Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-25 / 14. szám
/. évfolyam. Budapest, 1912. december hó 25-én. 14. szám. ftimaiiianialiiniiiamni»ia»iiBH80i66a88»S3íigioii»DiimitinniaiiiaingmaiiionBOiigamosi5a«8!iai8mgsiBiig08EjE ELŐFIZETÉSI JÍnXKt Egész évve .................«16 K Fé l évve .................... 8 K Eg yes számok hajthatók a kiadóhivatalban Várospolitikai és közgazdasági hetilap SS Fetetös szerkesztő: Dacsó Emil. Társszerkesztő: dp, Szilágyi Hugó többször* is. Szevhesztö ség és kiadóhivatalt VJ. Kis János-utca 4. szám. Karácsony ünnepét emeljük ki a szürke hétköznapok tömegéből, szálljunk ez egyszer magunkba, nem pedig másokba. „Magunk“ alatt a t. e. közönséget értjük, Budapest polgárságát, népségét és katonaságát. Mert azt mondja egy keleti bölcs, hogy minden városnak olyan vezetősége van, amilyent megérdemel. Ebből pedig — á contrario okoskodással - arra lehet következtetni, hogy ha hiba van a városvezetés krétája körül, úgy a hiba nem egyedül a vezetőkben van, hanem elsősorban a főváros lakóiban. A pesti ember — ez tagadhatatlan — az ellenkező pólusán van annak, amit naivitásnak, hiszékenységnek neveznek. Bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben, rosszhiszemű és türelmetlen, bőkezű abban, amit a köztől vár és szűkkeblű mindenben, .amivel a köznek tartozik. Szó sincs róla, a pesti publikum nem a leghálásabb, nem a legkellemesebb statiszta, a dicséretben tartózkodó, a gáncsban kifogyhatatlan. Budapesten nem nagy gyönyör a városházi politika irányításának munkája. Budapestnek az a baja, hogy a lakói azért szidják, mert túlságosan szeretik. A pesti embernek olyan jól megy a dolga, hogy a létért való csatározás mellett naponta résztvehet a közügyek bajnokságáért folyó küzdelemben. Budapesten mindenki szenvedélyes város- rendező, városépítő, mindenkinek van néhány sugárutra, óriás körútra, villanegyedre és villanyolcadra való ötlete. A pesti ember ! fantáziája, csodálatos szépérzéke, játszva győzi le a legsúlyosabb technikai nehézségeket' A pesti ifjút az különbözteti meg a vidékitől, hogy mindaketten írtak már életükben legalább egy költeményt, a pesti ifjú pedig ezenkívül készített már legalább egy vá- roskikerekitési tervet is. Mindenki beleavatkozik itt a városi tényezők dolgába, de a köteles disztinkció hijján éppen azt látja lossznak, ami benne jó és azt nem veszi ész- ie, ami hibás. Ebből következik azután az a íeide helyzet, hogy a gáncs is, meg a dicséret is, egyformán indokolatlan. A pesti polgár nem látja el megfelelő utasításokkal a városi képviselőket, nem veszi ko- ‘ molyán azt a jogi állapotot, hogy egy városatya tulajdonképpen nem egy vagy tiz, hanem 900.000 érdeket tartozik képviselni. A béke ünnepén mi, a harcok hirdetői, korholó szavunkkal a polgársághoz fordulunk. És ismételjük, amiből kiindultunk: a város vezetése a legbiztosabb tükre a város lakosságának. Ebben a tükörben csakis akkor telik majd öröme a pesti polgárnak, ha Budapest intézőit nem a saját torzképére teremti meg. A polgármester lemondott, mert egyéni tisztességét kétségbe vonták, hivatali kötelességeinek elmulasztásával vádolták meg. A polgármestert a saját pártja buktatta meg amiből mindenki láthatja, hogy a bukás nem Budapesten történt, hanem Bécsben. Nálunk a polgármestert nem ejtheti el a saját pártja, mert Bárczy Istvánnak az a legbiztosabb támasza, hogy — nincs; is pártja. Nálunk tiz-tizen- két csoport van, amelyek fölött szinte észrevétlenül uralkodik a podeszta. Viszont azonban a béke ünnepén meg kell állapítani azt, hogy a mi polgármesterünknek egyéni tisztességét sohasem kezdték ki, csak a városvezetőéi politikája ellen merülnek fel — legyünk finomak a béke ünnepén! — némi aggodalmak. Neumayer vékony koncepciójú J szatócs volt, Bárczy István ellenben „euró- j pai látókörű“ hazárd-őr. , Ha már Bécsröi van szó .hadd sírjunk egy dalt arról ! a különbségről, amely a császárváros tör- ! vényhatósági bizottsága és Budapest köz- j gyűlése között tátong. Bécsben most vad | csaták dúlnak a községházán. A magyar kép- I viselöház legszebb napjaira emlékeztető jelenetek fordulnak elő nap-nap után. Az ököljog elnyomni igyekszik a túlzott radikáliz- must, a szólásszabadság olyan korlátolt, mint egy csecsemő. A világért sem akarjuk a bécsi szokásokat és erkölcsöket a mi közgyűlési termünkbe átplántálni. Mégis azt mondjuk, hogy irigyelhetjük a bécsieket. Mert a túlzott élénkség azt jelenti, hogy a bécsi Qemeinderat valóságos parlament. A mi városatyáink lagymatag kurucsága pedig arra vall, hogy a pesti közgyűlés nem más, mint egy jól konzervált kupaktanács! Szabó Józsefet nem dicsérni jöttünk, de nem is temetni. Akiknek kellemetlen volt a tudása, az' : igazmondása, akiknek fáj a jogos kritika, I akiknek üzleti számításait könyörtelenül keresztülhúzta és akik a hatalmukat féltették Szabó József népszerűségétől: —- összefogtak ellene és a pártfegyelem jelszavával kiüldözték a 'szakbizottságokból. A közvéleménynek és a sajtónak éber ellenőrzésére ezentúl még fokozottabb mértékben lesz szükség a bizottságok munkájánál. Résen leszünk és rá fogunk mutatni arra, hol és mikor nélkülözi majd a közérdek Szabó Józsefet, hogyan állják meg a helyüket azok, akik az ö örökébe léptek. S ha ezek a városatyák oda nem valóságuknak a konzekvenciáit olyan szigorúan fogják levonni, mint ahogy a Szabó József rátermettségének következményeit levonták — akkor rövid idő múlva, hitünk és reményünk szerint, helyreáll a statusquo ante! Vazsonyi Vilmos az uj adótörvényeknek a városok háztartására gyakorolt hatásáról. Vázsonyi Vilmost, a kormány adópolitikájának megbuktatóját. arra kértük meg. hogy nyilatkozzék arról, milyen következményekkel járna az uj adótörvényeknek változatlanul való életbeléptetése a városok háztartására. A demokraták nagyérdemű vezérének nyilatkozata igv szól:- Az uj egyenes adók nemcsak közvetlenül a polgárság terheit növelik, hanem hatványosan befolyásolják a városok háztartását is. Legkevésbé lesz érezhető a városi háztartás igy beálló deficictje a - fővárosban s legnagyobb mértékben fog mutatkozni azokban a városokban, ahol a földadó még szerepet játszik. — A kérdés egyszerű. Leszállittatott a földadó kulcsa 5.5 százalékkal, 25.5 százalékról 20 százalékra a kataszteri hozadék után. Leszállittatott bizonyos mértékben a tőkekamatadó kulcsa és még csekélyebb mértékben és még kevesebb viszonylatban a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója. Az állam e könnyítéseket csak látszatra csinálta meg, mert az uj jövedelmi adóban bőven kárpótolja magát. A jövedelmi adó legmagasabb összege nincs kontingentáiva. úgy hogv a sróf megszorításává'!, denunciálásokkal. kutatásokkal, bírságolásokkal jóformán a pénzügyi kormány tetszésétől függ, hogy ez az uj adónem mennyit hozzon. Már most a jövedelmi adóról szóló törvény úgy rendelkezik, hog ya jövedelmi adóra nem lehet községi pótlékokat kivetni; csak magánalkalmazottak jövedelmi adója után lehet községi pótlékot szedni. Miféle helyzet áll tehát elő a városi háztartás szempontjából? A községi nótlék alá eső’állami adóalap csökken, a községi adótól mentes állami adóalap növekszik. Világos tehát, hogv az állami egyenes adókra kivetett községi pótlék összege csökkenni fog. A vidéki városok ilyen körülmények között kénytelenek lesznek a községi pótlék kulcsát felemelni és igy elő fog állani az a kacagtató helyzet, hogy a polgárokat kétszer terhelik meg, először az állam, a jövedelmi adó fölsrófolásával, másodszor a községek, a községi pótlékban beálló hiány fedezése végett. Minthogy pedig a községi pótlékot minden egyes adónem után egyforma összegben kell kivetni, azok a polgárok is, több községi pótlékot fognak fizetni, akiknek egyenes adója — eltekintve a jövedelmi adótól — egyáltalán nem szállíttatott le. Midőn 1908. február 26-ikán Budapesten a törvényhatósági joggal felruházott városok és rendezett tanácsú városok országos értekezletre gyűltek össze, az adótörvéi- nyeknek számos fogyatékosságának kimutatása után egyúttal kimondották, hogy az állami egyenes adók reformja csak az ön- kormányzati adózás egyidejű rendezésével lehetséges. Ezt az emlékiratot Bánczy István, Szentpályi István, akkor miskolci pol-
