Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-02-17 / 7. szám
36. évfolyam Budapest, 1938. február 17. 7. szám VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÄG BÉLA SZERkESZTI; ELŐFIZETÉSI ARA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRíSZTINA*KÖRUT 113/b. T.: 150*2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN „Acpád ttiedetwh, Égész sor uj utcanevet állapított meg a Közmunkatanács, köztük elhúnyt politikusok és közéleti nagyjaink neveit is odaajándékozta egy-egy budai, vagy pesti utcának. Bennünket az uj elnevezések közül különösen egy érdekel, hogy az Óbudára kivezető főútvonalat ,Árpád fejedelem útjá“-nak keresztelték el. Eszel a Budai Napló kezdeményezését honorálta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, mert hiszen mi vetettük fel a gondolatot és mi propagáltuk kezdettől fogva, hogy ezt a gyönyörű uj utat honalapító Árpád fejedelem nevéről kell elnevezni, akinek hamvai az ősi krónikák tanúsága szerint ott porladoznak valahol ennek az útnak a végében, a fejéregyházi eltűnt templom romjai között. Nem egyszer emeltünk kifogást a múltban az éllen, hgy a budapesti utcák elnevezése a Közmunkatanács hatáskörében maradjon. Meggyőződésünk. ma is, hogy önkormányzati feladat lenne a főváros utcáinak elkeresztelése. Az az szellem azonban, amely Bessenyey Zénó éta uralkodik a Közmunkatanács vezetésében, megnyugtathat mindenkit, hogy ez a sokat támadott intézmény végre azzá lett. aminek eredetileg tervezték: Budapest nagyvonalú fejlődésének kitűnő irányítójává, melytől nem kell félteni az önkormányzatot. mert nem ellene, vele szemben, hanem azzal párhuzamosan, annak kiegészitéseképen vezeti Budapest sorsának kialakulását Nem tekintjük a Budai Napló személyes diadalának a kivezető főút büszke uj nevét, az „Árpád fejedelem útja“ elnevezést: egy gondolat győzelmének örülünk, olyan gondolaté-' nak, amely a magyarság lelkének természetes kifejezője. Hogy ez a gondolat a miénk volt, mi indítottuk el, csupán fokozhatja örömünket és azt a bizalmat, amelyel a Közmunkák Tanácsának működését dicsérjük nagyvonalú újjászületésének útján. Hfl&fyUúlb a Qelutotutá&L dí&zut Meghalt egy torz gondolat: mielőtt a világra jött volna, megbukott most már végképen a „felvonulási diszút“ terve. Nem tették közzé, nem közölték hivatalos formában a közvéleménnyel ennek a — mint Ugrón Gábor oly találóan nevezte él a Budai Naplóban közölt nyilatkozatában — „nagyzási hóbortnak“ dicstelen kitalálását, de biztos ér testi lésünk van arról, hogy a kormány, amelyhez a Közmunkatanács a tervet döntés végett felterjesztette, elutasította a felvonulási diszút gondolatát, mint meg valósit hatatlan, keresztülvihet ellen tervet. Ezzel ez a sokat emlegetett és még több bosszúságot okozott elgondolás odajutott, ahová, annyi más zavaros „városépítő“ ábránd — a papírkosárba. Különös véletlen, hogy ugyanakkor mull ki ez a „diszút“, amikor megszületett az „Árpád fejedelem útja“, növelve azt az elégtételt, amelyet a Budai Napló kezdeményezéseinek sikere ad nékiink. Ennek a hibrid, parádés tervnek bukása, természetes: de győzelemnek számit, mert maga az a tény, hogy felvetődött, megállította a Krisztinaváros fejlődésének lehetőségét, megakasztotta, ha csak rövid időre is. olyan problémák elintézését, mint amilyen többek közt a Horváth-kert, az uj budai színház, a Vérmező régóta vajúdó ügye. Nem gyászeset tehát a felvonulási diszút dicstelen halála, ellenkezőleg: mindenkit megnyugtató öröm. Minthogy mindig örömet okoz, ha olyan valami tűnik el, ami akadályozza a munkát, a fejlődést, a haladást. Az elvetett diszút most már nem állja útját Buda, illetve a Krisztinaváros végleges szabályozásának: elindulhat az építő munka a maga igazi felvonulási diszút- jan, amely a szépség és dicsőstég felé viszi a negujhodó Krisztinavárost. Milyennek tervezték és milyen lesz a krisztinavárosi plébániatemplom Ripka Ferenc, az egyházközség világi elnöke nyilatkozik a templom kibővítési terveiről A krisztinaváTosi plébániatemplom régóta szűknek bizonyult. Amikor mai formájában felépült, kis vidéki város volt „a Krisztina'1 és felesleges lett volna nagyobb templomot csinálni az egykori Kéményseprő-kápolnából. Azóta azonban több, mint egy évszázad műit el a KtisztinaváTOS felett és a kis kertvárosból modern nagyváros lett, csupán a temploma maradt a régi. Beszámoltunk már arról a izgalomról, amelynek eélja a krisztinavárosi plébániatemplom kibővítése. Az egyházközség tagjai, élükön Ripka Ferenc dr. világi elnökkel, nemcsak jogosnak, de halaszthatatlanul szükségesnek tartják a templom kibővítését. I Ripka Ferenc dr. ny. főpolgármesterhez, a krisztinavárosi egyházközség világi elnökéhez fordultunk, aki a kővetkezőket mondotta: a Budai Napló olvasói számára erről a végtelenül fontos kérdésről: — A krisztinavárosi plébániatemplom mai befogadóképessége már nem felel meg a kivánalniäknak, — mondta Ripka Ferenc. — Épen ezért már régebben beadvánnyal fordult az egyházközség a székesfővároshoz, mint kegy- urhoz, kérve, írjon ki tervpályázatot a templom megnagyobbitására. A templomban ma körülbelül 800—1000 ember fér el és tekintet tel arra, hogy az újabban annyira vallásos élet a hívők nagy többségét, akik eddig távoltartották magukat az aktiv katolikus élettől, majdnem teljes számban a templomba vonzza, a beállított 9 mise sem elég a hívők lelki szükségletének kielégítésére.- A második fontos körülmény, hogy a krisztinavárosi templomot teljesen körülveszik az iskolák. Miután pedig a jelenlegi egyház- I községi élet és a komoly pásztoráéit» szüksétségessé teszi, hogy az iskolásgyermekek a templomban hallgassák a szentmisét, az iskolásgyermekek templomi miséi még jobban megnehezítik a felnőtt hívek misehallgatási kő-1 jtelezettségének teljesítését. Tájékozásul csak ' h, nevezetes iskolákat említem meg, amelyek a I krisztinavárosi templomba küldik tanulóikat. Ezek: a Werbőczy gimnázium, Márvány utcai fiukereskedelmi, az uj Szilágyi Erzsébet leánv- liceum, a Koronaőr utcai leányiskola, a Gél lérthegyi utcai, a Krisztina téri és a Márvány utcai elemi iskolák. — Légfőképeu indokolja a templom kibővítését az a körülmény, hogy a krisztinavárosi templom Budapestnek egyetlen kegytemploma, amelynek csodatevő Mária képéhez századok óla jár a zarándokok serege. Maga Budapest — És igy is van. Annyira természetes, hogy az eredeti terveket kell megvalósítani. hogy ehez kétség nem férhet. A két oldalhajó nélkül csonkának érezzük a templomot. A kibővítéshez tehát nincs szükség tervpályázatra és nagyobb költség nélkül megvalósítható az. Nem kell n templom környékén semmit sem változtatni. hely is van bőven: ha a pénz is meglesz, amit remélek, akkor megkezdődhetik az építkezés. Az egyházközség kebelében megindul :» gyűjtés és reméljük, hogy sikerül összehoznunk a szükséges építési alapot. Ennyit mondott Ripka Ferenc a krisztinavárosi templom kibővítési tervéről. Egyszersmind ideadta a- templom eredeti - terveiről készült fényképeket is. amelyek szenzációsan igazolják Szénái/ polgármester m egá 1 lap itá sáA krisztinavárosi templom eredeti alaprajz: terve. székesfőváros vezetősége is több ízben tanúsította a kegyképhez való ragaszkodását, igy riidőn 1823-ban felajánlotta az egész tanács ezüst miniatűrjét is. Egyben az a körülmény, hogy Franrin Péter szőllőjét hagyta Budái a, a templom arany és ezüst, kegytárgyait pedig nehéz időkben adták a haza oltárára, azt is indokolttá feszi, hogy a főváros ezt az, egyetlen kegytemplomát kellő módon megnagyobbítsa és méltóvá tegye ahhoz a világvároshoz, amely ma Európa figyelmét is magára vonta. — Az egyházközség beadványát Szendy polgármester kedvezően fogadta — mondja Ripka Ferenc — és elrendelte, hogy készítsenek terveket a templom kibővítésére. Az egyházközség is benyújtotta a maga terveit, a főváros ügyosztálya is készített ilyen irányú terveket, ezek azonban nem nyerték meg a polgármester tetszését.-— Nem az igaziak — mondta Szendy polgármester, majd hirtelen ötlettel kiadta a rendelkezést, keressék elő a levéltárból a templom eredeti építési rajzait, hátha azok alapján könnyebben lesz megoldható a kérdés. A tervezetet meg is találtak, ekkor az a meglepő dolog derült ki, hogy az eredeti tervek nagyobb méretűre szánták a templomot, még- egyszer akkora befogadó képességűre, mint a mia. Amikor a polgármester elé terjesztették az eredeti terveket, örvendezve kiáltott fel; Ez az igazi! így kell megcsinálni! nak helyességét. Ha az itt közölt résszel hasonlítjuk össze a mai templomot, akkor vész- szűk észre, hogy hiszen az igy, ahogy ma áll - csonka. Elkeseredett ostrom a császár fürdői HÉV-megállóért Botra nnnyá nő az eredetileg picinyke, egyszerű rendelkezéssel megoldható császárfürdői HÉV feltételes megálló ügye. Hónapok óta ostromolja a közönség széles rétege a HÉV-et és a városházái, hogy a Békásmegyer—Margithidi vonatok a régi Császárfürdő állomásnál megálljának. Valami titkot szimatolnak sokan e csökönyösség körül, hogy sem deputációk, sem emlékiratok, sem a közönség érdeke nem tud eredményt elérni. A múlt héten a polgármesternél járt komoly uraikból álló tíztagú küldöttség, Toperczer Ákosné orsz.- gyfilési képviselő, föv. biz. tag vezetése alatt, kifejtve a császárfürdői megálló jogosultságát a nagyközönség jobb átszállása, a diákok, a Császárfii rdőt látogató betegek szempontjából. A polgármester a kérdés megvizsgálását ígérte s az ér. dekeitek újra „holtpontra jutást” állapítottak meg. De nem nyugosznak. Az idő itt nem gyógyulást, hanem fokozódó elkeseredést hoz. Szervezkedik már a száztagú küldöttség, hogy a kereskedelmi miniszterhez menjen — egy kis feltételes megállóhely miatt, amit az alsóbb hatóságok nem akarnak megengedni. Vagy talán inkább félnek tóle’ Tálán nem merik megállítani a Császárfürdö előtt a HEV-et, mert itt több lesz az utas, mint a másfélmillió pengős Margithidi végállomásnál?!.. A templom eredeti homlokzati terve.
