Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-31 / 13. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ.

ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI:

LIPPAY GYULA dr.

SZERKI SZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

I. KRISZTINÁDKOR ÜT 113/b. T.: 150-296 MEGJELENIK MINDEN CSÜ1ÖRTÖKON

Jl rohamosan fejlődő Sasad

bajai és örömei

fützdötéácósi totiÍM. t

A tabáni gyógy szálló építése dolgában kiküldött bizottság halasztó határozatot hozott és bár a határozatban nincs szó ^ arról, hogy egyelőre ,»eltekintenek“ a szálló felépítésétől, mégis az ti felfogás kezd úrrá tenni, hogy a mái idők nem alkatmasak erre az építkezésre, mert nincs szükség újabb deficites■ szállóüzemre. Olvashattuk a részletes megindokolást is, amely kimutatja, mekkora kockázatot vállal a főváros, ha felépíti ezt a „felesleges“ szállót, nem szólva arról, hogy márcsak azért sem szabad• építkezni, mert hiszen a Tabán végleges rendezési tervét még nem csinálták meg, minélfogva megengedhetetlen, hogy egy úgynevezett befejezett lénnyel elgáncsolják a későbbi rendezés számos lehetőségét.

Amikor ezeket a közleményeket olvassuk, ■tíi eg elevenedik előttünk a főváros pénzügyi bizottságának egy régi ülése, amelyen még néhai Borvendég Ferenc főpolgármester elnököli. Izgalmas ülés volt. Arról kellett dönteni, megvegye-e a főváros a Rácfürdőt — amely azóta Szent Imre-fürdőré lépett elő — vagy sem. Az ellenzék tiltakozott a milliós vásárlás ellen,, a vezérlő pártoknak nem volt kialakult álláspontjuk, csupán a szanáló főpolgármester volt határozott és magabiztos. Kijelentette, hogy a fürdőt meg kell venni, elősorolta az iilevanatkoaó összes- érceket, amelyek koznif egyike volt a legfontosabbaknak, amely el is döntötte a vitát: a főváros nem foghat hozzá a Tabán végleges tervének elkészítéséhez, amíg a Rác fürdő felett nem rendelkezik. A Tabán az alapja a jövendő Budapest-fürdö- vdrosnak és amíg a Tabánnak ez a legfontosabb gyógy tényező je nem a fővárosé, nem lehet megkezdeni a fürdőváros kialakítását. Ez az érvelés döntő hatású volt: a bizottság és nyomában a közgyűlés megvette a fürdőt.

Ez történt a k k o r. és mellékesen még valami: az, hogy a főváros egyidejűleg elhatározta a tabáni fúrások folytatását, mert a szakértők azt vallották, hogy számos forrás rejtőzik még a föld mélyén, Olyan hér vizek, amelyek esetleg egészen új perspektívát tárnak a fürdőváros-gondolat szolgálatára.

Hogy mi történt azóta?... Röviden, elmond-, hatjuk. Akadt egy, egyetlenegy ember, Szendy Károly, Budapest polgármestere, aki a maga hatáskörében máról holnapra eltüntette az ócska viskókat és gyönyörű fürdő parkot csi- nált a Tabánból. Ugyanő volt az, aki megszerezte az ötmilliós kölcsönt a gyógyszálló felépítésére. A többi már a törvényhatóság dolga lett volna, azé a törvényhatóságé, amely sürgősen megvásárolta a Szent Imre-fürdőt a fentemlített meqokolással.

Néni fúrtak tovább. Nincs szükség arra,, mondták, hogy még több melegvíz folyjék a a Dunába. Arra sem gondoltak, hogy ezek a ..melegvizek“ mit jelenthetnek, hogy új „Juventus“ források fakadhatnak fel a Tabán talajából, vagy 77 fokos hévvizek, mint azok a Ligetben. És nem készült el a Tabán rendelési terve sem, a jövendő fürdőváros középpontjáé, amelyre még Ripka Ferenc írta ki annakidején, az első eszményi tervpályázatot, hogy ezzel elindítsa útjára a egész fürdővárosi gondolatot.

Ennyi történt, illetve nem történt a fürdőváros körül azóta, hogy Ripka Ferenc 4s Szendy Károly megkezdte munkáját.

Ha fúrásról egyáltalában szó lehet, úgy csak annyiban, hogy ismeretlen eíők merj? túrták a fürdőváros-koncepciót és megfúrták a további fúrásokat.

Mindezekhez, amiket itt elmondtunk, féles- eges bármit, is hozzátenni. Nincs értelme, hogy magyarózgassuk, következtetéseket vonjunk le belőle; beszélnek az események. Többet mondanak minden bírálatnál, támadásnál; elmondjak, hogy hiábavaló egyes derék emberek jóakarata, nemes szándéka, hé még oly magas pozíciót töltenek is be, ha minden Z fekvésnek meg keU törnie az „átoksúly“ mt' amely Budapest életét, jövőjét dirigálja.

A Budai Napló legutóbbi számában a Kelenföld bajairól, reményeiről', sérelmeiről és kívánságairól igyekezett hű képet adni.

A Kelenföld tőszomszédja a budai hegyvidék legdélibb lejtőjén elterülő Sasodnak, amelynek épp úgy megvannak a maga nagy megoldásra váró égetően sürgős problémái, mint a Kelenföldnek. A két nagy terület sorsközössége elvitathatatlan, mert hiszen Sasad jóformán csak a Kelenföldön, keresztül juthat megfelelő közlekedéshez és a közüzemek végleges megvalósításához.

A Sasadnak egyik legalaposabb ismerője, ügyeinek bátor és lelkes harcosa.

Agf> Róbert posta főtanácsos

a budai hegyvidéknek erről a nagy és elhanyagolt területéről a következőket mondotta a Budai Napló munkatársának:-— Nem túlzás, ha azzal kezdem, hogy Sasad a gyenge tüdejűek, szívbetegek és "Baze- dov-betegek mokkája. A Dalmát partvidékkel vetekedő insolációja, a budai erdőkön megszűrt páratlan tisztaságú, ózondús levegője ^ iöváTósoan — á fürdőkön kívül — rendelkezésre álló természetes gyógyeszküzök legelső- rendű klimatikus tényezője. Jóllehet ezt az itteni őslakókon kívül számtalan hivatalos és nemhivatalos orvosi hatóság és illetékes személy már megállapította és annak ellenére, hogy ezt az egyre sűrűsödő település és rohamos fejlődés napnál fényesebben igazolja: mégis meg kell állapítani, hogy a rárosrende- \zés itt nem halad abban, az ütemben, amint azt a Sasad fejlődése megkövetelné.

. — A városfejlesztés és szépítés terén a Se.sat?/ Ingatlantulajdonosok Egyesülete fejt ki figyelemreméltó tevékenységet és bár, mint teljesen politikamentes társadalmi egyesülésnek, csak szerényebb keretek között állnak rendelkezésére az eszközök, mégis sikerült ennek az egyesületnek Sasad városfejlődésébe bizonyos lendületet belevinni. Az egyesületnek erre irányuló fáradozásait, legnagyobbrészt azért koronázta siker, mert Király Kálmán tanácsnokban a székesfőváros és annak közönsége olyan vezetőegyéniséget nyert, aki minden szép és nemes cél iránt lelkes megértést tanúsít, ö volt az, aki szakítva az eddig szokásban volt bürokratikus rendszerrel, Vályi Lajos törvényhatósági bizottsági taggal együtt a helyszínén szerzett meggyőződést azoknak a panaszoknak fennállásáról, amelyeket a sasa- diak feltártak előtte.

— Hasonlóképpen nagyon sokat köszönhet Sasad a XI. kerület igazi atyjának, bujában- bajában patrónusának, dr. Duday Alajosnak, aki télben fagyban, tavasszal és ősszel sokszor minden képzeletet felülmúló sárban- is igyekezett személyes tapasztalatokra szert tenni és ezek alapján szociális megértéssel lehetővé tenni a sasadiaknak mindennapi életét. Mindhármukat meleg- szeretettel zárta szívébe Sasad közönsége.

Autóbuszét Sasadnak !- Hosszú harc eredménye volt a sasadi autóbuszközlekedés megteremtése, amelyet próbaképen a repülőtéri forgalom szünetelése idején indítottak meg. A forgalom megindításával a 27-es viszonylatot kivitték cégi útvonalára és így Sasad megint közlekedés nélkül maradt. Az egyesület eljárt ebben az ügyben és hír szerint a Beszkárt vezetősége hajlandó elfogadni azt az ajánlatot, amely a sasadi közlekedést a joggal megkívánható mértékben és módon oldja meg és emellett a Beszkártra sem ró a mostaninál számbavehetően nagyobb megterhelést. Megvan minden remény arra, hogy a Sasad végre hozzájut ahhoz a közlekedéshez, amely ezt a gyönyörű vidéket fekvésénél és jó

levegőjénél fogva egyaránt megilleti. A Beszkárt vezetőségének szociális érzékét és talán üzleti meglátásának helyességét még jobban fogja dicsérni, ha a Sasadi úton feljáró kocsik fordulópontját nem, mint eddig, a Tö- mö& utcához, hanem, amint azt az érdekeltség állandóan kérte: az Érdi úti villamos végállomásához helyezi át.

1— A közlekedési probléma után „rangsorban“ a csatornázás ügye következik. Sasodon számos sűrűn beépített utca van. amelynek még nines csatornája. Ilyen sürgős csatorna- ügye van a Brassó útnak. (Jenkhegv utcának és Törcsvár utcának is. Az utóbbi két utcában már nincs üres telek, mind be van építve. Bérházak és magánvillák sorakoznak egymás mellett, amelyeknek tulajdonosai saját maguk kénytelenek a szennyvizek elvezetéséről gondoskodni. Csak természetes, hogy az ilyen módon elkerülhetetlen talajfertőzés veszedelme, főként a közeli keserűvízforrásokra való tekintettel is, ráirányította erre a kérdésre a hatóságok figyelmét, aminek eredménye az lett. hogy az említett útvonalak csatornázásáénak-költségeit már felvették az idei-költségvetésbe.

Városrendeseési és sseociális kérdések- Régi égő sebe Sasadnak a Rákó utcának forgalomképessé tétele. Ez az út bonyolítja le a Tömös utca után a legnagyobb forgalmit. az egész vidéken. A legrövidebb átlós út Kelenföld és Sasad között és már ez egymagában is megköveteli sürgős lejtszinbe való j hozatalát és kiépítését. A Kákó utcai forgalom a Dajka Gábor utcán keresztül jut a Hamzsa- | bégi útra és ezzel Kelenföldre. Ezen a réven j jut közlekedéshez az ezidőszerint még elzárt Bőd Péter. Töhötöm. Élőpatak és még néhány kisebb utca.

— Nem halasztható az Érdi úti iskola mel- | lett létesítendő óvodai gyermekotthon meg- | építése sem. Az ittlakó munkáscsaládok apró,

! 3—6 év közötti gyermekei otthon hiányában felügyelet nélkül maradnak, amíg a szülőket a megélhetés gondja a munkahelyhez köti. F.z az egyetlen olyan súlyos szociális problémája Sasadnak, amelynek megoldása érdekében, noha polgármesteri és más ígéretei. már többször hangzottak el, mindmáig semmi sem történt.

Fásiiani, fásítani !___

A beszélgetés sora ezután a városszépítés kérdéseire terelődött át. Ágh Róhertnek itt is sok a mondanivalója:

— Felül áll minden kétségen — hangsúlyozta — hogy a fásítás az eső lépés egy városrész korszerű megszépítése felé. Ezen a téren kettős a tennivaló: gyakorlati és elméleti.

— Az „elmélet“ szerint a- fásítás az utca szélességétől függ. Ezt a elméletet nem lehet érvényesíteni a hegyvidéken. Ha a belterületen az utca nem elég széles, a fákat, melyek a forgalmat akadályozzák, újabban ki is vágják, hogy ne álljanak a közlekedés útjában.

— Más a helyzet a hegyvidéken, ahol kisebb a forgalom, de kevesebh az árnyék is az apró házak között. Itt a szűk utcák befásítása is indokolt,

— A gyakorlati rész az, hogy a már véglegesen kiépített utcákat haladéktalanul be kell' fásítani. Meg kell állapítani, hogy erre Irányuló kérésünket illetékes helyen meg is hallgatták. Elsősorban a Tömös utca- Zajzon utca, Törcsvár utca felső szakasza, a Németvölgyi út felső vége és az Érdi út kerülnek sorra. Hálás köszönetünk illeti Morbitzer Dezső kertészeti igazgatót, aki a Sasadi út hosszú idő óta esedékes fásítását végre elrendelte, aminek következtében ez az itt rövidesen Budapest egyik legnagyobb és legszebb sétaútja lesz:

Asz Apponyi~kilátó a Sasbegyen

Az Apponyi-kilátótorony és a C vikii-emlék is beiktatódlak a sashegyi problémák közé.

. — Mintegy két éve annak — mondta Ágh ; Róbert —• hogy az egyesület azt kérte a fővárostól, építsen a Sashegyre kilátótornyot. A budai hegyvidéken teljesen kört mutató kilátás, a Jánoshegyen kívül, csak a. Sashegyén I van. Ennek olyan szerencsés a fekvése, hogy innen nemcsak a pesti oldal, hanem a budai hegyvidék panorámájában is gyönyörködni lehet .Ezenkívül a Délipályaudvartól két Útszakasszal megközelíthető. Ünnepi kirándulók ezrei igazolják ennek a kilátó pontnyi; idegenforgalmi szem pontból is átütő jelentőségét és vonzóerejét. Teljes joggal, mert a nézőt valósággal meglepi a lenyűgöző. 360 fokos kilátás, amely szinte kézzelfogható közelségben tárja elénk azt a sok szépséget, amelyet a főváros I architektúrája> egyrészt, a hegyek és zöld erdők gazdag színvállüzata másrészt nyújtani tud. Apponyi Albert grófnak, a modern idők I egyik nemzetközi viszonylatban is nagy magyarjának óhajtottunk emléket állítani a kilátón és azt az ő nevéről elnevezni. A főváros már komoly formában foglalkozott is a javaslattal. Az Eucharisztikus Kongresszus különösen indokolttá tette volna ennek a kérdésnek I elintézését, mert mind katolikus, mind idegen- forgalmi szempontból jelképe lehetett volna az ő emléke annak az őrtállásnak. amelyet a nemzet harcában ez a „great old man“ jelentett. Reméljük, hogy a főváros újból felkarolja ezt az ügyet és felállítja a • sekély költséget igénylő .emlékművet.

Cvikli András-emlékmtí és utca Sasodon

— Örömmel vettünk tudomást a Bud-ó Napló mozgalmáról, hogy Cvikli Andrásnak, a budai őszibarack nagyhírű meghonosítójának emléket kell állítani. Egyesületünk legközelebbi válaszmányi ülésén már foglal-kosni fog ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mert Cvikli András a mi egyesületünknek is egyik oszlopos tagja volt. Az ö termelői és közéleti működése egyaránt indokolja azt a meleg támogatást. amelyben emlékének megörökítését a Budai Napló részesítette. Hír szerint az elnökség ebben a tárgyban a választmány elé már konkrét javaslattal fog jönni és az emlékmű meg is valósul. Emellett illetékes helyen lépéseket teszünk az inint is. hogy a Sasadnak azon a terüetén. amely egykor Cvikli András birtoka volt. az egyik utcát az ö nevéről nevezzék el.

A Sasad problémáival kapcsolatos a töútvi •- nalak kiépítése is, amiről az alábbiakat írja eg>ik munkatársunk:

Uf főútvonalai Sasodnak.

Példátlanul álló az a nagyarányú fejlődési folyamat, melynek a fővárosban szemlélői vagyunk, különösen a nagy tervek alapján épülő kelenföldi kerületben. Máról-holnapra utcák bontakoznak ki olyan helyeken, ahol nemrégiben még nád és sás termett a vízzel borított lapályokon.

Még két-három évtizeddel ezelőtt a Sósfürdö környékétől a kelenföldi pályaudvarig csak szántóföldek és üresen álló parcellák váltakoztak. A városi külteleknek megszokott parlagi képe tárul: az e vidéken megforduló és az állomásna igyekvő utasnép elé. A pályaudvar környéke jóformán napjainkig is még teljesen rendezetlen s miként a