Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-02 / 2. szám
4 1912 október 2L A sajtó és a Fővárosi Hírlap. Büszke örömmel adhatunk hírt arról, hogy a Fővárosi Hírlap első számával osztatlan elismerést és ezzel együtt döntő sikert aratott- Az elismerés fokozott munkára serkent és kijelöli számunkra azt az utat, amely az olvasó- közönség megértő szeretetéhez vezet. E helyütt hálás szívvel köszönjük a sajtónak azt a támogatást, amelyben lapunkat részesítette. Csaknem valamennyi komolyan számbave- hető napilap és a szaksajtó is hosszabb-rö- videbb közleményekben foglalkozott a Fővárosi Hirlap-pcú, rendkívül hízelgő, komoly törekvésünket megbecsülő sorok kíséretében. A közönség és a sajtó rokonszenvét, Ígérjük, mindig a legtöbbre fogjuk értékelni. A Wesselényi-utcai villamos. A múlt esztendőben E h r li c h G. Gusztáv interpellációjára kötelező Ígéretet tett a polgármester arra, hogy a Wesselényi-utcai villamosvasút ügyét rövid időn belül dűlőre viszi. Azóta hosszú idő múlt el, a Városi a vonalat belefoglalta hatalmas programmjába, de a villamos csak nem akar megszületni. A hetedik kerületi bizottsági tagok, erélyes akcióra készülnek s elhatározták, hogy a dolgot ezentúl állandóan napirenden tartják. Nemcsak kerületi, de általános érdek kívánja, hogy akár a közúti, akár a városi mielőbb megépítse a Wesselényi-utcai villamost. Kiváncsiak vagyunk, ki vagy mi hátráltatja tulajdonképpen a kérdés megoldását? Harmincezer korona zenére. A közoktatásügyi bizottság a szociálpolitikai ügyosztály előterjesztésére 30.000 koronát szavazott meg a „zenei cél szolgálata“ címén. Nem tartjuk ezt az összeget sem túlmagasnak, sem fölöslegesnek. Egyetlen kifogásunk az, hogy a segélyezettek között olyanok is vannak, akiknek támogatása a többi, hasonló irányú zeneintézettel szemben méltánytalanságnak, előnyben részesítésnek látszik. Munkában az árvaszék. A székesfőváros árvaszéke, különösen pedig annak gyermekvédelmi osztálya, zajtalanul, hangzatos kommünikék nélkül, de annál becsületesebben és eredményesebben végzi a munkáját. E tekintetben talán csak az ügyészség vetélkedhetik vele. A gyermekvédelem nagyfontosságú ügyeit Ágoston Géza dr. árvaszéki jegyző intézi a főváros két hivatásos gyámjával. E n- gel Zsigmond dr. és Reichel Károly dr. ügyvédekkel együtt. Legutóbb az árvaszék a tanács utján előterjesztéssel fordult a kultusz- miniszterhez, arra kérve őt, rendelje el, hogy az egyetem két szülészéti klinikáján és a bába- képző-intézetben rögtön a szülés után vegyenek fel az anyákkal részletes jegyzőkönyvet, ha az újszülött nem származik törvényes házasságból. Kétségtelen, hogy a kultuszminisztérium elfogadja az előterjesztést, amelyhez különben a fővárosi közkórházakra vonatkozóan a tanács is hozzájárult. Az uj rend január 1-én lép életbe s előnye az lesz, hogy a születés után nehezen feltalálható anyák ezentúl minden esetben adatokkal fognak szolgálni a gyámhatóságnak a természetes apára vonatkozólag. Uj pártalakulás. Az I. kerület szabadpolgári pártjában hir szerint szakadás készül. A Lágymányos polgárságának egy része külön zászló alatt szervezkedik s az uj párt még e héten megalakul. Helyreigazítás. A községi választásokról írt cikkünkben I n c z e Henrik V. kerületi városbírót a póttagok között soroltuk fel, holott Incze már rendes bizottsági tag s mint ilyen kerül új választás alá. A lista egyébként teljesen hiteles, csak az tévesztett meg egyeseket, hogy a virilisták kerületenként vannak felsorolva. B e- r é n y i Miksa elhunyt bizottsági tag helyét Lőwy Adolf foglalta el. Kerülő úton. A közlekedésügyi bizottság legközelebb fog foglalkozni a közúti vaspálya társaságnak azzal a kérelmével, hogy a Dohányutcai, ideiglenes kerülővágányt továbbra is fen- tarthassa. Minden animozitás nélkül ki kell fejezni azt a meggyőződésünket, hogy a Dohányutcához hasonló szűk utcákban egyenesen életveszélyes a villamos vasúti forgalom létesítése. Ebből az okból nem tartjuk célszerűnek és indokoltnak a kérelem teljesítését. A szeméttelep költségei. A Cséry-féle szeméttelep berendezésére a tanács múlt héten nagyobb összegű munkát engedélyezett. A munkákkal, bármilyen sürgős a természetük, várhatott volna a tanács addig, amíg eldől az a kérdés, vájjon házilag kezeljiik-e a szemétfuvarozást, vagy bérbeadjuk a vállalatot. Az utóbbi esetben t. i. talán módjában állott volna a városnak ezeknek a munkáknak a költségeit a bérlőre hárítani? Felekezeti hitoktatás. Nyolcvanezer koronával támogatja a főváros a felekezeti hitoktatást. A kérdés rendkívül kényes és valahányszor napirendre kerül, mindenfelé idegességet okoz. A probléma megoldása ott van, hogy erre a célra egy fillért sem szabadna a fővárosnak fordítani, mert a hitoktatás állami feladat (a szabadkőműves dogma szerint egyáltalában nem feladat). Az állam pedig nem kívánhatja a fővárostól, hogy a közoktatásügyi költségvetést indokolatlan tételekkel terhelje. Legyen világosság! Amíg a keleti pályaudvarnak egész környéke esténkint valóságos fényárban úszik, addig a nyugati pályaudvart szegélyező utaknak csak egy kis része van kellőleg megvilágítva. A Váci-körűt végén — éppen ott, ahol a nyugati pályaudvar legforgalmasabb bejáratai kezdődnek — a villanyfényt hirtelen sűrű sötétség váltja fel, melyet csak itt- ott szakit meg néhány gázlámpa gyenge pislogása. A Váci-ut felől, egész a Ferdinánd-hidig a nyugati pályaudvarnak öt bejárata van, melyeken át éjjel nappal nagy kocsi forgalom bonyolódik le. És ezt az utat este teljes sötétség borítja! Minthogy pedig a kereskedőknek, szállítóknak és a környékbeli gyáraknak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy ez az útvonal megfelelő világítást kapjon. Havas Ernő, a Hazai szállítmányozási r. t. igazgatója az érdekeltek körében erélyes akciót indított a tarthatatlan állapotok megszüntetésére. Az érdekeltek tegnapi értekezletén elhatározták, hogy a fővárosi tanácshoz beadványt intéznek, melyben a Váci- ut e részének villamos vagy préselt gázlámpákkal való megvilágítását fogják kérelmezni. A főváros földjei. Ezzel a címmel a Budapesti Hírlap a következő megszívlelésre méltó sorokat írja: A főváros tulajdonában több ezer hold föld van, amelyet .rendkívül olcsón ad bérbe azon a címen, hogy a földeken megtelepedő kertészetekkel akarja enyhíteni az élelmiszerdrágaságot. Az élelmiszer ára azonban egyáltalán nem akar enyhülni, mert azok az exisztenciák, amelyek az olcsó fővárosi földek hasznából vagyont szereznek, nem ismerősek a méltányosság törvényével. Sőt egyenesen ártalmára vannak a főváros élelmezésének, mert termelésükkel, mely itt helyben áll rendelkezésükre, a távolabbi vidék fölhozaíalát korlátozzák, váratlan árhullámzással fenyegetve azt. A földek bérbeadása körül is sok a hiba, mert a szerződések nem egységesek, hanem a legkülönbözőbb lejárattal bírnak. Ez arra jó, hogy a bérelni szándékozók szabad versenyét megnehezítse, házi intézkedésekkel mintegy családi hitbizománnyá tévén az egyes fővárosi területeket. Október végén a főváros tulajdonát tevő földből 169 hold kiterjedésű haszonbéres föld válik szabaddá, amelyet újabb bérbeadás útján kíván a főváros értékesíteni. A tanács fölhívta a városgazdaság ügyosztályát, hogy ezeknek a földeknek bérbeadása iránt a városépítés ügyosztályával és az illetékes kerületi elüljáróság közebpjöttével gondoskodjék és az árlejtést tartsák meg. Mindenesetre óhajtani kell, hogy ezekről az árlejtésekről a legszélesebb nyilvánosságot idejében tájékoztassák, hogy a földek ne gúnyáron jussanak újra bérbe, hanem a fővárosnak legalább is olyan jövedelme legyen a földjeiből, mint a vidéki vá- rosknak. A bcrletlejáratok uniformizálására pedig meg kell végre tenni az első lépést. Legrégibb, legelőkelőbb márka Gróf Keglevich István ut. A Az összes bel- és külföldi kiállításokon, legutóbb „Turin“-ban kizárólag díszoklevéllel kitüntetve. Mindenütt kapható. A SUGÁRÚT. Esztétika és üzlet* Az újabban egymásra halmozódó városházi ügyek és üzletek tömkelegében egy időre sikerűit niesterségesen elaltatni az Erzsébet- sugái út létesítésének ügyét. Ez a nagyfontos- ságú városszabályozási munka azért kénytelen halasztást szenvedni, bár egész sereg köz- és jogosúlt magánérdek is szorgalmazza, mert — mert még nincs kellőképen előkészítve. Ez alatt azt kell érteni a tájékozatlan olvasónak, hogy a sugárút terve mögött egyéb is lappang annál, amit lelkesítő frázis gyanánt a Városháza tájékáról beadtak volt a közvéleménynek. Adert tudni kell, hogy az Erzsébet-sugárút városfejlesztő szükségessége bármennyire helyes és igaz is, egyeseknek csak azért jó, hogy üres jelszó gyanánt lobogóra Íródjék és a be- maszlagolt tisztelt közvélemény tóduljon utána. A Városházán értenek ahhoz, hogyan kell jelentéktelen dolgokat nagyfontosságu köz- ü-gygyé fújni fel s hogyan lehet viszont életbevágó közkívánságokból úgy facsarni ki minden értékes tartalmat, hogy csupán csak a közre értéktelen célok maradjanak belőle vissza. íme, itt van az Erzsébet-sugárút! Ennek az ügye azok közül való, amik érdemesek volnának arra, hogy megdobogtassák a Budapest jövő fejlődéséért hevülők szívét. Ám a Városháza boszorkányüstjében, melyben mindenféle célok főnek, ez a kérdés is utálatossá torzult el, mert a sugárút megvalósítása célból eszközzé alakult át azok kezében, akik kezében az arany is sárrá válik. Mert mi volt a cél? A közérdekű cél az volt, hogy a főváros rendetlenül és zsúfoltan épített tömkelegébe széles sugárutat vágjanak a centrumból kifelé s ezzel ne csak a külső és belső városrész fogalmának könnyű kicserélődését segítsék elő, hanem utat nyissanak az egészség, a friss levegő és a napfény áldásának is egy rendetlen várostömb szűk, sötét és piszkos gettójába. Ha rátekintünk Budapest térképére s annak kivált az Andrássy- és a Rá- kóczi-út közé eső részét tanulmányozzuk, akkor a fönt elmondottak a közérdek harsogó követelésévé erősödnek előttünk. Budapestet általában sok szűkkeblűséggel és kevés észszel építették meg. A város életerei, a kör- és sugárutak nem voltak egy száz esztendőre előrenéző városépítő Programm értelmében megszerkesztve, hanem incideutalitér, máról-holnapra, a legtörpébb, legjogosulatlanabb magánérdeket is tiszteletben tartva nyomultak lépés- ről-lépésre tovább az utcák a fővárosnak a perifériák felé dagadó testében. Ez a tervszerüt- lenség és ez az önző ostobaság teszi, hogy Budapest fejlődése, épülése, terjedése igazi lendületet venni nem bír: gúzsba kötve tartja utcarendszerének célszerűtlen volta, amivel a városfejlődésnek meg kell küzdeni s hogy meg- küzdhessen, ifjú erejének becses részét itt kell lekötve tartania. Helytelen átrendezés. Mit tesz a városépítés helyes rendszere? Mindössze azt, hogy a városnak bőkezűen és céltudatosan szabott sugárutrendszere legyen, amit keresztirányban a körutak ive kössön össze. Ha az megvan, akkor biztosítva van a közlekedés éltető lüktetésének minden irányban való zavartalansága. Budapesten hiányzik ez. A nagyváros életműködésében legfontosabb szerepet a sugárutak játszanak, melyek megszerkesztésében nem az esztétika követelése a fontos, hanem elsősorban az, hogy a forgalom naponkénti periodikus lüktetése a város szíve felé és vissza, teljes korlátlansággal mehessen végbe. A világváros rendes életműködése írja ezt elő. A fejlődés egy bizonyos fokán ugyanis a nagyváros belső része üzleti negyeddé alakul s az onnan kiszoruló lakosság, amely azonban kenyerét továbbra is a belső városrészben keresi és fogyasztóképességét is ott elégíti ki, a külső városővben keres letelepülést. A vér éltető körforgása gyanánt a külvárosból nyomul be naponta többször a város szíve felé, hogy onnan ismét lakásába térjen vissza.
