Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-04-28 / 17. szám
Budai Napló ' 1938. április 28. A „Hollós Mátyás Társaság" április 25-ép tartotta dir. Hennyey Vilmos elnöklete alatt tizenkilencedik rendes évi közgyűlését a Császarfürdö „Hollós Mátyás” termében. Az évi jelentések, számadások és költségvetés le tárgyalása után betöltötték a megüresedett tisztségeket, Lippay Gyula dr-t, a Budai Napló szerkesztőjét alelnökinek, Hol- besz Aladárt a Társaság igazgatójának, ifj. Sebös Károlyt titkárnak és Balás Farkast ellenőrnek választották meg. Az indítványok során egyhangúlag elfogadták Szilágyi Károly főtitkárnak a főváros idegenforgalmi propagandája keleti vonatkozású résziének kiépítését célzó javaslatát azzal, hogy ennek a jelentős munkaprogrammnak gondos előkészítését a dr. Pávai Vájná Ferenc elnöklete alatt működő gyógyforrás- és fürdőügyi bizottságra bízzák. Ezt követőiig dr. Hennyey Vilmos elnök tartotta meg alábbi előadását, amelynek célkitűzését a közgyűlés magáévá tette és elhatározta), hogy az előadásit, 'kiegészítve a hazai és külföldi szakértők idevágó szakvéleményeivel, előterjesztés útján minden illetékes tényezőhöz eljuttatja. A közgyűlést társasvacsora követte. HENNYEY VILMOS dr. EL0ADÄSA A MAGYAR MÉLYFÚRÁSOK ÜGYÉRŐL ÉS A LILLAFÜREDI FÚRÁSRÓL — A magyar idegenforgalomnak egyik kimagasló attrakciója — kezdte előadását Hennyey —: Lillafüred. Nemcsak a kifogástalan elhelyezkedés, melyet az ottani elsőrangú szálló nyújt, de a festői látvány, melyet maga a szálló művészi épülete, magaslati fekvése, kilátása és környéke ad, nemkü lönben a kedvező klimatikus viszonyok, mindannyi kiváló tényezői az idegenforgalmi érdeklődésnek. De még mennyivel értékesebb lenne e hely, ha ezenfelül a gyógy- és strandfürdő most már általában megkívánt előnyeivel is ékeskednék. Lillafüred felépítése nagy befektetéssel járt, mely, sajnos, egyáltalában nem mutatkozik hasznot haj tónak. De nézetünk szerint lényegesen megváltoznék a helyzet, ha az annakidején bátortalanul abbahagyott mélyfúrást eredményes befejezéshez juttatnák és azon a gyönyörű földdarabon gyógyvíz vagy strandfürdő használatára módot nyújtanának. — Ha Pávai-Vajna Ferenc 1927—29-ben ott végrehajtott mélyfúrási kísérleteiről szóló jelentését olvassuk és ezenfelül a legújabb városligeti eredményes mélyfúrás lefolyását is ismerjük, az a meggyőződésünk támad, hogy nem a természeti adottságokon, hanem az emberi gyarlóságon múlik, hogy a lillafüredi idegenforgalomból a gyögy- és strandfürdő vonzó tényezője hiányzik. A városligeti hőforrás feltárásánál egészen hasonló körülmények merültek fel, mint amelyek Lillafüreden a vállalkozás eredménytelen befejezéséhez vezettek. Úgy itt, mint ott a szakemberek egyrésze pesszimisztikus véleménynyilvánításával a vállalkozás folytatását és eredményes befejezését megakadályozni igyekezett. — Az ilyen vállalkozásnál nagy összegek forognak kockán. De nagy nyereséget is várhatunk. Becsey Antal számítása szerint, a városligeti most megfúrt 11. kút pencenkint 3000 liter 77 fokos ter- mális vize évente 2500 vágón hazai szén energiájának felel meg. Egy vágón ilyen szén ára 300 P és 2500 vágón egy évben értékben 750.000 pengőt jelent, ha a forrásadta hőenergiát balneológiái és fűtési célokra megfelelően kihasználják. A mélyfúrás összes költsége pedig 450.000 pengőt tesz ki. — A földben rejtőző nemzeti kincsünk kutatása bizonyos tudományos körökben állandóan gáncsoló kifogásokra és kritikára talál. Ezek a kifogások nem mindig tárgyilagosak, az ügynek rendkívül ártalmára vannak és néha a gyakorlati és tapasztalati alapot is nélkülözik. Hiszen tudott dolog mindenütt, hogy az efajta, természetüknél fogva 'részben csak ihletre megérzett, intuioión alapuló kutatások nem lehetnek teljes számukban eredményesek. Olykor az elgondolásokba csúsznak be tévedések, avagy műszaki okokból elszeren- csétlenedők esetleg a várt eredményektől lemaradnak. De rövidlátó és egészen helytelen volna ebből azt a következtetést levonni, hogy ezért az ilyen vállalkozásokba ne bocsátkozzunk. A gyógy' víz hőenergia, a földolaj és földgázkutatásnak ez velejárója. — A régi Magyarországon a háború előtt csak az egbeli és az erdélyi földgázkutatásokra, a háború után pedig Hajdúszoboszlón kívül Debrecenben, Karcagon, Szolnokon, Pestszenterzsébe- ten keletkezett új fürdőkre, a Budapesten feltárt kitűnő Juventus és-Attila, az alsó margitszigeti és városligeti forrásokra, a zalamegyei Ukkon és őr- szentmiklóson megfúrt kutakra, valamint az alföldi, mátrai, bükki és dunántúli stb. földolaj és gáz bányászatra utalunk. Ezek olyan értékes nemzet- gazdasági kincsek, melyekre trianoni bánya- és erdőveszteségeink után feltétlen szükségünk van, sőt ezt a szükséget korántsem fedezik és a veszteséget eléggé nem pótolhatják. Ezzel szemben eredménytelen kutatás, mely nagyobb veszteséget akozott volna, alig volt és a lillafüredi kudarc is csak látszólagos. — Lillafüred tótervezésénél az intéző körök már eleve gondoltak a 'gyógy- vagy strandfürdő létesítésére s eleve számba vették e tényezők jelentőségét. Az akkori földmivelésügyi miniszter még 1926 folyamán felkérte a pénzügyminisztert, hogy Pávai-Vajna főgeológust bocsássa rendelkezésére és azt is hangoztatta, hogy megbízatását a •kitűzött cél szempontjából felette fontosnak tartja. A LILLAFÜREDI FÜRÄS TÖRTÉNETE A fúrást 1927 őszén kezdték meg, de elejétől fogva ellenséges vélemények léptek akcióba és végig kísérek a vállalkozást Már 350 m mélységben jó ivóvíz mutatkozott, ami a kutatás egyik célja volt. De mert Pávai-Vajna nagyobb mélységben gyógyvizet helyezett kilátásba, a fúrást folytatták és 726 m mélységben eljutottak a pataréteghez. 1928 december elején már biztató jelek mutatkoztak. A fúrásnál a rendesnél nagyob hő- emelkedést állapítottak meg s egyúttal a csőből kisebb mennyiségben meleg gyógyvíz szállott fel. De az ellenséges szakvélemények sem nyugodtak, újból a vállalkozás kilátástólanságát hangoztatták és a további kísérletezés megszüntetését javasolták. A politikai ellenzék, az utca és a napisajtó pe dig utóbb felkapták a témát s a lillafüredi fúrás a kormány elleni támadások, a rossz tréfák és kaján gúnyolódások kedvenc tárgya lett. Eminek azután az volt a következménye, hogy az illetékes hely 1929 márciusában a további munkákat felfüggesztette.. Pávai-Vajna erre a Geológiai Társaságban 1929 április havában tartott előadásában ismertette a lillafüredi geológiai helyzetet és ezen az alapon azt igyekezett bizonyítani, hogy a fúrás beszüntetése korai és indokolatlan. Ezzel egyúttal az ellenvéleményeknek is alkalmat szolgáltatott a megnyilatkozásra. Az ülés végén Böhm Ferenc min. tanácsos összegezve az előadás után felhangzott megnyilatkozásokat mégis csak azt állapíthatta meg, hogy egyetlen felszólaló sem adott kifejezést olyirányú véleménynek, hogy Lillafüreden műszakilag elérhető mélységig ne lehetne meleg vizet feltárni. Nézeteltérés csak a melegvíz eredetét illetőleg merült fel. Ehhez járult, hogy 1929 július havában az Orsz. Egészségügyi Intézet 734 m mélységből vizpróbát vett s azt Jendrassik tanársegéd alapos vegyelemzésnek vetette alá. E tudományos megállapítás szerint ez a viz 28—32 fok közti meleg, alkalikus, bórtartalmú és sok nitrogéngázzal telitett, ritka összetételű gyógyvíz. Mindezek azomic/7 Jíisbalaton madárvilága régen és most Irta; dr. Lendl /Idolf (Befejezés.) Az első halat csak úgy nyújtják át az öregek csőrükkel a fiaiknak, hogy ezt mindjárt bekaphassák és lenyelhessék; a második halacskát pedig a tátottszáju öregek begyéből szedik ki a hosszú- csörű fiatalok. Néha már kissé megemésztett, vagy nyálkás állapotban van ez a falat s ekkor bizony megtörténik, hogy a kevésbé kívánt adag a földre esik — ez a varjak része! Ezt elviszik a fekete vendégek a saját fiaiknak, mert ha ott maradna a hullott zsákmány és helyben rothadna el, még bűzösebb volna a gémfalu környéke. De ha a varjak ezzel a jutalommal ibe nem érik, orvul rá is támadnak a fiatal gémeikre és elszedik tőlük a kapott zsákmányt, noha ez a .fiatatok jogos tulajdona volna. A megtámadott anyányi gémfiak ilyenkor védekeznek; csúnyaságukkal riasztanak, csőrükkel vagdosnak és hangosain kvakognak... kvak-kvak! Innét a nevük1: kvak- varjúl Csapkodó kavarodás, lárma, károgás támad ekkor hangos panaszuk nyomán az egész 'táborban. Még kellemetlenebb a levegőben terjedő bűz a nagy gémfajok fészkelő telepem Ezek általában inkább a megközelíthetetlen avas náderdőben maradnak és csak ritkábban költöznek közeli fákra. Legszélül laknak a szürkegémek; kocsikerék nagyságú fészket 'építenek maguknak, durván összeróva a földszinten. Ha felkavarjuk a kotló madarat a fészkéről, akkor rendesen négy kékszinű nagy tojást találunk ebben. Bizony négy hétig eltart, amíg az anyai szeretet melegsége életre kelti belőlük a majdnem öklömnyi, alig pelyhes csúfságokat. Ezentúl mindig ottmarad az egyik szülő a nyitott fészken és őrzi a szabadon fekvő, tehetetlen fiait, nehogy az arra vonuló ragadozó madaraknak prédául szolgáljanak. Ha megjön az őrt- állónak a párja és eleséget hoz, akkor felcserélik a szerepet. Ez a szülői gondoskodás addig tart, amíg a fiatalok megnőnek, megerősödnek, sőt las- san-'lassan tó tollasodnak. A kanalasgémek hasonló módon rakják fészküket a régi nádba, .bár ha tehetik, a védettebb bokros területeket keresik fel, ahol a fiaik, ha már felcseperedtek, ki is sétálnák; majd messzebb kirándulnak a sűrűségben. Ekkor már maguk keresnek csigát, férget, apró békát, meg más kívánt falatot: felszednek mindent a nedves földről, ami táplálhatja őket. Hamar önállósodnak, mert 'nem halevők és ha jóllaktak, egybegyűtmek valahol, szokott helyen, egy kis délutáni megbeszélésre akár a mi hölgyeink kávés uzsonnára, vagy a mi uraink a társaskörben és noha itt nem tarokkoznak, mégis elég gyakran hangosan vitatkoznak egymással. Felriasztva, szárnyra kelnek és suhogó csapkodással sokáig keringenek fejünk fölött; szinte méltatlankodnak, nem akarnak messzire elszállni. Alig ban már nem tudták megingatni az intéző köröknek a közvélemény nyomása alatt időközben létrejött azt az elhatározását, hogy a további támadásoktól elvonják a felületet azzal, hogy a fúrást végleg beszüntetik s ez 1930 elején be is következett MÉLYFÚRÁSOKAT A BERUHÁZÁSI HITELBŐL Egy neves osztrák geológus, Sommerweder, egyik nagynéniét mélyfúrási vállalkozásnak a kérdésről adott szakértői véleményét azzal foglalja össze, hogy a lillafüredi fúrást idő előtt szüntették meg lés a további kutatás nagyobb mélységben feltétlenül magasabb hőmérsékletű viz felfakasz- tását helyezte kilátásba. Elszegényedett országunknak nem állott a kellő tőke rendelkezésére, hogy kincseit napfényre hozhassa. Ennek tulaj doniba tó, hogy az állaim a mélyfúrási kutatási jogot a Dunántúlra nézve amerikai vállalatnak engedte át De a Budapesten és környékén, valamint a nagy magyar Alföld mélyén rejtőző hőforrások és — mint a karcagi, hajduszo- boszlói és debreceni leletek is igazolják — földgázleletek még ezután várnak feltárásra. Pávai- Vajna fögeológus ezt az egész területet a mélyfúrások lehetőségei szempontjából tudományosan már fel is dolgozta. Arra nincsen többé szüksé günk, hogy e terület kiaknázását is idegen tőkére bízzuk. A kormánynak a törvényhozás előtt lévő 1000 milliós nagy ujjáépitési terve keretében 400 milliónyi összeg hasznos nagy beruházási program céljára áll majd rendelkezésre. Fölötte 'kívánatos, hogy ezt a vagyonsarcot ne múló, mindennapi szükségletek fedezésére fordítsák, hanem országos nagyszabású és gyümölcsözőnek ígérkező beruházásokra'. Erre a célra kínálkozik elsősorban, az ország földalatti niagy energiakincseinek feltárása és közgazdasági célokra való hasznosítása. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy a fővárosnak, mely e földalatti kincseknek úgyszólván középpontjában áll é9 az európai fürdőváros hírnevére pályázik, nincs hatósági geológus szakembere, aki ezt a kérdést állandó gondozásban részesítené. VILÁGÍTÓ VILLANY I HÁZSZÁM- SZERELÉS, TÁBLÁK, JAVÍTÁS ) Csillárok, rádiók ULLMANN BÉLA II Margit-kSruf 7. Telefon : 151-256. Hol vásároljunk a pesti Marönéi ________________Uridivat- cikkeket IN G »"cialisi. sCHWaRCZ o nÄÄa _____________ Könyvei P P 'JV ®öí,yVKEREKEBÉS ^ ^ Sxc,xt islván-korut O. A, 8,,,», magyq, A, kfiifSIdi ujdon,ágo|, ny.,vl<6ny<ak Selymei, sxövetet f?lif selyem és Belvárosi n.vó olcsó ár sz«>vei v. szí. Kíván k#ru’i ?3 ° ar különlegességek V.segradi utcai villamosmegálló Kozma Jenő emlékbeszéde néhai Perczel Béla sírjánál Néhai Perczel Béla nevenapját ez évben a kedvezőtlen időjárás ellenére is számosán ünnepelték meg a Kerepesi úti temetőben levő sírjánál. Mintegy 40—50 hegyvidéki polgár, valamint a budai Hegyvidék egyesületeinek vezető egyéniségei a Budahegyvidéki Polgári Lövészegyesület zászlajával a sírhoz vonultak, ahol dr. Kozma Jenő örökös székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag mondott magaszár- nyalású emlékbeszédet. — Perczel Béla hívei és az ő bizalmának letéteményesei — mondotta Kozma Jenő — minden kísérlet ellenére együtt imaiV-dtunk és ismét eljöttünk ide, hogy adózzunk az ő nemes emlékének. A budai hegyvidék fejlesztésének és művelésének terve Perczel Béla koponyájából pattant ki és mi csak az ő kezdeményezéseit, ■ az ő terveinek megvalósítását szorgalmazzuk. A budai Hegyvidék nagyrészén mindén városfejlesztési tépykedés 'és minden megvalósítás Perczel Béla emlékét hirdeti. Kozma Jenő végül Perczel Béla hívei nevében fogadalmat tett, hogy a Hegyvidék érdekében továbbra is az ő szellemének megfelelően fognak munkálkodni. A nagyhatású beszéd végeztével dr. Kozma Jenő, mint á Budahegyvidéki Társaskör és a Budahegyvidéki Polgári Lövészegyesület elnöke, továbbá a Mártonhegy és Vidéke Egyesület, valamint a Virá- nyos-Kutvölgynek Perczel Béla eszményeihez hű polgársága nevében megkoszorúzta a sírt. Zászlók és ) az Eucharisztisus kongresszus ll||myiazúszló- és di- házdiszitések) alkalmából legjutányosabban nUllglinÍlszitövál]alatnál IjjPPPPP ™ Pr06áTÍÍIía3°279kár "• 4~6- ’ VU ”Ti°”«C51U' 52- PiÉiíÉ tudtuk őket lefényképezni, olyan közel röpdöstek ide-oda; majd megnyugodtak azután.. Legóvatosabb valamennyi vizen élő madár között a nemeskócsag. Az Alföldön lovaskócsagnak nevezik .és kisebbfajta rokonát gyalogkócsagnak. Tálán azért olyan félős ez a délceg madár, mert érzi, hogy ő a legfeltűnőbb és Iegkivántabb faj az egész vidéken; meg azért is, mert az ő nemzetsége volt a múlt időkben a gonosz üldöztetésnek leggyakoribb .áldozata. A daliás madarait páratlanul szép disztollliaiért nemcsak hazánkban, hanem másutt is, az egész -földkerekségen a legkíméletlenebb módon üldözték, százával öldösiek; ennek során sokhelyütt tó is irtották. Azért mondhatom „az egész földkereksé- ségen”, mert a mi kócsagunk India és Nyugat- Mágyarország • között vándorol télen- nyáron ide oda; nehány rokonfaja pedig Afrikában és Dél-, meg Eszak-Amerikában honos. Mindenütt pusztították őket szépségükért. Ez ellen az elítélendő kegyetlenség ellen az angotországi állatvédő egyesületek léptek fel és eléritek annyit, hogy legalább a Diumaivölgyében a védett madarak közé sorozták a fajukat — igaz, majdnem későn! A Kisbalatomon évek óta már csak néhány kócsagpár tanyázik... régen ellenben százával voltak itt! Még sokáig járkáltunk a füves-sáros, nádas területen; sok érdekeset szemléltünk itt, meg ott: észre sem vettük, hogy bizony későre jár az idő s a Nap nyugovóra hajlik. Igyekeznünk kellett most, hogy elhagyott csónakunkhoz visszatérjünk és odajussunk, még mielőtt besötótedik a táj. Rövid utón parthoz értünk; pacsirta nagyságú madár, egy kis juhászka kelt fel előttünk. Közelről bevárt bennünket; nem akart elrepülni, mert ime: ott feküdt a fészekalja négy kis tojása csupaszon a kavics között. Alig Játszottak e tojások; hisz olyan volt a színük, alakjuk, mint a környezetük. Gyönyörűség volt nézni a Természetnek ezt az apró árváiról való tökéletes gondoskodását. A mocsárszéli magas fáról felszállt a héja. Alighanem megunta már az egésznapi költést, a fészkemilést, miközben bizonyára meg is éhezett. Átrepült tehát .a Száraz mezőre, hátha talán egy óvatlan kis fogolycsirkét, vagy az átszeli .bokorból kizavart apró madarat foghatna még az alkonyatba boruló vidéken. Kijött a nádas nyílt tisztására a nappal' láthatatlan bölömbika, vagy dobosgém. Sárgás-barnás, szép tollazata azonban még elütött az avas terület szálas növényzete színétől. Ez okból nyugodtan várt még egy ideig a nádfal közelében, amiig ,a szürkület leereszkedett és fátyolt borított az elcsöndesedett tájra — ekkor azután mély dudahangján belefutott néhányszor az altató némaságba. Nem zavart meg vele egy madarat sem; hiszen mindmegannyi társa ismeri már ezt az o hangulatos szokását Jómessziről mi is hallottuk még a nádas felől bömbölő szavát s a mezőkön dolgozó szorgalmas emberek figyelmeztetésül fogadták, hogy sietve hazatérjenek. Otthon, a falujukban ilyenkor már megkondult az estiharang. Holdvilág idején, a sekély tó rónavizén, találkozik az egész környék sok uszómadara. Kacsák, récék százával; nappal félénken elbújtak, most itt mtatkoztak. Tele a tegyük, nyugodtan pihenitek a vizen,. Mind nyári fajok ezek, melyek itt szaporodtak és most csapatosan jártak-keltek. Biztonságukat e helyütt a part távolságában találták; de ahogyan mi a süppedékes parton lassan, haladtunk, azt az őreik figyelembe vették. A beláthatatlan berek egyik zugábán ismét terek tócsához jutottunk; elsiettünk mellette. Alig hogy egyet-kettőt léptünk a nedves szélén, gyönge kis hangon szólt eigy madár a közeli sűrűségből a szomszédban levő társához: tiik-tik, tik-tik! Ismerem én is a madarak beszédjét és megértettem, hogy közeledő veszedelmet jelentett az egyik a másiknak. Bizonyára itt költ valahol a fészkén, amelyik válaszol: tik-tik! Kutatom, hol ül a gazos földön? Ott a kardlevelü sásfő .közepén lapul meg a palaszinü vízicsibe; piros foltja van a homlokán. Bízik abban, hogy nem fogom észrevenni s ezért nem mozdul... De a szeme fénylik és bár ez csak kicsiny fekete gypöngypár, mégis kifejezésre talál benne minden aggódása, mellyel most rám tekint... Mégegyet léptem feléje... a madár felkiáltott és elsurrant... féltuoat tojása, a kedves kis teremtésnek minden boldogsága., ott feküdt előttem védtelenül. Dehogy dúltam volna fel ezt a meleg kis hajlékot! Csak szeretettel néztem s a képét hoztam el magamnak egy régen, ott eltöltött szép napom emlékéül! Régen volt, bizony régen.: 1889-ben; közel félévszázada már 1 Azóta megváltozott a Kisbalaton képe; más az élete, mint hajdan, volt és szomorúbb a vidéke! Lecsapolták a vizét, kiszárították majdnem egész területét. Pedig nincs nagy hasznuk belőle, mert terméketlen a tőzeges földje. A világháború utáni évben idejött külföldi tudósok, világlátott term észetkuta tők csodálkozva nézték hazánknak ezt a természetadta kincsét, a Kisbalaton páratlan madárbirodalmát. Idejáró hollandusok magas kilátótornyot építettek maguknak a terjedelmes nádas széliéire, hogy az akkor még élénken nyüzsgő madáréletet tanyubnányozhassák. Az újabban gátak közé fogott és kiegyenesített Zala-folyó csatornamedrében azonban lefolyt néhány év alatt az éltető elem s ezért most már kihalt, elnémult a széles völgye! Amikor és mostanában Keszthelyre költöztem, látni óhajtottam megint a régen ismert természetes szépséget... Tavaly, hogy ott jártam, szinte sirt a’ lelkem... a m esszelátó to rony ottmaradt, de a madarak ezrei elvándoroltak! Alig néhány pár kócsag és gém él még az Országos Madártani Intézet védelme alatt álló egyik szűk öbölben; a kiszárított széles, nagy tófenék ellenben sivár, élettelen !... Szomorúan csak alikonyodasat láttam tehát a hajdan gazdag és híres kisibalatoni madár- birodalomnak! Tudatlanság és önzés rontotta meg hazánknak ezt a másutt nem látott szép vidékét. • (Előadta a szerző vetített képek kíséretében a „Pénteki Borgazda Társaság’’ ez évi társasvacsoráján, a Budai Polgári Körben.) Á Hollós Mátyás Társaság országos mozgalmat inait mélyfúrások erdekeben Hennyey Vilmos dr. elnök nagy előadásban ismertette az okokat, melyek parancsolólag követelik a fúrások folytatását
