Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-24 / 12. szám

Budai Napló 1938. március 34, Vagy talán a Beszkárt megriadt attól, hogy dicséretest alkotott? # A HARMONIKA VILLAMOS. Első példánya most jelent meg a 61-es vona­lon. Két régi kocsi, szépen átfestve, a vasúti gyors­vonata' kocsikról ismert harmonikaszerü zárt átjá­róval van egybekötve és igy lehetővé válik az át­járás egyik kocsiból a másikba. Hálásak lehetünk' ezért az ötletért a Beszkárt- nak, hiszen most már semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a villamosközlekedés tökéletes legyen. Most már nem izgat bennünket a hurok, nem baj, hogy a nap sok szakában 10—12 percig kell villamosra várni, fő, hogy átjárhatunk egyik kocsiból a má­sikba. , Kénytelenek vagyunk azonban az uj kocsiti- pus egy hiányosságára rámutatni: a harmonika nem muzsikál. Pedig milyen kedves dolog lenne, ha a kanyarodókban és a megállóknál, amikor a harmonika összenyomódik, a „Várhatsz, babám, el­várhatsz, mig csak bele nem fáradsz” szövegű Beszkárt-dalt játszana. —ö. Tűzifát, szenet,1 kn*a’""****** , . "-ö/ r— —~ legolcsóbban Zsolnai Edit nél Délipályaudvar. Megrendelés Telefon: 367-149 MEG K ÖNNYITJ ÜK KÖNYVTÁRA RENDBENTARTÁSÁT! Könyveit bekötjük ÍO havi részletfizetésre.----- Elsőrangú munka! == Cs apkai Ervin könyvkötő I.. Krisztina-krt 13» Telefonhivó i 157-997 sugárirányban indul ki a Vörösvári utca, a Kis- celli utca, Pacsirtamező utca és Szentendrei út. Az óbudai dohánygyárhoz hosszú ideig nem nyúlnak. Óbuda megkönnyebbülten lélekzik fel. Ezen­túl már nemcsak a csákány dolgozik Óbudán, hanem az alkotó, teremtő munka is megindul, amely a főváros legszebb részévé teszi a nagy- multú Óbudát. Tisztujitás a HOVE III. kerületi Társadalmi és Lövészegyesületben Bzs-vkáct UutÖHÍeq&S&ÍQ&U AZ 57.12-es PÓTKOCSI. A napokban ültem rajta először, holott már öt éve fut a Beszkárt kocsiparkjának ez az egye­dülálló specialitása. Abban különbözik többi test­véreitől, hogy a fapadok helyét kényelmes, részint vászonnal, részint pedig bőrrel bevont ülőhelyek foglalják el. A pesti villamosutas általában mogorva, ba­rátságtalan, udvariatlan. Mindennek nyoma sincs az 5712-esen. Itt mindenki kedves, jóindulatú, ba­rátságos tekintetek invitálnak az üresen maradt ülőhelyekre. Lehet, csak én láttam igy, valószínűbb azonban, hogy a jó pesti publikum igazán örül ennek a kis kényelemnek, amihez nem igen szok­tatták hozzá, öt évvel ezelőtt épült kísérletképpen ez a kocsi, hogy megállapítsák, melyik anyag felel meg legjobban a követelményeknek: a vászon-e, vagy a bőr. Úgy látszik azonban „a kísérletek még nem vezettek eredményre”, mert ez a nyugat európai levegőt jelentő alkotmány még ma egyedül fut. A MOVE III. kerületi Társadalmi és Lövész­egyesület vasárnap, március 20-án délelőtt II órakor tartotta meg idei közgyűlését a tagok igen nagy részvétele mellett A közgyűlés meg­nyitása előtt március 15-ét ünnepelték meg. Az ünnepi beszédet Flóry Amát mondta. Ma­gasröptű szavakkal emlékezett meg a márciusi események jelentőségéről. Utána dr. Hiittl Károly törvényhatósági bizottsági tag, az egyesület el­nöke megnyitotta a közgyűlést, ismertette annak célkitűzéseit, majd megköszönte a tagok lelkes és odaadó támogatását. Debreczeny Miklós ügyve­zető alelnök részletes beszámolót mondott az egyesület multévi működéséről, amelyet a.közgyü- I lés egyhangúlag vett tudomásul. Ezután megejtet­ték a tisztújitást. Elnök lett közfelkiáltással: dr. Hiittl Károly törvényhatósági bizottsági tag, tisztelebeli elnö­kök: Hanthy-Haidekker János, a III. kerület elöl­járója, Sándor Mátyás ezredes, vezérigazgató, dr. Szigeth Gábor kormányfőtanácsos, gázgyári igaz­gató. Társelnökök: Pais Lajos kőkápolnai egy­házközségi plébános, Báthory Kálmán alezredes, testnevelési vezető, nlelnökök: vitéz Derzsi Ernő szkv. őrnagy, ügyvezető alelnök: Debreczeny Mik­lós iskolaigazgató, fötitkál': Flóry Amát, titkár: Varga Máté István fővárosi tanár és Vándory József fővárosi tanító, háznagy: Palánkay Ferenc, pénztáros: Wighardt Ferenc, ellenőr: Apor Vik­tor, felügyelő: Áfrány Dezső gyári gondnok. Lö­vészparancsnok: vitéz Derzsi Ernő szkv. őrnagy. Utána megalakultak a lövészeti, ijjász, tu­risztikai, műkedvelő, Petőfi és labdarúgó szak­osztályok. A megválasztott tisztikar nevében Hiittl Károly dr. köszöntötte meleg szavakkal az egyesület új társelnökét, dr. Szigeth Gábort és i arra kérte, támogassa és szolgálja a tőle meg-1 szokott szeretettel és eréllyel az egyesületet Dr. Szigeth Gálkor .meghatottam mondott köszönetét megválasztásáért, amelyet — mondotta — nagy kitüntetésnek vesz és örül, hogy a nagyjelentő­ségű és fontos missziót teljesítő egyesületet, mint annak egyik vezető tagja szolgálhatja. A hűvösvölgyi slrandjürdő Beszámoltunk arról a nagyszabású akciótól, amlyet legifj. Balázs Antal kezdeményezésére a Hűvösvölgy villatulajdonosaá indítottak strandfür­dő létesítése érdekében. Mint értesülünk, a rész­vénytársasági alapon építendő fürdő részvényeinek jegyzése már megkezdődött és élénk érdeklődés nyilvánul meg iránta. Ezzel egyidejűén a Hűvösvölgy és környéke lakossága autóbuszjáratot is igényel a Hidegkúti- útón végig a hűvösvölgyi villamosvégállomásig, akár az 5-ös reláció meghosszabbítása, akár inga­járat beállítása révén. A televízió első bemutatása a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A televízió lényege köztu­domásúan az, hogy míg a rádió csak a hangot to vábbitja, a televízió a fényenengiát is elektromos hullámokká alakítja át, úgy hogy drótnélküli köz­vetítés utján látjuk is azt, ami a mikrofon mellett működő fottocellás készülék előtt történik. Az eddig elért legnagyobb távolság, amelyen belül televíziós adás lehetséges, 40 km és ezért ma még gyakorlatilag ez a találmány nem teljesen értéke­síthető, de joggal kelti fel már most is minden művelt ember érdeklődését. Az április 29-én meg­nyíló Budapesti Nemzetközi Vásár bemutatja a televíziós adó- és vevőkészülék egyik eddig leg­tökéletesebb megoldását, megelőzve ezzel Közép- és Délkelefeurópa minden országát. nvD/U TOJASKERESKEDÉS nyílt meg /. Enysdi-u. 7. sz. a.—Tel.: 158-037. Tulajdon s: W.-né, Lukács Margit, az O. M. T K tojásosztályanak szervezője és 13 éven át vezetője. Elsőrangú, lámpáson árut olcsó napi áron fjásljoz szállít. Feltámad a „régi 33 FC" Aranyjelvényes régi tagjait és alapító tagjait, akik az elmúlt „viharos évtizedekében elmarad­tak az egyesületből, visszahívja a 33 FC vezető­sége. A labdarugócsapat ugyanis osztályának ta­belláján kitűnő helyezést foglal el, úgy, hogy bát­ran készülhet máris a következő év elsőosztályú mérkőzésére. Ezzel akarja megörvedeztetni régi tagjait a patinás hirű budai csapat, baráti vacso­rát adva azok tiszteletére ápr. 2-án az „öreg Dió­fában” este 8 órai kezdettel. Hasonló jó hangulat lesz itt is, mint volt a legutóbbi, kitünően sikerült műsoros estén, amikor többek között Huszár Pufi is fellépett, mint az egyesület egyik alapitó tagja. A Hl. kér. Polgári Társaskör márciusi ün­nepe. A III. kér. Polgári Társaskör március 15- én, kedden este saját helyiségében műsoros ha­zafias ünnepet rendezett az alábbi műsorral: 1- Magyar hiszekegy, előadta az Óbudai Dalkoszo- rú”. Vezényelt: Hemrich Ferenc. 2. Koncz Dezső: Napisten fia, előadta a szerző. 3. Az Óbudai Dal- koszorú énekszámai. 4- Sohár Vilma zongoramű­vésznő előadása. 5. Ünnepi beszéd. Elmondta: vitéz Pólya Antal dr. 6. Himnusz- Utána társas- vacsora volt, melyen a köszöntő beszédet Fran- zosó Richárdné mondotta. A III. kerületi Katholikus Kör március 16-án szerdán tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen megejtették a tiszújítást is. Elnökké'a távozó Brunecker Lajos helyére egyhangú lelke­sedéssel Hanthy-Haidekker János kerületi elöljá­rót választották meg. Hol vásároljunk a Horthy Miklós öid pesti hídfőjénél HAM4G JÓZSEF és FIA PUSKAMÜVESEK, fegyver- és löszerkereskedök IX. FERENC-KÖRUT ('erenc-köruti oldal) Tel. 187-651. Fehér világ Irta; Somody István A mesék fehér birodalmai elevenedik meg előt­tem, amikor a osztrák Alpok kétezer méteres csúcsáról, a Fagerröl gyönyörködöm a táj szép­ségében. Valóban: mesekönyvek képeiről emlék­szem ilyen mindent elbontó, vastag hóra, amely­ből alig tudja kidugni fejét a menedékház. Hűdé­nek, kunyhónak hívják ezeket a fából készült me- nedékházakat, amelyek, — bár valamivel nagyob­bak, mint az erdei manók mesebeli palotái, — mégis szinte elvesznek a többméteres hóban. íme a hótömeg alatt görnyedő Vorfager-hütte is úgy meglapul, mint a veszélyt sejtő nyúl. Szinte beleolvad a fehérségbe s amikor kéménye füstö­lögni kezd, távolabbról úgy tüiiik, mintha a hó pipálna. Ez a britté egyébként elhagyatott s most csak azért füstöl, mert a radstadti hegyekben tú­rázó budai sitáisaságunlcat várja. Az erősebb tempóban előresiető Gerő Zoltán gyújtott tüzet s mire felérünk, már a tea is gőzölög. Szánon jöttünk fel ezemégyszáz méterig, on­nan tovább erdei úton sítalpon, kitűnő vezetőnk és bajnokunk, Zelkó József taposta előttünk a nyomot a mély hóban. Inneni a csúcsról a kéklő égbolt alatt messze belátni a radstadti Tauern szépséges hegyeit. A napsütésben fehéren izzanak a kétezren felüli ko­pár, hósapkás hegycsúcsok: a Kalkspitze, a Labe- neck, a Strimskogel, a Geisstein, távolabb a See- karspitze, a másik oldalon a háromezres Dach­stein s tőle balra szerénykedik a kétezren aluli, íenyőboritotta Rossbrand. * Kedélyes ebéd, aztán napozás a hegycsúcson. Ezt a pompás napsütést, amely egykettőre rézbő­rűvé tett bennünket, gyakran élveztük. Arra gon­dolok, hogyha a téli fehér Svábhegyen így tűzne a nap, egy délelőtt elfolyna sitalpunk alól a hó. Ez a párméteres alpesi hó oda se bajszol a ben­nünket égető, izzasztó napsütésnek s változatla­nul megmarad olyan finom porhónak, amilyen­ről mi, budai sizők otthon, sajnos, nem is álmod­hatunk. Nagyszerű dolog ez, — értékeljük és él­vezzük is nagyon, — hogy olyankor is, amikor reggel tizennyolc fokos hidegben indulunk, dél­előtt már ingujban napfürdözhetün-k. Innen, a Fagerröl keveset enged látatni me­rész csúcsából a Seekarspitze, amelynek szédüle­tes meredekén magyar, osztrák, angol és francia sizők lélegzetvisszafojtott bámulatára siklottak le kitűnő bajnokaink, Zelkó József és Gerő Zoltán. A magyarok inkább csak Gerön csodálkoztak, mert Zelkó Józsefről tudták, hogy a sizésben már több hazai és külföldi verseny nyert, sőt a világversenyen kétszáz közül százkilencvenfcét baj­nokversenyzőt hagyott maga mögött akkor, ami­kor a nyolcadik legjobb eredményt érte el. Zelkónak persze nem nagy dolog ez a lesiklás, lamely a svábhegyi és külföldi sizők lélegzetét is | elátlitja és tenyerüket önkéntelen tapsra ragadja. Amikor gratulálnak neki, legyint Persze, mi ez a Silvretta háromezerötszáz méteres Pizbuin- csucsához képest, amelyről már nem egyszer sik­lott le. Most, hogy itt látom Zelkó József „tempó- schwungos” bravúrjait s egyebek közt azt, ho­gyan siklik le a meredek hegyről egy szál silécen, — mert a másikat odaadta egyik társunk eltört lécének pótlására, — kezdem megérteni azt a hi­hetetlen dolgot, amit régebben hallottam róla, hogy egyszer a svájci havasokban a lavináról mentett meg egy veszélybe került siző nőt. Na­gyon tud ez a barátunk, s mi örülhetünk annak, hogy kiváló osztrák versenyzők előtt is büszkél­kedhetünk honfitársunkkal. Jelenléte a gyengébb siziők számára bátorító, megnyugtató. Erősebb lejtőn, egy-egy elzugásnál, — ami egyébként annyit jelent, mintha menybéli párnák közé vetné magát az ember, — felhang­zott szállóigévé lett derűs biztatása: — Ne törődj sehova! Fog ez menni. És valóban, a túrák nehezebb részén is bizto­san vezeti át a társaságát, amely egyébként rövid idő alatt sokat tanult tőle és aránylag könnyedén siklott ezerméteres nivókülönbséget jelentő he­gyekről, erdei pályán, szabad terepen, vagy — mint pl. Gnaden-almtól Untertauernig — szaka­dékban futó utón. Ez a közel egyórás lesiklás érdekessége mel­lett számomra kissé azért volt fárasztó, mert a sziklák közt kanyargó, letaposott számítóin nem lehetett „suszbam” nyargalni, hanem egyik lábbal állandóan fékezni kellett. A Fagerröl sima terepen, nagyszerű lesiklás esik. Befejezzük a napozást és indulunk. A hegy­ről le, Radstadtig a kanyarokkal közel tízkilómé- teres terepen siklik végig a vidám magyar siitár- sasá'g. Ez aztán élvezetes lesiklás, amelyhez ha­sonló a budai hegyekben nem akad. Hej, de jól esnék magyar keblünknek, ha ilyen­féle terepet és főként ezt a kora téttől késő tava­szig állandóan tartó pompás havat oda lehetne varázsolni a budai hegyekbe! Akkor az olimpi- ászon a sizésben is az elsők közt lennénk! * Viszont akkor Radstadtnak nem is lehetne al­kalma -kimutatni szeretedét és barátságát a magya­rok iránt. Érdekes és kedves ez a történelmi pati- náju kis városka itt, a nevét viselő Tauern völ­gyében. Többméter széles falai, kétszázéves há­zai, ódon várfalai és bástyatornyai arról mesélnek, hogy Salzburg tartomány történetében valamikor nagy szerepet játszott. Egy kerékgyártó alapította a várost. Tőle kapta nevét és címemében is ott a kerék. A XII. század végén már városként szere­pel. Egyidöben püspöki székhely is. Friedrich salz­burgi hercegérsek -építtette a várost, amely egész Salzburgot védte a szomszédos Stájerország tá­madásai ellen. Gyönyörű vidéke, amely először Pétery 1st» vámékkal tett tavaly nyári autóturánkon, a Gross- Glocknerröl jövet keltette fel figyelmemet, úgy­szintén különösen jó hóviszonyai nagy sport- és idegenforgalmi vonzóerői gyakorolnak. Most is indítványomra jöttünk -ide és nem bántuk meg. A radstadti kerámia a XVI. századtól híres. Meg­néztük a két nagy kerámiai üzemet, gyönyörköd­tünk az alpesi jellegzetességeket megörökítő, szép kerámiákban és hoztunk is belőle emlékül. * Addig volt nagy Síélet Radstadt (nagyszerű terepén, amíg a német határt le nem zárták. (Most, hogy március 12-én megtörtént Ausztriának Né­metországhoz való csatlakozása, ismét megvál­tozik a helyzet.) 1932 óta egyidőre elnéptelene­dett ez a síeldorádó, de az utóbbi években, amióta a rendkívüli agilitású Hochleitner Franz polgár- mester — egyúttal iskolaigazgató és ismert sí­versenyző, — áll a város élén, ismét fellendült idegenforgalma. A magyarok is felfedezték. A magyarbarát Hochleitner polgármester, aki nagy tisztelője bajnokunknak, Zelkó Józsefnek, mindent elkövetett, hogy sítársaságunk jól érezze magát. Attól kezdve, hogy az állomáson fogadott ben­nünket, minden szabadidejét velünk töltötte, részt vett túráinkon- és esténként ott táncolt velünk a H-abersatter-szálló -éttermében, v-agy a cukrászdá­ban. Kapott is több meghívást Budára s a tava-sz- szal el is jön hozzánk. Majd igyekszünk viszonozni sok kedvességét. Radstadt emlékezetes marad számunkra és vissza- Yonz, mert -nemcsak pompásan síztünk itt, hanem jól szórakoztunk is. A nagy, idegnyugtató és fizi­kum-regeneráló sízések után, akár a közeli terepe­ken gyarapítottuk sítudásunkat, akár hosszabb tú­rákat csináltunk, esténként sose -maradt el a tánc, amelyet néha társasjáték, bridzs és móka váltott fel. Zelkó, mint társaságunk lelke, nemcsak -a sí művészének és professzorának, hanem nagyszerű mókacsinálón-ak és szoáré-rendezőniek is bizonyult. Társaságunk később érkezett magyarokkal és a Hochleitner polgár-mester által bemutatott három francia és egy prágai osztrák hölggyel és egy bécsi ügyvéddel gyarapodott. ltjaink és leányzóink közt itt-ott Amor is szö­vögetni kezdett bizonyos szálaikat. Egyik nap, amikor új magyar hölgyvendéget vártunk Mall- nitzból, hallom, -amint fenn a hegyen azt mondja az egyik budai fiú a bájos kislánynak, — -angol keringőben legjobb táncpartneremnek, — akinek állandó lovagjává szegődött: — Bárcsak szép lenne az „új leány”. — No persze, hogy szép lánynak udvarolhas­son, — válaszolja némi szemrehányással a kis­lány. — Nem, hanem hogy a fiúk „-ráessenek” és maga nekem maradhasson. Az „új leány” csinos volt. Nem tudom, ez, vagy más okozta, de a végén úgy nézett ki a dolog, hogy megállapíthattam: — Ugylátszik a házasságok nemcsak az ég­ben, hanem a radstadti síterepen is köttetnek. * „Testületileg” résztvettümk egy osztrák nép- mulatságon, az itteni ipafosbálon. Felbiztattuk a táncosokat s a fehérkötényes henteslegénytöl a kalapján nagy bokréta mellett olló-jelvényt viselő tekintélyes iparosvezetőig az ipar minden ágának képviselője megtáncoltatta hölgyeinket. Különösen nagy sikere volt a „student-polkának”, amelyben alaposan megrángatták a magyar táncosnőiket. Megnéztünk egy nagy lakodalmat is. Esküvő után a havas utcán fényképfelvétel készült a nagy számú, jellegzetes osztrák -népviseletbe öltözött násznépről s ezt követte a lakoma.. Késő estig ha­zaszállingózó lakodalmasoktól volt hangos az utca De amíg nálunk az italos falusiak vígan dalolnak, addig ezek csak siva-lkodnak, ri-kogatnak. Divatos népsport itt a jégkugli. Golyó helyett korongot dobnak s jól megpörgetik. A gyerekek az utca letaposott haván gyakorolnak s néha éKi „bábukat” találnak el. Az utolsó estén jólsikerült jelmezbált rendezett a magyar sitársaság. Hölgyeink, — ez előző na­pom elutazott Szigeti Ilona kivételével — megle­pően szép jelmezeket kaptak a radstadtiaiktól s a férfiak is ötletes jelmezekben vonultak fel. Legjobb höígysizömik, nagy káli ói Nagy Balba Carmen-jel- mezben, Habesser Poy és Harsányi Vera úszóbaj noknönk nehézselyem radstadti népviseletben, Fon Feren-cné salzburgi selyemdirndlíben, a prágai hölgy apacsruhába-n, a párisi madame Max Pelcot dirndliben, a bo-urg-esi mademoiselle Loiseau -és Burandet, ugyancsak osztrák népviseletben jelent meg. (Itt megjegyezhetem, ho-gy az egyik francia hölgy eljött velünk Budapestre, a másik kettő pe­dig a társaság egy részével Zelkó Józseffel együtt átment Lech am Arlbergbe, ahol a magyarokon kívül még a párisi -angol nagykövet leányai is csatlakoztak hozzájuk'.) A férfiaknak is sikerük volt -mókás jelmezük­kel. Hochleitner Franz polgármester iskolásfiúnak, Zelkó József milimá-rina-k, Fon Ferenc négernek, Virányi András dr. falusi kislánynak, Becsey Lász­ló erdőkerülőnek, Körtvélyessy Weigl Jenő skót­nak, Gerő Zoltán békebeli közös tüzérnek, Stark Frigyes posztónkénak, a bécsi ügyvéd vasiuti tiszt­nek, Fischer dr. „indexapónak”, Habesser István szellemnek, Multos tonte indiánnak. Rejtő György a sífókák segítségável zebrának, Sebestyén István tirolinak öltözött, míg néhányunk úgy tette magát feíismenhetetlenmé, hogy szellemes -arcot vágott. Kedélyben nem volt hiány. Aztán ez is elmúlt. Élményekben és síeredmé­nyekben gazdag két hét után fájó és v-isszavágyó szívvel vettünk búcsút az osztrák alpesi fehér vi­lágtól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom