, hogy a szülök az értesítés vétele után nyomban feljöttek és hazavittek könnyelmű gyermeküket.
