Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-09-25 / 1. szám
1. évfolyam. Budapest, 1912. szeptember 25. _^X. szám. ELŐFIZETÉSI JtRHK: Egész. évre ....................16 K Fé l évre............................ 8 K Egyes számok kaphatók. a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emil. Társszerk.: dp. Szilágyi Hugó Jí/legjelenik minden szerdán, esetleg fheten kint többször is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Kis János-utca 4. szám. NAGYBUDAPEST szegény pici féreg, amely azért nem tud megnőni, mert csenevész légzőszervein keresztül városházi levegőt szív magába. Egészen bizonyos ugyanis, hogy a levegőben van a legfőbb hiba. A levegő okozza és nem valami más, hogy a városházából a köztudatba vezető úton egészen különös eltorzuláson mennek keresztül a legegyszerűbb és legártatlanabb fogalmak. Autonómia alatt azt értik az emberek, hogy az államhatalom ellenőrző munkája néha kellemetlen lehet, tehát fölösleges. A beruházási Programm nevének hallatára ijedten kap a pesti polgár a ruhájához, mert leruházásra gondol. Felülről azt mondják: jön a szociálpolitika. És alulról mélabúsan konstatálják: ismét dús hivatalt kap néhány szociál-smokk. A községesítés mindig megváltást jelent nálunk. És felvilágosodottságunk nem engedi, hogy a megváltásnál a bibliai példához ragaszkodjunk. Mert Jézus Krisztus a saját vérével váltotta meg az emberiséget, a városházi „Megváltók“ ellenben a pesti e-.ibe; vérét használják fel megváltási célokra. Becsületes telekpolitika? — a spekulánsok olcsón jutnak köztelkekhez. Modern városszabályozás? — a spekulánsok húszszoros áron visz- szasózzák a telkeket a város nyakába. Épülnek a városi bérházak? - Iksz tanácsos úr komája négyezer korona lakbért húz az államtól, de négyszáz koronát nem sajnálna a várostól egy hatszobás lakásért. A közlekedés javításra szorúl? — adunk koncot és adunk cessiót új vonalakra. Nagy az élelmiszer-uzsora? - magunk is az uzsorások közé állunk. Függő kölcsön, független kölcsön? - a nagybankoknak már megint olcsó pénzre van szükségük. Épül a Sárosfürdő, készül az Artézi fürdő: — a vizük máris elhagyta milliókkal a költségelőirányzat medrét. Vagy talán fürödni óhajt a nép? — ott a holdvilág- példája, az is megelégszik az ég tengerével. A közüzemek — köziizelmek s ha végül összeférhetetlenek a városatyák — kibékiti őket a podeszta. A városházán történő dolgokról teljes tájékozatlanság uralkodik a közönség körében. Fia elvétve a lapok hasábjain megszólalnak az illetékes tényezők, ezeket a nyilatkozatokat a tények legtöbbször megcáfolják. A városházán nincsenek beavatottak és nincsenek csalhatatlanok. A tanácsosok terveznek és a polgármester végez. A legfontosabb ügyeket is meglepetésszerűen, kellő előkészítés nélkül szokták a bizottsági tagok és a közvélemény elé tálalni, innen van az, hogy a köztudat bizalmatlan minden városi eredménynyel szemben. A köztudat néha helyes nyomokon jár, de igen sokszor túloz. Helyes nyomokon és túlzás nélkül keresni az igazságot: ezt az útat választja a Fővárosi Hírlap. Akinek tetszik az út, szívesen látjuk útitársul! fullánkok, Struiccot ÓH rókát fog tenyészteni az állatkertbeu a nemes főváros tanácsa. A struccról és a rókáról eszünkbe jut Aesopusnak- egyik legszebb állatmeséje. Róka komát az állatok királya kinevezte miniszterelnöknek. Akkoriban álszociálizmus lógott a levegőben és a komának erősen szüksége volt arra, hogy szociális látszattal csalja az állatvilágot. Az ország beteg szívének a közelében kikereste a legalkalmatlanabb telket, homok-, pi- ' szók- és sártengerbe fojtotta a méregdrága téglát, azután elnevezte az egészet rókatelepnek és kötéllel fogdosta az állatokat a telep benépesítésére. Az utolsó tégla fején találta és csöndesen kiszenvedett. Az utóda papírt és ceruzát fogott a kezébe és kiszámította, hogy a róka-telep fenntartása milliókba kerül évente. Gondolt egy nagyot és valahányszor ezután audiencián jelent megírnia a beteg szívet kormányozó strucc, mindig nagylelkűen felajánlotta neki a róka-telepet. Még ráadást is Ígért az ajándékhoz: nem fog beleavatkozni a struccpolitikába! A struccnak fájt a nagyszerű ajándék, de minden pénzt megért néki az a tudat, hogy enéiiuii ^ t. üt*ui-!<iiPnS/í£ielnök fogja a homokba dugni a fejét . . . így történt — hogy a kispesti Wekerle- telep a súlyos terhekkel együtt rövidesen a főváros nyakába szakad! j A gróf pénzcsoportokat szervez és szállodát épít. A gróf szigetet bérel és kidob téged, ha nem fizetsz három millió korona províziót. A gróf egyik lábával mozit jár ki, a másikkal nyirkos parcellájába lép s a íerencrendiek templomának a helyébe mulatót sem restel grün- dolni. A katholikus főúr így képzeli el a szekularizációt. Hja, ez a fejlődés örök törvénye : Széchenyi Istvánnak víziói voltak, élelmes atyafiának már províziói vannak. Górcsövön keresztül kell vizsgálni a Nagymező-utcá- | ban engedélyezett új mulatónak az ügyét. | Rövid az eset, de tanulságos. L u j z a önagy- , sága úgy találta, hogy Budapest éjjeli világából nehány színfolt hiányzik még. Nosza, sietve megvette az orfeummal szemközt levő telket, amelyre hatalmas tündérpalotát akart varázsolni. A tündérpalota erkölcsi es szellemi nívójával nem lett volna baj, mert ezt a nívót egész múltjával garantálta Lujza ö nagysága. A hely ellenben, beékelve két bérház közé, inkább biztos tűzfészeknek látszott, mint tűzbiztos fészeknek. Lujza mégsem csüggedt. Felállította a városi tanácsot és a közmunkatanácsot egymással szembe, -azután jelt adott a labdarúgó játék megkezdésére. A játék rendkívül idegfeszítö volt. A keserű labdacsot a tanács bevette, a a közmunkások visszavetették. Labdacscsere után újból a tanács hálójába jutott az engedély, a közmunkások viszont újból visz- szarúgták. Lujza most már megúnta a dolgot és kijárta a kijárónál, hogy a belügyminiszter fütyülje le a játékot. A kijáró célt ért és a miniszter úgy döntött, hogy a tanácsnak van igaza, nem pedig a közmunkásoknak. így kerültek egy gyékényre ők hárman: Mme Lujza, a kijárók és — a tanács. A FŐVÁROS PÉNZÜGYI POLITIKÁJA. 1. Beszéljünk hát egyszer arról, ami nincs. Van a fővárosnak szociális politikája, van iskolapolitikája, van telekpolitkája, van beruházási programmja, és van kerületi klikkpolitikája. I >e kommunális pénzügyi politika eleddig nem volt és most Budapest renais sance-korában sincsen. Előre megfontolt, a pénzügyi hatásokat mérlegelő, rendszeres és öntudatos pénzügyi gazdálkodás a városházán ismeretlen. Soha nem feszélyezik a főváros árait a pénzügyi tekintetek. Csakis a pénzügyi politika e hiánya mellett alakulhatott ki nálunk az a fogalom, melyet „fővárosi gazdálkodásának neveznek és amelynek tartalmát a slendriánság, a nemtörődömség, a hozzá nem értés, a pénzügyi balekség adja. Ha nem így volna, nem gyökeredzhetett volna meg a közvéleményben a fővárossal kapcsolatban olyasféle köztudat, mely egy kézlegyintessei tér napirendre a fővárosi íi- nanciák kusza ziláltsága fölött és a mely a lapok fővárosi hírrovatában a „Hogyan gazdálkodnak a városházán?“ közleményekből merít bőségesen tápot. Ez a köztudat nem csal. És bár a perrend szabályai szerint a köztudomás maga is bizonyítási eszköz és így nem szorúl bizonyításra, mégis igazolni próbáljuk ennek a köztudatnak a helyességét és indokoltságát. A főváros mai kormányzatának hívei utalnak a községi háztartás rendezett voltára. Arra, hogy a főváros zárszámadásai két év óta felesleget mutatnak, így tehát a deficitet el tudtuk hárítani. A tény maga igaz. Deficit pillanatnyilag és tegyük hozzá: egyelőre nincsen. De tessék mindjárt hozzátenni, hogy a deficitmentesség egy szerencsés véletlennek, nem pedig a szerves fejlődésnek és a főváros okszerű pénzügyi gazdálkodásának az eredménye. A koalíciós kormány — nyilván kortesszempontokból — nagyon bőkezűen bánt el a székesfővárossal. A főváros fejlődéséről szóló törvényben olyan ajándékokkal halmozta el Budapestet, amely a község háztartását az akkor már rémes közelségben fenyegető deficit örvényéből visszarántotta. Azonkívül pedig három év előtt éppen a deficit elől való menekvés céljából a községi pótadókat teljes 8%-kal felemelte. Az adósróf csavarásában kommunális fináncpolitikusaink is mestereknek bizonyultak. Ez egyetlen tekintetben tényleg van financiális érzékük. Adót emelni, azt tudnak. Ámde a községi háztartás e pillanatnyi egyensúlya egyáltalán nincs biztosítva a jövőre nézve. Egyelőre eltekintünk a beruházásoktól és csak a rendes szükségletet tartjuk szem előtt, az adósság, kamatszolgálat
