Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-09-15 / 37. szám
36. évfolyam Budapest, 1938. szeptember 15. 37. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA : VI RAÄQ BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1L, BEM JÓZSEF-UTCA T. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN 3000 újabb kislakás A Budai Napló számára irtauStcliiiler Dezső dr., Budapest székesfőváros alpolgármestere A kislakások száma Budapstcn évek óta csökken. Ez a körülmény arra késztette a főváros hatóságát, hogy figyelemmel kisérje a lakásviszonyok alakulását. A polgármester a főváros lakáspolitikai programja tárgyában már a múlt év március havában részletesen indokolt javaslatot terjesztett a székesfőváros törvényhatósági bizottsága elé. A közgyűlési határozat alapján megindult építkezés eredményeként a főváros közel 1000 kislakást létesített. Sajnos ez az 1000 új kislakás sem tudta megakadályozni az üres lakások számának to- \ ábbi csökkenését. Míg 1937 április havában a fővárosban 5765 üres lakás -volt, s ebből 2886 szoba-kony- hás lakás, addig 1938 február-április hóna pókban az üres lakások száma Budapesten 3702-re csökkent és ebből 1788 volt egyszobás. A székesfővárosi központi adószámviteli hivatal adatai szerint azonban az 1788 üres egyszobás lakásból kb. 351 egészségügyi stb., okokból lakás céljára nem volt alkalmas, kb. 560 lakás évi bére 500 P-nél magasabb volt. A székesfővárosban tehát ez év első bérnegyedében kb. 900, 300—500 P évi bérű szoba-kony- hás lakás elégíthette ki a szoba-konyhás lakás iránt egyre fokozódó keresletet. ' Lakáshiány esetén minden nagyvárosban ! szociális és egészségügyi szempontból súlyos j károkat okozó zsúfoltság és ezzel karöltve a I kislakások bérének emelkedése tapasztalható. Sajnos ma már a fővárosban is jelentkeznek ! ezek az aggasztó jelenségek. lljabb 3000 kislakás Hogyan is volt „akkor“? ... Huszonnégy év előtt, 1914 júliusában? ... Ez a kérdés okvetlenül felmerül ma min,- denkiben, aki átélte a világháborút megelőző napokat. Hogy lesz-e háborúi azt talán már csak napok vagy órák döntik el és minduntalan felbukkan a lapok hasábjain a mondat: Párizsban, vagy Londonban a hangulat olyan, amilyen 1914-ben volt. Lehet, hogy London, meg Párizs így érez.l De mi, amikor visszaigazitjuk az idők kerekét, nem 'érezzük ugyanazt, mint amit annakidején. Ennek pedig az az oka, hogy — „akkor“ sem- mit sem éreztünk. Ez a szó: háború, üres fogalom volt. Ismeretlen, tartalom nélkül való szó. Nem tudtuk, mit jelent. Ma tudjuk. Hiszen igaz, volt izgalom akkor is. De milyen más, mii yen. fölényes, milyen egyszerű volt az! Nagyhatalom voltunk. A magyar közönségnek sejtelme sem volt a külpolitika bonyolult mióságáról. A problémát olyan szimplának, olyan veszélytelennek láttuk: Szerbiát 1 érdrekényszentjük és ezzel el van intézve minden. Ma már tudjuk, hogy a külpolitika meg a háború nem olyan naivan átlátszó, mintaliogy akkor hittük. Nem volt, npm is lehetett ember Magyarországon, aki el tudta volna képzelni, hogy ennek az oly egyszerű szerb dolognak az lehet a vége, hogy az ezeréves országot darabokra szakítják, hogy megszűnik a monarchia és „átrendezik“ egész Európát, mégpedig olyan ügyesen és szépen, hogy alig két évtized után lázas izgatom reszketteti a világot, amely nem tud belenyugodni ebbe az átrendezésbe. És nem volt ekkora az izgalom azért sem, mert ma más, teljesen niás a hírszolgálat, mint akkor volt. Mi. akik annakidején is egy redakció íróasztala mellett lestük és kommentáltuk a rohanó eseményeket, világosan érezzük a különbséget. Belgrádira küldött tudósítónk telefonhívását lestük és amikor megszólalt a telefon csengője és a cárt hang jelentette: Giessl báróval együtt elhagytuk Belgrádot és már Zimony- ban, vagyunk, — megindítottuk a rotációsgépet, hogy különkiadásban közöljük az eseményt, a mit sem sejtő közönséggel. Ma: a rádió mellett ül mindenki, ma a mosóné meg a takarítónő is tisztában van azzal, hogy itt nem Prágának és Berlinnek elszigetelt magánügyéről van szú, hanem mindenkinek az életéről, aki Európában él. Főképen pedig rólunk, magyarokról, — mi közünk a többiekhez? — rólunk, akiknek szintén, van némi közünk az eseményekhez és akik a reménykedés híd jón állva tekintünk az eljövendő napok elé. Akkor nem tudtuk, hogy veszíthetünk, ma tudjuk, hogy — nyerhetünk. Visszanyerhetjük egy részét annak, amit akkor vesztettünk el. ,-XMa, huszonnégy esztendő után, újból ott ülünk a redakció Íróasztalánál és ugyanaz az izgalom fiit bennünket, mint akkor. Sokszor olvastuk és irtuk le azóta is a megszokott frázist: „Döntő napok előtt állunk“, — ezúttal azonban ennek az egyébként megszokott mondatnak tartalma is van. Minden idegszálunkkal érezzük, hogy amiről közel két évtized óta beszélünk. vagy még inkább hallgatunk, az most valósággá válhatik: akár vérözön árán, akár a józanság és becsület útján, de érlelődik. Az igazságot, a becsületet el lehet nyomni. Esetleg évtizedekre is. De ha egyszer feltámadt, nem lehet visszafektetni a sírba. Ezzel a hittel tekintünk az eljövendő napok történelmi fejleményei elé. Nem pusztulhat ki a, költői igazságszolgáltatásba vetett hit, amelyet kiirtani nem lehet az emberekből: hogy a jó, a méltatlanul szén-' védő elnyeri jutalmát, a gonosz, az (Unok és hazug a maga büntetését. A lakáshiány a szociális és egészségügyi téren okozott károkon felül azonban gazdasági károkat is okoz, mert megakadályozta a főváros fejlődését, további megerősödését. Az építőipar pangása következtében jelentkező munkanélküliségen kívül ugyanis az ipari szakmunkások és a kistisztviselők állandó keresettel bíró széles rétege nem tud sem jogos igényének, sem fizetőképességének megfelelő lakást találni a fővárosban, egyre fokozódik eme kenyerét Budapesten kereső néprétegeknek az elővárosokba való áramlása. A fővárosnak, mint helyi hatóságnak ezért úgy szociális és egészségügyi, mint gazdaságpolitikai szempontból mindent el kell követnie, hogy a főváros területén minél több olcsóbérű kislakás épüljön. A kislakásépités újabb lendülete csökkentedé a munkanélküliséget és a termelt kislakások kínálata mérséklőleg hatna e lakások A főváros saját épitöprogramja megvalósításának első problémája az építkezésre alkalmas telkek kijelölése. .Szociális szempontból ugyanis az vojna indokolt, ha a főváros a létesítendő kislakásokat a lakásszükségletnek meg lelelöen kerületenkint arányosan megosztva, a villamossal jól megközelíthető, közművekkel ellátott belső területeken létesítené. A külső közműnélküli területeken való építkezés esetén ugyanis a hiányzó közművek megépítése a fővárosra súlyos terheket róna, a hiányos közle kedés pedig az odatelepülőket. sújtaná. Sajnos a, fővárosnak egy nagyobbszabású lakásépítő program megoldásához alig van kellő számú, megfelelő fekvésű ingatlana. Az előkészítő bérének alakulására is. A főváros törekvésének kettős irányúnak kell lennie. Folytatnia kell saját- épitőtevékeny- séyét és lehetővé kell tenni, hogy a magántőke is rentábilisnak találja az olcsóbbszerű kislakások építését. A polgármester úr ennélfogva elhatározta, hogy már az ősz folyamán újabb 3000 kislakás felépítése ügyében tesz előterjesztést a székes- főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésének. Miután azonban a főváros fejlődése következtében városrendezési és egyéb okokból egyre több régi ház kerül lebontásra, a főváros építkezésén túl a magántőke figyelmét is rá kell irányítani az olcsóbérü kislakások építésére. Ezért a polgármester úr javasolni kívánja a közgyűlésnek, hogy a magánvállalkozás által létesíteni kívánt egyszerű kivitelű kislakások is részesüljenek adómentességben. munkálatok során kialakult vélemény szerint a X., XI. és XIII. kerületekben rendelkezésre álló közműves fővárosi telkeken mintegy 1400 kislakás felépítését lehetne biztosítani, feltétlenül szükséges azonban hogy a III., VIII., IX. kerületekben is szaporítsa a főváros az olcsóbérű szoba-konyhás lakások számát. A lakásépítő program keretében megoldható volna a városszéli telepeken hiányzó 51 lakás is és ezzel a rendeltetésének kitünően megfelelő városszéli telep teljesen beépülne. A főváros ezen kislakásépitő akciója keretében olyan beépítési formát igyekszik választani, hogy az egyes lakások lehető elkülönítését, a kellő levegőt és napfényt biztosítsa. E célból kertes udvarokat és játszótereket kíván a házak közé építtetni. A 3000 kislakás építésére irányuló program végrehajtása súlyos anyagi áldozatot kíván a fővárostól. Az építési telkek kialakítása, a szükséges út-, csatorna-, viz-, villanyvezetékek elkészítése és az építkezés előreláthatóan kb. 21 millió pengő költségösszeget igényelne. Ezen összeget a főváros mai pénzügyi helyzetében csak előnyös feltételekkel megszerezhető kölcsönből teremtheti elő ha rém akarja, hogy a kölcsöntörlesztés a fővárosnak különleges megterhelést jelentsen. Meg kell nagyobbitani a szénatéri kápolnát Miért nem jár a régi Szent Dános kórház órája A Víziváros lakossága örömmel fogadta a szeretetházzá átalakított Régi Szent János kórház tatarozását. Az elhanyagolt épület végre tűrhető állapotba került, rendbehozták a kis tornyot is: legnagyobb meglepetésre azonban megfeledkeztek arról, hogy a tornyon levő órát is megjavítsák, bár mind a szerkezet, mind pedig a harangok megvannak. A Széna téren álló nyilvános villamos, óra csak a legnagyobb nehézségekkel fedezhető fel és a régi Szent János kórház toronyórája, amely négy irányból is látható, nagyszerűen pótolná azt. A kápolna nedves, málladozó falaira már többször felhívtuk az illetékesek figyelmét. Most végre megindultak a tatarozást munkák, amej^-ek során a többszázéves falakat Ambrus mérnök „légszigetelési” szabadalma szerint víztelenítik. Ez az eljárás a Batthyány-téri Szent Anna templomnál kitünően bevált. A tatarozáson felül azonban szükség lenne a kápolna bővítésére is, ezt a hivök nagy száma és -a Víziváros polgárságának vallásossága is indokolja. A Széna tér környékén lakók többnyire ezt a kápolnát keresik fel. A kerület lakossága hálás a székesfövárosnak a tatarozásért, de kéri, hogy gondoskodjék a kápolna meg- nagyobbitásáról is. Kibővítik a pálvölgyi cseppkőbarlang körforgalmi járatát A Pannónia Turista Egyesület lelkes gondozója a pálvölgyi cseppkőbariangnak és még tavaly mozgalmat indított, hogy a barlang belsejében körforgalmi járatot teremtsen. Azért van szükség erre, hogy egyrészt a látogatók ne azon az úton térjenek vissza, amelyen bementek és igy visszatérőben ne akadályozzák az újonnan érkezőket, azon felül pedig, hogy alkalmuk legyen a barlang egyéb rejtett szépségednek a megtekintésére is. Az egyesület elnöke ,Terbócz Imre ország- gyűlési képviselő vette a kezébe az ügyet és sikerűit is kiverekednie, hogy a főváros a körforgalmi járat építési költségeit biztosítsa. A főváros megszavazott erre a célra 2000 pengőt és a háromszáz méter hosszú járat el is készült. A barlangnak, amely az ország határain túl is messzeföldön ismeretes, sok a külföldi látogatója. Annál kevesebbet érdeklődnek azonban iránta pestiek és budaiak. Mégis, mióta a 29-es autóbuszjárat megindult és végállomása a pálvölgyi barlang közelébe került, azóta a látogatók száma örvendetesen emelkedett: Ez vetette fel annak a gondolatát, hogy a rövidnek bizonyult körforgalmi járatot meghosszabbítsák. A Pannónia Turista Egyesület most újabb kérelemmel fordult a fővároshoz: kéri, tegye lehetővé kevés pénzáldozattal a járat meghosszabbítását. A kérvényt Terbócz Imre országgyűlési képviselő adta át a polgármesternek és igy megvan minden remény arra, hogy a pálvölgyi barlang körforgalmi járata kiépüljön olyan arányokban, ami a látogatók jelentősen emelkedett számának megfelel. Már csak egyetlen házat kell megvenni a Tabán területén Gyors tempóban folynak a bontási munkák a Döbrentei-tér környékén A Közmunkatanásnak pesti oldalra történt átköltözésével eldőlt a tanács Döbrentei téri palotájának a sorsa is. Minden kísérlet, hogy a teljesen jó álapotban levő épületet a pusztulástól megmentsék, meddő maradt: a csákányok munkája megkezdődött. A joibb sorsra érdemes .palota bontási munkálatai javában folynak és még az ősz folyamán be is fejeződnek. Csaknem egészen eltűnt már a föld színéről a szomszédos négyemeletes palota is. E mögött húzódik meg szerényen egy régi kis tabáni hotel a Kökény utcában, az Erzsébethid szálló. Az előtte levő bérház lebontásával szükségessé vált a szálló j kisajátítása is. Tulajdonosa tisztában volt a siir- I gősség jelentőségével és épen ezért meglehetősen i nagy árat kért a kis szállodáért, a főváros pedig Belterületen kell felépíteni a kislakásokat figyeembe vette, hogy már csak azért is az átlagosnál nagyobb árat kell fizetnie, mert a tulajdonost az üzemi veszteségért is kártalanítania kell. A szakértők megállapítása szerint az épület nem ér többet 60.000 pengőnél, a főváros azonban, a kivételes körülményekre való tekintettel 136.000 pengő vételárban állapodott meg az Erzsébethid szálló gazdájával. Kikötötte azonban, hogy az épületet május hó 1-ig ki kell üriteni, hogy a tabáni park kibővítési munkálatait megkezdhessék. Az Erzsébethid szálló kisajátítása után még csak egyetlen kis épület áll útjában a tabáni tervnek. Ez az épület a görög keleti egyházközség tulajdona és benne van a plébániai hivatal. A főváros most tárgyai az egyházközséggel s a tárgyalás alighanem rövidesen eredményre is vezet.
