Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-12-25 / 14. szám

4 Lapunk teSefonszáma: Í37-Í5 A költségvetés. Panaszkodnak-a bizottsági tagok: a költségve­tés előirányzatát még mindig nem kapták meg, holott hetekkel ezelőtt hagyta el a nyomdát, a lapok foglalkoztak is már vele. Az ellenőrzés joga, amely egyúttal kötelesség is, így válik ilIn­zer iusá és lehetetlenné. És így tetézi, egyik hiba a másikat, azt, hogy a törvény világos intézke­dése és a hatósági személyek határozott nyilat­kozata dacára estik jövő évben kerül a-sor a költ­ségvetésnek előbb bizottsági, azután közgyűlési tárgyalására. Ily körülmények között aligha lesz szerencsénk valami magas nívójú, tartalmas, hasznos és szükséges budget-vitára, mert nem lehet kívánni a bizottsági tagoktól — pláne az újaktól - hogy rövid idő. alatt teljes készültsé­get, alapos tudást szerezzenek a városigazgatás összes ágaiban. Olvassuk a külföldi lapok fővárosi rovatait és ámuíva látjuk, hogy nincsen mindenütt úgy, mint Budapesten van. Bécsben, Frankfurtban, a né­met birodalom többi nagy városaiban most foly­nak a budget-viták. Hatalmas beszédek, kemény kritikák hangzanak el s a város vezetői is meg­ragadják az alkalmat, hogy terveikről tájékoz­tassák a világot. A frankfurti főpolgármester, bi­zonyos V o i g t nevezetű, a költségvetési vita so­rán valóságos programmbeszédet tartott. Azzal kezdte, hogy őszintén feltárta a város pénzügyi helyzetének kedvezőtlen voltát, a deficit csakis a kiadások lényeges redukálásával volt elkerül­hető, két és fél millió koronát faragott le a tanács a rendes kiadásokból s ezzel lehetővé tette, hogy az adóemelésnek, amely a polgárságot exiszten- cipjában fenyitné, nem merült fel a szüksége. Tőkeerős polgársággal kell benépesíteni a vá­rost ez volt a legkiemelkedőbb momentuma a frankfurti polgármester beszédének. Erre az ál­láspontra a város íinánciális érdeke vezette, mert a gazdag polgár a városigazgatás pénzbeli esz­közeihez jelentékenyebb mértékben járulhat hoz­zá, mint a koldús s emelheti az általános jólétet is.'Nagy büszkesége Frankfurtnak, hogy 4 száza­lékos kötvényeinek a. rossz pénzviszonyok da­cára is állandóan 97.50 az árfolyama. A jöve­delmi adóból a jövő esztendőre egy millió márká­val nagyobb bevételt irányoztak elő s reméli, hogy a zárszámadások tetemes fölösleggel fog­nak zárulni. A villamosnűvek igazgatósága a vi­lágítás árának leszállítását készíti elő, a gázmű­vek jövedelmezősége oly csekély, hogy itt lehe­tetlen az árcsökkentés. A város új terhei 307.000 márkával emelik a kamat- és törlesztéses kiadá­sokat. Ki lesz a főpolgármester? A főpolgármesteri állás betöltése, úgylátszik, még sem olyan egy­szerű és sírna dolog, amilyennek a kormány hir­dette. Nagyon természetes, hogy csakis olyan je­lölt .kerülhet kombinációba, aki felfelé is, lefelé is posszibilis. Ebből a szempontból F e s t e t i c h Géza grófnak kissé rosszabodtak az esélyei, mert a tanácsnok tudvalevőleg szintén megszavazta Vázsonyi Vilmos indítványát. Ennek dacára is ő a legvalószínűbb jelölt. K:viile emlegetik még Gászne r Pál adófelügyelő nevét, aki fel­tétlen híve a kormánynak, de amellett a bizott­sági tagok között sem népszerűtlen. Berlin szerencséje. Egy bús német özvegyasz- szony a múlt héten elhunyt s végrendeletében Berlin városának minden kikötés nélkül 400.000 markát hagyományozott. Hasonló eljárásra ezen­nel felhívjuk a pesti gazdag özvegyeket. Buda­pestre ráférnének ilyen rendkívüli bevételek. A vándoripar szabályozása. A kereskedelem­ügyi minisztériumban tudyalévőleg törvényja­vaslatot dolgoztak ki a .vándoripar szabályozá­sára s a javaslatot véleményezés végett meg-' . küldték a fővárosnak. V i t a Emil dr. tanácsnok, a- közgVíigvoszt. vezetője legközelebb tanács­ülésbe viszi a javaslatra vonatkozó előterjeszté­sét, amelynek a konklúziója, hogy a vándoripar szbályozására égetően szükség van s minthogy a javaslat néhány lényegtelen hibától elte­kintve - - üdvös hatással biztat, kívánatos, hogy mennél előbb törvényerőre emelkedjen. Az új bizottságok. Szabó József mellőzése nem az egyetlen szépséghibája a bizottságok összeállításának. Eltekintve attól, hogy egyes városatyák csaknem valamennyi bizottságban egyszerre óhajtanak áldásos tevékenységet ki- fejteni, döntő bizonyítékokat találunk arra, hogy a szákbizottságoknál a szakértelem egészen har­madrangú kérdés. A közélelmezési bizottság az egyetlen, ahol csupa szakértő van együtt, név- szerint B á t h ö r y Károly (kolbász), Bittner János (hentesáruk), Bog.dányi Mór (vaj), B rust Dávid (kézműárú), Herz Lajos (kóser szalámi), D i c k Béla (műfog), K e 1 e m e n Adolf (desztillált tej). A katonaügyi bizottságban leg­jobban tetszik nekünk B i s c h i t z Miksa, de Winter Lajos is kiváló hadügyi talentum. A köztisztasági bizottságnak Klein Gyula fogja szállítani a szappant. A zabot pedig Winter t Lajos. A pénzügyi bizottságban Szabó József szé­ke Lengyel Endrének jut. Nagyon csinosan veszi ki magát' ebben a bizottságban. W e i n- s z e i s z Lajos is. A közjótékonysági bizottság­ban kitünően fest Sala m o n Jakab, az ismert fi­lantróp, közművelődésünk pedig Ember Károly és H a h ó t h y Sándor személyében jó kezekben van. Helyreigazítás. Múlt heti számunkban, a köz­gyűlésről szóló tudósításunk keretében felsorol­tuk azoknak a neveit, akik V ázsonyi Vilmos bizalmatlansági indítványát nem szavazták meg. Az iilvemaradottak között említettük Kassai Ferenc dr. nevét is. Kassai dr. felkért bennünket annak a megállapítására, hogy a neve tévesen került a gyászmagyarok listájába, mert egyike | volt azoknak, akik a leglelkesebb támogatói vol- { tak a bizalmatlansági indítványnak. Elöljáró-választás. Az esztendő utolsó közgyíí- i lésén, december 27-ikén választja meg a közgyü- j lés az új elöljárót, T o p-e r c e r Péter utódját, j E m ő d József és Dévény Gyula mellé két új j név került: P e r g e r Inácé és Kerné n y Gézáé. A. négy közül kétségkívül Kemény Géza szerzett eddig legtöbb érdemet arra, hogy megválasszák. Karácsonyfa a sinek mentén. Bárdányi B r á m Miksa lovag, miniszteri tanácsos, a délivasút ma­gyarországi vezérigazgatója már évek óta gon­doskodik róla, hogy a délivasút szegényebb sor­sú alkalmazottainak gyermekei és az elhunyt vasúti alkalmazottak hátramaradottjai a béke ünnepén, karácsonykor téli ruházatban, pénz­ajándékban s egyéb apróbb meglepetésekben ré­szesüljenek. A vasút nagyobb gócpontjain : Buda­pesten, Székesfehérváron, Nagykanizsán, Szom­bathelyen, Barcson és Zágrábban az idén is meg­tartották a karácsonyfaünnepélyt és száznál több gyermeknek osztottak ki teljes téli ruháza­tot és sok szegény özvegynek pénzsegélyeket. Budapesten Schlosser Ferdinánd főfelügyelő a megajándékozottakhoz beszédet intézett, mely­ben őket a jövőre is a Déli Vasút igazgatóságá­nak és bárdányi B r ám Miksa lovag vezérigaz­gatónak jóindulatáról biztosította. Az ünnepély utánN e y J.. a déli vasúti állomás vendéglőse megvendégelte a gyermekeket. Választójogot mindenki nyerhet, aki nem res- teli a fáradtságot és elmegy Schönwald Imre óra- és ékszerkereskedésébe (IV., Deák Fe- renc-utca 21. sz. alá), itt választhatnak a férfiak és a nők egyaránt: finom szerkezetű arany és ezüst órákban, brilliáns ékszerekben és a dús vá­lasztékú müipari tárgyakban. Különös megemlí­tést érdemel, hogy a különben is jutányos bril­liáns ékszerek áraiból a cég bezárólag 1913. ja­nuár 5-éig 10%-os árengedményt nyújt. Eső ernyők. Elegáns fogóval, félselyemből 3.70, tiszta selyemből 10. -. „Gólya“-Árúház, VI. kér., Nagymező-utca 12. sz. Budapest, 1912. december 25. , Palais de Danse: Ami változatosság, érdekes­ség és elegáncia a táncművészet birodalmában fakad, mindazt egyesítrmagában a Táncpalota de: cemberi műsora és csak természetes, — hogy minden este nagy és előkelő közönség tapsol a produkcióknak. A főváros éjjeli életének egy új és hamarosan megkedvelt specialitása lett az éj­jeli táncmulatság, amelyen párisi mintára a leg­újabb és legmodernebb táncok kerülnek bemuta­tásra. A kitűnő vacsora is városszerte ismert kü­lönlegessége a Táncpalotának, amelynek Lak­kos, estélyi ruhás közönsége kellemesen eltöltött esték emlékével távozik a csodaszép palotából. Hárman beszélnek. (Páratlan jelenet.) Idő: 1912. december 18. Hely a köz­gyűlési terem előtti keresztfolyosó. Személyek: Hűvös Iván, Kriszháber Leó, később Lengyel Endre. Népség, teremszolgák, villamos kalauzok, rendőrség, városatyák, újságírók, tisztviselők. Hűvös Iván: (A legfelső lépcsőfokon áll. Jobb kezében 300 hivatalos lista, bal szivében oltha- tatlan harag Szabó József iránt. Kriszháber Leó hozzá ér): Itt a lista, menjen szavazni. Kriszháber Leó: Tartsa meg a listát, nem ké­rek belőle. M. J.: Ki ellen van kifogása? K° L.: Igazságtalannak tartom, hogy Szabó Jó­zsefet mellőzik Lengyel Endre kedvéért. H. J.: Lengyel Endre van olyan legény, mint Szabó József. K. L.: Lengyelnek minden szabad. Magyar szab., osztrák szab., olasz szab., francia szab., László és Betz szab. H. J.: Ez nem tartozik a bizottsági tagságra. Ügyvédi ténykedése volt ez néki. K. L.: A minősítés nem fontos, a lényeg az, hogy keresett. Lengyel Endre: (A beszélgetés alatt Hűvös I. hátterében állott. Hirtelen odaugrik Kriszháber elé, aki nem is ismeri.): Mi a baja magának? (Hűvös Ivánhoz fordulva.) Ki ez az ember? Majd elszámolok vele! K. L.: (Ipartesületi tagoknál szokatlan snáj- digsággal): Állok elébe! H. j, (Lengyel Endréhez): Nem fogsz elszá­molni. S n á j d e r e k k e 1 nem szoktak el­számolni! K, L.: (Éktelen haraggal, fölemelt hangon): Maga beszél így, maga a kitűnő — félfiú? Hisz maga egy közönséges városi cseléd. Az én apám úr volt és mégis szabó let­tem - a magam erejéből. Az én apám nem volt fiahordó. Maga egy senki, maga fizetett alkalma­zottja a fővárosnak. Én pedig bizottsági tag va­gyok. tehát a m a g a gazdája! Megértette? H. J. (Nem értette meg. Még most sem érti.) (Szóról-szóra igy történt. Szent ka­rácsony ünnepére békét szeretnénk teremteni a dühös ellenfelek között. A megegyezés önként adódik. Hűvös Iván rendeljen egy szép ruhát Krisz­háber Leónál, Kriszháber váltson bérletet a városi villamosra, aztán együtt keressék fel klosetsziirke pa­lotájában Lengyel Endrét-) Tjoízer cs. és für. udvari és kamarai száffitó öiuattjáza IV., Kossiitß ßajos-utca g.

Next

/
Oldalképek
Tartalom