Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-18 / 33-34. szám
36. évfoyam Budapest, 1938. augusztus 18. 33—34. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÄG BÉLA SZERKESZTI. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: II., BEM JÓZSEF*UTCA 7. T: 150*2% ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Ssz&té István is a $<ze*it Htoona Egy napra visszatért a magyar ország- gyűlés ősi helyére, Székesfehérvárra, -hogy ott, azon a helyen, ahol dicső Szent István király szelleme még mindig ott lebeg a táj felett, demonstrálja ország-világ előtt: Szent István, él, nem halt meg. Ma is vezet, ma is ott tündöklik nemes alakja a magyar firmdmentumon. Szent Isiván,'.esztendejét ünnepeljük és egyben a Szent Koronát is. A szent király és a korona gondolata csodálatos egységben él a magyar nép lelkében; egybefonódik, egymásba- olvad, hiszen egyet jelent mind a kettő: az egységes, oszthatatlan magyar birodalmat. Szent István hozta létre lés hogy kilencszáz esztendő minden poklán keresztül megmaradt, azt Szent Istvánnak és a Szent Koronának köszönhetjük. Budán tízezrek ■ zarándokolnak a Szent Korona elé, hogy hódoljanak a magyar birodalmi eszme megtestesítése, a szent ereklye előtt. Szent ez a korona :r>.ékünk, annak nevezzük és annak érezzük, pedig egyházilag nem nyilvánították annak: de :szent a gondolat, melyet kifejez. A magyar szent. korona országai pillanatnyilag szétszakadtak. Többször is megtörtént ez az elmúlt kilencszáz év során. Német, tatár, török, legfőképen pedig belső meghasonlás nem egyszer dúlta fel Szent, István alkotását, de a Szent Korona mindig 'győzött: nem vehetett rajta erőt sem külső ellenség, sem múló politikai áramlat, különböző korok eszméinek rombolása. Mélységes alázattal járni a megtépett, megalázott magyarság a Szent jKirály és a Szent Korona elé.. Mennyed hitet, ragaszkodást és erőt kap tőlük, amire -olyan nagy szükségünk vani éppen most, amikor tanácstalanul vergődünk a viharoktól feld0t Európa közepén, ahol a nagy király egyesítette nemzetté és biroda- lommá'az önmagát marcangoló magyarságot. A fiuk Nitics fájdalmasabb, mint mikor a szülő temeti el gyermekét, amikor a zöldelö reménységet, örömet, az élet célját kell átadnia az\ .enyészetnek. A debreceni határban, lezuhant .egy repülőgép és hat fiatal magyar újságíró maradt holtan a gép roncsai közt. Hat újságíró és másik hat magyar élet, gyáezbaborítva szülők, rokonok meg jóbarátok seregén .kívül az egész nemzetet. Az öregség felé haladó újságíró a szülő fájdalmát érzi, amikor á „fiúkra“ gondol, akiket oly váratlanul vesztett el. Hiszen nem egy közülük a keze alatt is dolgozott, ismerte, szerette őket, boldog örömmel figyelte kibontakozó tehetségüket, benpük látta a folytatást, a jobb magyar jövőért való küzdelem új katonáját. A „fiúk” a fiai voltak: akadt közöttük nem is egy, aki még a világon se volt, meg se született, amikor ő már a kéziratpapir fölé görnyedt, hogy a nyomtatott betű erejével szolgálja azt az eszmét, amelynek lelkendező szolgálatában ők most elpusztultak. Különös mesterség ez az újságírás: akinek ez a foglalkozása, lezuhanhat minden pillanatban, akkor is, ha nem ül repülőgépen. Mert rohanó, szárnyaló gép az élete. Megállás nélkül száguldó masina, mint maga az élet, melyet szolgál. Ti, fiúk, nem írtok többé riptortot, nem nyúltok többé a telefonkagyló fele. hogy leadjátok a tudósítást: ebben az idolso riportban leadtatok mindent. Isten veletek, fiúk. Reményei voltatok az új tavasznak és reményei az idősebb pályatársnak, aki most sírva búcsúzik tőletek, mint az apa, aki gyermekeit temeti. Az egész óbudai hegyvidék örömOnnepe volt a hegyvidéki autóbusz megindulásának napja Lelkes éljenző tömegek üdvözölték az első kocsikat — Hüttl Károly dr. a Hegyvidék fejlesztésének további programjáról Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, nevezetes és jelentős napra virradt az óbudai hegyvidék lakossága: ekkor indult meg a Csatárka útig az első aiMóbusz, amely a keresztelheti a 29-es jelzést kapta. Hosszas, szinte évtizedekre visszanyúló küzdelem előzte meg ennek a járatnak a megindítását. A hegyvidék örvendetes fejlődésnek indult, családi villák, házak egész sora emelkedett, új utcák nyíltak: a fejlődés lendülete azonban hirtelen megtorpant, mert az egyre népesebbé váló városnegyednek nem volt közlekedése. Évekkel ezelőtt aztán az Újlaki Hegyvidéki Egyesület vet-; te a kezébe a dolgot,, élén fáradhatatlan elnökével,] dr. Hüttl Károly törvényhatósági bizottsági taggal és az ő kitartó munkássága végre eredményre is vezetett. Hüttl Károly dr. a törvényhatóságban,* a társadalmi és magánéletben egyre sürgette a hegyvidéki autóbuszjáratot, amelynek érdekében sok cikke jelent meg a Budai Napló hasábjain is. A Budai Napló is a maga szerény erejével készséggel és lelkesedéssel csatlakozott az ügyhöz és igy részben a mi lapunknak is kedves, emlékezetes ünnepe volt a 29-es autóbusz megindulása. A Pálffy-térröl pontosan reggel 6 óra 45 perckor indult el az első autóbusz. Jóval korábban gyülekeztek a budai társadalom vezető egyéniségei, élükön Hanthy-Haidekker János III. kerületi elöljáróval és Hüttl Károly törvényhatósági bizottsági taggal. Az autóbusz zsúfolásig megtelt. Amikor a megállapított útvonalakon az első kocsi átrobogott, mindenütt lelkesedő és éljenző tömegek várták, a villák ablakaiból kendőt lobogtattak. A házakon ott lobogtak a Szent István-hét alkalmából kitűzött zászlók és úgy tetszett, mintha ezeket a hegyvidékiek helyi jellegű ünnepe miatt tűzték volna ki. A végállomáson, pontosan a Szépvölgyi út és Csatárka út keresztezésénél, ott várakozott a kocsira a hegyvidék társadalmának szine-java. Ott voltak többek között: Pálffy Lajos dr. újlaki plébános, Schlosser János, Babarczy báró tanácsnok képviseletében. Wolhmuth Ödön főfelügyelő a BSZKRT képviseletében, Bede József dr. rendőrfötanácsos, Tóth Vincze dr. rendőrkapitány, Boross Ernő egyetemi tanár, Kun Árpád ny. polgármester, volt ország- gyűlési képviselő, Bresztovszky Ede, Miliők Sándor, Steinherz Simon törvényhatósági bizottsági tagok, Lázár Ottó dr. kincstári jogi főtanácsos, Kakuk József, ■ az Újlaki Hegyvidéki Egyesület társelnöke, Kral Ferenc, Végh János, Varsányi Endre, Elszász Oszkár dr., Török László dr., Kiss Ernő, László Zoltán, Tanoss Imre, Németh Béla, Gápel Pál, Bodócs János, Varga Imre, Bácher Antal, Bogár Dénes dr., Reisz Péter és még sokan mások. Az utasok leszállása után Pálffy Lajos újlaki plébános teljes papi díszben, nagy segédlettel megáldotta a 29-es autóbuszt A szertartás után Isten áldását kérte mindazokra, akik a járat létrehozásán fáradoztak: a polgármesterre, az elöljárókra, a bizottsági tagokra, a BSZKRT igazgatóságára és műszaki személyzetére, végre azokra, akik ezen az autóbuszon utazni' fognak. A hatásos beszéd után a közönség a Himnuszt .énekelte. Kedves jelenetek következtek ezután: Varga IIus, a népszerű vivóbajnoknő, hatalmas koszorút helyezett ez autóbusz hűtőjére, majd két apróság, Varsányi Liliké és Král Gyuszi csokrot nyújtottak át Hüttl Károlynak és Hanthy-Haidekker János elöljárónak. Majd fiatal lányok serege vette körül a kocsit és feldíszítették virággal, fényögallyakkal. A közönség köréből ekkor Boros Ernő ny. egyetemi tanér lépett elő, hogy kifejezést adjon a hegyvidék hálájának. Köszönet a kezdeményezőknek és végrehajtóknak — Az első fohászunk Istenhez száll — mondotta többek között —, hogy megértük ezt a jelentős napot. Hüttl Károly fanatikus munkájának az eredménye ez. Szívből üdvözlöm öt, aki türelemmel, fáradhatatlan munkássággal, összeköttetéseinek teljes kiaknázásával megcsinálta a lehetetlent, a hegyvidéki autóbuszjáratot és ezzel közelibb hozta a főváros egész népét hozzánk, hogy gyönyörködhessék a természet ritka szépségében. Remélhető, hogy a közönség felkarolja ezt járatot és rövidesen rákerül a sor, hogy a kocsiparkot majd szaporítani is kell. Hüttl Károly dr. meghatottan mondott köszönetét az üdvözlésért Kijelentette, hogy az érdem főrésze nem az övé, hanem azoké a hatósági személyeké, akik készséggel állottak az ügy rendelkezésére. Szendy Károly polgármester megértéssel karolta fel a dolgot és igyekezett is azt'minél gyorsabban nyélbe ütni. Hálával kell megemlékeznie Király Kálmán tanácsnokról, Kempelen Ágoston tanácsnokról, Wohtmuth Ödön BSZKRT főfelügyelőről, Viola Rezső műszaki főtanácsosról, Bede József rendőrtanácsosról, Scheuer Róbertról, dr. Bódy Lászlóról, báró Babarczy tanácsnokról és Hanthy-Haidekker Jánosról, akik valamennyien odaadással állottak rendelkezésre, hogy ez a járat annyi küzdelem és verekedés után végre megindult. Ez a járat rendkívül fontos a hegyvidék jövő fejlődésének szempontjából és még jelentősebbé válik, hogy ha az eredeti terv teljesen megvalósul. Ez a terv, amely már készen is van, ezt a járatot a Csatárka utón, Kapy utón, Csalán úton és Csévi-úton át összeköti a Pasaréti-úttal. Hatalmas tranzverzális út jön ezáltal létre, amely egybekapcsolja a 111. * kerületet a II. kerülettel és ezen a réven az egész pesti oldallal. Már készül a Csatárka út burkolása, ez a munka legfeljebb 45—50 napot vesz igénybe. Nemsokára talán az autóbuszvonalat át lehet majd vezetni az új tranzverzális utón. Ez a járat nemcsak a hegyvidék, hanem az egész főváros érdeke, mert ez a hegyvidék a legszebb, a legegészségesebb, ahogy Szendy polgármester találóan megjegyezte, ez a vidék: Budapest tüdeje. De idegenforgalmi szempontból is nagyfontosságú ez a járat, amely tehetővé teszi az idegenek számára is a Pálvölgyl cseppköbarlang megközelítését. Ezzel a járattal azonban nem zárultak le azek a nagy feladatok, — mondotta Hüttl Károly, —• amelyek az Újlaki Hegyvidéki Egyesületre várnak. Meg kell oldani sürgősen a guggerhegyi vízmedence ügyét, az iskolai kérdéseket, szükség van postahivatalra is. Mindez még évekre terjedő program, amelynek megvalósításáért éppúgy fog dolgozni az egyesület, mint az .autóbuszjáratért. Végül köszönetét mondott a sajtónak, kiemelte a Budai Napló közreműködését, majd az egyesület meleg részvétét fejezte ki a debreceni repülőgép-katasztrófánál áldozatul esett magyar újságírók felett. A hegyvidék lakosságának összefogása A társaság tagjai ezután villásreggelire gyűltek össze a Kakuk vendéglőben. Itt Hanthy-Haidekker János kerületi elöljáró mondott pohárköszöntőt, amelyben kiemelte, hogy a mai nap arany- betűkkel lesz beírva a hegyvidék történetébe. Ebben legfőbb érdeme Hüttl Károly dr.-nak van. Rá kell azonban mutatnia egy érdekes tünetre, amely mellett nem lehet közömbösen elsiklani és ez az, hogy a hegyvidék lakossága, távolállóaa minden világnézeti és felekezeti tagozódástól, egységesen tud összefogni minden közérdekű ügyért. Reméli, hogy ez az összefogás meglesz abban a harcban is, amelyet ez a környék a gimnáziumért, az iskoláért, a guggerhegyi vízmedencéért és sok más közérdekű ügyért folytat. Varsányi Endre Hanthy Haidekker Jánost köszöntötte fel, aki hivatalos hatáskörén messze túlmenően viseli szivén kerülete sorsát és aki legnemesebb értelemben vett elöljárója a polgárságnak. Hüttl Károly dr. indítványára elhatározta a Hegyvidéki Egyesület, hogy táviratban üdvözli mindazokat az intézményeket és személyeket, akik a járat létesítésén fáradoztak. Az első napon és a rákövetkező napokon is zsúfoltan robogtak az autóbuszok a Csatárka út emelkedő útján. A kalauzok minden utasnak átadták a vonal irányát és menetrendjét. Eszerint az. első kocsi a Pálffy térről 6 óra 45 perckor indul az utolsó pedig 23 óra 30 perckor. Három kocsival 126 menetben összesen 495.2 kilométert futnak be a kocsik a mintegy 4.5 kilométeres hosszú utón. A kocsik, a Pálffy térről kiindulva, a Bécsi utón, Szépvölgyi utón. át jutnak el a Szépvölgyi út és Csatárka út kereszteződésénél lévő végállomásig. A kocsik átlag* 10—20 percenkint közlekednek. Menetdijak: 16, 24 és 34 fillér. A történeti hűség kedvéért meg kell még említenünk, hogy az első kocsit Dobozy Lajos sofőr vezette, kalauza pedig Hideg János volt. Reméljük, hogy Óbuda közlekedésének kérdése ezzel még nincs elintézve. Egyelőre azonban együtt örvendezünk a hálás hegyvidékiekkel, akik most megnyerték az első csatát. Még sok ütközetet kell megvivniok: a Budai Napló ott lesz mellettük, együtt fog harcolni ennek a gyönyörű vidéknek és ezzel együtt az egész fővárosnak további fejlődéséért. Miért nem fejlődik a Zugliget A befalazott csodaforrás titka — Zugliget helye a nap alatt Rövid hír jelent meg a lapokban „A Fabank Rt. árverést tűzött ki a zugligeti Fácán-üdülőre, augusztus 17-ére.” Nem tudjuk, akad-e egy bátor ember, vagy érdekeltség, amely pénzét be meri fektetni ebbe a vállalkozásba, vájjon akad-e egy vállalkozó szellem, amely felismeri ennek a helynek értékét, aki felfedezi, hogy itt van az egész Zugligetnek a szive, az a szív, amelynek a dobbanását már alig- alig hallani. Hiszen az erek, amelyek azelőtt mind ide vezettek, elszükültek, eimeszesedtek és nem szállítják már a szívhez és természetesen a szívtől is az egész környéket éltető, felvirágoztató vért, az életet. A Fácánt félbemaradt bányához is lehetne hasonlítani, amely gazdag kincseket rejt magában, de ha a kincseket ki akarjuk bányászni, szükségünk van a csákányra, amellyel bontunk és szükségünk van sok-sok téglára, amelyekkel ismét építeni .tudunk. Vagy negyven évvel ezelőtt, ha a pest-budai polgár rászánta magát egy kirándulásra, vagy a Városligetbe ment, vagy lóvasuton a. vadregényes Zugligetet kereste fel. Akkoriban Hüvösvölgybe, a Hármashatár- hegyre csak a nagyon csekély számú turisták merészkedtek. Hiszen ezek a helyek minden közlekedési eszköztől és minden emberlakta helytől távol estek. .4 millénium körüli években élte fénykorát a Zugliget, a Fácán, a Disznófö. Nyaralókat azonban csak a Zugligeti-út mentén és a Fácán környékén találtunk. Mikor azonban a hűvösvölgyi villamosvonal kiépült, a pesti közönség felkapta, divatba hozta ezt a környéket, hiszen itt hegymászás nélkül kiért az erdőkbe és a nagyrétre. Zugliget hanyatlása ekkor kezdődött. Kiment a divatból. Pedig Zugliget ma is olyan szép, ugyanolyan vadregényes, mint volt negyed, vagy félszázaddal azelőtt. Levegője is olyan ózondús és pormentes, mint boldog ifjúságunk idején volt. A test megőrizte minden - veleszületett szépségét, csak a ruhája —■ alig járható, gazzal dudváva! benőtt utai, .összeomlás veszélyének kitett vendég-
